Az Országgyűlés Külügyi bizottsága 2011. december 19-én megtartott ülésén meghallgatta Győri Enikőt. Az EU-ügyi államtitkár beszámolt a december 9-i Európai Tanács-ülésről, valamint válaszolt az egyes képviselői kérdésekre.

Győri Enikő: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Képviselő Urak!

Először is, köszönöm a meghívást. Örülök, hogy itt lehetek, és számot adhatok arról, hogy pontosan mi történt december 9-én Brüsszelben az Európai Tanács-ülésen.

Mindannyian tudjuk, hogy itt sokféle interpretáció hangzott el a történtekről, mind a nemzetközi sajtóban, mind az itthoni sajtóban. Én magam igyekeztem hozzájárulni ahhoz, hogy a helyükre kerüljenek a mozaikkockák. Egy szombati cikkben összegeztem, hogy mi történt a helyszínen. Úgy tudom, hogy a képviselő uraknak is volt módjuk ezt megismerni.

Én nagyon a részletekbe itt már akkor nem mennék, hogy akkor pontosan melyik nap, hány órakor, melyik dokumentum hogyan került el a magyar kormányhoz. Tényleg azt hiszem, most már ezen egy kicsit túl kell lépni. Azt azért szeretném most megismételni, hogy pontosan mi volt a magyar álláspont, a részletekbe azért nem merülnék el, illetve a tartalommal szeretnék foglalkozni, hogy milyen szerződésről van pontosan szó, hiszen vannak új fejlemények, ezekről szeretném önöket tájékoztatni. Illetve, és örülök, hogy az elnök úr a felvezetésében is szólt arról, hogy azért ez a csúcsértekezlet azért nemcsak a gazdasági kormányzásról szól, hanem igen fontos egyéb politikai döntések születtek, és stratégiai irányvonalakat sikerült lefektetni úgy a bővítés témájában, akár a gazdasági növekedés vagy az energiapolitika tekintetében. Ezeket mindig elfelejtjük, pedig magyar szempontból is igen fontos kérdésekről van szó.

A magyar kormány álláspontja. Az elnök úr jelen volt azon az ülésen, amelyik megelőzte az európai uniós csúcstalálkozót itt, az Országgyűlésben, keddi napon, december 6-án, amikor a frakcióvezetők, illetve a legilletékesebb parlamenti bizottsági elnökök előtt összegezte a magyar kormányfő, hogy milyen állásponttal utazik Brüsszelbe, az akkori ismereteink alapján, hiszen akkor még csak éppen, hogy a körvonalait tudtuk annak, hogy mi vár ránk. Az írásos anyag később érkezett meg, először Herman Van Rompuy-től, aki az Európai Tanács elnöke, és egy nappal később a német–francia közös levél, amely már egy eltérő változatot tartalmazott. 

Tehát a magyar kormányfő az Országgyűléstől kapott útmutató alapján… – ott egyébként volt párt, amelyik elmondta, hogy más a véleménye, mint amivel a miniszterelnök utazik, volt párt, amelyik nem kért szót. Azt szeretném visszautasítani, hogy bárkinek ne lett volna joga ott szót kapni, mint az néhány magyar sajtótermékben napvilágot látott. Ennek az ülésezésnek van egy egyértelműen bevált ügyrendje, amelyet az Országgyűlés elnöke vezet, és aki ott szót kér, az kap, és elmondhatja a véleményét. Ez most is így történt. Tehát a magyar kormányfő azzal a munícióval ment oda, hogyha a szerződésmódosítás mellett dönt az Európai Tanács, ahhoz Magyarország is hozzájárulhasson, illetve, hogy nekünk az az érdekünk, hogy az eurózóna a válságból minél hamarabb kijusson, és hogy őket mi nem fogjuk abban akadályozni, hogy megtehessenek bármilyen olyan válságkezelő lépést, amelyet szükségesnek tartanak. Úgyhogy ezzel a munícióval utazott a magyar miniszterelnök, és az álláspont utána tudott finomodni, ahogy egyre jobban megismertük a részleteket.

Akkor éjszaka a miniszterelnök két dologra mondott nemet. Nemet mondott arra, hogy bármit ott, helyben aláírjon; és nemet mondott arra, hogy egy 17 pluszos, tehát eurózóna plusz néhány csatlakozó ország ott, azt nem is mondhatom, hogy másnap, hanem pár órával később tovább tanácskozzon. Két olyan dologra mondott a magyar miniszterelnök nemet, ami nem is valósult meg, egyik se. Senki nem írt alá ott, helyben semmit, és semmiféle ilyen csökkentett létszámú, Európai Tanács-üléshez hasonló, tehát állam- és kormányfői szintű tanácskozás nem volt, hanem pár órával később az Európai Tanács tagjai ugyanabban a körben, 27-es körben folytatták a tanácskozást. Ott ezt többen félreértették.

