Magyarország azon tagállamok között van, amelyek számára a legelőnyösebb a következő hét évre szóló közös uniós költségvetés – mondta Győri Enikő az m1 Az Este című műsorában 2013. november 25-én.

Mv: Az Este vendége Győri Enikő, a Külügyminisztérium európai ügyekért felelős államtitkárasszonya, immár élőben. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat!

Győri Enikő, államtitkár, KÜM: Jó estét kívánok!

Mv: Nem álltunk jól, hosszú ideig nem álltunk jól, amikor a következő hétéves ciklust tervezték. Mik voltak a fordulópontok egyébként az Ön megítélése szerint?

Győri Enikő: Hát így igaz, két és fél évvel ezelőtt, amikor az Európai Bizottság kijött a javaslatával, az egy sokkszerű élmény volt mindannyiunknak, mintegy harminc százalékkal kevesebb lett volna a magyar úgynevezett kohéziós boríték, tehát az a boríték, amely arra szolgál, hogy a fejlettségbeli lemaradást egy tagállam le tudja dolgozni. Hát innen indultunk, és innen kellett feltornászni magunkat. Most emellett azért nemcsak a kohéziós politikára leselkedtek veszélyek, hanem az agrárpolitikára is. Több tagállam úgy ítélte meg – meglepő módon azok, ahol a mezőgazdaság nem túlzottan jelentős –, hogy hát importból is meg lehet ezt oldani, minek ennyit költeni arra, hogy Európában legyen mezőgazdaság. Na most így aztán, mivel Magyarország e két politikának komoly haszonélvezője, hát erre kellett az erőinket koncentrálni. Változó szövetségi rendszereket felépíteni, megtalálni, hogy kikkel közösen tudunk küzdeni azért, hogy ez megváltozzon. És azért tudtunk sikeresek lenni, mert elvszerűen harcoltunk, és azt mondtuk, hogy nemcsak Magyarországról van itt szó, hanem arról, hogy az nem lehet, hogy mondjuk a kohéziós pénzekből a gazdagok jussanak egy picit többhöz, mint korábban. Hát milyen felzárkóztatási politika az, amelyet nem a szegényebb tagállamokra fordítanak, nem arra, hogy náluk legyen több munkahely és náluk induljon be a gazdasági növekedés? És ugyanígy elmagyaráztuk, hogy szerintünk igenis szükség van az Európai Unióban arra, hogy biztonságos és elegendő mennyiségű élelmiszer álljon rendelkezésre: egyáltalán nem mindegy, hogy mit eszünk. És hát azért ezekkel elég nehéz volt vitatkozni, tehát az elvek segítették azt, hogy végül is Magyarország valóban sokkal többet kap majd, mint amennyit befizet, és javultak – még a jelenlegi időszakhoz képest is – a pozícióink.

Mv: Az, hogy kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól, az, hogy végül is egy komoly növekedési számot produkált Magyarország, ez szerepet játszott egyébként ebben a döntésben?

Győri Enikő: Ugye itt két és fél évig folyt ez a küzdelem, először a kormányok között, a tagállamok állam- és kormányfői tettek részben pontot a történet végére februárban. Orbán Viktor miniszterelnök küzdött ott, egy ilyen negyvenórás alvás nélküli csata volt. És utána most még az Európai Parlamenttel is el kellett ezt fogadtatni. Ott mi már csak a pálya szélén álltunk, bár azért – a magyar EP-képviselők révén – ott még bizonyos pozícióink javultak is. Tehát...

Mv: De a magyar makroadatok, mindaz, ami történik, tehát mi átmentünk szűrőkön?

Győri Enikő: Ugye ezek párhuzamos folyamatok voltak. Tehát az, hogy a költségvetési induló javaslat, az Magyarországnak rendkívül kedvezőtlen volt, tehát azért én nem akarok itt egy ilyen magyarellenes összeesküvést gyanítani. Hát valahogy ez jött össze, igyekezték ott, hogy ne alakulhassanak ki országcsoportok, például a visegrádi országok nagyon eltérő helyzetből indultak. Lengyelország és Szlovákia nagyon örült annak a javaslatnak. Az volt a cél, hogy egy kicsit megosszák az esetleges táborokat. De mi ezt tudtuk kezelni, végig szövetségben tudtunk harcolni. Nem minden ügyben kellett egyfelé beszélni, de megtaláltuk a közös pontokat. Na most az, hogy közben zajlott egy túlzottdeficit-eljárás, hogy ott fenyegettek minket a források felfüggesztésével, azt egy másik fronton kellett megvívni. A végeredményben persze ott volt, hogy hát Magyarországot tudomásul kell venni, hogy komoly elvekért küzdenek: nem lehetett úgy felállni a tárgyalóasztaltól, hogy mondjuk ezek az elvek nem érvényesülnek.

