A magyar elnökség prioritásairól, így a bővítés és a gazdasági kormányzás aktuális helyzetéről, valamint az Európai Tanács csúcstalálkozóján tárgyalt témákról számolt be Győri Enikő az Országgyűlés Európa ügyi bizottsága előtt 2012. július 2-én.

Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, és először is engedje meg, hogy megköszönjem a rugalmasságukat. Két, egymás utáni értekezletről jöttem, és nem tudtam előbb felállni. Köszönöm, hogy így kaptam egy későbbi kezdésre való lehetőséget. Margitay-Becht Beáta főosztályvezető asszony is itt van mellettem. Ódor Bálint helyettes államtitkár úr, európai igazgatónk pedig még csatlakozni fog, őt még ott hagytam, ahonnan én eljöttem. Az lenne a javaslatom, elnök úr, hogy én röviden beszélnék erről a jelentésről, de tekintettel arra, hogy az Európai Tanács ülésén vagyunk túl, azt gondolom, fontos döntések születtek. Picit úgy érezném, mintha egy időutazás lenne, ha én most a 2011. évről beszélnék, úgyhogy én készen állok arra, hogy ha a tisztelt bizottság igényt tart rá, akkor beszéljünk az Európai Tanácsról. A jelentés egyébként fontos, tehát én közreműködője voltam annak idején bizottsági munkatársként, amikor ’93-ban arról döntöttünk, hogy évente készüljön egy ilyen integrációs jelentés. Tehát a dolgot én fontosnak tartom, csak azt hiszem, hogy talán szerencsésebb, ha most inkább a friss fejleményekről beszélünk.

Akkor a jelentésről annyit, hogy a 2011. év első fele a magyar elnökségről szólt, folyamatosan itt voltunk, beszámoltunk. Azt gondolom, hogy a 2011 januárjában lefektetett programunkat 98 százalékban tudtuk hozni. A legmaradandóbbnak továbbra is a horvát csatlakozási tárgyalások lezárulását érzem. Annál is inkább, mert azóta minden olyan ország, amelyik akkoriban nehéz ellenfélnek bizonyult, és nagyon sokat kellett dolgoznunk, hogy végül ők is rábólintsanak, az egyhangúságról van szó, mind azt mondja, hogy jó, hogy a magyar elnökség akkor erősen vitte ezt a témát, mert különben jó eséllyel az év második felében sem tudták volna lezárni, annyira sok egyéb fronton voltak nyitott kérdések, hogy valószínűleg a lendület nem lett volna meg.

És akkor menjünk egy picit tovább, vagy vezessünk át napjainkra. Azért Montenegróval kapcsolatban most az európai csúcson született a legfőbb politikai állásfoglalás, hogy akkor a csatlakozási tárgyalások el is indulhatnak, és ez meg is történt a pénteki napon. Illetve még tavaly a lengyel elnökség alatt az állam- és kormányfők akkor nyitva hagyták, hogy Szerbia tagjelöltsége meglegyen. Ezt egyébként a magyar miniszterelnöknek négyszer kellett interveniálnia a decemberi csúcson a bővítési momentum fennmaradása érdekében, és ez idén tavasszal meg is történt. Tehát azt gondolom, hogy amit a magyar elnökség alatt a bővítés terén elkezdtünk, az a lendület tulajdonképpen még mindig tart, és a folyamat egyre bonyolultabbá válik. Tehát a montenegrói csatlakozási folyamat még a horváthoz képest is bonyolultabb lesz, ami már jóval bonyolultabb volt, mint annak idején mondjuk a 2004-es vagy a 2007-es bővítés.

Úgyhogy a jelölteket mindenképpen egy komoly kihívás elé állítja. De Magyarország annak a híve volt a horvát ügyben is, meg azóta is, hogy ne támasszunk lehetetlen feltételeket, mert aztán már olyan bürokratikussá tesszük az eljárást, hogy megöljük vele ezen országok erőfeszítéseit. Most az Általános Ügyek Tanácsán, kedden én azt mondtam, hogy akkor még elfogadjuk ezt az utolsó kompromisszumos javaslatot, hogy még mi mindent kell Horvátországnak, különösen alapjogi, bel- és igazságügyekben teljesítenie, de most már ne találjunk ki több akadályt, mert akkor az már egy ilyen átláthatatlan rendszerhez vezetne.

A gazdasági kormányzás volt még egy komoly eredményünk. Azt is látjuk, hogy hova fejlődött tovább 2011-ben. Lett egy stabilitási unió, most lesz, most van szentesítés alatt egy kettes csomag a gazdaságpolitikai koordinációról. És ez az a kérdés, amelyben az Európai Tanács most még továbblépett.

