Európa levegőhöz jutott, de még nem lélegezhet fel: „egyelőre nem vagyunk túl a válságon”, jelentette ki Győri Enikő a Magyar Külügyi Intézet „Válság 2012: az euró és az Európai Unió kilátásai” című rendezvényén 2012. március 29-én. A Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős államtitkára szerint elsődleges feladat a növekedés forrásainak és eszközeinek megteremtése Európában. Magyarország olyan talán megkésett, de szükséges intézkedésekért kap kritikát, amelyek a rendszerváltás folyamatában elkövetett hibákat igyekeznek kijavítani.

A konferencián többször is elhangzott, hogy Görögországtól az Európai Unió jelenleg a megszorítások drákói szigorral történő végrehajtását várja el. Több kutató is kiemelte, hogy a Stabilitási és Növekedési Egyezményt létrehozásakor nem a gazdasági kényszer, hanem politikai megfontolások hívták életre, és miután azt a 2000-es évek elején az Európai Unió két legnagyobb tagállama, Németország és Franciaország is megszegte, a szabályok sokat veszítettek kényszerítő erejükből. Rácz Margit, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet kutatási igazgatója szerint minden tagállamnak magáévá kell tennie végre azt a stabilitási kultúrát, amelyet az euró megkövetel.

A vitát összefoglaló Győri Enikő államtitkár ennek kapcsán elmondta: irreális lenne elvárni, hogy Európa népei kibújjanak saját bőrükből. „Akarjuk-e németesíteni a görögöket?” – tette fel a kérdést. Véleménye szerint a tagállamoknak be kell tartaniuk a közösen elfogadott játékszabályokat, de el kell fogadni, hogy az Európai Unió 27 féle realitást jelent, erejét a sokfélesége adja. „Az uniformizálás nem opció” – fogalmazott az államtitkár, aki arra is figyelmeztetett, hogy Európa levegőhöz jutott, de még nem lélegezhet fel: „egyelőre nem vagyunk túl a válságon”.

Győri egyetértett Marján Attilával, a Magyar Külügyi Intézet európai kutatási igazgatójával abban, hogy Európában sokkal többet kellene beszélni a demográfiai problémákról, mint eddig. Ha ugyanis Európa nem néz szembe az elöregedés és elsősorban a fiatalkorúak körében rendkívüli mértéket öltő munkanélküliség problémájával, akkor a versenyképessége nem fog javulni. Kérdés, hogy finanszírozható-e a jóléti, welfare társadalom, és nem kell-e áttérnünk a munkaalapú, workfare társadalomra. A legnagyobb dilemma tehát az, hogy hogyan őrizzük meg az Európában közös szociális modellt. Ha ugyanis ezt feladjuk, akkor kérdés, miben leszünk mások, mennyire maradunk vonzóak a világ más részeihez képest, illetve számukra, fejtegette az államtitkár.

Európa országai egymásra vannak ítélve, vélekedett Győri. Idézte a brit külügyminisztérium előrejelzését, amely szerint 2050-re már csak Németország és az Egyesült Királyság marad a világ tíz legnagyobb gazdasága között, Franciaország és Olaszország Indiának, Brazíliának vagy Mexikónak adja át a helyét az élmezőnyben. Nem lehet kérdés, hogy a versenyképesség növelése csak közösen lehetséges, húzta alá az államtitkár.

Ezt az Európai Tanács ülésein elfogadott közös politikai nyilatkozatok is elismerik és megerősítik. Győri Enikő szerint azonban egyelőre hiányoznak a konkrét eszközök. Példaként az európai szabadalom ügyét említette, ahol már tavaly minden szakmai kérdésben megállapodás született, az európai vállalkozások azonban egyelőre mégsem élvezhetik az olcsó közösségi szabadalmak előnyeit, mivel a tagállamok nem tudnak megállapodni a rendszert működtető ügynökség székhelyéről. A gazdasági realitások ellenére a tagállamok képtelenek a tagállami álláspontoknál tovább látni, jegyezte meg.

Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel és az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet kutatója a válság megoldását egy mélyebb gazdasági és fiskális integrációban látja. Egy bankszövetség („banking federation”) létrehozását javasolta, amely a központi irányítás révén csökkentené a bankrendszerben rejlő pénzügyi kockázatokat tagállami szinten. A költségvetések kiegyensúlyozottságát pedig egy európai fiskális hatóság biztosíthatná.

Ésszerű az a gondolatmenet, miszerint a szükségszerűen egyre szorosabbá váló gazdasági és pénzügyi integráció a politikai uniót is megkívánná, ám ez pillanatnyilag nem tűzhető napirendre, mutatott rá Győri államtitkár. Hiszen az utóbbi években az unió alapvető értékeit és vívmányait is folyamatos kihívások érték, a szolidaritástól kezdve egészen a szabad mozgásig. Győri Enikő fontosnak mondta, hogy Európa jövőjéről is folyjon aktív gondolkodás. „De a sorrendet be kell tartani”, szerinte először a növekedés forrásait és eszközeit kell megteremteni.

Balázs Péter a Közép-európai Egyetem EU-bővítési tanulmányok központjának vezetője, volt külügyminiszter a lisszaboni intézményrendszer változásairól beszélt. Kiemelte, hogy az új erőviszonyokból leginkább a Tanács profitált, súlya megnövekedett. Balázs szerint a költségvetési tárgyalások felszínre hozták a tagállamok közötti törésvonalakat, és ebben a szűkülő politikai mozgástérben egy olyan nettó kedvezményezett, kisebb új tagállam, mint amilyen Magyarország úgy tudja érdekeit hatékonyan képviselni, ha kezdeményezőkészséget mutat, megfelelő kapcsolati hálót épít ki és hiteles tud maradni.

A feltett kérdésekre válaszolva az államtitkár megerősítette: „Magyarország minden lépését az motiválja, hogy hiteles ország legyen.” Vagyis Budapest tartani fogja többek közt a 3 százalékos deficitre vonatkozó ígéretét is.

Hangsúlyozta, hogy jelenleg nemzeti gazdaságpolitika kialakítása folyik, ami sok tekintetben az elmúlt húsz évben elrontott vagy elhalasztott döntések pótlását, illetve korrekcióját jelenti. Ez nem megy konfliktusok nélkül, fűzte hozzá, természetes, hogy az Európai Unió figyelemmel kíséri, hogy minden intézkedésünk megfelel-e a közösségi jognak. „Ahol szükséges, ott korrigálunk” – szögezte le az államtitkár, de lehetnek olyan kérdések, amelyekben az Európai Bíróságig is hajlandóak lehetünk elmenni, mert biztosak vagyunk benne, hogy nem sértettünk uniós jogot.

A sajtóban az unióról megjelenő negatív vélemények, kritikák kapcsán Győri Enikő emlékeztetett arra, hogy az uniós vívmányok beépültek a mindennapi életünkbe, és egyebek közt magától értetődőnek vesszük, hogy béke van, vagy hogy mindenféle ellenőrzés nélkül léphetjük át a belső határokat. Ezek elvesztése azonban mindannyiunknak nagyon fájna.

(eu.kormany.hu)