A nemzetközi fejlesztési együttműködés hatékonyságának növeléséért vállalt Globális Partnerség miniszteri fórumának 2014. április 15-16-án, Mexikóvárosban tartott első ülésén Magyarországot Wintermantel Péter, a Külügyminisztérium Globális ügyekért felelős helyettes államtitkára képviselte. Az ülés átfogó témája a 2015 utáni globális fejlesztési és fenntartható fejlődési keret és célok kialakításához, valamint a majdani végrehajtásához történő hozzájárulás elfogadása volt, mely a zárónyilatkozatban került megerősítésre.

Magyar részről az ENSZ Közgyűlés Fenntartható Fejlődési Célok kidolgozásáért felelős Nyitott Munkacsoportjának társelnökeként a vízgazdálkodás, oktatás és egészségügy 2015 utáni agendában betöltendő szerepével foglalkozó kerekasztal beszélgetésben került sor hozzászólásra. Wintermantel Péter elmondta, hogy a fenntartható vízgazdálkodás kérdéskörét Magyarország önálló célként kívánja megjeleníteni a 2015 utáni keretben. A hazánk nemzetközi fejlesztési együttműködésre vonatkozó, 2014-2020 közötti szakpolitikai stratégiájában és a humanitárius segítségnyújtási koncepciójában is prioritást képviselő oktatásnak és egészségügynek is központi szerepet szánunk.

A miniszteri ülésen csaknem valamennyi ENSZ tagállam, a nemzetközi szervezetek és pénzügyi intézmények, valamint a civil társadalom, a magánszektor, a szakmai érdekképviseleti szervezetek és a tudományos szféra képviselői is magas szinten képviseltették magukat. Az eseményt Mexikó elnöke, Enrique Peña Nieto nyitotta meg, részt vett az ENSZ és az OECD főtitkára, az ENSZ család számos szakosított szervezeténeknek vezetője, köztük a UNDP és a WHO főigazgatója is. A mexikói főszervezők közel 1400 fő részvételéről számoltak be.

A Globális Partnerséget 2011-ben, a dél-koreai Busan-ban elfogadó 161 állam és 56 további delegáció a vissza nem térítendő fejlesztési támogatásokra vonatkozó hatékonysági elveknek a nemzetközi fejlesztési együttműködési programok előkészítésének és végrehajtásának teljes spektrumára történő kiterjesztés, a bevont szereplők körének szélesítése és a finanszírozási források bővítése felé való elmozdulás mellett döntött. E paradigmaváltást, mellyel a hagyományos donor államokon túl a feltörekvő fejlődő országok, az ún. Dél-Dél együttműködés és a háromoldalú együttműködési programok résztvevői, valamint a civil szféra, a magánszektor, a parlamentek és az önkormányzatok fejlesztésben érdekelt szereplői is elköteleződtek a nemzetközi fejlesztési együttműködés hatékonyságának növelése mellett, a mexikóvárosi ülés politikai szinten erősítette meg.

Az ülés legjelentősebb vívmánya, hogy ezzel támogatást nyújt a Millenniumi Fejlesztési Célok 2015-ben történő lejártát követő globális fejlesztési agenda, valamint az annak keretében szintén 2015-től életbe lépő Fenntartható Fejlődési Célok előkészítéséhez.  A fejlesztésről és környezetvédelemről Rio de Janeiro-ban tartott, 1992. évi globális konferencián a nemzetközi közösség tagjainak közös, de megkülönböztetett felelősségét lefektető elv 2015 utánra történő átültetésének mikéntje a mexikóvárosi zárónyilatkozatról folytatott tárgyalások során is az egyik legösszetettebb kérdésként jelent meg. Az elért kompromisszum az ENSZ fóruma elé utalja a kérdésről folyó egyeztetések továbbvitelét.

(Külügyminisztérium)