Hajnal öt óra volt, ezt azért szeretném elmondani. Volt, aki rögtön le is sajtózta, és készült az ötórai állapot alapján, hogy ki hogyan értette meg a helyzetet, egy dokumentum. Szeretném elmondani, hogy minden Európai Tanácsról készül egy következtetéstervezet, itt most viszont két dokumentum készült. A következtetéseken túl készült egy eurózónás nyilatkozat is, ami pontosan az eurózóna problémáival, a gazdasági kormányzás kérdéseivel foglalkozott, és ebben nem megfelelően szerepelt, a hajnali ötórás állapotot tükröző, mondjuk olyan nyolc óra körül nyilvánosságra hozott változatban, hogy akkor a magyar kormány pontosan hova is tartozik.

Amikor mi ezt a szöveget megkaptuk, azonnal kértük annak a korrigálását. Nem mi voltunk az egyetlenek, akiket akkor ott félreértelmeztek, hiszen a dán miniszterelnök asszony is jelezte, hogy az ő országa is rossz helyre került, és így a következő papírban már korrektül az szerepelt, hogy Magyarország, egyébként az előbb az elnök úr által is megemlített Csehországgal és Svédországgal közösen először egy parlamenti felhatalmazást, konzultációt fog kérni, és utána fog tudni nyilatkozni. A dánokat a feltétel nélkül csatlakozók csoportjába tették, ami szintén nem felelt meg a dán kormány álláspontjának.

De ez még mindig nem a végeredmény. A végeredményben, amit végül is mindenki elfogadott és egyhangúlag aláírt, mármint az a 26 ország, amelyik jelezte az érdeklődését, hogy részt kíván venni a folyamatban, mint tudjuk, az Egyesült Királyság kiszállt ebből a történetből korábban, az szerepel, hogy mind a kilenc, nem eurózóna ország – és kérem, hogy ezt olvassák el, ez a hivatalos, a végeredmény, nem a köztes állapot, hanem a végeredmény –, mindegyik konzultálni kíván a nemzeti törvényhozásával. Itt olyan súlyú kérdésekről van szó, ezekből meg fogok néhányat említeni, amelyek kapcsán egyetlen politikus sem vállalhatta, hogy úgy tér haza, hogy azt mondja, hogy feltétel nélkül aláír majd valamit, amiről azért még száz százalékosan nem lehetett akkor, 9-én tudni, hogy pontosan mi is lesz az. Hiszen akkor úgy döntöttek, hogy egy új kormányközi szerződés születik a nyilatkozat tartalmának megfelelően. De azért nem lehet azt mondani, egy szerződést nem írunk úgy alá, hogy nem ismerjük minden pontját precízen, hiszen egy országot kötünk arra, hogy egyébként olyan kérdésekben, amikben korábban teljesen önállóan hozhatott döntést, ezt most már csak konzultációval, vagy más tagállamokkal közösen, vagy az uniós intézmények által gyakorolhatja. Tehát azért azt gondolom, hogy az a legtermészetesebb dolog, hogy egy ilyen súlyú döntés előtt – az ország alkotmányos berendezkedésének megfelelően – a kormány konzultál. És Magyarország ezzel nem volt egyedül. Lehet, hogy ezt mi mondtuk ott ki először a legegyértelműbben, hogy aztán most ki mit értett meg belőle, a csehekkel, meg a svédekkel együtt, aztán utána mind a kilenc ország emellett döntött. Tehát itt semmiféle „nem”, „talán”, „igen” és megingás nem volt, csak hajnali öt óra, és aki a tollat fogta, az nem látta pontosan, vagy nem értette pontosan, hogy mi történt.

Hogy miről szól ez a 9-ei nyilatkozat, ami alapján elindult az új szerződés szövegezése? Új, szigorú költségvetési szabályok bevezetéséről állapodtak meg: az egyensúlyi költségvetés szabályainak rögzítése az alaptörvényben – Magyarország ezt tulajdonképpen az új alkotmánnyal már meg is lépte. Megerősíti ez a nyilatkozat a túlzotthiány-eljárást; az automatikus döntéshozatal és az automatikus szankciók irányába mozdul el. Erre eddig azért nem volt példa, ahhoz mindig kellett egy döntés. Csöndben megjegyzem, hogy a hatos csomagban, ami a magyar elnökség egyik emblémája volt, is már elindultunk ebbe az irányba, de ott például még az egyik olyan fontos tagállam, amelyik akkor ezt még elutasította, most például maga szorgalmazza, hogy ez legyen. De hát az élet változik, és bizony az országok is érzik, hogy szükség van arra, hogy ebbe az irányba mozduljunk el, ha azt akarjuk, hogy az eurózóna megerősödjön, és a válságot le tudjuk küzdeni.

Szerepel a nyilatkozatban a Bizottság második gazdasági kormányzási csomagjának a mielőbbi elfogadása. Itt a Bizottság már novemberben kijött két új javaslattal, amely továbbviszi az úgynevezett hatos csomagot, amely egy még szigorúbb gazdaságpolitikai koordinációt irányoz elő.

