Szeptember elsejével áll munkába az új európai ügyekért felelős államtitkár. Az elnökségi felkészülést irányító pozícióba ezzel egy olyan nő kerül, aki férfiasan markáns arcélt kíván adni az elnökségnek. Győri Enikő az EurActivnak adott exkluzív interjúban elmondta, szeptember elsejéig le kíván zárni minden, a kormányalakítással járó zűr-zavart. A kijelölt államtitkár leszögezte, elküldik azokat, akiket az új vezetés szerint az előző időszakban „odaejtőernyőztettek”, illetve, akik „politizáltak a közszolgálatban”.

Hamarosan:
Szeptember elsejével áll munkába az új európai ügyekért felelős államtitkár. Az elnökségi felkészülést irányító pozícióba ezzel egy olyan nő kerül, aki férfiasan markáns arcélt kíván adni az elnökségnek. Győri Enikő az EurActivnak adott exkluzív interjúban elmondta, szeptember elsejéig le kíván zárni minden, a kormányalakítással járó zűr-zavart. A kijelölt államtitkár leszögezte, elküldik azokat, akiket az új vezetés szerint az előző időszakban „odaejtőernyőztettek”, illetve, akik „politizáltak a közszolgálatban”.

Győri Enikő húsz éve dolgozik a közigazgatásban, ezen idő jelentős részét az Országgyűlés Európai ügyek bizottsága körül főtanácsadóként, majd a Fidesz frakció EU-munkacsoportjának stábfőnökeként töltötte. Az első Orbán-kormány alatt, 2003-ig Magyarország római nagykövete volt, 2009-től pedig fideszes európai parlamenti képviselő. Ezek azonban csak a szakmai pálya rövid részletei. Az interút Kalmár Szilvia készítette.

Bár hivatalosan csak szeptember 1-jétől látja el államtitkári feladatait, bizonyára tájékozódott már a soros elnökségi felkészülés állásáról. Milyen stádiumban van a munka, illetve melyek azok a feladatok, amik Önre várnak? Mennyire hátráltatták eddig a kormányalakítás, illetve az átadás-átvétellel járó operatív ügyek a munkát?

Választások mindenhol vannak, így az ezzel járó feladatok és a kezdeti zűr-zavar sehol Európában nem okoznak meglepetést. Természetesen kellemesebb helyzetben lennénk, ha nem fél év múlva kellene Magyarországnak az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltenie, de ez még mindig előnyösebb, mintha éppen az elnökség alatt kerülne sor a voksolásra. Lengyelország például egyelőre így készül, Belgium pedig átmeneti kormánnyal vág neki a saját félévének.
A szűkös felkészülési idő nem könnyű az örökség, de úgy vélem, a rendkívül stabil kormány könnyebbséget jelent ebben is. Brüsszelben több helyről visszaigazolták, örömteli, ha egy kormány ilyen szilárd támogatással rendelkezik, mert ez egyben biztosíték arra, hogy jobban tud az elnökség feladataira koncentrálni.
A magyar kormány és a felkészülés minden szereplője nagyon elkötelezett. Jómagam ugyan valóban nem vagyok még hivatalban, de hónapok óta, vagyis mióta megkaptam a felkérést, készülök a feladatra. Időm jelentős részében az ügyek átvételével foglalkozom. Személyes célom az, hogy a nyár végére minden tárcánál lezárjunk minden, az átadás-átvétellel kapcsolatos problémát, és szeptember 1-jén már úgy vágjunk neki a munkának, hogy 100 százalékosan erre a feladatra tudjunk koncentrálni.

A legtöbb probléma jelenleg a személyi ügyekből, a felelősségi körök meghatározásából fakad. Sok helyen még nem alakult ki, hogy ki, illetve melyik főosztály miért felelős. Szeptemberig tehát azt is tisztázzák, hogy melyik tárcánál, kik lesznek azok a kapcsolati pontok ahol a szakmai ügyeket egyeztetik?

