Győri Enikő a Kossuth Rádió 180 perc című műsorának vendége volt 2014. április 28-án. Az államtitkár mérleget vont Magyarország uniós tagságának tíz évéről, beszélt a munkahelyteremtésről és az EU-források felhasználásról.

Mv: 5 perccel múlt fél 8. Szinte napra pontosan még pár nap, és napra pontosan tíz éve az unió tagja Magyarország. Elemezzük, próbáljuk meg ezt a tíz évet valamelyest összefoglalni, elemezni Győri Enikővel, európai ügyekért felelős államtitkár a Külügyminisztériumból. Jó reggelt kívánok.

Győri Enikő, államtitkár, KÜM: Jó reggelt kívánok.

Mv: Rengeteg szempontot lehetne elővenni erről a tíz évről. Ön mondja meg, hogy mi legyen ez a szempont. Melyik az a szempont, amely által, vagy amelyen keresztül Ön közelít ehhez a kérdéshez, hogy Magyarország hogy teljesített, mit teljesített, mit hoztak nekünk az európaiak. Mi az Ön szempontja?

Győri Enikő: Én azt gondolom, hogy a mérleg pozitív. Sok számot lehet fölhozni. Komoly nyereségünk van, anyagi értelemben. Ott ülünk az asztalnál a döntéshozatalnál. Mostanra, az utolsó pár évnek köszönhetően, van egy karakteres magyar EU-politika. De azért, ha azt akarom nézni, hogy ezt lehetett volna jobban csinálni, engem azért mindig ez érdekel, akkor érdemes összehasonlítani magunkat, mondjuk, a környező országokkal, akikkel körülbelül ugyanonnan indultunk, hasonló fejlettségű országok voltak, közös történelmi örökséggel, nehéz sorssal. Gondolok itt a visegrádi országokra, Lengyelországra, Csehországra, Szlovákiára, és nézzük meg, hogy körülbelül ugyanonnan indultunk, ők hova jutottak és mi hova jutottunk. És akkor már nem annyira rózsaszín a kép, mert azt látom, hogy ez lehetett volna jobban csinálni tíz év alatt.

Mv: De mikor lehetett volna jobban csinálni? A csatlakozás utáni tíz évben, vagy pedig a csatlakozást megelőző időszakban, a kitárgyalás időszakában?

Győri Enikő: Nem arról van szó, hogy mi most egy jó egyezséget kötöttünk-e vagy sem. Voltak különbségek az országok között. Annak idején erről folyt itthon egyébként egy belpolitikai vita 2002-2003-ban, hanem azt, amit kaptunk, azt a lehetőséget, azt hogyan használtuk fel tíz év alatt. Szerintem sokkal fontosabb. Mert voltak eltérések, de nem ez a döntő.

Mv: És itt nyilván nem csak pénzről van szó.

Győri Enikő: Az a döntő, hogy melyik kormány mit csinált. Én azt látom, hogy nem annyira az Uniótól függött, hogy ki hova jutott, sokkal inkább a belpolitikai teljesítmény. Hogy hogyan gazdálkodott, mennyire volt felelős a politikai réteg, azok, akik a kormányrúdnál álltak a 2000-es évek közepén, azok mire használták azt a nagy lehetőséget, amit az összes, akkor 2004-ben belépő ország kapott. És azt látom, hogy Csehország hagyományosan, tehát egy főre jutó GDP tekintetében magasabban volt, mint a másik három ország, magasabban kezdett, és nem túl nagy tempóban fejlődgetett. Ellenben Lengyelország és Szlovákia jóval Magyarországnál mélyebbről indult. Szlovákia utolért és lehagyott minket, Lengyelország pedig utolért. Tehát ez azt mutatja, hogy nem a külső feltételekkel van probléma, hanem azzal, hogy ki ez alatt az idő alatt hova jutott. És hát nagyon egyértelmű, hogy Magyarország fölélte a létező és nem létező tartalékait 2007-re, tehát elrontottuk azt, amit mások jól csináltak.

