Az egységes piacból fakadó előnyökről, az első és második intézkedéscsomagról, valamint a földtörvény uniós vonatkozásairól beszélt Győri Enikő az Országgyűlés Európai Ügyek bizottságában 2012. október 29-én. Kijelentette: az egységes piaci intézkedéscsomagban foglalt bizonyos javaslatok tárgyalásánál nincs tagállami egyetértés, vagy lassabban születik meg a konszenzus, mint eredetileg tervezték.

Köszönöm szépen, Elnök Úr. Én is szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, illetve a megjelent vendégeket, és nagyon köszönöm, Elnök Úr, hogy idén már valóban második alkalommal foglalkozhatunk az egységes piaccal. Ez ünnepi alkalom, 20 éves születésnap.

Az apropó pedig a második egységes piaci intézkedéscsomag, ami egy bizottsági javaslat, egy közlemény, aminek természetesen le kell fordítódnia a konkrét jogszabálytervezetekre. Ez még nincs meg. Ott tartunk, hogy a célterületeket jelöli meg az Európai Bizottság, ahol úgy gondolja, hogy az egységes piacot még ki lehet teljesíteni a polgárok érdekében. Mi arra gondoltunk nagykövet úrral, hogy munkamegosztás van: én beszélek az egységes piacról, arról, hogy pontosan milyen hasznunk származik az egységes piacból, mit jelent ez nekünk, hol állunk az első intézkedéscsomag végrehajtásában, mert abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy még a végére sem jutottunk az elsőnek, de már belecsapunk a másodikba. Nem azért, mert ilyen hebehurgyán szeretnének a tagállamok vagy a Bizottság eljárni, hanem azért, mert nagyon sürgetőnek érzi mind a Bizottság, mind a tagállamok, hogy az egységes piacot kiteljesítsük. Pontosan azért, mert a hőn áhított növekedés kapcsán, amely minden tagállamnak valóban a legnagyobb szükséglete ebben a válsággal terhes időszakban, azt látjuk, hogy ez az egységes piac egy olyan kihasználatlan, kiaknázatlan lehetőség, amiből a legtöbbet tudjuk kihozni. És ezért hajszolja bele magát a Bizottság egy második csomagba is. Az egyes intézkedésekről talán Tamás fog majd szólni, illetve elég részletes tájékoztatást küldtünk, úgyhogy akkor én egy általános képet adnék, a nagykövet úr meg pontosabban szól a csomagról, és akkor természetesen állunk a kérdések kapcsán a képviselő hölgyek és urak rendelkezésére.

Van egy francia gondolkodó, aki azt mondta, hogy az egységes piacra hogy lehet egy analógiát, egy asszociációt találni, hogy ha az áruk nem léphetik át a határokat, akkor majd a katonák teszik meg. Azért az európai országok elég jól ismerik, azt hiszem, a hosszú történelmük során, hogy ez pontosan mit jelentett, és így az Európai Unió béke Nobel-díja kapcsán nem véletlen, hogy ilyen mondások az ember eszébe jutnak.

Én továbbra is azt tartom a legnagyobb értéknek a távolról sem tökéletesen működő Európai Unióban, hogy az már fel sem merülhet 2012-ben, illetve azért az Unió létrejötte óta, hogy ne az áruk mozgásáról vagy az emberek mozgásáról, a szolgáltatások, a tőke áramlásáról beszéljünk, hanem a katonákról. Az, hogy volt közös piac, ez a legalapvetőbb célkitűzés volt már az Európai Közösségek megalakulásakor. Ebből lett egy belső piac, illetve egy egységes piac. Ezek fokozatokat jelentenek.

Tehát sokszor használjuk szinonimaként, de azért érdemes tudni, hogy mást jelentett csak egy vámunió, és mást jelentett, hogy ha már mondjuk nemcsak a belső vámokat bontjuk le, hanem mondjuk a technikai standardokat is próbáljuk egységesíteni. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sok olyan akadálya van a szabad mozgásnak, ami nem feltétlenül egy vámban, egy konkrét intézkedésben ölt teret, de elég, ha másmilyen színű üvegbe kell tölteni azt a sört, vagy nagyon sok ilyen jogeset van.

És itt nemcsak jogalkotásról és jogszabályokról van szó, hanem van egy komoly bírósági gyakorlat is, ami révén az acquis communautaire gazdagodott, és meghatározza, hogy milyen korlátozások lehetnek még, illetve nem lehetnek.

