A Kitekinto.hu a magyar elnökségről és a magyar társadalom EU-érettségéről és európai parlamenti munkájának eredményeiről beszélgetett Győri Enikővel.

Régóta nyílt titok, hogy Ön lesz az Orbán kormány uniós államtitkára, ez a poszt azonban összeférhetetlen a jelenlegi EP-képviselői posztjával. Hogyan tovább?

Államtitkárrá való kinevezésem napján lemondok EP-képviselői mandátumomról.

Tehát napokon belül sor kerül erre?

Nem hagyhatok itt csapot-papot, pár hétig kijelölt államtitkárként fogok tevékenykedni, mivel be kell fejeznem az itteni, folyamatban lévő ügyeimet. Az összeférhetetlenséget csak utána fogom megszüntetni.

Egyéves mandátumának időszakát tekintve mire a legbüszkébb?

Volt egy komolyabb ügyem az Európai Központi Bank elnökével, Jean Paul Trichet-vel melyről a magyar sajtó kevéssé cikkezett. Intenzíven foglalkoztatott ugyanis annak gondolata, hogy mennyiben segített minket az Európai Unió válságkezelési mechanizmusa. Teljesen egyértelművé vált, hogy az EKB nem adta meg Magyarországnak azt a segítséget, amit más euró zónán kívüli tagállamoknak, például Dániának és Svédországnak nyújtott. (Tőlünk devizafedezetet követeltek, míg a svédek és a dánok esetében elegendő garanciát láttak azok nemzeti valutájában.) Részben érthető, hogy az EU könnyebben megbízott Koppenhágában és Stockholmban, mint a „hazudós Magyarországban”, de az mégsem járja, hogy diszkrimináljuk az euró zónán kívülieket. A lehető legtöbb fórumon felhívtam Trichet figyelmét erre a problémára (aminek ő legkevésbé sem örült), illetve több alkalommal konzultáltam a Nemzeti Bankkal is. Nem kis harc árán sikerült elérni, hogy az észrevétel bekerüljön az EKB 2008. évi jelentésébe. Időközben likviditásfokozó megállapodás született az EKB, illetve a magyar jegybank között, melyről persze nem állítom, hogy az én személyes érdemem, Simor András jegybank elnök mindenesetre levélben köszönte meg a közreműködésemet.

Rengeteg csontot lerágtunk már a magyar elnökségről annak tudatában, hogy szinte lehetetlen előre jelezni annak jövőbeni eredményeit. Magyarország egy átmeneti időszakban elnököl majd a tanácsban, gondolok itt a pénzügyi felügyeleti reform, illetve a külügyi szolgálat beindulására. Ezek mind hatással lesznek Budapest teljesítményére. Mikorra várható döntés a Külügyi Szolgálattal kapcsolatban?

Intézményközi háborús állapotok alakultak ki a Külügyi Szolgálattal kapcsolatban, melyet a Lisszaboni Szerződés nehezen értelmezhető szabályozási kerete csak tovább bonyolít. Nem tisztázott, hogy a szolgálat pontosan mely intézmény kebelén, milyen forrásokkal fog működni. Mindemellett az EP fajsúlyos felügyeleti jogokat követel, melyet viszont a Tanács és a Bizottság erősen vitat, annak ellenére, hogy a Lisszaboni Szerződés egyértelműen határozott Strasbourg döntési jogkörének kiszélesítéséről. Ráadásul a lengyelek nyilvánosságra hoztak egy jelentést, miszerint a külügyi misszióvezetők nem a földrajzi arányosság jegyében képviselik az EU-t, és ennek az új tagállamok látják kárát. Sok a kérdőjel, de nem hiszem, hogy a jogalkotási folyamat át fog húzódni a mi elnökségünkre, sokkal inkább a rendszer beindításával leszünk majd elfoglalva.

A magyar ciklust elsősorban nem ez fogja befolyásolni, hanem az megnövekedett elvárások és kihívások. Szegény spanyolok sokat bajlódtak az intézményi felállással: ők még a nizzai szabályozás szerint készültek, de nyakukba kapták a lisszaboni struktúrát, és nehezen találták a helyüket. A belgáknak nincsen kormányuk, nem tudjuk mikor lesz, pedig ilyen helyzetekben elengedhetetlen a stabil végrehajtás megléte. Magyarországon jelenleg nagy többséget szerzett erő kormányoz, ami a stabilitás egyfajta záloga, az unió ezt szereti. Kijelölt államtitkárként csak annyit mondhatok, hogy a magyar kormány tudatában van a feladatnak, minisztereink pedig gőzerővel készülnek a megmérettetésre.

Felröppent a hír, hogy esetleg főtitkári szinten vehetünk majd részt a Külügyi Szolgálatban. Ön szerint?

Nem lesz rá lehetőségünk, minden bizonnyal kacsa hírről volt szó.

A görög válság tanulságai kapcsán Ön úgy fogalmazott: a tagállamoknak be kell tartaniuk a Konvergencia, illetve a Stabilitási és Növekedési Programban tett vállalásaikat, melyhez szigorú költségvetési politika szükségeltetik. Európában sorra születtek efféle intézkedések, ám az Orbán-kormány programjában nem találhatóak válságkezelési konkrétumok.

Meg kell várni, amíg a Varga Mihály által vezetett tényfeltáró bizottság közzéteszi a jelentését; ez a napokban megtörténik. Tisztán kell ugyanis látnunk a gazdasági helyzetet. Amint ez megtörtént, az új magyar kormány nem fog habozni, hogy a helyzet kezeléséhez szükséges orvosságot is azonnal megnevezze

Nemzeti parlamentek és az Európai Unió című könyvében úgy fogalmazott: a kilencvenes évek elején a magyar országgyűlés még nem volt eléggé érett politikailag ahhoz, hogy vitát folytasson az európaizáció kérdéséről, hiszen alig övezte érdeklődés a Társulási Megállapodás vitáját. Mennyiben változott a helyzet az elmúlt 20 évben? Köztudott, hogy a Lisszaboni Szerződést nem sok képviselő vette kézbe.

Az európaizációval kapcsolatos otthoni ingerküszöb igen alacsony, még sok a tennivaló annak érdekében, hogy az európai uniós ügyek a helyükre kerüljenek a parlamentben és a lakosság körében egyaránt. Eurobarometer jelentések igazolják, hogy tagságunk első hat éve nem volt túlzottan szerencsés ebből a szempontból. Kétségtelen, hogy magyarok Európában érzik otthon magukat, ám az elmúlt időszakban a kormányok túlzott gyakorisággal beszéltek negatív kontextusban az EU-ról, például Brüsszelre hivatkozva jelenlettek be megszorító intézkedéseket, aminek egy része sem volt igaz. Emiatt drasztikusan csökkent az uniós ügyek népszerűsége a hat évvel ezelőttihez képest, mindez a magyar országgyűlést is átitatja. A két dimenzió természetesen nem választható el egymástól, népképviseleti intézményről lévén szó nem érdemes csodákat várnunk. Célunk annak bebizonyítása, hogy az EU-nak igenis van értelme, elnökségünk koncepciója is erre épül. Mindez kemény munkát igényel majd, a polgárok ugyanis maguktól nem fognak másképp gondolkodni. Kell hozzá egy kormány, amely tisztességgel képviseli a nemzeti érdeket, helytáll, összeurópai érdekeket képvisel, jó ötletek vannak a tarsolyában, képes küzdeni, és konszenzust teremteni 27 tagállam között. Elnökségi sikerünk ebben lesz mérhető.

(kitekinto.hu)