A személyi ügyek nem elsődlegesek. Először a minisztériumok statútumát kellett elfogadtatni, de ezt a kormány június 30-án megtette. A statútumok döntik el, mely ügyek, melyik tárcákhoz taroznak. Arról már az év elején, nagyon alapos belső vita után döntött a Fidesz, hogy megválasztása esetén a külügyminisztérium felügyeli az uniós koordinációt. Európában a másik bevett opció, hogy a Miniszterelnöki Hivatal fogja össze az ügyeket, de itt az a megoldás született, hogy ezen a gyakorlaton nem változtatunk, az irányítás a Külügyminisztériumban marad.
Mindez kiegészült azzal, hogy a teljes elnökségi felkészülés is ide került. Vagyis nem hoztunk létre máshol egy külön operatív részleget. Jelenleg ezt kormánybiztos vezeti, Robák Ferenc személyében, aki július 1-je óta van hivatalban. Szintén június 30-án hozott döntést a kormány a Duna-stratégiáért felelős kormánybiztos kinevezéséről Barsiné Pataky Etelka személyében, sőt, megszületett a feladatait rögzítő a kormányhatározat is.
A statútumokkal letisztult az is, hogy az olyan ügyek, mint például a gyermekszegénység, vagy a befogadó társadalom megteremtése, melyik tárcához tartozzanak. Most nagy erőkkel dolgozunk azon, hogy véglegesítsük azt a kormányhatározat-tervezetet, ami az elnökségi feladatokat rögzíti, meghatározva, hogy az egyes minisztereknek pontosan milyen feladatkörük van, vagyis, hogy melyik miniszter melyik tanácsi formációban fognak dolgozni. A miniszterek persze jelenleg is tisztességes szorgalommal járnak az ülésekre, agrárminiszterünk a beiktatása napjáról egyenest egy informális tanácsülésre utazott Spanyolországba.
A miniszteri feladatok meghatározásán túl nagyon fontosnak tartom, hogy meghatározzunk egy koncepciót arról, hogy milyen elnökséget szeretnénk. Ezt nem volt honnan megörökölni, mert nem készült ilyen. Mi március óta dolgozunk rajta, gyakorlatilag elkészült, és javarészt a kormány is jóváhagyta. Ennek mentén készítjük el a kommunikációs és kulturális kísérőrendezvényeket. Minden ország használja az elnökséget arra, hogy külföldön és itthon egyaránt az ország imázsát javító programokat szervezzen. Ezt eddig nem volt mire felfűzni.
Mindezzel párhuzamosan óriási feladatunk az elnökségi program összeállítása. Az első változat július végére elkészül, a kormány ezt első körben megvitatja, novemberre pedig megszületik a végleges változat, melyet decemberben mutatunk be hivatalosan. Azért sürgetjük a munkát, hogy legyen egy kiindulási alap, ami aztán csiszolódik annak függvényében, hogy a minket megelőző belga elnökség mennyit tud elvégezni vállalt feladataiból, milyen váratlan események történnek, illetve, hogy a Bizottság milyen új javaslatokkal áll elő.

Említette, hogy nem volt mire felfűzni az elnökségi felkészülést: ezt az elnökségi programra ért?