Az egységes piac egyszerre jelent egy védelmet. Kifelé mi vámunió vagyunk, és a globalizációt kell, hogy szűrje – gondolom, ez magyar szempontból is a legfontosabb a külső kapcsolatok tekintetében –, ugyanakkor egy lehetőséget is jelent, hiszen a 27 ország egységes piaca az, amely a mai viszonyok között a globalizáció korában a versenyképességet segítheti.

Válság idején azonban, azt hiszem, ezt is mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a történelem folyamán előfordult, van egy természetes reakció az országokban, egy bezárkózás, hogy majd a saját erőnkből próbálunk boldogulni, és ne függjünk külső tényezőktől. Én azt gondolom, speciel pont Mario Monti olasz miniszterelnök mondta azt, hogy akkor van az egységes piacra a legnagyobb szükség, amikor a legkevésbé népszerű. Mert hogy ha megnézzük azokat a száraz statisztikai adatokat, hogy az országok a forgalmuk mekkora részét bonyolítják egymással, illetve hogy az uniós országok közösen mondjuk a világkereskedelemből vagy a világgazdaságból mekkora súllyal rendelkeznek, akkor azt hiszem, hogy ezek a számok meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy nem a bezárkózás az út, hanem éppen a belső piac elmélyítése, az egymás iránti nyitás.

Az Unión belüli kereskedelem, és egy számot talán azért említsünk meg, a világkereskedelem 17 százalékát teszi ki az áruk és 28 százalékát a szolgáltatások területén. Tehát ha egymás felé ez a nyitottság nem lenne meg, akkor ennyivel kisebb lenne a világkereskedelemből való részesedésünk is.

És amit én nagyon fontosnak tartok, és politikai szempontból kiemelendőnek, az az, hogy az egységes piac az, amit a polgárok a mindennapi életükben megtapasztalnak. Sokszor nem is tudják, hogy valamit az Európai Uniónak köszönhetnek. Akkor vennék észre, hogy azt az Uniónak köszönhették, hogy ha hirtelen eltűnne. És azt hiszem, olyankor, amikor azért nagyon sok országban, így Magyarországon is többen megkérdőjelezik, hogy szükségünk van-e erre, akkor azért érdemes észben tartani azokat a nagyon kézzelfogható pozitívumokat, amelyek minden polgárnak a hasznára vannak.

Nincs határellenőrzés. Azt hiszem, hogy a nálam idősebbek, vagy a legalább annyi évesek, mint én, azért pontosan emlékeznek a határátkelés körüli gyomorgörcsökre a korábbi időkből, vagy a légi díjaknak a 40 százalékos csökkenésére; a fogyasztóvédelem, az utasjogok megerősödésére; a mobiltelefon-tarifák, tudjuk, hogy nagyon sokáig rendkívül magasak voltak, és azért idén nyártól már volt egy csökkenés. És van egy szilárd menetrend, ami szerint mind a kezdeményezett, mind a fogadott hívások, illetve az sms-küldés díja kapcsán  megvan, hogy most 2012. július 1-jétől, majd ’13. és ’14. július 1-jén is hogyan fognak ezek csökkenni. Az európai egészségbiztosítási kártya, tehát hogy aki fedezve van otthon a társadalombiztosítás által, akkor ezek a szolgáltatások megilletik őt a tagállamokban is.

Vagy csak az Erasmus-programot említeném, a diákcsere-lehetőséget, amelynek révén több millió európai diák, illetve 30 ezer magyar fiatal kapott eddig lehetőséget, hogy külföldön is folytasson tanulmányokat.

A vállalkozások beindítása. Magyarországon, itt nagyon pozitív példaként szereplünk. Mindössze négy nap kell egy átlagos vállalkozás beindításához. Itt is vannak most már olyan uniós programok, szabályok, amelyek révén arra törekednek a kormányok, hogy minél könnyebben lehessen egy vállalkozást létrehozni, tehát hogy csökkentsük a bürokráciát.

A munkahelyekben és a növekedési számokban tetten érhető az egységes piac hozadéka, az, hogy a tőke is szabadon áramolhat. Magyarországon a Mercedes gyár közvetlenül 2500, közvetetten 10 ezer embernek jelent megélhetést.

