Nem engedhetjük meg az uszító beszédet és erkölcsi kötelességünk kiállni azokért, akik a gyűlölettel teli szavak célpontjai – hangsúlyozta Martonyi János külügyminiszter azon a 2012. december 6-án rendezett budapesti konferencián, amelyen a száz éve született Raoul Wallenberg és egykori segítőinek sorsáról beszéltek történészek.

Martonyi János emlékeztetett arra, hogy a második világháború után, a Rákosi-korszakban Wallenberg mellett a segítőinek sem jutott elismerés, hanem üldöztetés lett a sorsuk.

„Ma szerencsésebb korban élünk, ahol könnyebb, kevésbé kockázatos jót tenni. Felelősségünk, hogy a világ ebbe az irányba haladjon tovább, és kiléphessen a 20. század árnyékából” – mondta.

Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szintén az uszító szavak elleni fellépést hangsúlyozta. „Az embertelenséget már a szavaknál, már az első mondatnál, már az első szónál meg kell állítanunk” – jelentette ki.

Gereben Ágnes, a Szovjetunióval és utódállamaival foglalkozó történész arról beszélt, hogy a szovjet vezetés számára kellemetlen volt Wallenberg zsidómentő tevékenysége az 1930-as években állami szintre emelt antiszemitizmus miatt. A szovjetek által kivégzett lengyelországi zsidómentőkhöz hasonlóan Wallenberget is megvádolták a nácikkal való kapcsolattartással.

Zinner Tibor történész a második világháború utáni évekről elmondta, hogy a moszkvai zsidóellenes politika Magyarországon burkoltan jelent meg. Miközben a zsidóság ellen is törvénytelen pereket folytattak le, a kommunista pártból kiszorították a cionista mozgalom tagjait.

Szita Szabolcs történész, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója korabeli fényképekkel és dokumentumokkal mutatta be Wallenberg segítőinek sorsát, akik közül többeket internáltak, elkobozták vagyonukat, és volt, aki külföldre menekült a meghurcoltatások miatt.

Kónyáné Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettese a rendszerváltozás előtti dokumentumokkal mutatta be, hogy a magyar titkosszolgálatok nyilvántartották a Raoul Wallenberggel kapcsolatos információkat és ellenségesen tekintettek a rá emlékezőkre.

Szabó Tamás, a Wallenberggel együtt dolgozó Szabó Károly embermentő fia elmondta, hogy apját meghurcolták a Rákosi-korszakban, később pedig az általa megmentettek segítettek neki abban, hogy munkája legyen a börtönévek után.

Az 1912. augusztus 4-én született Raoul Wallenberg 1944-ben a budapesti svéd nagykövetség titkáraként több ezer ember életét mentette meg. A Vörös Hadsereg 1945 januárjában letartóztatta, a további sorsa bizonytalan, ahogy halálának időpontja is.

(MTI, Külügyminisztérium)