Szintén a nyilatkozat szól a megerősített együttműködés gyakoribb alkalmazásáról az olyan területeken, amelyek az eurózóna működése szempontjából a legfontosabbak, ilyen a foglalkoztatás, az adórendszer. Itt azért szeretném elmondani, hogy az Euró Plusz Paktumhoz Magyarország annak idején azért nem csatlakozott, mert az adókoordináció ahhoz, hogy mi felzárkózzunk, és majd képesek legyünk bevezetni az eurót, majd ha arra felkészültünk, most, ebben a pillanatban nem szolgálja az előnyünket, ki kell használnunk a felzárkózáshoz az adóversenyt is. Erről nem kívánunk ebben a pillanatban lemondani. De ebben nincs újdonság, hiszen adópolitikai közös uniós politika eddig is volt bizonyos kérdésekben, nem közös politikaként, hanem közös lépésekként. Az áfában van uniós irányelv, tehát itt csak az Euró Plusz Paktum is elindul ebbe az irányba. A megerősített együttműködéshez egyébként kilenc országra van szükség, de a 27-eknek egyet kell értenie, hogy egy ilyen típusú együttműködés elindulhasson.

Valamint a nyilatkozatban még szó van a stabilizációs eszközök, tehát az átmeneti és állandó válságkezelési keretrendszer megerősítéséről – itt az állandó stabilitási mechanizmus életbe léptetése korábban történne meg –, illetve az IMF bevonásáról, a forrásbevonásról. Itt szeretném elmondani, hogy azt hiszem, abban a kétszáz milliárdban, amit előirányzott, hogy tíz napon belül össze kell hoznia az Uniónak, abban Magyarországnak programországként most nincs befizetési kötelezettsége. Most lesz fél kettőkor egy pénzügyminiszteri egyeztetés arról, hogy akkor pontosan ki, mekkora összeggel fog ebbe a tűzerőt növelő intézkedésbe beszállni.

Most akkor hol tartunk? Megszületett ez a nyilatkozat. Ez alapján elindult egy szövegezési munka. Mi péntek délután meg is kaptuk ezt a Herman Van Rompuy-féle első kormányközi szerződéstervezetet. Ez nem minősített dokumentum, ezt most egyeztettük, és készek vagyunk a bizottság tagjainak elküldeni, amikor visszaértünk az irodába, és akkor mindenki megismerheti, hogy ez a politikai nyilatkozat pontosan hogy fordítódott le egy jogi szövegbe. Ez egy nyilvános dokumentum. Holnap délután lesz róla az első hivatalos egyeztetés. Háromfős delegációk jönnek a tagállamokból, és ebben egyébként az Egyesült Királyság is részt vesz szakértői szinten, tehát az a kiskapu megvan, hogy ebből majd uniós szerződés legyen; hogy a közeljövőben vagy a távolabbi jövőben, azt nem tudom megmondani, de a lehetőség és a transzparencia érdekében tehát 27-es körben történik a tanácskozás. És ez lesz az első alkalom, ahol a tagállamok képviselői véleményt mondanak erről a szövegről. Sok idő nem állt rendelkezésre, de egy komoly kötelezettségvállalás van arra, hogy egy legkésőbb március eleji Európai Tanácson már meglegyen az aláírás, vagy annak a mezsgyéjén. Tehát egy perc vesztegetni való idő sincsen.

Röviden azért szólnék arról, hogy mit tartalmaz ez a szerződés, ez a keret. Ami mindenképpen pozitív, hogy leszögezi, a feleknek tartózkodniuk kell minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetné az Uniónak a gazdasági unió keretében meglévő célkitűzéseit. Semmi olyan rendelkezés nem lehet benne, ami ütközik a jelenlegi uniós szerződésekkel.

És fennmarad az a törekvés, és ezt leszögezi a szerződéstervezet is, hogy amint arra a feltételek megvannak, ezt beemeljék majd az Unió alapító szerződésébe. Volt erre már példa, hogy valamilyen együttműködés külső szerződésként indult el, és ezt később beemelték. Ha belegondolunk, Schengent is egy kormányközi együttműködésként, vagy a prümit is, ami bel- és igazságügyi témákkal foglalkozik, később emelték be. Tehát ez nem lenne példátlan. Ami számunkra nagyon fontos, és így a magyar álláspont is ettől függ, és ennek az egyértelműsítését kértük, de még holnap is ezt fogjuk kérni, hogy kire, mi, mikortól vonatkozik. És ennek a szerződéstervezetnek az első cikkelye pontosan arról szól, hogy ez az eurót használó országokra vonatkozik.

Lehetetlen elvárás lenne, hogy azokat a nagyon kemény feltételeket most teljesítsük, amikor még a konvergencia érdekében nekünk egy kicsit szabadabb kézre van szükségünk, úgyhogy az nagyon fontos, hogy ezt a szerződés tervezete egyértelműen kimondja. És még kimondja azt is egyébként, hogy az uniós jog elsőbbséget élvez a jelen szerződés rendelkezéseihez képest. Azért vannak kérdőjelek, mert mindannyian tudtuk, tehát nem véletlenül volt mindenkinek, mármint magyar részről legalábbis, egyértelmű preferenciája, hogy az uniós szerződések keretein belül találjuk meg a megoldást, mert hát azért vannak kérdőjelek. Én meg is osztok önökkel néhány dilemmát. Az egyik az uniós jog és a kormányközi szerződés összeegyeztethetősége egyes pontokon, így például a Bizottság és a Bíróság új hatáskörökkel történő felruházása. Tehát az kérdés, hogy egy kormányközi szerződéssel, egy külső szerződéssel hogyan ruházunk fel közösségi intézményeket, illetve, hogy ebben a fordított többségi eljárásban, meg automatikus szankcionálásban a Bizottságnak és a Bíróságnak nagyon komoly szerepet adva, hogy ha ez egyébként nekik nincs nekik ott a szerződésekből eredendően, alapvetően, akkor megtehetjük-e ezt, hogy felruházzuk őket ilyen kompetenciákkal. Ez azért még egy rendkívül izgalmas kérdés.