És a magyar elnökség alatt folyt először egy európai szemeszter nevű gyakorlat, amikor a tagállamok vállalásokat tesznek, azokat a Bizottság minősíti, ajánlásokat fogalmaz meg, amelyeket a Tanács szentesít. Ez most másodszor történt meg. Tehát mi csináltuk meg először, most másodszor, és ezeket az Európai Tanács is szentesítette.

És a magyar elnökség alatt indítottunk olyan kohéziós politikai és agrárpolitikai állásfoglalásokat, amelyekre mind a mai napig vissza tudunk utalni, amikor zajlik a többéves pénzügyi keretnek a vitája, és látjuk, hogy ez egy nagyon komoly csata. Kohéziós politikában az induló bizottsági tervezet, amely a magyar elnökség utolsó előtti napján jelent meg, egy komoly veszteséget irányzott elő. Erről én itt ezt a bizottságot már részletesen tájékoztattam, illetve az agrárbizottságban is voltam már az egyes szaktémákat kibontani, hogy a képviselők is láthassák, hogy pontosan mi folyik, és hogy alakul a magyar érdek.

Ez mind a 2011. év második felében, mind ennek a félévnek volt a slágertémája, és az állam- és kormányfők pedig most csütörtökön-pénteken foglalkoztak vele első szinten, és tulajdonképpen a politikai alku mostantól ezen a szinten lesz. A Tanács, az Általános Ügyek Tanácsa pedig aládolgozik az állam- és kormányfőknek.

A cél az, hogy az év végéig legyen egy megállapodás. Ez benne van az európai csúcsnak a záróközleményében is. Ez magyar szempontból kedvező. Semmi értelme, hogy még ki tudja, hány hónapot töltsünk az egymásnak feszüléssel. És a kohéziós politikáról én azért nem mondanám, hogy most jobban állunk, de hogy azért a politikai klíma a kohéziós politika körül óvatosan javul, ez egyértelmű, és ezt is visszatükrözik a csúcs nyilatkozatai.

Ami az egységes piacot illeti, ott pedig a magyar elnökség tárgyalta ki az európai szabadalommal kapcsolatos szabályozást, ami utána egy évre meghalt, nem sikerült egyetlen kérdésben a három európai uniós tagállamnak megállapodnia. Ez nem volt más, minthogy az Európai Szabadalmi Bíróságnak hol legyen a székhelye. Mostanra sikerült egy politikai kompromisszumot a dán elnökségnek összehoznia, és ami nagyon fontos magyar szempontból, egyrészt, hogy ez végre lesz, tehát ez mind a kis-, középvállalkozások szempontjából döntő jelentőségű. Azt szokták mondani, hogy 20 ezer dollár körül volt Európában egy szabadalom bejegyzése, ez most 1,5 ezer euróra fog lemenni. Tehát azért ez egy óriási könnyebbség lenne. Kár, hogy elment egy év a Szabadalmi Bíróság székhelye körüli vitával.

Viszont azt már tavaly sikerült rögzíteni, hogy a bírák képzésének a helyszíne Budapest lesz, tehát itt fogják az európai szabadalmi bírákat trénelni. És ezt sikerült megtartanunk, tehát ez itt a nagy alkudozásban sem veszett el. És én ezt mindenképpen annak elismerésének tekintem, hogy a magyar elnökség 2011 első félévében nagyon keményen küzdött azért, hogy ez az európai szabadalom létrejöjjön.

Említettem még, hogy a több éves pénzügyi keret és a kohéziós politika most az egyik legfontosabb terület, ahol küzdünk. Itt ami nagy eredmény, hogy tulajdonképpen magyar, majd lengyel társulással működtettük 2011-től, és működtetjük mind a mai napig az úgynevezett kohézió barátai országcsoportot, aminek nem más a célja, minthogy a kohéziós politika mellett legyen egy egyértelmű politikai kiállás.

Amíg ezzel kapcsolatosan a nagy többség még szkeptikus volt tavaly, most ott tartunk, hogy a mostani Általános Ügyek Tanácsán már tizenöt ország írt alá egy olyan dokumentumot, amely megfelelő válasz a nettó befizetőknek, az úgynevezett better spending, tehát jobb forráselköltési kezdeményezés. Mi egy „quality investment”, tehát egy „minőségi befektetés” című dokumentummal válaszoltunk erre, hiszen mindannyiunknak érdeke, hogy az uniós pénzeket szabályszerűen és hatékonyan költsük el. Erre mi készen állunk, de mindig hozzátesszük, hogy a hatékony forrásköltés nem jelenti azt, hogy emiatt kevesebb forrást költünk el.