Az exportvállalkozások helyzetbe hozása. Magyarország nettó áru- és szolgáltatásexportőr az Európai Unióban, tehát sokkal inkább haszonélvezői vagyunk az EU-n belüli kereskedelemnek, mint amennyi kárunk származna belőle.

Digitális belső piac. Magyarországnak e téren még nagyon sok teendője van, de mindannyian tudjuk, hogy a digitális írástudatlanság felszámolása nélkül a növekedés sem lesz lehetséges. És nagyon fontos a magyar–magyar kapcsolattartásban is a belső piac. Ha megnézzük azt, hogy mondjuk akár csak Erdélyben mennyi magyar vállalkozás alakult és milyen sokan élnek egyébként Magyarországon a határon túli területekkel folytatott kereskedelemből, akkor látjuk, hogy mennyire sokat segített az, hogy létezik az egységes piac.

Most persze azért azt is el kell mondani, hogy nemcsak a sikertörténetről kell beszélni. A gyengébb szereplők egy egységes piacon egyrészt jobb, ha valami védelemben is részesülnek, vagy leginkább erőforrásokkal rendelkeznek. Nagyon jól tudjuk, hogy annak idején a Kohéziós Alapot amiatt hozták létre, hogy a déli országok be tudják vezetni az eurót, tehát az volt az ő felkészülésük segítése. Az alap még megvan, meg van egy erős kohéziós politika most még, a jelenlegi több éves pénzügyi keret idején, de az, hogy ez létezik, az nemcsak a szolidaritás elvéből fakad, hanem annak az elismeréséből, hogy azért az egységes piacból az erősebb gazdasági szereplők sokkal nagyobb hasznot tudnak húzni.

Ezért a magyar kormány rendkívüli módon elkötelezett amellett, hogy ezt a lehetőséget fenntartsa a 2014 utáni pénzügyi perspektíva ideje alatt is. Tehát azt gondoljuk, hogy az egységes piac akkor tud kiteljesedni, akkor tud működni, hogy ha egyébként egy megfelelő fejlesztéspolitikával párosul, amely egyébként a regionális különbségek csökkentésére koncentrál, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az egységes piac kiteljesedése is akkor várható el, és abból a gyengébb szereplők is akkor tudnak hasznot húzni, hogy ha mellette van, egy kissé védőháló jelleggel, egy megfelelően finanszírozott fejlesztéspolitika.

Ami az egységes piaci intézkedéscsomag első változatát illeti, az a magyar elnökség alatt született meg, illetve terjesztette elő a Bizottság, illetve a Tanács akkor fogadta el, hogy körülbelül milyen menetrendben, hogyan szeretné ezt megvalósítani. Tizenkét elemből állt az a csomag, amelynek a lényege, hogy az erőfeszítéseket fókuszáljuk arra, hogy 2012 végére, tehát a 20 éves belső piaci fennállás évfordulójára ezeket az intézkedéseket meg is valósítsuk.

Átküldtünk erről egy háttéranyagot. Hát, nem tartunk még ott, ahol szerettünk volna. Egyrészt bizonyos javaslatok tárgyalásánál nincs tagállami egyetértés, vagy lassabban születik meg a konszenzus, mint eredetileg terveztük. Másrészt pedig a Bizottság is néhány jogszabálytervezetet, pontosan azoknak az ellentmondásos volta, vagy nem egyértelmű várható tagállami fogadtatása miatt később jelentette meg.

Úgyhogy most még nehéz megjósolni, hogy az év végéig valóban minden intézkedést el tudunk-e fogadni. Ne felejtsük el, hogy az Európai Parlamenttel is megállapodásra kell jutni ezekben, és az sem mindig egyszerű. De hát a tagállamok az elkötelezettségüket a legutóbbi októberi Európai Tanács-ülésen is megerősítették, és ezért még egy ilyen jelentés is készült a csúcsra, hogy hogyan állunk az egységes piaci intézkedéscsomag végrehajtásával, illetve az ott elfogadott konklúziók is igen jelentős terjedelemben foglalkoznak ezzel. Mi Magyarországon is igyekeztünk azért az emberek felé is megjeleníteni, hogy létezik az egységes piac, mi a múltja, mi a jelene és mi a jövője. Egy kétnapos rendezvénysorozatot szervezetünk az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletével, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával, a Nemzeti Külgazdasági Hivatallal és a Nemzetgazdasági Minisztériummal együttműködve. Itt volt egy közönségnap és egy szakmai nap is. Tehát voltak a lakossághoz szóló rendezvények, illetve a vállalkozásokhoz szóló rendezvények. Az érdeklődésből azért arra következtettünk, hogy egyrészt volt értelme megszervezni, másrészt, hogy akik Magyarországon az egységes piacban ott voltak és részt vettek, igenis pozitív képük van róla, és a versenyképességük egyik legfontosabb eszközeként tekintenek rá.

