Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára laudációja.
Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe’.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.
(József Attila)
„Hűség és küzdelem” a rehabilitációért egy életen át – ebben foglalható össze Esterházy Alice grófnő életútja.
Küzdelem Esterházy János rehabilitációjáért.
Küzdelem egy ártatlanul elítélt édesapa és a közösségéhez való hűségért elítélt politikus rehabilitációjáért.
Küzdelem annak a szellemiségnek a rehabilitációjáért, amit Esterházy János ránk hagyott. Egy szellemiség rehabilitációjáért, aminek a mai Európában messze a szlovenszkói magyarságon túlmutató jelentősége van.
Küzdelem a rehabilitációért kimondhatatlan mennyiségű elutasítás, rágalom vagy – ami még sokszor rosszabb – negligálás ellenére.
Évtizedek múltak el ebben a küzdelemben, de minden fajta és minden mennyiségű elutasítottság, rágalom és negligálás hiábavalónak bizonyult ahhoz, hogy Alice asszonyt küzdelme feladására bírja.
Sorsa „talpig nehéz hűségbe” bújtatta őt ez iránt a cél iránt, s ez vált az elmozdíthatatlanságot biztosító nehezékké az ő életében. Ez a „talpig nehéz hűség” tette elmozdíthatatlanná Zrínyi Ilonát, egy másik grófnőt, II. Rákóczi Ferenc édesanyját is Munkács várában háromszáz évvel korábban. A „talpig nehéz hűség”: élő vagy vértanú szeretteinkhez és általuk közösségünkhöz, nemzetünkhöz, hazánkhoz; önmagunkhoz!
Amikor Esterházy Alice köré összegyülekezünk, akkor Esterházy János nemcsak példájával, és fennmaradt írásaival van itt köztünk, hanem Esterházy Alice-ban megtestesülve is. Alice asszony, aki a szlovákiai magyarokért, a szlovákiai magyarok szeretetéből és hasonlóképpen az anyaországért és az anyaország szeretetéből él. Ezt a köteléket fejezi ki az a középkereszt, amelyet ma átad a köztársasági elnök úr.
Ővele ugyanaz a küzdelem van itt köztünk, amelyet Esterházy János folytatott.
A „mártír” szó tanút, keresztény értelmezésben vértanút jelent. A vértanúságot a kereszténység az Isten ügyéért való teljes odaadásként, egy élet Istennek való teljes felajánlásaként értelmezi. Így azok is Isten mártírjai, azaz tanúi, akiknek hitükért nem kell erőszakos halált halniuk, mégis egész életüket Isten és embertársaik szolgálatára, az igazság és szeretet érvényesülésének képviseletére áldozzák. Esterházy János vérével; Esterházy Alice az egy életen át tanúsított hűségével tett és tesz tanúságot.
Esterházy Alice asszony tanulmányait előbb Nyitraújlakon, majd Budapesten végezte. Származása miatt egyetemre nem mehetett, ezért egy gyárban kezdett dolgozni. 1949-ben neki és családjának is a kitelepítés jutott osztályrészül, s a következő években megjárta a kommunizmus börtöneit, munkatáborait. Szabadulása után pedig nehéz gyári munkával tartotta el magát.
1955-ben sikerült Ausztriába szöknie, majd a rokonság segítségével az Egyesült Államokba utazott, ahol közgazdaságtudományt és politológiát tanult. Az egyetemet követően rövidesen visszatért Bécsbe, ahol 1958-tól 1970-ig a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnél dolgozott.
1970-ben kötött házasságot Gioacchino Malfatti di Montetrettóval – akit ugyancsak szeretettel köszöntünk ma körünkben. Alice asszony onnantól fogva Rómában élt, ám később egy időre visszatért Bécsbe, ahol férje a Szuverén Máltai Lovagrend nagyköveteként szolgált. Két fiuk, Giovanni és Roberto Malfatti szintén büszkék magyar származásukra is – szeretettel köszöntjük Giovanni Malfattit is körünkben.
Mert Esterházy János életútjának a lényege ugyanaz volt, mint Esterházy Alice-é: küzdelem a rehabilitációért egy életen át, hűség egy életen át. Ő a Csehszlovákiához darabolt magyarság, illetve az egész magyarság rehabilitációjáért küzdött, akkor is, amikor jogokért harcolt a szlovákiai magyar közösség számára, és akkor is, amikor – például a mai évfordulón zsidók elhurcolása ellen szavazva, avagy a lengyel menekültekért dolgozva – megpróbálta megkímélni a magyarságot attól az erkölcsi katasztrófától, amit a holocaustért és a háborúért való felelősség jelentett. És akkor is a magyarság rehabilitációjáért küzdött, amikor szót emelt a magyarországi szlovákok jogaiért, mert meg akarta őrizni az anyaországot a kisebbségek elnyomása miatti felelősségtől, aminek súlyát ki ismerhette volna pontosabban, mint ő, aki a kisebbségi sors keserű kenyerét ette?
Esterházy Alice is egyszerre a felvidéki és az egész magyarság rehabilitációjáért küzd, amikor édesapja rehabilitációjáért harcol,
Igazi „zengő rejtelem” ez a hűség. Mi a forrása annak a hűségnek, ami képessé tette Esterházy Jánost is és lányát Alicet is a rehabilitációért való küzdelemre egy életen át? Mindkettőjük életéből világosan „zeng”, hogy a forrás egy olyan rehabilitáció megtapasztalása, amelyet nem lehet küzdelemmel megszerezni, de kegyelemből mindenki megkaphatja, mert Valaki egyszer meghalt érte a kereszten. Ez az igazi hűségnek, így Esterházy János és Alice életútjának is a forrása, „az igazi rehabilitáció”.
Soli Deo Gloria!
(Külügyminisztérium)
