Győri Enikő államtitkár asszony beszéde: Konferencia Európa örökölt kulturális sokszínűsége megőrzéséről Országház Felsőházi terem, 2010. november 25-én. Szó szerinti leirat.

Tisztelt Biztos Asszony, Államtitkár Úr, Házelnök Úr, kedves vendégek!

Napjainkban az európai politikai diskurzust a gazdasági, sőt, pénzügyi kérdések uralják. Gazdasági válság, vagy annak utórengései idején ez talán természetes is. A tőzsdei vagy valutaárfolyamokkal kapcsolatos fejlemények a hátsó rovatokból ma könnyen kerülnek tekintélyes napilapok címlapjára. A 2011. január 1-én kezdődő magyar EU-elnökség eredetileg tervezett programjába alaposan beleszólnak a gazdasági kormányzás, a válságkezelő mechanizmus, az ehhez szükséges szerződésmódosítás váratlan felmerülése az uniós napirenden. Ehhez járul az uniós költségvetési tárgyalások holtpontra jutása. Különösen ez utóbbi miatt az Európai Unió tagállamai intézményei könnyen kelthetnek olyan benyomást, mint az egymással a pénz miatt összevesző családtagok. Ez aligha növeli az Unió iránti rokonszenvet sem az európai, sem a tágabb nemzetközi közvéleményben.

Pihenjünk meg, kapcsolódjunk ki ma egy pillanatra mindebből.

Kultúráról, szellemről beszélni: lehet-e ezzel ma érdeklődést kiváltani? Aki iskoláinak nagy részét 1990 előtt abban a Kelet-Európában végezte, ahol a marxizmus-leninizmus, más néven tudományos materializmus egyfajta államvallás volt, azt tanulta, hogy a lét határozza meg a tudatot. A szellem, a kultúra csak felépítmény. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez így van: a ház terasza nem szebb-e, mint a pince? Ez a mai program arra hív bennünket, hogy menjünk fel a pincéből a napos teraszra, és szemléljük egy kicsit a kulturális sokféleség elénk táruló látképét.

Az Európai Uniót sokféleképpen lehet és érdemes is definiálni. Minden bizonnyal kiemelt szerepe van az egységes piacnak, a monetáris uniónak, az érdekközösséget kifejező, persze még kezdetleges közös kül- és biztonságpolitikának. Ám legalább ennyire fontos az az értékközösség, amely nélkül a tagállamok, az őket alkotó közösségek és polgárok sokfélesége nem volna összetartható.

A Lisszaboni Szerződés ezt az értékközösséget kodifikálja vagy – még inkább – ebből vezeti le az Európai Unió végső legitimációját. Ebben a körben kiemelkedő szerep jut a kulturális örökségnek, amely a Szerződés preambulumába is bekerült mint olyan érték, amelyből a szerződő felek "ösztönzést merítenek". A 3. cikk (3) bekezdésében, tehát a Szerződés előkelő helyén pedig ez áll: "Az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását." A Lisszaboni Szerződéssel együtt hatályba lépett Alapjogi Charta pedig a dokumentum 22. cikkében megerősíti, hogy: "Az Európai Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget".

Tudjuk, hogy az Európai Uniót alapító Szerződések általában teleologikus szemléletűek: a tagállamok valaminek a megvalósítására, célok elérésére szerződnek. Az Európai Unió projekt, s így befejezetlen, mert épülnie kell, mint Antoni Gaudí Sagrada Famíliá-jának, amelynek folytonos építése fontos üzenetet hordoz. A Lisszaboni Szerződés új. A spanyol-belga magyar trió az első, amely ennek hatálya alatt lépett hivatalba. A magyar elnökség a Szerződésnek megfelelően, annak szellemében, azt végrehajtva kíván tevékenykedni. A spanyol-belga-magyar trió tizennyolc hónapos programjának stratégiai keretébe is ezért került be a kulturális különbözőségre mint sajátos európai erőforrásra történő hivatkozás.