Hirdettünk egy pályázatot is egyetemisták részére, hogy mit jelent az egységes piac Európa számára, illetve a polgárok számára, és itt igen tisztességes pályaművek születtek. A fődíjat az a pályamű kapta, amelyik egyedi látásmódjával a belső piac alapjogi vetületeit elemezte, tehát „Belső piac és emberi jogok” címmel. Úgyhogy itt köszönöm az Európai Bizottságnak is, hogy együtt tudtuk ezt a rendezvénysorozatot megszervezni, illetve lebonyolítani. A győztes egyébként egy tanácsülésre utazhat majd ki, hogy élőben is lássa, hogy ez hogyan működik.

Elnök úr, én megállnék, és akkor azt gondolom, hogy a képviseletvezető úr folytatná az intézkedéscsomag bemutatását. Köszönöm.

Köszönöm szépen. A kérdések sorrendjében haladnék. Talán a felvezetésemben is igyekeztem arra koncentrálni, hogy bemutassam, hogy mind az egyes intézkedési csomag, mind a kettes intézkedési csomag pontosan olyan problémákkal kíván foglalkozni, amelyek a válságból való kilábalást segítenék elő. Tehát amiben növekedési potenciált lát az Európai Bizottság, ahol úgy ítéli meg, hogy foglalkoztatásteremtéssel járna az, hogyha valamit létrehoznánk vagy eltörölnénk, attól függ, hogy milyen intézkedésről beszélünk, vagy jobban harmonizálnánk, és az lefordítódna munkahelyekre és növekedésre, hiszen minden tagállamnak első számú érdeke az, hogy ezekre az intézkedésekre fókuszáljunk.

És ahogy a nagykövet úr is említette, a végrehajtás az, ami a legfontosabb, mert ha csak papíron maradnak ezek az intézkedések, vagy még odáig se jutunk el, hogy mondjuk jogszabályok szülessenek, akkor olyan nagyon sokat ezektől nem várhatunk. De azért az is előfordul, és ezzel akkor már kicsit az utolsó előtti kérdésre is válaszolnék, Bebes képviselő úrnak, hogy ha le se zártuk az elsőt, erre én magam is utaltam, akkor miért rohanunk előre? Hát pontosan azért, mert olyan témák jönnek elő, olyanokat sikerül azonosítani, amelyeknek a kezelésétől ugyanilyen eredményeket várunk, hogy előre kellene lépni. De el kell ismerni, és én is utaltam rá az elején, hogy vannak olyan területek, ahol hiába gondolja mondjuk az Európai Bizottság, hogy előre lehetne lépni, például itt az elhíresült hosting irányelv, a kiküldött munkavállalókkal kapcsolatos szabályozás, hogy akkor most milyen jogot kell rá alkalmazni, mekkora védelemben kell őket részesíteni. Az Európai Bizottság kénytelen volt visszavonni az eredeti javaslatát, mert lehetett látni, hogy a mentén soha nem lesz megállapodás, sem a tagállamok között, de leginkább az Európai Parlamenttel.

Tehát vannak olyan helyzetek, amikor szabályozandónak tűnik a terület, vannak európai bírósági ítéletek, a Laval-ügytől kezdve itt COM, meg Észtország, meg mindenféle ügyek voltak, hogy most akkor kinek milyen védelemben kell részesíteni a munkavállalót, és hogy ha egy északi cég odavitt mondjuk alacsonyabb munkabérért dolgozó munkavállalókat, akkor mit szóltak ahhoz a helyi munkavállalók, és hogy akkor ez most belefér vagy nem fér bele. Rengeteg ilyen ügy van, ezért kellene ezeket szabályozni, de mivel ezek a kérdések már nagyon szorosan kapcsolódnak az egyes tagállamok szociális védelmi rendszereihez, ami pedig azért inkább nemzeti hatáskör, hát ilyen ügyekben rettentő nehéz előrelépni. Úgyhogy mi persze annak lennénk a hívei a saját körülményeinkből kiindulva, hogy itt az az érdekünk, hogyha itt szabadabban mozoghat a munkaerő, hogyha kölcsönösen azonosak a feltételek, de ne legyenek olyan szakszervezeti jogosítványok, amelyek révén aztán pont az egyik lapszabadságot, a szabad mozgást gátolják.