Nem. Az elnökségi tartalom nagyrészt örökség, amit a trió programból vagy eleve nekünk kell elvégeznünk, vagy valami más okból Belgium hagy majd ránk. Mivel a trió partnerek, Belgium és Spanyolország elkötelezettnek tűnnek az együttműködés irányában, nem gondolnám, hogy katasztrofálisan állunk. Persze minden kormány a saját programjához igazítja az elképzeléseit, de Magyarország céljai egybeesnek az EU céljaival: az Európa 2020-as stratégia, ha számszerűsítjük, akkor a kormányprogramban rögzítetteket kapjuk. Egyetlen egy számot emelnék ki, a foglalkoztatási célt, amely az első számú célkitűzés az ötből. Az Uniós célok magyarországi viszonyokra való lebontása azt eredményezi, hogy 930-950 ezer új munkahelyet kell, teremtsünk. A Fidesz programja erről szól: egymillió új munkahely teremtése a célunk. Az időtávokkal most nem kell foglalkozni; Magyarország és az EU céljai soha nem estek ennyire egybe.
Ami az operatív előkészítést illeti, ott sokkal rosszabb a helyzet. Forráshiánnyal kell szembenéznünk, melyet nem lehet ingatlaneladásból fedezni, ahogyan azt az előző kormány elképzelte. Nem volt kitalálva, hogy mit akar magáról közvetíteni az ország, mire akarja használni a soros elnökséget.
Ez nem csak kommunikációs üzenet, hanem a tartalomhoz is kapcsolódik. Szeretném, ha Magyarország úgy lehetne honest broker [a döntési folyamatot irányító, de azt nem önkényesen befolyásoló szereplő], hogy közben tisztességesen helytáll, és bemutatkozik Európa felé. Az elmúlt hat évben nem tartottam elég karakteresnek a magyar uniós politikát. De a magyar polgárok is úgy látják, hogy hiányzott a markáns arcél: ha megnézzük az Eurobarometer felméréseket, az Unió népszerűsége jóval alacsonyabb, mint a csatlakozás pillanatában volt. Ez azt jelenti, hogy rosszul végezték a munkájukat azok, akik ezt politikai szinten művelték, hiszen egy olyan dologról gondolják az emberek, hogy rossz, amely Magyarország számára egyértelműen hasznot hoz.

Az elnökségi stábbal kapcsolatban két dolog jut eszembe elsőre. Egyrészt, hogy van egy majdnem 700 fős lista a külügyminisztérium honlapján a stábtagokról, másrészt, hogy a Fidesz még ellenzéki pártként saját, párhuzamos felkészítést tartott. Egy korábbi interjúban Navracsics Tibor elmondta, nem fognak hozzányúlni a személyi ügyekhez, legalábbis ami a stábot illeti. Mi lesz most azokkal az emberekkel, akiket a Fidesz képzésein felkészítettek az elnökségre?

A Külügyminisztérium oldalán megtalálható stáblista egy vegyes lista. Sok kiváló kolléga van rajta, de vannak rajta olyanok is, akiket gyorsan „odaejtőernyőztettek”, hogy biztos helyük legyen. Éppen ezért mi azt kértük a tárcáktól, mostani határidővel, hogy mondják meg, ugyanazzal a stábbal kívánnak-e nekiállni ugyanazoknak a feladatoknak vagy óhajtanak változtatni. A közigazgatási gyakorlattól is teljesen idegen lenne, és butaságnak tartanám, ha egy jó szakembert, aki soha életében nem politizált, elmozdítanánk. De ha valaki ejtőernyővel érkezett a helyére - ahogy erre volt is példa -, és van nála jobb szakember, akkor kerüljön ez utóbbi a helyére…

És hogyan lehet ezt eldönteni?

… 250 tanácsi munkacsoportot kell majd elnökölnünk. Most a tárcáktól várom a visszajelzést arról, hogy néz ki a mostani elnökségi stáb. Az üzenet az egyértelmű: aki jól végezte a dolgát, tisztességesen helytállt és nem óhajtott politizálni a közszolgálatban, azoknak az együttműködésére a továbbiakban is számítunk. Én azt szeretném, ha nyár végére ez is letisztulna.

Ezzel kapcsolatos komoly fenntartásaim vannak. Minden tárca kapott az elnökségre való tekintettel létszámemelést, ún. ideiglenes státuszokat, melyek az elnökség végéig szólnak. Jelenleg van, aki ennek címén kávét főz, vagy éppen a New York-i követségen valami egészen mással foglalkozik, mert a külképviseleteken is engedélyeztek plusz létszámokat – időközben azonban hatályba lépett a lisszaboni szerződés, amely a külképviseletek elnökségi feladatait eleve csökkenti. Amikor a közigazgatásban egyértelműen nincs pénz, akkor bizony ez megengedhetetlen. Mi most felmérjük, hogy ki az, aki ebből tényleg érdemi, az elnökséghez kapcsolódó munkát végez és ki nem. Az én feladatom, hogy keményen lépjek fel, és biztosítsam, hogy az elnökségi stáb az elnökség érdekeit szolgálja.