Tehát ezt nagy sikernek tartom, hogy a nehéz kezdet után tulajdonképpen ennek az országcsoportnak a tagjai felismerték, hogy van értelme együtt küzdeni a kohéziós politika fennmaradásáért és megfelelő finanszírozásáért.

Ami még megoldatlan ügy, az a román–bolgár schengeni csatlakozás. Mi ki tudtuk mondatni azt a magyar elnökség alatt, hogy ők tulajdonképpen ami a szabályok szerint elvárás, azt teljesítették. Néhány tagállam, csökkenő számú tagállam, ellenállt annak a kimondásának, hogy akkor mikor is történik meg ez a csatlakozás. Úgyhogy most ott tartunk, hogy abban bízunk, hogy Hollandiában, amelyik az utolsó nehéz ellenfélnek számít a kérdésben, választások lesznek, de még mindig van egy esély arra, egy évvel ezelőtt ugyanezt mondtuk, hogy ősszel kimondják, hogy egy fokozatos csatlakozással, tehát először csak a repülőterek megnyitásával, majd csak későbbi szakaszban a szárazföldi határok megnyitásával e két ország a schengeni övezet tagja legyen.

Én áttérnék a csúcsra. Már így is részben érintettem, és azokat akkor nem fogom elismételni. Azt hiszem, hogy a sajtó elég bő terjedelemben tudósított arról, hogy mind a hosszú távú, mind a rövid távú válságkezelésben komoly előrelépés történt, és a piacok – bár a mai adatokat annyira nem láttam, de mintha még most is tartana a lendület – pozitívan reagálták le a csúcs fejleményeit.

Ami egyértelművé vált, hogy az, hogy megállapodunk arról, hogy milyen irányba fogunk majd közép- és hosszabb távon elmozdulni, az nem elegendő. Tehát a helyzetet azonnal kezelni kell, és ezt tulajdonképpen most a csúcs elérte, tehát nagyon konkrét intézkedésekről is született döntés. Egyrészt a spanyol–olasz problémák kapcsán, hogy a bankok közvetlenül is fordulhassanak az uniós válságkezelő alaphoz forrásért, ezt megkapták a követelések kielégítésének sorrendjében, és nem élveznek majd előnyt az állami szereplők ahhoz képest, ami a magánszférát jelenti. Tehát ezek olyan lépések, amelyek az euróövezet stabilitását növelik, és elsőrendű magyar érdek, hogy ez így legyen, hiszen a forint árfolyama is nagyon erősen kitett annak, hogy az eurózónában hogy alakul mondjuk az egyes országok sorsa. Én most magyar szempontból mondanám végig a legfontosabb kérdéseket. Említettem, hogy az európai szemesztert a magyar elnökség alatt csináltuk meg először. Most a dán elnökség vitte végig a második szemesztert. Kaptunk országspecifikus ajánlásokat. Úgy tudom, hogy erről az NGM itt részletesen beszámolt. Hét pontot kaptunk, és mi három pontban reagáltunk most a csúcs záródokumentumához benyújtott egyoldalú nyilatkozattal.

Nem voltunk egyedül. Úgy tudom, hogy a belgák, a luxemburgiak, a máltaiak szintén csatoltak egyoldalú nyilatkozatot. Azt szeretnék ezen országokkal közösen, hogyha a Bizottság nyitottabb fülekkel hallgatná a tagállamok véleményét a hozzájuk címzett ajánlásokról. Mi egyrészt olyan témákra reagáltunk, amiket már magunk is teszünk. Itt utalnék arra, hogy a munkát terhelő adózást a magyar kormány egyértelműen igyekszik csökkenteni, átterhelni a fogyasztásra és a forgalomra. Másrészt a nagy alapterületű kiskereskedelmi egységek engedélyezésében szeretnénk, ha megfelelő szabályozást alakíthatnánk ki, hogy ne legyen ránk se szigorúbb szabály, mint mondjuk ami az Európai Unió tagállamaiban van. És a közszolgáltatások árszabályozásával kapcsolatos bizottsági ajánlással kapcsolatosan is volt megjegyzésünk, de mondom, ez nem egyedi eset. Szükség van arra, hogy egy megfelelő párbeszéd folyjon az Európai Bizottsággal.