Gavrilo Princip, Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökösnek és feleségének szarajevói merénylője Theresienstadt-ban, azaz Terezín-ben töltötte börtönbüntetését, ahol később, a II. világháború idején a hírhedt koncentrációs tábor létesült. A börtönpszichiáter, dr. Martin Pappenheim feljegyezte a vele folytatott beszélgetéseit. Ezekben Princip vallott tette indítékairól is. Elmondta, hogy gyermek- és kamaszkorában elviselhetetlen teherként nehezedett rá a Monarchia soknyelvűsége: más nyelven kellett beszélni a családban, más nyelven a postán, ahol levélkihordóként dolgozott, más- és más nyelven városról városra, de akár Szarajevón belül kerületről kerületre. Nem találta saját identitását. Ennek a belső és külső "zűrzavarnak" akart ezen a radikális módon, a mindezt jelképező birodalom trónörökösének meggyilkolása révén megszabadulni.

A nemrégiben közel százévesen elhunyt, élete nagy részét Párizsban leélt Fejtő Ferenc, aki önmagát a "XX. század utasának" nevezte, és aki Gavrilo Principnek részben kortársa volt, a "Requiem egy birodalomért" című könyvében szeretettel emlékezett a sokszínű monarchiára, mint ahogyan saját, kiterjedt családjára is, ahol szüleivel magyarul, az egyik nagynénivel németül, a másikkal olaszul, a harmadikkal ki tudja, milyen nyelven kellett beszélgetnie. Ugyanaz a sokszínűség, amely az egyik ember számára a pusztulás és pusztítás, a másik számára az inspiráció forrása volt. Itt érhető tetten mindannyiunk felelőssége: rajtunk múlik, hogy a kultúra a szembenállás és elzárkózás, vagy a kölcsönös megértés, kíváncsiság és tisztelet eszköze és terepe lesz-e. A választás sohasem magától értetődő, újra és újra meg kell erősítenünk.

A huszadik század totalitárius ideológiái a sokféleség mint emberi gazdagság tagadására jöttek létre. Faji, etnikai, ideológiai vagy szellemi homogenizációra, gleichschaltungra törtek – olykor ezek minden említett fajtájára egyszerre. Az ember ugyanakkor nem egydimenziós lény. Képes egyszerre több identitás hordozója lenni. Egyszerre tartozik családjához, falujának, városának közösségéhez, nemzetéhez. Beszélhet egyszerre több nyelvet akár anyanyelveként is, és meríthet ösztönzést, méltóságot vallásából vagy más erkölcsi meggyőződéséből is. Mindezekből európai identitás, tudat is összeállhat – ennek ösztönzése feladatunk, ha Európának nagyobb szerepet szánunk a világban. Az újabb nemzedékek, az ifjúság életében erre már nagyobb remény van. Akik különböző egyetemeken, különböző nyelveken tanulnak, majd több országban is vállalnak munkát, jobban értik a másikat, elfogadóbbak, nyitottabbak lehetnek.

A kulturális sokféleség mint érték kodifikálása, védelme és gyakorlatra váltása üzenet a világ, és különösen szomszédaink számára most, amikor az Európai Unióhoz balkáni országok készülnek csatlakozni, elsőként az a Horvátország, amelyik kapocs Közép-Európa, a Nyugat-Balkán és a Mediterráneum között.

Hasonló üzenetet hordoz majd az új Duna Stratégia is, amelynek elfogadása a magyar elnökség egyik fénypontja lesz, reményeink a 2011. júniusi Európai Tanácson. A Duna Stratégiának – a környezetvédelmi, idegenforgalmi, közlekedéspolitikai és más gazdasági aspektusain kívül fontos kulturális dimenziója is lesz: megerősíti, hogy Európát nemcsak a rajnai, hanem a dunai identitás is meghatározza, csakúgy mint az atlanti, a balti, északi mediterrán dimenziók.