A megüresedő helyeket a Fideszes felkészítő programból fogják feltölteni?

Természetesen ez egy jó merítési lehetőség, nem csak a Külügyminisztérium, hanem az összes tárca számára. Nekik sincs azonban ingyen belépőjük sehova. A képzés keretében tartott előadásomon én magam is elmondtam, hogy senkinek ne legyenek illúziói; senki ne gondolja, hogy biztos állása van. Részvételük csupán annyit jelent, hogy ők is versenyben lehetnek, és jó alapokkal indulhatnak, mert szerintem jó képzést kaptak ettől a programtól. Kimondottan az volt a cél ugyanis, hogy ne politikusokat, hanem szakpolitikusokat képezzünk, akik valamilyen szakterülethez értenek, ismerik annak uniós összefüggéseit.

Térjünk vissza a költségvetésre. Említette, hogy itt is súlyos problémákat lát. Az előző kormány idején a Fidesz javasolta, hogy emeljék meg az elnökségre fordítandó költségvetési összeget. Sikerülhet-e kigazdálkodni a megfelelő pénzügyi hátteret?

Most vesszük fel a szálakat, túl vagyunk az átadás-átvételen, de szinten minden nap újabb meglepetések érnek bennünket.

Ma az elnökségi gazdálkodási igazgatóval végigvettük, hogy hol, milyen tételek vannak meg, illetve, milyen tételek hiányoznak. Igyekszünk megtakarítani. Azt gondolom, hogy például néhány külképviseleten túlzott létszámnövelést hajtottak végre az elnökségégisze alatt. Ezeket drasztikusan vissza fogjuk nyesni, és csak annyian maradnak ilyen státuszon külföldön, ami valóban szükséges, hiszen ezek a státuszok jóval többe kerülnek, mint az itthoni foglalkoztatás.

Ez a brüsszeli képviseletre vonatkozik?

Nem feltétlenül, de az állandó képviseleten is vannak olyan státuszok, melyekre nincs szükség. Az ún. PSC részlegen [külügyi és biztonságpolitikai részleg] például a soros elnökség feladatai Ashton asszony és a Külügyi Szolgálat belépésével csökkennek, vagyis kevesebb ember kell. Én ezeket a státuszokat  szeretném a megfelelő szakpolitikai részlegekhez átirányítani. Nem tartom helyesnek, hogy a Lisszaboni Szerződés előtti felálláshoz igazítsuk az állandó képviselet felépítését.

Ami a költségvetést illeti, akkor fogok a sajtó elé állni, amikor minden részletet ismerek, és azt is meg tudom mondani, hogy honnan fogjuk tudni előteremetni azt, amiről az elődeink elfelejtettek gondoskodni. Mostanra nagyjából föltérképeztük az  idei pénzeket, de még ott is tudnom kell, hogy azt a hiányzó 2,1 milliárdot, ami az ingatlaneladásból nem lehet előteremteni, honnan szedjük össze. Egy elnökségi felkészüléshez elég nehéz átcsoportosításokkal, megtakarításokkal ennyi pénzt előteremteni. Közben tervezzük a jövő évi költségvetést, úgyhogy ősz elejére erről már részletesen képet lehet felvázolni.

Említette, hogy markánsabb arcélet adna az elnökségünknek. Tőkés László nemrég, már az Európai Parlament alelnökeként azt mondta, a magyar elnökség „páratlan lehetőséget kínál arra, hogy a határon túli magyarok egy irányban haladjanak a magyar kormánnyal”, illetve szerinte konkrét „kisebbségpolitikai terveket” kell kidolgozni. Az EU-ban ugyanakkor nincsenek közös kisebbségpolitikai szabályok, és a Bizottság rendre hárítja az ilyen irányú kezdeményezéseket. A magyar elnökség kíván majd élni mégis a Tőkés László által megfogalmazott lehetőséggel?