Mv: Önnek igaza van, és mi ismerjük ezt a relációt, mert látjuk a számokat, meg egy kicsit fentről nézünk erre a térségre. A hétköznapi magyar embernek viszont nem ez a relációja, profánul fogalmazva, nem az érdekli, hogy Lengyelország hol tart, hanem, amikor átmegy az osztrák–magyar határon, akkor milyen különbséget tapasztal. Magyarán: felzárkózás. Ebből a tíz országból, amelyek 2004. május 1-jén csatlakoztak, Lettország kivételével tulajdonképpen a felzárkózás elmaradt.

Győri Enikő: Ez nem így van. Nem tartunk ott, ahol szeretnénk, de az nem igaz, hogy a felzárkózás úgy, ahogy volt, elmaradt. Ha megnézni, épp mondjuk a lengyeleknél, nem volt gazdasági visszaesés, egyetlen európai uniós tagállamként, a balti országok nagyon messzire jutottak, ők már az eurót is be tudták vezetni, mert úgy gondolják, hogy az szolgálja az érdekeiket. Mi azt látjuk, hogy bizony Magyarországon most négy év kemény munka után tartunk ott, ahol mondjuk voltunk négy évvel ezelőtt. Bocsánat, tíz évvel ezelőtt. Jönnek vissza a munkahelyek, most azért már több százezren többen dolgoznak, mint négy évvel ezelőtt, a növekedési kilátásaink is jobbak. És nézzük valóban az emberek szempontjából. Szerintem az a legfontosabb mindenkinek, hogyha akar, akkor tudjon dolgozni, és el tudja tartani tisztességesen a családját.

Mv: Így van.

Győri Enikő: Ezeket a feltételeket tudjuk-e biztosítani? Azt látjuk persze, ha egy kormány rosszul gazdálkodik, és Magyarország volt az első, ne felejtsük el, 2008-ban, amelyik csődbe ment, amit uniós pénzből kellett megmenteni. Fizetésképtelen lett volna az ország, nem lett volna nyugdíj, nem lett volna a köztisztviselőknek fizetés. Hát azért azt látjuk, hogyha föléljük a tartalékainkat, akkor baj van. Most vagyunk ott négy év után, hogy ezeket igyekeztük fölszámolni, és komoly erőfeszítések árán, de most már a munkaerőpiacon is látunk pozitív jeleket. Ezenkívül azért, ha körülnézünk az országban, rengeteg fejlesztés volt uniós forrásból. A fejlesztések nagy része a felelőtlen gazdálkodás miatt szinte kizárólag csak uniós pénzből valósul meg 97 százalékban. És szerintem nincs olyan szeglete az országnak, ahol ne lennének komoly fejlesztések. Ötszázezernél több ember kapott képzést uniós forrásból, 2500 kilométer utat újítottunk meg, 2500 oktatási intézmény, 1200 egészségügyi intézmény szépült meg, vagy építettünk újat ezekből. Minden egy befizetett forintra, amit ugye a brüsszeli hozzájárulásunk a közös kasszába, 3 forint – ha valaki még tudja, mi az, hogy fillér – 30 fillér jön vissza, tehát ez nagyon egyértelmű fejlődés, amit nem lehet nem észrevenni.

Mv: Azt mondta így a beszélgetésünk elején, hogy ott ülünk az asztalnál, karakteres magyar érdekképviselet van most ennél az asztalnál, ahol ott ülnek a többi uniós tagállamok képviselői. Látjuk a vitákat, amelyek, és most nem akarom a pálinkaügyre, a jövedéki adómentes pálinkafőzéssel leegyszerűsíteni a Brüsszel és Magyarország kapcsolatának kérdését, miközben egyébként ezen keresztül tökéletesen vizsgálható, tehát ez önmagán túlmutató kérdés. Mert azért az ember mégiscsak azt látja, hogy van egy brüsszeli joganyag, az valamilyen, meg van a hétköznapi élet, az meg másmilyen.