Mv: Azt hogyan lehet értelmezni – mert nagyon jól hangzik és kézzelfogható –, hogy egy főre mennyivel több jut vagy mennyi jut? De hogy ezek egyébként hogyan jönnek ki?

Győri Enikő: Hát nagyon sokféleképpen lehet számolni. Nem lehet viszont almát és körtét összehasonlítani. Tehát nem lehet összehasonlítani azt, hogy 2007-13 között az Unió mennyi pénzből gazdálkodhatott...

Mv: Ezt egyébként az ellenzék teszi, mert ugye a szocialisták azt állítják, hogy Önök most kevesebbet értek el.

Győri Enikő: ...azzal, amit '14 és '20 között, mert ezt mindenféle közgazdasági iskolában azonnal megbuktatnák az illetőt, hát azon egyszerű oknál fogva, hogy itt már csak az is, hogy hány országra szabták azt, és akkor hogy mekkora főösszegből gazdálkodunk, az egészen más volt 2007-13 és '14 és '20 között. Tudomásul kellett vennünk – bár mi sokáig küzdöttünk, hogy ha az Uniónak komoly céljai és ambíciói vannak, ahhoz forrásokat is oda kell tenni. Na de hát ne felejtsük el, hogy válság van, és azok az országok, amelyek sokkal többet tesznek be a közösbe, mint onnan kivesznek – az úgynevezett nettó befizetők –, azok egyáltalán nem voltak készek arra, hogy még növeljék a forrásokat a közös költségvetés felé. Tehát, és hogyha egybehangzóan heten-nyolcan azt mondták, hogy márpedig csak kevesebből hajlandóak finanszírozni az Unió működését, akkor mi ez ellen egy darabig küzdhettünk. Na de hát utána aztán a realitások talaján el kell fogadni, hogy ők bizony most kevésbé nagylelkűek. És ugyan mindig elmondtuk, hogy azért ez nem jótékonykodás, mert a kohéziós politika, az segíti a felzárkóztatást, és az egész Európai Uniót teszi versenyképesebbé. Márpedig hogyha itt a szegényebb országok szegényebbek lesznek, akkor az egész Unió együtt nem fog tudni növekedni.

Mv: Ugye most azt a számot látjuk, hogy koponyánként ötvenezer forinttal arányosan számolva – ez egy fontos mondat, amit Ön egyébként el is mondott –, hogy arányosan számolva ennyivel több jut egy főre.

Győri Enikő: Igen.

Mv: Most az a helyzet állt elő, hogy azt kéne elmondani vagy megérteni, hogy mit jelent ez makrogazdasági szinten.

Győri Enikő: Ha nem így, egy főre nézzük, hanem mondjuk a nemzeti jövedelemhez viszonyítjuk vagy viszonyítjuk abszolút értékben – mennyivel több, amennyit kiveszünk, mint amennyit beteszünk –, még ezekben is az összes adat tekintetében az első háromban vagyunk. Egy főre jutóban a második helyen, nemzetijövedelem-arányosan a második helyen, abszolút összegben harmadik helyen. Nincs egyébként még egy tagállam, aki a három mutató tekintetében mind a háromban az első háromban lenne.

Mv: Ugye arról is beszéltünk Önnel is, másokkal is, hogy ez egy nagyon fontos dolog, hogy milyen hatékonyan hívják le az egyes országok a pénzeket. Na most ebben milyen megítélés alá estünk?

Győri Enikő: No, az, hogy hogyan használhatjuk fel a pénzeket, sokkal szigorúbbak lesznek a szabályok. Itt azért szinte el akarták lehetetleníteni a források felhasználását. Ezen sikerült változtatnunk, rugalmasabbá tennünk, az Európai Parlament révén is sikerült néhány manővert végrehajtanunk. És azt látjuk, hogy végül is élhető szabályok lesznek. Magyarországon az első három évében a jelenlegi ciklusnak szinte nem volt kifizetés, úgyhogy most fel kellett gyorsítanunk. Lázár államtitkár úr tárgyalásai azt bizonyítják, hogy erre van esély, és azon vagyunk, hogy lehetőleg semennyi forrás ne vesszen el '13 év végéig, illetve még a kifutó időszakban. És hát '14-től új helyzet van, új intézményrendszerrel és sokkal hatékonyabb rendszerrel kell ennek nekivágnunk, hogy gyorsabb legyen a kifizetés, és a kisvállalkozóktól kezdve az önkormányzatokig mindenki sokkal hamarabb forráshoz jusson.

Mv: Államtitkár asszony, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat!

Győri Enikő: Köszönöm a meghívást!

(Külügyminisztérium)