Szerencsére van egy trióprogramunk, melyben kulturális sokszínűség címszó alatt megtalálható, hogy Magyarország számára ez prioritás. Ez egy nagyon széles fogalom, és nagyon okosan kell eljárnunk. Tekintettel kell lennünk arra, hogy ez egy érzékeny téma. De ez egy percig nem jelenti azt, hogy ne lennénk elkötelezettek az európai kisebbségek, mint pozitív örökség védelmében.
Szemléletváltozást szeretnénk elérni: szeretnénk, ha értékként, és örömforrásként jelene meg Európában, hogy sokfélék vagyunk. Most véglegesítjük azokat az anyagokat, amelyek alapján először trió keretben, majd a Bizottsággal és a Tanáccsal is konzultálunk az indítandó akciókról. Ez egy soft law terület, nincsenek uniós szabályok, de azért van egy Lisszaboni Szerződésünk, amely értékként ismeri el a kisebbségeket, ráadásul a diszkrimináció tilalma az Unió egyik alapelve. Van tehát mibe kapaszkodnunk.

Azt gondolom, hogy épeszű, az uniós joggal összeférhető javaslatokra igenis szükség van. Informális keretek között már tavasz óta egyeztetünk a Bizottsággal. Jelenleg konkretizáljuk a javaslatainkat, hogy ez a valóban kissé elutasító, és a témától ódzkodó uniós szemlélet megváltozzon. Én magam fontosnak tartom, hogy a magyar elnökség alatt ebbe az irányban elmozdulás történjen.

Sok mindenben együttműködünk Lengyelországgal. E célunk elérésében is partner Varsó?

A miniszterelnök úr első hivatalos útja Varsóba vezetett, ahol többek közt az is szóba került, hogy 2011, amikor a két ország egymás után látja el a soros elnökségi feladatokat,  egyedülálló lehetőség arra, hogy sokkal masszívabb közép-európai jelenlétet teremtsünk meg az uniós intézményekben. Ez kölcsönösen pozitív fogadtatásra talált.
Közös kulturális programokban is gondolkodunk, főleg a 2011. június végi elnökségi átadás-átvétel kapcsán. EP-képviselői minőségemben fideszes képviselőtársaimmal május folyamán leültünk a lengyel néppárti képviselőkkel, és arról egyeztettünk, hogyan tudunk majd az egyes szaktémákban együttműködni. Ez számunkra egy „trió+1” együttműködés, és meggyőződésem, hogy ennek keretében a lengyelek be tudják fejezni, amit Magyarország elindít. Erről szól az maga az Európai Unió is: együttműködés, együttműködés, együttműködés!

Lát-e kockázatot abban, hogy a korábbi, össz-párti konszenzusos időszakot követően jelenleg egy olyan tömörülés is tagja a magyar törvényhozásnak, amely felül kívánja bírálni a csatlakozási szerződésünket, és nem tekinti szövetségesünknek sem Európát, sem a régió államait?

El fog indulni ugyanúgy a  négypárti egyeztetés; mi készek vagyunk ezt működtetni. Úgy gondolom, szükség van arra, hogy ez a kormány is ugyanúgy az Országgyűlésben havonta elmondja, mi folyik felkészülés címén. A Hörcsik Richárd vezette Európai uniós ügyek bizottsága is egy fórum, amely be- és elszámoltathatja a kormányt. Martonyi Miniszter úr és jómagam állunk elébe, hogy megjelenjünk a Parlamentben, ha szükség van rá. Annál is inkább, mert korábban, sok-sok éven át az Országgyűlésben dolgoztam. Számomra természetes dolog, hogy a kormánynak kötelessége munkájáról a Ház előtt számot adni.
Hogy a Jobbik milyen álláspontra helyezkedik, érdekes kérdés lehet, de most csak azt tudom mondani, hogy majd meglátjuk. Ők is ott vannak az EP-ben, bár nincs politikai családjuk, így sokkal kisebb a politikai érdekérvényesítő képességük.