Rögzítettük magyar kezdeményezésre a szövegben, hogy ami a hálózatos iparágakat illeti, ez elsősorban a közszolgáltatásokat jelenti, tehát amik a lakosság szempontjából legárérzékenyebb szektorok, ott a tisztességes verseny feltételeit biztosítani kell. Ez a magyar miniszterelnök kérésére került bele a szövegbe.

Említettem a kohéziós politika fontosságát. Itt V4-es kezdeményezésre, illetve a kohézió barátai országcsoport fellépésére a szöveg egyértelműen leszögezi, hogy a kohéziós politika egy befektetés a jövőbe. Növekedés- és foglalkoztatásbarát, tehát van egy konkrét eszköz a kezünkben ahhoz, hogy végre a munkahelyteremtésben is előbbre lépjünk.

Növekedési csomagot fogadott el a csúcs, 120 milliárd euróban, ennek is egyik eleme a kohéziós pénzek átcsoportosítása. Szintén visegrádi kezdeményezésre került be a szövegbe, hogy a tagállamok áttekinthessék a 2007-2013 közötti forrásaik felhasználását, és kérjenek, amennyiben úgy látják, hogy az szükséges, átcsoportosítást, pontosan a foglalkoztatás és a növekedés indukálása érdekében. A magyar kormány ezt teszi, a fejlesztéspolitikai kabinettel és titkársággal folyik egy egyeztetés. Lett egy önerőalap, egy 30 százalékos előlegfizetési kezdeményezés. Ez mind azt célozza, hogy a meglévő forrásokat el tudjuk költeni szabályszerűen és megfelelő hatékonysággal.

Ami a hosszabb távú intézkedéseket illeti, Herman Van Rompuy vezetésével az Európai Központi Bank elnöke, az Európai Bizottság elnöke és az eurócsoport elnöke készített egy közös dokumentumot. Ez kedd óta rendelkezésre áll, az interneten is olvasható, amely az igazi gazdasági és pénzügyi unió irányába való előrelépést szögezi le célul. Négy alkotóeleme van. Egy szorosabb pénzügyi egyeztetést, egy költségvetési uniót és egy gazdaságpolitikai koordinációt emel ki, majd mindehhez, mivel ezek nagyon komoly, szuverenitást érintő kérdések, egy fokozott demokratikus elszámoltatás- és legitimitásmegteremtést is célul tűz ki. Ez egy terv, ez egy közép- és hosszú távra szóló vízió.

Az első, a pénzügyi része az tulajdonképpen a bankunió terve. Ne felejtsük el, hogy van már egy konkrét jogszabálytervezet az asztalunkon, amivel az Európai Bizottság június 6-án jelent meg egy bankszanálási alapról, ami még csak egy kezdeményezés, és mondjuk az első csírája annak, hogy majd legyen egy bankunió. Magyarország akkor fogja tudni az egyes építőelemek tekintetében megmondani a konkrét véleményét, hogyha azt látjuk, hogy pontosan mit jelent. Most még azért annak kapcsán, hogy bankunió, tudjuk, hogy a közös szabálykönyvtől kezdve, a közös felügyeleten át, majd pedig egy akár bankszanálási alapig kívánunk eljutni, aminek az értelme az lenne, hogy ne az államok pénzéből, a költségvetés terhére kelljen bajba került pénzügyi intézményeket megmenteni, hanem legyen egy erre a célra létrehozott és a bankok által finanszírozott alap. Tehát ez még egy hosszú menetelés, ami előttünk van. A legfontosabb, hogy ott ülünk az asztalnál, elmondhatjuk a véleményünket, közösen alakítjuk ki a szabályokat, és majd eldönthetjük, hogy mely elemekhez és mikor kívánunk csatlakozni.

Ezeknek az intézkedéseknek a nagy része az eurózóna országaira fog vonatkozni, de itt még minden egyes részletkérdés kapcsán – ahogy annak idején a stabilitási uniónál is ez volt a magyar álláspontnak a legfontosabb eleme, hogy lássuk világosan, hogy mik a szabályok, mikortól érvényesek és kikre – a vízió kimunkálásában tehát ott leszünk, és majd a megfelelő konkrétumok ismeretében döntjük el, hogy mikor mihez kívánunk csatlakozni.

A növekedési csomagnak a kohéziós politikán túl alkotóeleme még az Európai Beruházási Bank feltőkésítése, illetve az úgynevezett projektkötvények útra indítása. Erről egyébként az Európai Parlament és a Tanács már meg is állapodott, amitől azt reméljük, hogy ezzel az államadósságot nem növelő forrásbővítéssel megint a kis- és középvállalkozások juthatnak könnyebben forráshoz.