A kulturális és nyelvi sokszínűség kitüntetett letéteményesei a nemzeti és etnikai kisebbségek. Vassiliou biztos nyilatkozta a minap: "A kisebbségi nyelvet beszélők hídként szolgálhatnak az egymás mellett élő közösségek között." Az elmúlt században ezeket a hidakat gyakran égették fel háborúk, népirtások – köztük a Metz Yegern és a shoá -, etnikai tisztogatások, s a már említett totalitárius rezsimek. Egész közösségek, életformák semmisültek meg. Közép- és Kelet-Európa politikai, nemzetiségi és vallási térképe száz év leforgása alatt átrajzolódott. A soknemzetiségű birodalmak romjain nemzetállamok jöttek létre, miközben a század második felében Nyugat-Európa nagyvárosaiban a globalizáció által vetett migrációs hullámok eladdig ismeretlen etnikai sokféleséget hoztak.

Magyarország az elnökség alatt és már a felkészülési időszakban is kiemelt feladatként kezeli a kulturális sokszínűség előmozdítását. A kulturális sokszínűség mint uniós szakpolitikai célkitűzés vonatkozásában a magyar elnökség a következő elemekre kívánja helyezni a hangsúlyt:

  • A kulturális sokféleség előmozdítása:
    • hozzájárul a szegénység elleni küzdelemhez
    • bátoríthatja az elszigetelt társadalmi csoportok szociális integrációját
    • ösztönzi az intenzívebb kultúraközi illetve vallásközi párbeszédet,
    • segíti a kulturális örökség megőrzését és kölcsönös elismerését
  • A kulturális sokféleség olyan érték és erőforrás, amelynek kiaknázása gazdaságélénkítő hatással bír:
    • segít fellendíteni a kulturális turizmust
    • a mobilitásban játszott szerepe hozzájárul az egységes piacban rejlő lehetőségek hatékonyabb kihasználásához
    • lendületet adhat a kultúrához kapcsolódó iparágak fellendítésének
    • új munkahelyeket teremt
  • Alulról építkező folyamat. A magyar javaslat a civil kezdeményezések felkarolását célozza, nem a kormányokra kíván kötelezettséget előírni vagy újabb uniós hatásköröket alapítani.
  • A civil szféra által megfogalmazott és az Unió által támogatott programok lehetővé teszik, hogy olyankor is erősödjön az uniós polgárok európai identitása, miközben saját kulturális tradícióiknak hódolnak (a nemzeti öntudat és az európai öntudat szimbiózisa)
  • Javaslatunk megvalósulását csakis a szerződéses keretek és kompetenciák adta lehetőségeken belül képzeljük el, konkrét támogatási lehetőségeket keresünk az uniós költségvetésben a civil kezdeményezések számára (például: támogatás több kultúrájú régióban egymás nyelvének elsajátítására, egymás kultúrájának megismerésére, az épített, a táji - kapcsolódva a közös agrárpolitika reformjához -, valamint a szellemi örökségvédelem ügyének előmozdítására)

Különös figyelmet érdemel – az UNESCO vonatkozó egyezményeivel összhangban – a nem épített (non-tangible) örökség. Ha uniós forrásokból fel lehet újítani egy templom homlokzatát, miért ne lehetne ugyanebből a forrásból megmenteni azt a nyelvet, vagy dialektust, amelyen odabent imádkoznak? Ha uniós forrásból fel lehet újítani az iskolát, miért ne lehetne ösztönözni annak a kis nyelvnek vagy dialektusnak a fennmaradását, amely elveszhet, ha a gyerekek odabent nem már nem tanulják meg őket? Miért ne lehetne jobban pl. Olyan rádióadásokat finanszírozni, amelyek kis közösségekhez szólnak, mondjuk csángó, jiddis, ladínó, dunai sváb nyelvjárásokon ill. Nyelveken?