Leltárszerűen a költségvetési fegyelem tekintetében. Kimondja a 0,5 százalékos GDP-arányos strukturális hiányt, illetve a hatvan százalékos államadósság szükségességét és alkotmányos szinten rögzítését; az automatikus szabályozó mechanizmus működtetését; az államadósság 1/20-addal történő csökkentésének szükségességét; a túlzott deficiteljárás alatt álló tagállamoknak egy kötelező erejű gazdasági partnerségi programot kell benyújtaniuk a Bizottságnak és a Tanácsnak. Itt például most tisztázni kell, hogy akkor most a túlzott deficiteljárás az nemcsak az euróországokra vonatkozik, hanem az azokon kívüliekre is, és már most is van nemzeti stratégiai program, meg konvergenciaprogram, hogy akkor ez most pontosan kitől, milyen új elvárást fogalmazna meg, de hát arra van például ez a holnapi konzultáció is, hogy ezeket tisztázzuk.

Ami egy nagyon komoly feltétel: a szerződő felek a kötvénykibocsátásaikról az ex ante mechanizmus alapján jelentést kell tegyenek az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak. Ezeket már említettem.

Az Euró Plusz Paktummal kapcsolatosan. Itt is, ahogy már szóltam róla, a megerősített együttműködés alkalmazásának lehetőségét említi a szerződés, anélkül, hogy egyébként a belső piaci együttműködést aláásná. Ez nagyon fontos, hogy a belső piac integritása ne sérüljön.

A jelentős gazdaságpolitikai reformokat a tagállamoknak előzetesen be kell jelenteniük, és koordinálni szükséges. És megemlíti a szerződés a nemzeti parlamentek költségvetési és pénzügyi bizottságait, az Európai Parlament megfelelő képviselőinek egyidejű bevonását, és hogy ezeket a testületeket, tehát a nemzeti parlamenteket és az EP-t hívják össze rendszeresen gazdasági és költségvetési politikákat érintő kérdések megvitatására. Én azt gondolom, hogy a Magyar Országgyűlésnek van egy, uniós ügyekben a szerepét szabályozó 2004. évi LIII. törvénye, tehát azt gondolom, hogy azok a keretek lehetővé fogják tenni, hogy az Országgyűlés ezeket a külső kormányközi szerződésben történteket is folyamatosan nyomon tudja követni. Nem akarnak egységesíteni, lehetetlen is volna, hiszen a 27 tagállam parlamentje 27-féle módon ellenőrzi az uniós politikák végrehajtását.

A gazdasági kormányzásról is szó van: itt az eurózóna állam- és kormányfőinek a rendszeres informális találkozóit leszögezi a szerződéstervezet. Erre legalább évente kétszer sort kell keríteni, de gondoskodni kell arról, és ez számunkra nagyon fontos, és kérni fogjuk holnap, hogy a transzparenciát mindenképp teremtsék meg, hogy a többi tagállamot megfelelően tájékoztatják az eurózóna-csúcsokról.

Hogy lép ez hatályba? Elébe megy annak, hogy mi történik, ha egy országban elbukik valamilyen okból ez a szerződés, hogy ha legalább kilenc euróövezeti tagállam ratifikálja, akkor már a szerződés hatályba tud lépni, de természetesen csak azokra kötelező, akik aláírják és ratifikálják.

A nem eurózóna tagokra akkor érvényes, ha aláírnak és ratifikálnak, akkor szerződő féllé válik valaki, de alkalmazandó csak akkor lesz, amikor bevezetik az eurót. Egyébként megvan annak a lehetősége, hogy a nem eurózóna országok önkéntesen, a szerződés bizonyos vonatkozásait magukra már korábban kötelezőnek ismerjék el, de erre senkit nem lehet kötelezni.

Úgyhogy ennyit kívántam mondani a gazdaságpolitikai részről és a formálódó szerződésről. A miniszterelnök úr egyébként a parlamenti expozéjában világosan elmondta, hogy számít az Országgyűlésre, egy értelmes, jó vitát szeretne a magyar parlamenttel a témában.

Mi láttuk az MSZP országgyűlési határozati javaslatát. Én tisztelettel azt javasolnám, nekem olyan nagy problémám az elvárással, hiszen az körülbelül ugyanaz, mint amit a miniszterelnök önmaga is javasolt, hogy legyen vita, hogy ezt a december 23-ai határidőt nem érzem lehetségesnek, hiszen mi most oda tudjuk adni, meg is fogják ma kapni ezt a szerződést. De én azt nem tudom megmondani, hogy az egy hét múlva hogy fog kinézni, merthogy az első konzultáció holnap lesz róla, 20-án. A jelenlegi ütemezés az, hogy elvileg január végére kellene egy erőltetett menetben a tagállamoknak, illetve azoknak, amelyek csatlakozni kívánnak hozzá, egyetérteniük a szövegben. És akkor utána még mindenki az otthoni konzultációkat le tudja folytatni, meg lehet hozni a döntést. Tehát én e helyett a december 23-ai országgyűlési határozati javaslat helyett azt javasolnám, hogy most egyelőre hagyjuk nyitva ennek a jogi formáját, hogy az Országgyűlés majd pontosan milyen módon fejezi ki a véleményét. Egyelőre maradjunk a tájékoztatásnál.