Győri Enikő: Azt ne felejtsük el, hogy ez a brüsszeli joganyag, ez alakul ötven éve. Ha valaki később csatlakozik egy klubhoz, akkor azért a szabályokat el kell fogadnia. Ott ül az asztalnál, tehát hogyha ehhez ki tud alakítani egy megfelelő egyetértést, akkor azokat a szabályokat meg is lehet változtatni. De egyébként meg, ha belépek egy klubba, akkor az ott létező szabályokat el kell, hogy fogadjam. Most itt ugye persze lehet azt mondani...

Mv: Na de álljunk meg egy pillanatra. Tehát ott ülnek az asztalnál olyanok is, akiknek nem kell elfogadni azokat a szabályokat, mert ha most még továbbra is a pálinkafőzésnél maradunk, ülnek ott az asztalnál olyanok – Ausztria képviseletében, más tagországok képviseletében –, akikre nem vonatkoznak ezek a szabályok.

Győri Enikő: A szabályok mindenkire vonatkoznak.

Mv: Tudom, hogy leegyszerűsítve fogalmazok.

Győri Enikő: A szabályok mindenkire vonatkoznak, és nekünk nagyon egyértelműen az a vonalunk, hogy mindenkire vonatkozzanak, ne legyen kettős mérce. Ezért harcolunk, ezt a filozófiánk részévé tettük négy évvel ezelőtt és emellett keményen kiállunk. Persze van olyan egyébként, hogy kis kivételek, meg amikor beléptek egyes országok, kiharcoltak maguknak bizonyos dolgokat. Nekünk az a dolgunk, hogyha valami szabályt ránk érvényesíteni akarnak, másokra nem, akkor szóljunk. Okosan kell tárgyalni. El kell dönteni, hogy mi az, amikor tárgyalok, mi az, amikor csöndben tárgyalok. Néha egy csöndes tárgyalás, az célravezetőbb lehet, meg kell állapodni. Egyébként mondom, hogy a pálinkaügyben van megoldás, a szakértők dolgoznak rajta. Én abban bízom, hogy ezt is meg fogjuk tudni úgy oldani, hogy ne ütközzön az uniós szabályokba, és egyébként meg itthon is mindenki folytathassa ezt a tevékenységet. Tehát mindenre van megoldás, okosan kell működni. Senkinek ne legyen illúziója, az Unió az arról szól, hogy mindenki megpróbálja a saját nemzeti érdekét képviselni. Ha valaki nem így tesz, azt nem is tartják semmire. Ez megoldható, úgyhogy nincsen itt különösebb probléma. Okosnak kell lenni, és tényleg el kell dönteni, hogy mikor jártatjuk a szánkat, mikor pedig többet érünk el azzal, ha csöndben vagyunk.

Mv: Ez egy tökéletes végszó volt, csak két-három mondatot kérek még öntől a következő tíz évre vonatkozóan. Euróbevezetés, bankunió, több Brüsszel, kevesebb Brüsszel?

Győri Enikő: Nem lehet ilyen általánosan fogalmazni, meg kell nézni, hogy milyen témákban. Vannak olyan témák, ahol nekünk az az érdekünk, hogy mélyítsük az integrációt, szorosabb legyen az együttműködés. És ezenkívül az eurózónában is – persze ahol közös valuta van –, ott jobban össze kell hangolni a gazdaságpolitikát, mert ha nem így teszünk, akkor úgy járunk, mint pár évvel ezelőtt és összeomlik majdnem a közös valuta. Ezen túl vagyunk. Munkahelyeket kell teremteni, erre kell koncentrálni és az uniós politikáknak ezt kell segíteni. Úgyhogy én azt gondolom, hogy van, ahol több Európa, van, ahol kevesebb. Nem kell mindent Brüsszelből csinálni.

Mv: Győri Enikőt, az európai uniós ügyekért felelős államtitkárt hallották az előző percekben.

(Külügyminisztérium)