Németh Zsolt az MR1 Kossuth Rádió 180 perc című műsorának nyilatkozott a Bálványosi Szabadegyetemről 2013. július 23-án.
Mv: Huszonnegyedjére is elkezdődött a Bálványosi Nyári Szabadegyetem Tusnádfürdőn és már ott a helyszínen az egyik alapító, a külügyi államtitkár, Németh Zsolt, jó napot kívánok!
Németh Zsolt, államtitkár, KÜM: Jó reggelt kívánok!
Mv: Azt mondta az idei táborról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina, hogy olyan jelmondatot választottak, amelyik cselekvésre sarkall, A mi időnk szlogen. Milyen cselekvésre kell sarkalni most a tusványosozókat?
Németh Zsolt: Itt az időnk, eljött az időnk, a mi időnk, ezek nagyon hasonló értelmű és valóban cselekvésre sarkalló jelszavak. A 24. tábor értelemszerűen elhozta azt a gondolatot, hogy valamilyen módon az idővel hozzuk összefüggésbe ennek a tábornak a jelszavát, és számos értelemben vagyunk most helyzetben, hiszen a tábornak az alapítói, hosszú éveken keresztül a szervezői ma nem egy esetben vannak döntéshozói, adott esetben kormányzati vagy éppen országgyűlési képviselői pozícióban. De azt hiszem, hogy itt arról is szó van, hogy azok a gondolatok, amelyek leülepedtek, kikristályosodtak az elmúlt években, azok úgy tűnik, hogy alkalmasak a megvalósításra. Jól látható ennek számos konkrét példája is. Szeretnék itt utalni arra a centrális gondolatra, ami a kisebbségi kérdés és a közép-európai népek együttélésében kiemelkedően fontos, hogy úgy lehet stabilitást, megbékélést teremteni Közép-Európában, hogyha végre sikerül a kisebbségeknek megfelelő jogokat biztosítani. És ez vezethet el egyébként ahhoz a megbékéléshez is, ami a továbblépésnek a záloga. Nagy öröm számomra, hogy éppen a tábort megelőzően szerb – magyar viszonylatban sor kerülhetett erre. Közös történelmi főhajtás, nagyon látványos áttörés a magyar – szerb kapcsolatokban. Egész Közép-Európára, az összes határon túli magyar közösségre kihatóan hordoz üzenetet, ez az egészen egyedülálló esemény sorozat, ami a két köztársasági elnök főhajtásában ragadható meg a legegyértelműbben.
Mv: Amikor egy-két évtizeddel, 24 évvel ezelőtt eljátszott a gondolattal, hogy mi az, amit szeretnénk elérni, szeretnének elérni a tusványosi szabadegyetemmel, akkor valami ilyesmire gondolt? Elégedett azzal, ahol most Tusnádfürdő tart?
Németh Zsolt: Azt gondolom, hogy elégedettek nem lehetünk, mert csak a kommunizmusban volt olyan, hogy rendeztük a kisebbségi kérdést. A kisebbségi kérdést, azt nem lehet rendezni. Nyugat-Európában is, ahol egyébként lényegesen előrébb tartanak, mondjuk a dél-tiroliak, vagy a finnországi svédek, vagy említhetnénk más közösséget is, még nagyon sok feladat van. De az, hogy már vannak eredmények, már látszanak az első jelek, ez mindenképpen fontos. Ugyanakkor itt nekünk még Közép-Európában rengeteg, nagyon sok teendőnk van. Tudnunk kell értékelni az elért eredményeket. Viszont azt hiszem, hogy nagyon nagy szükségünk van a szívósságra, a kitartásra, az elkötelezettségre. Ezek az értékek, ezek úgy gondolom, hogy az egész belátható életünkön végig fognak kísérni bennünket, hiszen ahhoz, hogy a határon túli magyaroknak a sorsára azt lehessen mondani, hogy van remény arra, hogy ezek a közösségek, ezek a szülőföldjükön megmaradhatnak, gyarapodhatnak, hogy sikerül a hátrányos megkülönböztetésnek minden formáját kiiktatni az ő életükből, ez úgy gondolom, hogy még nagyon sok feladatot hordoz önmagában.
Mv: A közmédia csatornáin folyamatosan beszámolunk a tusnádfürdői nyári szabadegyetemről, így most a részletes programba nem mennék bele. Sokkal izgalmasabb, vagy nekem most nagyon izgalmas az, hogy az egyik alapítóval beszélgetve végignézhetnénk azt, hogy mennyire változott meg az elmúlt években, évtizedekben az összetétele, a résztvevői gárdája a szabadegyetemnek?
Németh Zsolt: Úgy gondolom, hogy itt alapvetően ez egy olyan szabadegyetem és diáktábor, amelyben a krémet mindig a mindenkori egyetemisták viszik, és nagy öröm számomra, hogy nagyon nagy arányban vesznek részt most már anyaországiak, magyarországi diákok, egyetemisták a Tusványoson. Talán ez a legegyértelműbb különbség. Tehát van egy korosztályi állandóság, a mindenkori egyetemisták, de ezen belül lényegesen nagyobb az aránya a magyarországi fiataloknak, és ez végső soron az anyaországi és az erdélyi ifjúság közötti szervesebb kapcsolatteremtésnek teremti meg az előfeltételeit.
Mv: Aki már párszor megfordult a szabadegyetemen tudja, hogy mindig vannak visszatérő témák, amik általában a kulcskérdés köré csoportosulnak. Mi az oka annak, hogy újra és újra visszatérnek egyes kérdésekre, például az autonómiára, kisebbségi létre? Megoldatlanság?
Németh Zsolt: Nyilvánvaló, hogy ezek a témák ezek részben az interetnikus együttélésből adódnak, és adott esetben az indiánok Amerikában, vagy a maorik Ausztráliában vagy Új-Zélandon is hasonló kérdéseket vitathatnak. Nyelvhasználat, együttélés, autonómia, önkormányzatiság. És nyilvánvaló, hogy ezeknek a kérdéseknek egy részében pedig az is szerepet játszik, hogy nem sikerült politikai áttörést elérni ezeken a területeken, így aztán az általános kisebbségi együttélési kérdések és az aktuálpolitikában egyelőre megoldatlan, nyitott kérdések eredményezik azt, hogy nagyon sok visszatérő téma szerepel a napirenden.
Mv: Huszonnegyedjére is elkezdődött a Bálványosi Nyári Szabadegyetem Tusnádfürdőn. Az előző percekben az egyik alapítóval, Németh Zsolt külügyi államtitkárral beszélgettem.
(Külügyminisztérium)