Tehát mi készek vagyunk, amikor újabb nyilvános dokumentumok vannak, azokat önökkel megosztani. Én szeretném, hogyha a parlamentben ez valóban nem egy formális, hanem egy tudatos, a tényekkel tisztában lévő képviselői vita lenne, és ez alapján tudna majd a parlament egy felelős döntést hozni. A kormány majd időben javaslatot fog tenni.

A külügyminiszter egyébként most mutatta be az új külpolitikai stratégiai dokumentumunkat, és ott egyértelművé tette, hogy ő úgy ítéli meg, hogy Magyarország szempontjából ez rendkívül fontos lenne, hogy részeseivé váljunk ennek a szerződésnek, ő ezt fogja a kormánynak javasolni. Nem akarunk a periférián lenni, ott akarunk lenni a döntéshozatali centrumban. Ha nem vagyunk ott az asztalnál, akkor ki fogja képviselni Magyarország érdekeit? Kötelezettséget vállaltunk az euró bevezetésére, de nemcsak kötelezettségből, hanem azért kívánunk ennek a részesévé válni, mert a céljaink ugyanazok: szeretnénk, ha sokkal felelősebben gazdálkodhatnánk itthon is. Erre szerződéses kötelezettséget is vállalunk, mint ahogy egyébként már tettünk az új alkotmányban. Tehát a külügyminiszter erre fogja biztatni a kormányt, és abban bízik, hogy az Országgyűléstől erre a politikai vonalra kapunk majd felhatalmazást.

Röviden azért szóljunk az egyéb témákról is! Bővítés – és ez Magyarország szempontjából, mivel szomszédos országról is szó volt, rendkívüli fontosságú. Szerbia esetében Magyarországnak volt egy nagyon határozott elvárása ahhoz, hogy a tagjelöltséget megkapja a déli szomszédunk. Kértük, hogy ezt a szerintünk szerencsétlen kárpótlási törvényt meg kellene változtatni, és tulajdonképpen mire az Általános Ügyek Tanácsán ehhez a napirendi ponthoz jutottunk, addigra ismert volt a szavazás eredménye december 5-én, és a rehabilitációs törvény kapcsán egy megnyugtató megoldást sikerült találni, ami a vajdasági magyarok számára is elfogadható volt. Magyarországot tulajdonképpen ez megnyugtatta, és a magyar kormány a leghatározottabban képviselte, hogy akkor el kell ismerni Szerbia erőfeszítéseit, és meg kell adni a tagjelölti státuszt.

A szerb kormány egyébként már köszönetet mondott a magyar miniszterelnöknek azért, mert a csúcson, ez már a péntek délelőtti vagy déli órákban történt, négy alkalommal interveniált. Komolyan vitába kellett szállnia a francia köztársasági elnökkel és a német kancellárral annak érdekében, hogy megadják ezt a tagjelölti státuszt. És az ő fellépésének volt köszönhető, hogy tulajdonképpen nem márciusban, hanem egy hónappal korábban, már februárban javaslatot kell tennie az Általános Ügyek Tanácsának, hogy akkor megadják-e ezt a tagjelölti státuszt. Most itt több ország hezitált, és főleg a Koszovóval kapcsolatos problémák úgy ítélte meg, hogy még bizonyosságot akar kapni a tagjelöltséghez szükséges minden lépés megtételéről. Így viszont egy picit gyorsabban elindul a döntéshozatali folyamat, és márciusban az állam- és kormányfők akkor rábólintanak a magyar remények szerint Szerbia tagjelölti státuszára.

Montenegró esetében szintén nem az általunk pártolt azonnali döntés született meg, de még az Európai Bizottságnak kell egy jelentést készítenie. Ez alapján a júniusi csúcson reményeink szerint megszülethet a döntés, a Bizottság addig a tárgyalási keretet elkészíti, és abban bízunk, hogy akkor júniusban el is indulhatnak a tárgyalások. Tehát Szerbia: tagjelöltség, Montenegró pedig: tárgyaláskezdés. Itt azért az nagyon fontos, és mi végig ezt a politikát hirdettük, hogy a horvát csatlakozási tárgyalások egy lendületet adtak, és ez a lendület ne törjön meg, ezért harcoltunk azért, hogy azok az országok, amelyek tényleg letettek valamit az asztalra, teljesítettek, kapjanak elismerést, mert különben hiteltelenné válik maga az Európai Unió is, és azt a jelzést fogják a tagállamok levenni, hogy nincs értelme az erőfeszítéseknek.