Mindazonáltal csodálkoznék, ha egy párt kimondottan arra játszana, hogy Magyarország uniós elnöksége bukás legyen. Ahhoz már nagyon nemzetietlennek kellene lenni, hogy egy párt ebben legyen érdekelt. Én szeretném, ha legalább csendes támogatást kapnánk, hiszen közös érdekünk, hogy az elnökségből a maximumot hozzuk ki.

Lehet-e már tudni, mik lesznek az elnökségi programunk főbb pontjai? Megmaradnak a korábbi tervek, vagy új elemek is bejönnek?

Mindig hangsúlyozni kell, hogy ezek a jelenlegi ismereteink szerinti tervek. Minden attól függ ugyanis, a belgák meddig jutnak a saját terveik megvalósításával, mi tolódik át a mi félévünkre.
Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy elindul az EU új versenyképességi stratégiája, az Európa 2020 végrehajtása, melynek első értékelése a mi elnökségünk idejére fog esni.
Rendkívül fontos az energiapolitika. Nagyon örülök, hogy egy ilyen, profilunkba vágó téma kiemelt jelentőséget kap. Herman Van Rompuy döntésének értelmében a február 3-i kiemelt Európai Tanács ülésének is ez lesz a fő témája. Igyekszünk úgy előkészíteni ezt az ülést, hogy sor kerülhessen a politikai irányok kijelölésére is.
Nagyon szeretnénk, ha a 2014-től induló pénzügyi keret vitája elindulhatna alattunk.
Bízunk benne, hogy aláírhatjuk Horvátország csatlakozási szerződését. Ehhez nagyon feszített munkára van szükség, mind Horvátország, mind az EU részéről. Annak idején megtapasztaltuk - és ezt gyakran mondom a spanyol és belga kollégáknak -, hogy mindig szükség van a politikai átlendítésre az ilyen döntések meghozatalához. Ugyanígy reménykedem, hogy Románia és Bulgária is a mi elnökségünk alatt fog tudni csatlakozni a schengeni övezethez. Jól emlékszem, hogy annak idején nálunk is mennyi technikai probléma volt, úgyhogy e téren is komoly lobbymunkára lesz szükség, már a belga elnökség alatt.

Számítunk rá, hogy júniusban az Unió elfogadja a Duna-stratégiát. Barsiné Pataky Etelka két napja hivatalban lévő kormánybiztos irányításával komoly tartalom gyűlt össze. Végül szeretnénk, ha a vízpolitika és a kulturális sokszínűség lenne a magyar íz az elnökségben.

A kormányzat rendezésében először 2008 végén, majd 2009-ben volt nagyobb, a civil együttműködést szorgalmazó konferencia. Ugyanakkor kívülről a sajtó szemszögéből úgy tűnik, a konferenciákon túl nem túl sok együttműködésre került sor a kormányzat és a civilek között. Önök tervezik, hogy életre keltik ezt a munkát? Hogyan lehet növelni ennek hatékonyságát?

Először is: természetesen tervezzük.
Nagy megújulásra van szükség, hiszen át kell tekinteni, kik azok, akik hitelesen tudják képviselni Magyarországot a Gazdasági és Szociális Bizottság civil oldalán. Szeretném, ha valóban a civilek érdekeit, nem pedig érdekcsoportokat képviselő szervezetek kerülnének ide. Mostanában nagyon sok komoly civil szervezettel találkozom; a Brüsszel és Budapest közötti repülőút is kiváló lehetőség arra, hogy beszélgessek emberekkel, akik remek civil programokat működtetnek Debrecentől Szombathelyig.

2011 az önkéntesség éve: ennél civilebb évet nem is tudok elképzelni. Volt egy döbbenetes élményünk az átadás-átvétel kapcsán, ezt elmesélném. Megkérdeztük a Külügyminisztériumot, milyen programokkal készülnek az európai évre? Az volt a válasz, hogy Magyarországon nincsen önkéntesség, ezért ezzel nem kell foglalkozni. Ezen nagyon megdöbbentem, és bár alapvetően is úgy készültem, hogy felkarolom ezt az ügyet, most már duplán fontosnak tartom. Vegyük észre, az is önkéntesség, ha valaki segít a szomszédjának bevásárolni, vagy népdalkörbe jár, és a falunapon énekel. Fontos, hogy ezek az emberek tudják: olyan dolgot végeznek, amely nem csak Magyarországon elismert, hanem uniós szinten is fontos dolog!

