Magyarszág uniós tagságának évfordulóját érdemes arra kihasználni, hogy elgondolkodjunk arról, hogy honnan indultunk, hova jutottunk, mire volt jó ez a tíz év – mondta el Győri Enikő európai uniós ügyekért felelős államtitkár az MR1 Kossuth Rádió 180 perc című műsorában 2014. február 13-án.

Mv: Több tagország is uniós csatlakozásának tizedik évfordulóját ünnepli idén, köztük hazánk is. Szentgáli Edit összeállítása.

R: 2004. május 1-jén Magyarország kilenc másik országgal együtt az Európai Unió tagja lett. A tizedik évfordulónk megünneplésére többféle rendezvénnyel is készül a Külügyminisztérium. Győri Enikő uniós ügyekért felelős államtitkár, milyen típusú rendezvényeket emelne ki?

Győri Enikő, államtitkár, KÜM: Ezt az évfordulót érdemes arra kihasználni, hogy elgondolkodjunk arról, hogy honnan indultunk, hova jutottunk, mire volt jó ez a tíz év. Provokáló címet is választottunk, hogy elvesztegetett idő volt, vagy hasznos idő? Valakit el is rettent, tehát azt mondta, hogy de hát miért vagyunk ilyen provokálók? Én pedig azt gondolom, hogy nem baj az, hogyha provokáló kérdést teszünk fel, az a lényeg, hogy értelmes válasz szülessen. És járjuk körbe ezt a tíz évet, beszélgessünk róla minél szélesebb körben, ezért a rendezvényeket is így találtuk ki. Lesz egy politikai nap, miniszterelnök úr fogja megnyitni. Utána pedig Martonyi János külügyminiszter visegrádi kollégái társaságában, illetve olyan személyiségekkel együtt, akik az elmúlt tíz évben Európa legnyugatibb vidékeitől a legkeletibbik valamilyen fontos posztot töltöttek be miniszterelnökként, külügyminiszterként, ők elmondják, hogy hogyan élték meg, és szerintük miről szólt ez a tíz év, és hova jutottunk. Egységesebb lett-e ez a kontinens? Gazdaságilag mire volt jó, hogy állunk a válságkezeléssel? Rengeteg dologról lehet beszélni. Meghívtuk például azokat, akik a visegrádi országok részéről annak idején a fő tárgyalók voltak. Magyarország esetében ez Juhász Endre, főbíró úr, aki azóta az Európai Bíróságon dolgozik. Egyébként legtöbbjük nagy örömmel fogadta a felhívást. Mindenkinek van valamilyen szinten egy kis nosztalgiája azok iránt az évek iránt, amikor ezért dolgozhatott. Úgyhogy különösen érdekes lesz, hogy ők hogy tekintenek vissza. Azért ne felejtsük el, hogy 2002-ben Koppenhágában, decemberben, amikor a finis volt a csatlakozási tárgyalásokon, hát ott aztán minden volt. Ma már szerintem többet el lehet abból mondani, ki kit árult el, ki kapott ott hirtelen többet, hogy próbálták meg mondjuk a nyugatiak a keletieket összeugrasztani... Én abban bízom, hogy most már azért több akkori műhelytitokról szabad beszélni. Hát, nem baj, ha már erről kicsit fel tudjuk a fátylát lebbenteni.

R: Az egy erőteljes szándék volt, hogy most ebben az ünneplésbe, vagy ebben a megemlékezésbe vonják be az átlagembert is?

Győri Enikő: Az első, amit kiírtunk, az egy lakossági pályázat. Március közepéig várjuk mindazoktól az írásműveket, akik úgy gondolják, hogy van mondanivalójuk erről a tíz évről. Arról, hogy ők személyesen hogy élték ezt meg. Nem kell itt tudományos művekre gondolni, bárki leírhatja, hogy az ő családjában hozott-e bármilyen változást. Milyen kellemes, vagy akár kellemetlen emlékek fűződnek ehhez a tíz évhez? De ezt úgy is meg lehet tenni, hogy valakinek az unokája írja le, mondjuk az ő gondolatait. Akár nagymamák és unokák együtt, akár egy kicsit messzebbre visszamenve. Hogy mondjuk milyen volt a kommunizmus alatt, hogy lehetett élni, mennyire lehetett szabadon levegőt venni, mennyire lehetett, vagy nem lehetett utazni, és hogy ez mennyire manapság már egy ilyen nagyon távoli ködbe vésző történet. Pedig egy generációval korábban sajnos még nagyon, igen erősen korlátok között éltünk. Tehát az sem baj, hogyha ez a visszaemlékezés nem csak a tíz évre nyúlik vissza, hanem egy kicsit messzebbre is. A kormany.hu-n a felhívás megtalálható, és akkor a nyertest pedig meg fogjuk hívni a konferenciára, és ott el is mondhatja személyesen, hogy ő hogy élte meg ezt a tíz évet.

R: Ez a tíz év egyetemistáknak akár szakdolgozati témát is jelenthet. De nem csak ezeket várják, hanem emelletti munkákat is.

Győri Enikő: Az egyetemistáknak egy külön pályázatot írtunk ki. Azt szeretnénk, hogy egy adott szakterületen, vagy akár horizontálisan ők is, de már tudományosan alátámasztott érvekkel mondják el, hogy mit gondolnak. Lehet tételük, lehet az is a tételük, hogy szerintük bizonyos területeken hátralépés volt, de akkor azt jól tudják megindokolni. Utána ezeket a műveket majd egy felkért zsűri bírálja el. Értékes nyeremények vannak. A lakossági pályázatnál egy brüsszeli kirándulás a család részére, az egyetemistáknak pedig egy, az Európai Bizottság budapesti képviseletén egy szakmai gyakorlat, egy brüsszeli tanulmányúttal fűszerezve, illetve második díj egy szakmai gyakorlat a Külügyminisztériumban. És így akkor ők jobban beleláthatnak mind az uniós intézmények, mind a magyar Unióval foglalkozó politikusok és szakértők munkájába.

R: Gondolnak a fiatalokra is, akik nyolcévesek voltak, vagy még kisebbek is voltak akkor talán, amikor Magyarország az Unió tagja lett. De ők sem maradhatnak ki, hiszen emlékeik már nekik is vannak.

Győri Enikő: Ezért egy filmes pályázatot is kiötlöttünk, amiben arra próbáljuk rávenni a fiatalokat, középiskolásokat ugyanúgy, hogy mutassák be egy pár perces kisfilmben, hogy hogyan van jelen az Unió a mindennapjainkban. Apró dolgokban, akár most a mobiltelefonoknak a hívása, hogy az olcsóbb lett, és ugye ezt észre se vesszük ma már. Vagy, hogy olcsóbban fölülhetünk egy repülőjegyre, vagy bármikor kiugorhatunk a határ túloldalára az uniós tagállamok felé. Sőt, most már a schengeni országokon belül útlevélre sincs szükség, sőt, meg se kell állni a határon. Na, ezt, ahogy ők gondolják, ahogy ők látják, vagy megélik, azt mutassák be egy pár perces filmben. Ehhez adunk szakmai segítséget, hogy ne kelljen ezt mind kitalálniuk, de a képi megjelenítést, azt rájuk bízzuk.

(Külügyminisztérium)