Macedónia esetében sajnos nem sikerült előrelépni. Itt, mint tudjuk, Görögország blokkol. Meglátjuk, hogyan haladnak tovább a kétoldalú tárgyalások. Törökország érdekeltségét, úgy ítéljük meg, fent kell tartani a csatlakozási folyamatban, és a Bizottság megújított pozitív menetrendjét, tehát hogy nézzük meg, hogy melyek azok a területek, amelyeken pragmatikusan előre tudunk haladni, kiegészítőnek tartjuk. De a magyar álláspont az, hogy azért jó lenne a csatlakozási tárgyalások menetében is előrelépni, hiszen akkor itt is hitelességi kérdések merülnek fel. Arra fogunk figyelni a dán elnökség alatt, hogy ez a 2011-es lendület ne törjön meg.

És persze a csúcs mezsgyéjén aláírtuk a horvát csatlakozási szerződést, amely a magyar elnökségnek történelmi szempontból megítélésem szerint a legmaradandóbb lépése volt, és azóta a horvát miniszterek ott ülnek megfigyelőként a tanácsüléseken. A jövő évtől majd már a horvát parlamenti képviselők is megfigyelőként jelen lesznek az Európai Parlamentben, tehát részesévé válnak az uniós mindennapoknak.

A schengeni bővítés is napirenden szerepelt. Itt egy ország mind a mai napig akadályozza Románia és Bulgária csatlakozását, ez nem változott. Az állam- és kormányfők csak annyit tudtak rögzíteni, hogy márciusban visszatérnek rá. Most a Bel- és Igazságügyi Tanács-ülésen a múlt héten, szintúgy a holland blokkolás miatt sajnos nincs előrelépés. Mi az elnökségünk óta konzekvensen szorgalmazzuk, hogy ha valaki ugyanúgy teljesít, akkor az Unió ne támasszon újabb feltételeket ezen az elvi alapon, de itt egyhangú döntéshozatalra van szükség.

Az energiapolitikában megerősítettük a magyar elnökség alatt hozott döntéseket, továbbá elismertük mindazokat az előrelépéseket, amelyek egyébként a lengyel elnökség alatt történtek, különösen a külső energiapolitika dimenziójában.

És a csúcs még tudomásul vette a lengyel elnökség előrehaladási jelentését a több éves pénzügyi keretről. Ez számunkra életfontosságú kérdés, hogy 2014-től mennyi forráshoz jutunk. Itt szeretném megköszönni annak a két képviselőnek, Mile képviselő úrnak, illetve Nógrádi képviselő úrnak a munkáját. Ők részt vettek mind Brüsszelben a lengyel elnökség, a Bizottság és a Tanács rendezvényein, mind itthon a kormány elindította a társadalmi konzultációt, és továbbra is számítunk az együttműködésükre.

Bocsánat, elnök úr, ha kicsit hosszú voltam, de a napirend is igen bőséges volt. Köszönöm a figyelmet.

Köszönöm szépen. Igyekszem gyors lenni, bár sokat is beszélhetnénk itt a kérdések alapján.

Lehet-e hivatkozni a zárt ülésen elhangzottakra, vagy sem? Meg miért írtam cikket? Azért írtam cikket, hogy végre a dolgok a helyükre kerüljenek, mert már annyi mindent írt mindenki össze-vissza, hogy úgy éreztem, hogy írjuk le, hogy én, aki ott voltam, és ahogy az elnök úr is említette, a teremben nem voltam bent, de hát mégis végigcsináltuk azt a zűrzavaros napot, éjszakát és másnapot, hogy pontosan mi történt.

Hogy mit lehet szivárogtatni egy zárt ülésről és mit nem – bocsánat, én nem szivárogtattam! Először is, nem írtam oda, hogy ki mit mondott azon a zárt ülésen. A magyar kormány álláspontja kapcsán, ahogy egyébként Braun képviselő úr az előbb elmondta, annak idején részt vettem ennek a 2004. évi LIII. törvény kidolgozásában. A lényege az a dolognak, hogy ne fedjük fel előre a tárgyalási álláspontot, de utána pedig az Országgyűlés színe előtt a miniszterelnök tájékoztat, hogy mit csinált az Európai Tanács ülésén. Ő elmondta. Elmondta az Országgyűlés nyilvánossága előtt, hogy mi volt a magyar mandátum. Én nem értem, hogy miért kellene utólag elrejteni, hogy mi volt, és hogy ez miért minősül szivárogtatásnak, a magyar kormány hátizsákjában, amikor elment Brüsszelbe. És ezen kívül nagyon sok olyan kommentár volt a sajtóban, hogy ott többen nem kaptak szót, nem mondhatták el a véleményüket. Úgyhogy bocsánat, ha ilyen vád van, akkor én úgy érzem, hogy ezt a helyére kell tenni.