  • Az Európa 2020 Stratégiával összefüggésben Magyarország kiemelten kívánja kezelni a "kultúra Európa versenyképességéhez történő hozzájárulásának" kérdéskörét. Célunk, hogy a korábbi dokumentumok tanulságaira és a trió-partnereink elnöksége idején elért eredményekre építve, valamint a stratégia integrált iránymutatásaival és a Bizottság által indítandó zászlóshajó-kezdeményezésekkel összhangban feltárjuk azokat a konkrét beavatkozási területeket és módokat, amelyek révén a kultúra hozzájárulhat az Európa 2020 Stratégia sikeréhez.
  • Kiemelendő üzenet, hogy a nyelvi és a hagyományos kulturális sokszínűség tiszteletben tartása és támogatása pozitív hatással bír a munkaerőpiacra.

Konkrétumok, intézkedések

  • a Tanács (Oktatás, Ifjúság, Kultúra és Sport) a november 18-19-ei ülésén elfogadta 2011-2014-es időszakra vonatkozó a kulturális munkatervét, amelynek kidolgozása során több fontos eredményt sikerült elérni az aktív magyar lobbytevékenységnek köszönhetően.
    • A dokumentum munkacsoporti vitája során a tagállamok – többek között magyar kezdeményezésre – kiegészítették az európai szomszédságpolitikával és kultúrával foglalkozó regionális szakértői munkacsoport témáit:
      • a Duna Régió vizsgálatával,
      • az Európai Örökség címmel kapcsolatos jövőbeni feladatokkal
      • és a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO Egyezmény támogatásával és végrehajtásával
    • A Tanács 2011-2014 közötti kulturális munkatervének végrehajtása során a kulturális és nyelvi sokszínűség kérdését ún. nyitott koordinációs módszer (OMC) keretében működő munkacsoportokban tudjuk kezelni, amely a magyar elnökség alatt egy budapesti nyitókonferencia keretében kezdheti meg tevékenységét (az Európai Bizottság kész arra, hogy a konferenciát 50%-os mértékben finanszírozza).
  • Az "Európai Örökség" címre irányuló európai fellépésről szóló határozattervezet vitája átcsúszik a magyar elnökség idejére. A sokféle forrásból táplálkozó közös európaiság kifejezését és a közös európai identitás megerősítését célzó Európai Örökség cím hozzá kíván járulni az olyan helyszínek értékének és ismertségének növeléséhez, amelyek fontos szerepet töltöttek be Európa történelmében és kultúrájában.
  • A szellemi kulturális örökségvédelem körében felkarolhatóak és megoszthatóak olyan kezdeményezések, mint:
    • A táncház mozgalom, mint (multi) kulturális modell (magyar, lengyel, szlovák részvétellel: 2011 áprilisában XXX. táncház-találkozó lesz Budapesten.
    • Szellemi kulturális örökség megőrzésével kapcsolatos európai szakmai-(civil) hálózat, network kialakítása.
    • Civil szervezetek és hagyományőrzés Közép- és Délkelet-Európában (nemzetközi kiállítás/konferencia/workshop)
    • Ha a szellemi kulturális örökségőrzéssel kapcsolatos ágazati tevékenység a hungarikum-törvény összefüggésébe kerül: Kulturális hungarikum-bemutató Brüsszelben (különös tekintettel az egyes elemek interkulturális vonatkozásaira), Szakmai, területi értéktárak és a kulturális értékek digitalizálása (nemzetközi szimpózium)

A gazdaság és a kultúra egymáshoz való viszonyáról elmondott néhány gondolattal kezdtem hozzászólásomat, hadd térjek erre vissza befejezésképpen. Ha az ember súlyt akar adni mondandójának, gazdasági érvelésbe kell bújtatnia. Fogadjuk el a kihívást, és emlékeztessük magunkat arra, hogy a kultúra – amelynek a sokféleség sine qua nonja - mint "kreatív iparág" a gazdaság egyik legmagasabb hozzáadott értékű ágazata. Mindez igaz – de nem talán ezért szeretjük.

(kulugyminiszterium.hu)