És az is szerepel az Európai Tanács következtetéseiben, hogy megfelelő forrásokat kell a gazdaság számára biztosítani, mert amíg ez nincs így, addig nem lesz növekedés. Elnök úr, én azt gondolom, a csúcson az, hogy egyszerre kell növekedni és munkahelyeket teremteni, és ugyanakkor fegyelmezetten gazdálkodni és felelősségteljes költségvetési politikát vinni, egyértelműen ez az irány győzött, nem egyik tábor vagy másik tábor. Az a politika, amit a magyar kormány két éve próbál vinni, az az európai szinten is rögzített irány. És tulajdonképpen hogy a tagállamok ezeket a célokat hogyan érik el, azokról szólnak az országspecifikus ajánlások, amelyekhez azért többen fűztek olyan megjegyzéseket, hogy akkor most biztos, hogy mindent-e, és hogy hogyan érjük el a közös célokat, azt nem biztos, hogy részletekbe menően kell szabályozni.

Én győzelmi jelentést nem mondanék, de azt gondolom, hogy az első piaci reakciók pozitívak. Nagyon komolyan, minden egyes részletkérdésben volt magyar vélemény, és ezeknek a véleményeknek a nagy része beépült a dokumentumokba. Úgyhogy én azt gondolom, hogy mind a magyar gazdaságpolitika nyert egy visszaigazolást, mind pedig az eurózóna stabilitása terén komoly előrelépés történt Brüsszelben csütörtökön és pénteken. Köszönöm szépen.

Időközben megérkezett Ódor Bálint helyettes államtitkár úr is, úgyhogy teljes erőinkkel felvonultunk.

Köszönöm szépen az érdeklődést, a kérdéseket és az álláspontok kifejtését is. Köszönöm a magyar elnökséget övező elismerést, és örülök, hogy az ilyen apróságok kapcsán, mint bor vagy kulturális helyszínek, vagy maguknak a miniszteri találkozóknak a helyszínei, végül is ezekért nem kaptunk kritikát végül is senkitől, és én ennek nagyon örülök.

Tény, csak egy aprócska eredmény: Brüsszelben most csütörtök este, amíg az állam- és kormányfők vacsoráztak, az alatt a munkatársaknak is van egy szerényebb vacsora, és ott magyar bor volt. Nem tettünk érte semmit sem. Tehát nem odavittük, nem árultuk a portékánkat, hanem csak a brüsszeli borbeszerzők rájöttek, hogy létezik magyar bor, és akkor is meg lehet venni, ha nincs magyar elnökség. Bálint segít nekem, azt hiszem, hogy Tokaji Furmint volt, elnök úr. Meg voltunk elégedve a minőségével, még mi is, pedig, nálunk, azt tudnia kell az elnök úrnak, hogy a csapatnak nagyon magas a mércéje. Szóval szerintem ezek a jó dolgok, amikor már maguktól is magyar bort vásárolnak, és nagy erőkkel dolgozom azon, hogy a litván elnökségbe is be tudjunk szállni borban. De ne kiabáljuk el!

Komolyabb dolgokra térve, Mile alelnök úrnak. Ez már csak egy ilyen műfaj ez a jelentés. ’93 óta minden évben készül, mindig tavasszal kell megírni, ilyen időpont körül terjesztjük be. Én azt gondolom, azért az nem baj, hogy van egy éves jelentés. Sokkal gyorsabban nem lehet megcsinálni ahhoz, hogy mindenre kiterjedjen.

Én a felvezető szavaimban is igyekeztem már az aktualitások felé terelni a szót, és örülök, hogy a bizottság ebben partner. Lehetne törvényt módosítani. Ez egy törvényi kötelezettség, hogy mi ezt elkészítsük, de szerintem az nem baj, hogy készül egy ilyen éves összegzés, körülbelül ilyen határidőkkel, és hátha majd a kutatók is ezekből jól tudnak dolgozni, és okos ötletekkel megörvendeztetni a döntéshozókat.

A bővítéspolitikáról: azért Törökország ügyében valóban a spanyol elnökség óta, ami már két évvel ezelőtt volt, volt utoljára fejezetnyitás. Azért a képviselő úr figyelmébe ajánlanám, hogy 16 külügyminiszter, köztük a magyar külügyminiszter jegyzett most, talán az European Observerben, de több helyen megjelent egy komoly cikk Törökország mellett, hogy folytatni kellene a kapcsolatok építését.

