A külügyminiszter óriási érdeklődés mellett a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola hallgatóinak tartott előadást november 24-én a Főiskola és az Európai Újságírók Szövetsége Magyar Tagozata meghívására. Martonyi János a mintegy 400 fős hallgatósága előtt arra kereste a választ, hogy mi is az igazi tétje az euróövezeti válságnak és hol van „Magyarország helye”, hogyan érvényesíthető a magyar nemzeti érdek az előttünk álló sorsfordító időszakban.

Miután a külügyminiszter kételyeit fejezte ki a különböző katasztrófa-forgatókönyvekkel kapcsolatban és abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy az eurózóna nem fog összeomlani, megfogalmazta a jelenlegi válság kulcskérdését: egyben marad-e az Európai Unió vagy sem? Míg az összeomlás rémképeit elutasította, Martonyi János elismerte, hogy az Unió szövetén valóban mutatkoznak a „lopakodó töredezettség” (creeping fragmentation) jelei. Ez a töredezettség ott jelenik meg, ahol már eleve léteznek választóvonalak az EU tagállamai között. Mik is ezek a választóvonalak? Sok szó esik napjainkban az euróövezethez tartozó és az azon kívüli tagállamok, a 17+10 közötti különbségekről. Bár az euróövezet országainak döntéshozói egyre sűrűbben folytatnak konzultációkat, és az tízek időnként arra panaszkodnak, hogy kimaradnak ebből az intenzív „klubéletből”, a külügyminiszter ezt nem látja komoly törésvonalnak, mivel nincs arról szó, hogy az euróövezeti tagállamok leválnának a közös uniós intézményrendszerről, kialakítva a saját intézményeiket, másrészt az övezet határai is folyamatosan változnak. Ugyanilyen megalapozatlannak tartja, a „régi” és „új” tagállamok közötti különbségek túlhangsúlyozását, és azt az állítást, hogy a jelenlegi bajok egyik fő forrása az elhamarkodott bővítés, vagyis az, hogy túl sok országot vettek fel túl gyorsan. Ennek a megközelítésnek a legjobb cáfolata az, hogy a 12 „új” tagállam közül már 5 csatlakozott az eurózónához, vagyis már azt is teljesítették, amit a „régi” tagok közül sem mindegyik. A miniszter elvetette azokat a felvetéseket is, amelyek szerint a hat "AAA" minősítésű tagállamnak kellene szorosabban együttműködnie, mivel – mint mondta – könnyen megváltozhat, hogy hány tagállam kapja meg a legkedvezőbb besorolást. Ma már szinte minden tagállam ellen indult valamiféle spekuláció, ezért az euróövezet egészét kell megvédeni.

Ezzel összefüggésben ragadható meg a magyar álláspont, miszerint nemcsak az euróövezetet, hanem az Európai Unió egészét kell megvédeni a válság ellenében. Bár a jelenlegi válság eltérő mértékben sújtja ez EU különböző országait, elengedhetetlen, hogy közös megoldást találjunk a mindnyájunkat érintő problémákra. Martonyi János hangsúlyozta, hogy ugyan most még a tűzoltás fázisánál tartunk, de már látható az alagút vége. Az európai gazdasági kormányzás további mélyítése és az erőteljesebb gazdaságpolitikai koordináció abba az irányba mutat, hogy szükség lesz a tagországok államadósságának fokozatos „közösségiesítésére” (mutualization). Ennek egyik lehetséges formája az eurókötvények kibocsátása, ami az Európai Bizottság javaslatában is szerepel.

A magyar álláspont az EU jövőjével kapcsolatban egyértelmű: meg kell őrizni a 2004-2007 közötti bővítés történelmi vívmányát, Európa újraegyesítését. Bár valószínűleg fennmarad a többsebességes Európa, Magyarország az EU magjához, a centrumhoz kíván tartozni. A magyar költségvetési szigor például amúgy is összhangban van a mértékadó európai törekvésekkel. Hazánk érdekei lényegileg egybeesnek a centrum érdekeivel, tehát mindenképp arra kell törekednünk, hogy a legerősebben beágyazott tagállamok között legyünk.

(kormany.hu)