Balczó képviselő úrnak. Mentségemre szolgáljon, hogy az az idézet XVIII. századi. Tehát azért nehéz adaptálnom, illetve a mondat erős, rendkívül erős mondat, én egyetértek, de azért ne értelmezzük már szó szerint egy XVIII. századi francia gondolkodó véleményét a mai korra! Tehát azért azt gondolom, hogy egy kicsit mást jelentett akkoriban, és mások voltak akkor a konfliktuskezelési eszközök, mint, hála a jó istennek, a XXI. században, de hát ha visszagondol, ez az az időszak az európai történelemben, hogy a szabad kereskedelem és a kölcsönös előnyök mentén az országok hogyan tudnak egymás termékeihez hozzájutni. Ez annak a korszaka, amikor erősen fogalmaznak, amikor arról volt szó, hogy akkor most lerohanok egy országot, vagy pedig kereskedek vele. Azért azt gondolom, hogy így, 300 évvel később azért már egy picit értelmezzük át, hogy ezek a szavak mit jelenthetnek, és azért nem gondolom, hogy ott tartanánk, hogy akkor most itt a katonákat be lehet vetni a cégek helyett, vagy, hogy ilyen drasztikusan kellene fogalmaznunk.

Tehát ha már keresnénk ezt az analógiát, azért gondoljunk vissza ’91-re: társulási megállapodás volt az Európai Közösségek és Magyarország között. Azért volt ennek egy interim-megállapodás része, ami ’94 február 1-jéig volt hatályban, ami egy sokkal lassabb akadálylebontást irányzott elő a mi oldalunkon, mint az ő oldalukon. Tehát mi ott tovább tarthatunk meg bizonyos védelmi intézkedéseket, mint ők, pontosan azért, mert az erősebb ellen azért a gyengébbet valamilyen szinten védeni kellett.

Én egyébként egyetértek azzal, hogy rendkívüli módon oda kell figyelnünk, hogy az egységes piacon az erőviszonyok eltérő volta ellen hogy tudunk eredményesen fellépni és küzdeni. A magyar kormány egyébként ezt teszi, bizony sokszor nagyon komoly vitái vannak az Európai Bizottsággal, pontosan ilyen megfontolásból. Tehát azt gondolom, ezt a kormányt igazán nem lehet azzal vádolni, hogy mindent elfogad úgy, ahogy van. Azt a megoldást keressük, hogy hogyan lehet lépni, mivel azért ha az ember körülnéz a világban és megnézi más tagállamok gyakorlatát, akkor azt találja, hogy bizony okos módon, mindenféle intézkedésekkel lehet az ellen lépni, hogy mondjuk valakivel az erőpozíciójából tárgyaljanak.

Szerintem az a feladat, hogy ezeket a lehetőségeket minden területen megtaláljuk. Tehát szerintem azért reálisan kellene ehhez hozzáállni. A negyedik vasúti csomag mit fog hozni? Először majd lássuk azt a konkrét jogszabályt, és akkor lehet elemezni, de a magyar kormány sem rendelkezik még kiforrott állásponttal olyan jogszabályról, ami még nincs papíron, csak egy terv. Úgyhogy ezt mondani se kell.

Az, hogy a kis- és középvállalkozói szektorunkban egyébként igen jelentős külkerforgalmat bonyolítanak ezek a cégeink: az tény, hogy nagyon sok esetben vagyunk nagy cégek beszállítói, de hát most már reálisan próbáljunk meg gondolkodni. Hogyha ezzel munkahelyeket tudunk megtartani, illetve teremteni, hogyha ilyen résekbe tudunk betagozódni, én annak azért olyan nagy ellensége nem volnék, és csak nézzük meg, ahogy az egész magyar autóipari szektor felépült a nulláról húsz év alatt. Én azt gondolom, ezek ma, jelenleg a GDP-nek akkora jelentős részét teszik ki, hogy mindegy, hogy beszállítónak hívjuk vagy nem, hogyha ez prosperitást hoz.