Folyik egy nehéz párbeszéd, most az úgynevezett visszafogadási egyezményt már parafáltuk, de hát a vízumdialógusban várná el Törökország, hogy lépjünk előre. Tulajdonképpen mindkét fronton van azért haladás, most, az utóbbi hónapokban reményekkel kecsegtető haladás. Azt gondolom, legalábbis a magyar Európa-politikának az egy sarokköve, hogy nekünk nagy szükségünk van arra, hogy ez Európa-barát Törökország legyen itt a kontinens végein, úgyhogy nagyon oda kell rájuk figyelni.

A csúccsal kapcsolatos megjegyzéseket illetően. Szent igaz, most itt többekre fogok reagálni, hiszen többen feszegették ezt a kérdést, az Unió elindul a politikai unió irányába.

Elmondtam az építőköveket. Elmondtam, hogy viszont ennek az egész konstrukciónak a demokratikusságát most legalább olyan komolyan kezelik, mint korábban a szigorúan gazdaságpolitikai elemeket. Ez fontos és biztató.

A másik, hogy ott ülünk az asztalnál. Tehát olyan lesz az a konstrukció, amilyenné formáljuk, és akkor még eldönthetjük, hogy melyik eleméhez mikor kívánunk csatlakozni.

Nem folyik szerintem most más, minthogy a Monetáris Unió kapcsán, ami működik, tehát ’91-ben elhatározták, aztán cégek között ’99-től, a polgárok számára is érzékelhetően 2001-től létezik, kiderült tíz év alatt, hogy csak monetáris együttműködéssel nem tartható fenn egy közös valuta, mert akkor olyan problémák támadnak, mint amik a válság óta vannak. Akkor országokat kell megmenteni, bankokat kell feltőkésíteni, végtelen eladósodás lesz, ha nincs egy sokkal szorosabb együttműködés.

Tehát az eurózónától mi nem kívánjuk elvitatni a jogot, hogy ezt a félrecsúszott vagy egyoldalas gazdasági és pénzügyi uniót, aminek a pénzügyi lába, a monetáris lába volt meg, egy gazdasági unióvá is alakítsa, és nagyon úgy tűnik, hogy azért ez csak egy politikai unióvá továbbfejlesztve áll meg a két lábán, és a két láb akkor lesz kellően erős.

Ezt lehet szeretni, és lehet nem szeretni. Lehet azt mondani, hogy Magyarországnak nem érdeke, hogy az erős Európának részévé váljon. Aztán lehet azt mondani, ahogy mi mondtuk az elnökség alatt, hogy nekünk az az érdekünk, hogy Magyarország erős legyen, a magyar gazdaság erős legyen. Ennek érdekében dolgozik ez a kormány.

És akkor erős Európa, hogyha erős tagállamai vannak. És nem feltétlenül áll ellentétben egy erős tagállami konstrukció egy erős Európával. Most attól, és ezt Balczó alelnök úrnak mondanám, hogy van, folyhat egy belső vita, miért lenne az probléma, hogy amikor ilyen súlyú kérdésekről van szó, amelyekben nemcsak a politológusok és az európai uniós szakértők megosztottak, hogy milyen irányba kell továbbfejleszteni azt, amit ’57-ben az alapító atyák elkezdtek, arról itthon is folyjon egy egészséges gondolkodás. Azért a politikai unió most kerül be az itthoni viták homlokterébe is. Már kérdezem, hogy: a Néppártban miért ne lehetne erről egy tisztes, egészséges vitát lefolytatni? Miért ne lehetne ezt a vitát kinyitni egyébként a szakértők felé is?

Mi ezzel a szellemiséggel viszonyulunk ehhez, és abban bízom, hogy az Országgyűlés partner lesz abban, hogy ezeket vitassuk meg. Nem kell előre kinyilatkoztatni egy álláspontot, amikor még csak most kezdünk el foglalkozni vele. Van Rompuyéknak van egy első jelentése, amit továbbfejlesztenek. Októberben lesz egy időközi jelentés, és decemberben lesz egy végleges jelentés, ahol irányokat fognak megszabni. Még az sem lesz olyan, hogy melyik év hányadik hónapja, melyik napjára hogy alakul meg tökéletesen a politikai unió. Tehát ez egy gondolkodásnak az elindítása. Úgyhogy én egyáltalán nem bánom, hogyha erről folyik itthon egy értelmes vita, akár a kormánypárton belül is.

