Amikor az ország nehéz helyzetbe kerül, és szűkül a mozgástere, a kultúrpolitika akkor is kitörési lehetőséget jelent az elszigeteltségből - mondta Bába Iván, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára egy budapesti könyvbemutatón 2014. április 10-én.
Ujváry Gábor Kulturális hídfőállások című könyvének bemutatóján, amelyet a Magyar Külügyi Intézetben tartottak, Bába Iván azt mondta: a kötetnek is ez a fő üzenete. A könyvben leírt, két világháború közötti időszakban voltak olyan személyiségek, akik felismerték, hogy ha az országnak nincs hadserege, fegyvere, a szellem erejével kell kitörni "a politikai karanténból" - mondta.
L. Simon László kormánybiztos, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának fideszes elnöke az eseményen hangsúlyozta: a két világháború között nagy formátumú politikusok komoly tudósokkal karöltve dolgoztak az ország szellemi újjáépítésén. "Most is hasonló formátumú emberekre van szükség a magyar belpolitikában" - tette hozzá.
Az államtitkár azt mondta, a könyv is jól mutatja, hogy Magyarország volt már "a mainál is sokkal nehezebb helyzetben". De "a trianoni sokk" idején is voltak, akik elkezdték építeni azt a kulturális és tudományos diplomáciai hálózatot, amely csodálatos eredményeket hozott - emlékeztetett.
Bába Iván szerint minden helyzetben megvannak az igazi nagy személyiségek, akik, ha megbízást kapnak, elvállalják és teljesítik a szükséges feladatokat. Az államtitkár példaként említette Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minisztert, Bethlen István miniszterelnököt és Magyary Zoltán egyetemi tanárt, tudóst.
Megjegyezte: akkoriban úgy gondolták, hogy 3-4 ezer "kiművelt fő" elegendő, elég, ha ekkora az értelmiségi elit.
Bába Iván arra is kitért, hogy abban a korszakban született meg a hungarológia fogalma, amely magyarságtudományt jelent, és így jöttek létre a kulturális intézetek külföldön.
A kormánybiztos elmondta: a magyar kultúrpolitikának a két világháború közötti időszakát feldolgozó kötet fontos munka, mert ez adja azt a politikai alapot, amely a mai konzervatív kormánynak mintaként szolgálhat, de "nem kell számítani a Horthy-rendszer artikulátlan dicsőítésére".
L. Simon László szerint a korszak kultúrpolitikájának erős pillére volt a népiskolai rendszer szélesítése, de ezt nem sikerült végigvinni. Fontos cél volt, hogy a közoktatási rendszerből kikerülők tudása minél átfogóbb legyen - idézte fel.
Gyakran felmerül - mondta -, hogy a bethleni időszakot nem kellene pozitív korszakként kiemelni, hiszen akkoriban korlátozták a választójogot. De a politikai jogok részleges korlátozására azért volt szükség, hogy "a társadalom ne radikalizálódjon tovább politikai értelemben", így akarták megóvni a magyar demokráciát - jelentette ki. Hozzátette: az volt az elképzelés, hogy ha sikerül felszámolni az országban az analfabetizmust és emelni az általános műveltség szintjét, akkor ezeket a korlátozásokat fel lehet számolni. A kormánybiztos úgy fogalmazott, hogy mit sem ér "egy többé-kevésbé művelt társadalom", ha nincsenek megfelelő, világlátott vezetői, ezért az elitképzésre is nagy hangsúlyt helyeztek.
L. Simon László arról is beszélt: mindent meg kell tenni, hogy a mai Magyarországról kialakult kép árnyaltabb legyen, ezért nem lehet lemondani a más országokban lévő "bástyákról", például a kulturális intézetekről, magyar tanszékekről.
(MTI)