Akkor a kommunikáció, hogy milyen zavaros volt a kommunikáció. Én ezzel egyetértek, hogy az volt. Azért az egy példátlan dolog, ami most történt – itt közben azért egyeztettem is, hogy volt-e már arra példa Európai Tanács-ülésen, hogy ezt a „Konklúziók” című dokumentumot, amit mindig elfogad az Európai Tanács, egy köztes állapotában kiadják a sajtónak, mert én nem nagyon emlékszem ilyenre, de úgy tudom, hogy ez nem nagyon volt gyakorlat eddig. Ilyen morzsák mindig ki szoktak jutni, meg néhányaknak érdekük, hogy a Financial Times előre valamit megírjon. Tehát nem mondom, hogy ilyen játék nem volt, de így, hogy úgy ahogy volt, a hajnali öt órás állapot első verzióját, tehát az első vitát, ami mondjuk este fél nyolctól hajnal ötig tartott, hogy abból ki mit értett meg, egy olyan állapotot kiadni a sajtónak, énszerintem ez egy rendkívül szerencsétlen lépés volt. Én nem is tudtam, hogy ezt kiadták a sajtónak. Tény, hogy aludtam két és fél órát, mondjuk hattól fél kilencig, és utána, amikor ott összeszedtük magunkat, tudtuk meg, hogy hoppá, ezt kiadták a sajtónak. Erre eddig nem volt példa, és ebből akadt a bonyodalom.

Mi azonnal kértünk korrekciót, és utána ki is javították azonnal, a dánok is kijavíttatták, mi is kijavítattuk, akkor lett egy 2. számú papír. Ez már sokkal kisebb körhöz jutott el. A sajtó egy része is feladta, egy része ott maradt, váltották egymást, már nem tudta az egyik, hogy mi volt az előzmény. Tehát egy óriási kavarodás volt. Közben mi is néztük, hogy itthon hogy veszik ezt át. Én tizenegy óra felé tudtam lemenni, amikor én a nemzetközi és a magyar sajtónak is elmondtam, hogy mi van. Ott volt az összes lényeges magyar sajtótermék képviselője. Mindenki ott volt, nemcsak az állandó tudósítók, hanem csak erre az útra utaztak ki újságírók. Mindenki tudta tizenegy órakor, kristálytisztán, az volt az a pillanat, amikor én már úgy mentem le, hogy papírom még nem volt róla, de már kaptuk a hírt, hogy most már az összes, mind a kilenc nem eurózónás ország kéri, hogy abban a sorban szerepeljen, amelyik a parlamenti konzultációt kéri. Tehát ezt én már tudtam, és akkor mentem le, hogy ezt elmondjam. Tehát ezt akkor már lehetett tudni.

Az újságírók közül, volt, amelyik egyébként korrigált. Tehát a BBC tudott korrigálni. A Financial Times hétfőn tudott korrigálni, tehát ott volt egy kis spétreflex. Kiadtunk egyébként a hét elején egy angol nyelvű szöveget, amiben tisztába raktuk a magyar pozíciót, amikor láttuk, hogy még hétfőn se jön át, amit mi ott, a helyszínen javítottunk. És mondom, senkit nem zavart meg, hogy az utolsó hivatalos változat egész más volt, mint a hajnal öt órás. Én ezt komoly hibának tartom, hogy egy köztes állapotos dokumentumot kiadtak.

Mile képviselő úrnak még a strukturális hiányra, a 0,5 százalékosra: ez az eurózónára fog vonatkozni. Tehát amikor mi azt mondjuk, hogy most így, ahogy van, ezt nem tudjuk vállalni, akkor azt mondjuk, hogy pontosan azért, mert ezt lehetetlen lenne ebben a jelenlegi helyzetben teljesíteni, de ez az eurózónára vonatkozna.

Hogy lesz pontosan a parlamenti vita menete? Most megkaptuk pénteken a szerződést. Kérünk egy kis időt arra, hogy átgondoljuk. A kormány javaslatot fog tenni az Országgyűlés felé, hogy mi legyen a metódus. Én azt gondolom, hogy addig, amíg csak szövegezés folyik, addig egy rendszeres tájékoztatást kell adnunk. Az én javaslatom az lesz a kormány felé, hogy mi ennek a bizottságnak a berkeiben tegyük ezt meg. Egyébként nagybizottság mint olyan, nem is létezik, ez megszűnt. Ez a csatlakozási tárgyalások alatt volt. Van egy testület, amelyik alkalomszerűen ül, de nevesítve van, hogy kikből áll. Ez egy fórum, ne is hívjuk testületnek. Én azt gondolom, lehet, hogy a tájékoztatási szakasz végén majd össze kell hívni, majd a kormány fog erre megfelelő időben javaslatot tenni, és akkor utána, hogy ez majd országgyűlési határozat lesz, vagy nem, hogy vita lesz határozattal, anélkül, erre kérünk még egy rövid időt, hogy mi milyen eljárást javasolunk az Országgyűlésnek. Van-e forgatókönyvünk a katasztrófára? Itt az eurózóna-válság kezelése folyik. Én most nagyon nem szeretném minősíteni, de azért valóban regényeket lehetne arról írni, hogy tudjuk-e, hogy mit csinálunk, és hogy mennyire vannak Európa vezetői annak tudatában, hogy mi a súlyuk és szerepük. Mindig arra a példára szoktam hivatkozni, hogy amikor Mindenszentekkor az ország négy napra elcsendesedett, akkor még úgy volt, hogy a görögök népszavazást tartanak a megszorító csomagról, nem tudom, mennyit romlott a magyar fizetőeszköz. Tehát egyértelmű, hogy mindegy, hogy az ő válságuk, de ránk is egyértelmű hatással van.