Mile alelnök úrnak, a szolidaritás elve. Igen, most a csúcson a szolidaritás versus szuverenitás összefüggésben jött elő nagyon erősen ez a kérdés, hogy mit feladni miért, mit áldozzunk fel. Ez az Eurobond-történet is erről szól, amit Hollande nagyon erősen szorgalmaz, hogy közösségiesítsük mondjuk az európai adósságot. Bocsánat, ezt lehet, de akkor ahhoz valami megfelelő ellenőrzési mechanizmusokat kell beiktatni a rendszerbe. Ez folyik. A kettő megint csak akkor működőképes, hogyha egy egészséges egyensúlyt meg tudunk találni.

Fenntarthatóság és fegyelem. Ha gazdaságpolitikai értelemben nézzük, akkor ez akkor működik, ha van növekedés is, de van fegyelmezett költségvetési gazdálkodás is. Tehát itt mindig az egyensúly az, amire szerintem nekünk törekednünk kell.

Kevés-e a növekedési paktum? Ez egyébként 120 milliárd. A sajtóban volt 130-as szám is, de az uniós dokumentumokban most 120 szerepel. Ez hogy jön össze? Összejön egyrészt 55 milliárd a kohéziós forrásokból. Itt nem arról van szó, hogy ezt valahonnan hirtelen teremtjük. Vannak nemzeti borítékok. Ezeket nem fogják elvenni, csak van egy lehetőség a reallokációra, arra, amit mi egyébként itthon is teszünk, hogy megnézzük, hogy hogyan lehet a meglévő kohéziós forrásokat jobban a növekedés és munkahelyteremtés szolgálatába állítani.

Sor kerül az Európai Beruházási Banknál egy 10 milliárdos tőkeemelésre, aminek a multiplikátor hatása révén egy körülbelül 60 milliárdos, megnövelt hitelezési kapacitás az, ami rendelkezésre állhat. És akkor ehhez jön még az a 4,5 milliárdos európai projektkötvény, ami nagyberuházásokat indítana Európában az EIB hiteleinek a segítségével. Ez kísérleti jelleggel indul, és aztán majd ennek tapasztalatai alapján születik meg a döntés, hogy a jövőben ezt az eszközt mennyiben lehet vagy érdemes igénybe venni.

Mi lesz a perifériával, a centrum-periféria és a kohéziós pénzek ebben az összefüggésben. Azért én nem mondanám azt, hogy a periféria mindenhol csődbe ment, már bocsánat. Vannak problémák. Írország, kelta tigris, nagy ugrás, aztán hirtelen egy másik nagy esés, 32 százalékos deficit a bankok miatt. Csöndben jegyzem meg, hogy ha ez a konstrukció Írországban működött volna, akkor nincs 32 százalékos deficitjük. Tehát ott majd az ő adósságukat, meg a rájuk vonatkozó programot is újra kell gondolni.

És kimondottan van sikeres keleti periféria, hát ott van Lengyelország, már bocsánat! Ott még csak recesszió sem volt a válság kezdete óta. Tehát azért az nem egyértelmű, hogy a periféria összeomlott. Tény, hogy vannak problémák.

És ne vitassuk el a nettó befizetőktől azt a szerintem jogos panaszt, hogy nézzük meg, hogy mennyi pénzt költöttünk rájuk, aztán mire jutottak. Mi azért vagyunk nehéz helyzetben, mert azért ha csak így ránézünk ezekre az országokra, ezt lehet mondani. Tehát mi azért partnerek vagyunk abban, hogy a források korrekt és hatékony felhasználását szorgalmazzuk, csak nem fogadjuk el, hogy ez ürügy legyen a források vágására.

Egyensúlytalanságok. Azért ne felejtsük el, hogy a hatos csomagban van egy egyensúlytalansági mechanizmus is. Ezeket mérik, vizsgálják. A pozitív egyensúlytalanságot is, tehát mondjuk a kereskedelmi mérleg egyensúlytalanságát is, de tény, hogy szankciók tekintetében nem ugyanaz van egy pozitív fizetési vagy kereskedelmi mérlegnél, mint egy erősen negatívnál. De tény, hogy ez is bekerült már a közös gondolkodásba.

Miből ered a válság? Az alelnök úr erről elég sokat beszélt, az állami és a banki szektor különválása, és utána a bankszektor központból való feltőkésítése.

Azzal teljesen egyetértek, és ez az általános európai nézet, és emiatt született annyi intézkedés mondjuk 2009 óta, hogy az európai pénzügyi rendszer nagyon gyenge volt, és a közös valutát nem támasztották alá mindazzal, ami nélkül pedig egy közös valuta nem tud működni.