Valójában a civil együttműködés egy másik megközelítésére gondoltam. Ahogy az általam említett konferenciákon is látszott, a magyar civileknek többnyire fogalmuk sincs arról, hogyan kapcsolódhatnak be az elnökségi munkába. Inkább az a szemlélet az uralkodó, hogy mit kapnak majd ők az elnökségtől, és itt természetesen a pénzügyi, vagy bármilyen eszközbéli támogatásra gondolnak. Az elnökség pedig inkább azt szeretné, ha az általuk egyébként is végzett önkéntes munkát, az elnökségi kommunikációt alátámasztva végeznék. Hogyan lehet ezt az érdekellentétet összehangolni?

Én nem látok érdekellentétet. A civilek szerintem arra várnak, hogy komolyan vegyék őket, és elismerjék, fontosnak ítéljék a tevékenységüket. Ezt tőlünk meg fogják kapni. A költségvetési lehetőségeink minimálisak, így nem gondolom, hogy civil programokat jelentősen fogunk tudni támogatni.

Mi egy takarékos, de tisztességes elnökségre készülünk; itt nem fog dőlni a pénz. Pontosan azért gondolom, hogy az önkéntesség évére kell felfűzni a civilekkel való együttműködést. Én egyáltalán nem látok itt ellentétet: ezt együtt kell megcsinálni. Két hét múlva fog elkészülni a civil koncepciónk.

Ön lesz a magyar kormány közelében az egyik legbefolyásosabb nő. Kicsit meglepő Európában, hogy a magyar kormányban nincs egy darab nő sem. Ön viszont jelentős pozíciót tölt be az integrációs munkában. Lát-e különös szerepet ebben a saját maga szempontjából?

Bevallom, nem nagyon gondolkodtam ezen, és foglalkoztam én ezzel sohasem. Mióta az egyetemet elvégeztem és bekerültem a közigazgatásba, mindig egy kissé elférfiasodott közegben dolgoztam. Nem vagyok harcos feminista. Szokták azt mondani, hogy ha nő van a közéletben meg a politikában, akkor ott jobb a hangulat, kisebbek a konfliktusok. Én ebben sem vagyok annyira biztos.
Persze,  ez az életpálya nem egy egyszerű mutatvány. Én ezt a felkérést elvállaltam, de tudni kell:  ez kisgyermekes anyaként sok lemondással, és a család részéről fokozott áldozathozatallal jár. Van, aki tudja vállalni a karrierrel járó terhet, van, aki nem, ez egyéni döntés függvénye; a lényeg, hogy lehessen választani.
A majdani kinevezésem nemi aspektusa engem, bevallom, nem nagyon érdekel. A triópartnereim például férfiak. Egyébként vannak más nők a kormányzatban, közigazgatási államtitkári rangban, ágazati államtitkárként, de tény: nem vagyunk nagyon nagy számban. Magyarországon a politika férfias közeg; én abban bízom, hogy nem azért kértek föl, mert nő vagyok, és javítani kellett a statisztikát.
Azt is elmondhatom, még ha a mai világban nem is tűnik politikailag korrektnek, nem hiszek az esélyegyenlőségben. Születésünktől fogva nem egyenlőek ugyanis az esélyeink. Persze mindent meg kell tenni, hogy ne legyenek olyan mesterséges és bürokratikus akadályok, amelyek a nőket nehezebb helyzetbe hozzák, de Istentől és a természettől adódóan különbözőnek teremtettek minket, nőknek és férfiaknak, anyáknak és apáknak, s ezek a szerepek nem felcserélhetők.

(euractiv.hu)