Földtörvény. Van egy 1988-as irányelv, amely definiálja, hogy mi számít tőkemozgásnak, és ebben a közvetlen tőkebefektetések, a portfólió befektetések, az ingatlanok és a termőföld is szerepel. Tehát ez így van 1988 óta, úgyhogy miért abban a fejezetben szerepel a termőfölddel kapcsolatos rendelkezés, az emiatt van. Tehát nem gondolom, hogy itt jóval korábbi jogszabályokat kellett volna annak idején, a csatlakozási tárgyalások idején kétségbe vonni, vagy erről vitát nyitni.

Az más kérdés, hogy most folyik a földtörvény vitája. Itt nagyon fontos, hogy észnél legyünk. A kormány magyar kézben szeretné tartani a termőföldet, ennek kell megtalálni a legokosabb útját-módját. És bizony nagyon sok olyan tagállami példa van, amiből tanulni lehet. Itt ezeket kell jól megválasztani, és én abban bízom, hogy uniós szempontból is elfogadható jogszabályt fog majd az Országgyűlés elfogadni.

És amivel kezdte a képviselő úr, a piaccal, hogy örüljünk, most mit ünneplünk mi egy piacon? Az tény, hogy a mai közhangulatban, és ez nemcsak Magyarországra igaz, hanem a világra, a piac most már egy negatív felhangot kap, de én azért például szeretném, hogyha a piacot úgy, mint a piac, pláne, gazdasági értelemben, nemcsak pénzügyi értelemben, nemcsak negatívumként emlegetnénk. Már bocsánat, a magyar kis- és középvállalkozók mit csinálnának piac nélkül? Hogy élnének meg? Szerintem azért ne szakadjunk már el teljesen a realitásoktól, mert piacok nélkül nincs gazdaság.

Az más, hogy kinek a kezdeményezése uralkodik, ha mondjuk a pénzügyi piacokról beszélünk. Én is azt a nézetet osztom, hogy a pénzügyi piacoktól vissza kell venni a kezdeményezést, annak érdekében, hogy a piacok normálisan tudjanak működni. És az államnak az a dolga, hogy a piacon működő feltételek kiegyensúlyozottak legyenek, ne hozzanak bizonyos szereplőket hátrányba, és ez az állam dolga, hogy megfelelő szabályozási környezetet teremtsen.

Az alapszerződéseket érinti-e esetleg majd a második egységes intézkedési csomag? Nem. Én azt gondolom, hogy itt nincs szükség semmiféle alapszerződés-módosításra. Én nagyon óva inteném az Európai Uniót attól, hogy most alapszerződés-módosításba bonyolódjon, pláne nem gazdasági témákban. Meggyőződésem, hogy a válságkezelés lehetséges, és az egységes piac beindítása vagy kiteljesítése is lehetséges a jelenlegi alapító szerződések menti keretben.

Ez a téma egyébként valamilyen szinten napirenden van, bár nem az azonnali napirenden. Szerintem a 2014-es európai parlamenti választások előtt semmiféle alapszerződés-módosítás nem lesz, de folyik a gondolkodás az Európai Unió jövőjéről, arról, hogy akkor milyen kompetenciákat tartsunk meg uniós szinten vagy nemzeti szinten; így van-e ez a legjobban, ahogy van; hogyan lehet az Unió működését demokratikusabbá tenni; hogyan mélyítsük ez eurózónán belüli együttműködést, az hogy érinti az eurózónán kívülieket. Ezek nagyon súlyos kérdések, az Európai Tanács októberi ülése ezzel foglalkozott.

Decemberre készül el az Európai Tanács elnökének az a jelentése, amely egy menetrendet állítana fel ezekre a hosszú távra vonatkozó kérdésekre. De én kimondottan ellenezném, hogy most az Unió nekiugorjon egy szerződésmódosításnak. Lehet erről beszélni. Azt látjuk, hogy az eurózóna működése korántsem volt megfelelő, nem volt olyan válaszreakció-képessége a válságra, mint az szükséges lett volna. Tehát lépni kell, de ez egy hosszabb távú projekt, és nekem, ahogy mondtam az elején, meggyőződésem, hogy a válságkezelést a jelenlegi szerződések mentén le kell, és le is lehet folytatni. Köszönöm szépen, Elnök Úr.

(Külügyminisztérium)