Forgatókönyvekkel készülni arra, hogy mi lesz, ha ez sem jön be, azt azért nehéz megmondani. Egyébként a kormány a költségvetésben módosít az eredeti számokon, hiszen rákényszerítik az újabb és újabb makroszámok, amik napvilágot látnak. Úgyhogy kezeljük, próbáljuk a problémákat a gyökerénél elfojtani. Erről szólt az elmúlt időszak. Lekövetjük, ami az európai tendencia. És persze, szorgalmazzuk egyébként, hogy az eurózóna találja meg a megoldást, hogy legyen megfelelő tűzerő. Itt azért eltérő javaslatok voltak. Tehát a Herman Van Rompuy-i papír erősebb volt a tűzerő szempontjából, mint végül a francia–német papír. És hogy a hosszú távú válságkezelésben melyik papír volt az előremutatóbb, azért arról is lehetne vitatkozni.

Balczó képviselő úrnak csak annyit, még egyszer visszatérve a cikkre, hogy nem magyarázkodtam, hanem elmondtam, hogy mi történt, és hogy a helyükre kerüljenek a kockák, mert magyarázkodni, azt hiszem, hogy nincsen, nem is volt okom, de hogy rendbe tegyük a kommunikációt és rögzítsük a tényeket, azt fontosnak éreztem.

Én egyetértek önnel egyébként abban, hogy rendkívül súlyos, szuverenitást érintő kérdésekről van szó, de szerintem én ezt elmondtam a prezentációban is, és a miniszterelnök ezért parancsolt megálljt ott. Ezért gondolom, hogy jó, hogy ott semmiféle döntés nem született. Ez teljesen racionális volt. És akkor ezzel már Káli képviselő úrnak is válaszolok, hogy a többiek felelőtlenek voltak? Nem voltak felelőtlenek. Bocsánat, a végső szövegben mind a kilenc, nem eurózóna-ország parlamenti konzultációtól teszi függővé a saját döntését. Senki nem volt felelőtlen. Ez egy folyamat volt, ahol napvilágot látott egy köztes állapot. Senki nem volt felelőtlen. Már hajnal volt.

Úgyhogy én egyetlen nem eurózóna-országot sem neveznék felelőtlennek, de azzal mélyen egyetértek, hogy ez nem lesz egy egyszerű folyamat sehol sem. Tehát eurózóna-országokban is megakadhat a történet, jogi problémákból, illetve pontosan a szuverenitásátruházás miatt, vagy népszavazás miatt. Tehát itt még rengeteg bizonytalanság van, nemcsak a nem eurózóna-országok kapcsán. Én semmi különbséget nem látok az eurózóna, meg a nem eurózóna között, hogy hol kockázatosabb, hogy ezt elfogadják, csak azt gondolom, hogy az eurózónásoknak ott nem nagyon van választási lehetőségük, mert az kiderült, hogy ha nem bástyázzuk körül gazdaságpolitikai koordinációval és a költségvetési szabályok betartására vonatkozó intézkedésekkel, az euró nem tud működni.

Az Egyesült Királyságot miért kellene nekünk támogatnunk? Én nem gondolom, hogy nekünk támogatnunk kellene. Én nem nagyon hiszek abban, hogy mi egy csónakban tudunk velük ülni. Egyrészt mások a kötelezettségeink, de hát erről ön is beszélt, és mondjuk a megbonthatatlan eurózóna-ellenes magyar–brit barátságban én egy percig nem tudnék hinni, és nem gondolom, hogy ez az ország érdekét szolgálná.

Hogy mennyire vagyunk most a periférián? Én azt gondolom, hogy nem vagyunk a periférián. Az elnökség egy kiváló példa volt erre. Volt, aki azzal kommentálta a magyar elnökséget, hogy az volt a legnagyobb hozadéka, hogy megszűnt a régi és az új tagállamok közötti megkülönböztetés. És én azt érzem a mindennapokban, hogy egy elnökség után mennyivel könnyebb a kapcsolatteremtés, a döntésekben való részvétel. A kapcsolatrendszer tényleg egy olyan hozadéka az elnökségünknek, amivel az utolsó ilyen perifériás érzéseink is el kellett, hogy tűnjenek.

Az más kérdés, hogy kis országok, nagy országok, és hogy kinek mekkora ereje van, és hogy egyébként az ország teljesítménye mekkora hangerőre jogosít fel valakit – ez mind a mai napig érzékelhető. És hogy a kohéziós politikáért össze kell fognunk, és Magyarország kiemelten próbálja működtetni a kohéziós politika barátai című formációt, ami tizenhárom, illetve ha a lengyelek leadják az elnökséget január 1-jétől, akkor tizennégy országból fog állni, ez nem véletlen. És az sem véletlen, és azért mindenki tudja, hogy itt komoly érdekekről van szó, hogy úgy készült el a bizottsági tervezet, hogy abba az irányba mentek, ahol azt gondolták, hogy a legkisebb az ellenállás. A kohéziós politikát nem fogják a nagy országok megvédeni, de hát azért nem adják ezt ingyen, mert a tagállamok több mint fele igenis kohéziós ország. Úgyhogy itt nekünk komoly szerepünk van abban, hogy ez működik, és meg fogunk harcolni érte.

Ha valamit kihagytam, kérem, szóljanak!

(Külügyminisztérium)