Németh Zsolt parlamenti államtitkár az m1 Ma reggel című adásának vendége volt 2013. július 16-án. A külügyi vezető a kárpát-medencei nyári szabadegyetemek jelentőségéről beszélgetett.
R: Elkezdődött a Kárpát-medencei nyári egyetemek és diáktáborok időszaka. A sort a kárpátaljai szabadegyetem nyitotta, de tartalmas szórakozásban volt részük a délvidéki érdeklődőknek is. Ezen a héten Felvidék áll a középpontban. A Gombaszögi Nyári Tábor mellett már az I. Martosi Szabadegyetem is csalogatja az érdeklődőket. Múltjában és nagyságrendjében az erdélyi úgynevezett Tusványos teheti fel a pontot az i-re jövő szerdától.
Mv: A stúdióban köszöntöm Németh Zsoltot, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárát, jó reggelt kívánok!
Németh Zsolt: Jó reggelt kívánok!
Mv: Hát nagyon eseménydús lesz a nyár, ha csak nézem a számát a különböző, határon túl tartott szabadegyetemeknek. Mennyire tartja magát szigorúan mindenki a tematikához? Tehát hogy itt a fiatalok számára megrajzolandó jövőkép a fő csapásirány.
Németh Zsolt: Mindenről van szó van ezekben a táborokban, ezért szigorúan nem lehet beszélni itt a tematikáról. De ugye, mint annak az alapítványnak az egyik alapítójaként – a Pro Minoritate Alapítvány alapítójaként –, amelyik szervezi a táboroknak egy részét, így a kárpátaljait is a múlt héten, és a jövő héten pedig a tusnádfürdői nyári szabadegyetemet. Azt tudom mondani, hogy az a címválasztás, az nagyon szerencsés, hogy „A mi időnk!”, amit a szervezők választottak. Itt alapvetően valóban beérett egy nemzedék a Kárpát-medencében, a szomszédos országok politikai életében ugyanúgy, mint az anyaországi politikában. És ennek a nemzedéknek természetesen nem pusztán a befolyásos pozícióba való kerülése, amiről is szó van. Hanem olyan gondolatok váltak fontossá, amelyek ezekben a nyári szabadegyetemeken kristályosodtak ki az elmúlt években. Leginkább azt, hogy a szomszédos országokkal való együttműködése Magyarországnak, az nagyon szorosan összefügg a kisebbségi jogoknak a biztosításával. Úgy is mondhatnám, hogy a stabilitásnak, a megbékélésnek a megteremtése a szomszédos országokkal, az nem lehetséges a kisebbségi jogok biztosítása nélkül – vagy megbékélés a kisebbségi jogok megteremtése útján. Ez az alapkoncepció. És hát nagy öröm számomra az, hogy éppen a közelmúltban került sor Szerbiában arra a történelmi jelentőségű áttörésre, amit magyar–szerb történelmi megbékélésnek nevezhetünk, amikor is a két köztársasági elnök közösen hajtott fejet az áldozatoknak az emléke előtt. Hetven évvel ezelőtt történő tragikus időszaknak a lezárását segítette ez elő. És egy nagyon hosszú előkészítő munka előzte ezt meg, hiszen Szerbiában az elmúlt tíz évben szisztematikusan haladott a magyar külpolitika, nemzetpolitika ebbe az irányba.
Mv: Azért érdekesek ezek a nyári egyetemek, mert az ember azt reméli, hogy megtudhat arról valamit, hogy a fiatalok – akik generációkkal fiatalabbak – hogyan gondolkodnak erről a kérdésről. Van-e eltérés aközött, hogy ők hogyan gondolnak a magyarságukra, a kisebbségi jogaikra, egyáltalán a Magyarországhoz tartozásra, az anyaországgal való kapcsolatukra, mint mondjuk a szüleik vagy a nagyszüleik?
Németh Zsolt: Nyilvánvalóan minden nemzedék más. És most már nekünk, akik inkább ötven évesek vagyunk, mint negyven évesek, noha alapítói voltunk ezeknek a szabadegyetemeknek. De hát az első szabadegyetemet mi 1990-ben tartottuk. Ez a 24. Tusványos lesz, és minden négy-öt évben...
Mv: Azóta megszületett egy generáció, fölnőtt egy generáció.
Németh Zsolt: Így van, egy komplett generáció. Ami közös mindenféleképpen, hogy van a külhoni magyarságnak a meghatározó rétegeiben egy elkötelezettség, egy szándék arra, hogy magyarként megmaradjanak a szülőföldjükön, ott pályát fussanak be, ott karriert fussanak be, és ennek a módját, ennek a lehetőségeit keresik. És ez, azt gondolom, hogy mindenféleképpen összeköt bennünket, ez a célkitűzés. Ugyanakkor fontos az, hogy ne csak a jó helyzetben, ne csak a tömbben élő, ne csak az erős identitású közösségek legyenek benne a gondolkodásunknak a középpontjában, hanem foglalkozzunk a problémásabb viszonylatokkal is. Figyeljünk Szlovákiára. Szlovákia eleve egy nagyon nehéz múlttal rendelkező, a felvidéki magyar közösségben az asszimiláció a legnagyobb arányú. Foglalkozzunk a szórványhelyzetben élőkkel, a nagyvárosi szórvánnyal. A legtöbb magyar ezekben az olvasztótégelyekben tűnik el ma a Kárpát-medencében, mint mondjuk Kolozsváron, ahol óriási lakótelepeken olvad be a magyarság, illetőleg vándorol ki a nagyvilágba. Foglalkozzunk azokkal is, akiknek adott esetben nem annyira erős a magyar kormányhoz, a magyar kormány által meghatározott politikai irányzathoz való kötődése, hanem adott esetben másfelé gondolkodnak. Itt Felvidéken ugye van ez a Most-Híd párt, vagy vannak olyan fiatalok és olyan közéleti szereplők, akik a többségi politikai erők irányában tájékozódnak. Tehát folyamatosan új válaszokat kell tudnia találni a magyar nemzetpolitikának, különösen most, amikor az összegzésnek az időszaka is lassan eljön, hiszen egy kormányzati ciklus lezárul.
Mv: A külügyéreknek olyan lesz ez a nyár, mint egy tanulmányút, én azt gondolom. Tehát azt gondolom, hogy a tennivalókra és a hatékonyságra lesz bőven útravaló, amit szerezhetnek. Köszönöm, államtitkár úr, hogy elfogadta a meghívásunkat!
Németh Zsolt: Köszönöm szépen!
(Külügyminisztérium)