Közös felügyelet. A magyar elnökség első munkanapján alakult meg a közös bankfelügyelet, mindazok a hatos csomagban tartalmazott ellenőrzési mechanizmusok, amik nem voltak meg, és amik miatt egyébként megtörténhetett az, ami megtörtént, és a bankok gátlástalanul, rendkívül kockázatos és spekulatív ügyletekbe bonyolódhattak.

A bankunió. Ön jelzett problémát a közös bankfelügyelettel kapcsolatban. Osztom, ez különösen a home-host országviszonylatban merül fel, hogy milyen szabályok vonatkoznak ránk. Hogy ha mi kívül maradunk, akkor az, hogy az anyaintézetek milyen szabályok szerint működnek, az hogy befolyásolja a leányok tevékenységét. Ezek rendkívül komoly kérdések. Már munkacsoport szinten folyik a vita, és ott elmondtuk a magyar aggályokat, hasonlóan egyébként a szlovákokhoz, a csehekhez. Nem vagyunk ebben sem egyedül. Úgyhogy ez benne van a gondolkodásban.

Az eurónyilatkozatban, hogy akkor ez most hogy lehet, hogy ezt most megengedjük, hogy az európai stabilitási mechanizmusból bankok kapjanak forrásokat? Azért szeretném szó szerint idézni az eurózóna-nyilatkozatot. Amikor egy hatékony, egységes felügyeleti mechanizmus felállt, aminek része az EKB, akkor lehet ezt megtenni. Tehát a sorrendiség rendkívül fontos. Németország e nélkül soha nem fogadta volna ezt el.

Tehát elindul egy sokkal szigorúbb felügyelet, hogy el lehessen csípni ezeket a bankokat. Erre egyébként már a június 6-ai bankszanálási irányelv-tervezet is tesz jelzéseket. Tehát semmi nincs ingyen, és Angela Merkel nem adja oda ingyen a hitelkártyáját. Úgyhogy attól nem kell tartani, hogy a garanciák nem épülnek be a rendszerbe.

Hogy lesznek-e európai hitelminősítők. Egyébként az Európai Bizottságnak van egy tervezete erről, tehát a gondolkodás folyik. A tagállamok nem lelkesek. Itt még úgy látom ebben a pillanatban, hogy azok az erők vannak többségben, amelyek azt mondják, hogy ez nem biztos, hogy hiteles lenne, és akkor a piacok felé tulajdonképpen, ha egy hiteltelen európai hitelminősítő intézet van, akkor az nem fog érdemi előrelépést hozni.

A kohézió barátait Firtl alelnök úr és Hörcsik elnök úr is kérdezte. Legutoljára most tizenöten voltunk. Volt, hogy korábban csak tizenegyen vagy tizenhárman. Azt nyugodtan mondhatom, automatizmussá vált, hogy minden Általános Ügyek Tanácsa előtt, amikor az MFF-et tárgyaljuk, akkor találkozunk. Mindig más a házigazdája ennek a rendezvénynek. Mi már kétszer voltunk házigazdák. Egyeztetünk, több alkalommal születtek már dokumentumok is.

Azért, ha reálisak akarunk lenni, és azért ez egy olyan országcsoport, akkor azt tudom mondani, hogy végül is nem könnyen, de mindenkit rávettünk arra, aki érintett kohéziós politikában, hogy érdemes együtt futnunk. De azt is tudjuk, hogy az utolsó 50 métert külön-külön fogjuk futni.

Maga a javaslat is így van összetéve, nem véletlenül, az Európai Bizottság ügyesen kitalálta. Az van belekódolva, hogy mi most ugorjunk egymás torkának, de ezt nem tesszük, pontosan azért, hogy a kohéziós boríték egészét megmentsük, és ne legyen forrásveszteség. Úgyhogy egyelőre a dolog egyébként most jobban működik, mint működött fél évvel ezelőtt. Akkor még több szkeptikus ország volt. Mindenki felismerte, hogy fent kell tartanunk ezt az országcsoportot, és van értelme az együttműködésnek.

Hogy most ez spanyol–olasz siker, vagy kinek a sikere: azt gondolom, hogy… Igen, 4:0. A spanyolok és az olaszok megkapták, ami kellett nekik. Most egyébként ez technikailag még úgy néz ki, hogy ami az ő bankjaikkal történik, az egyelőre terhelni fogja a büdzséjüket, csak amikor megalakul ez az európai felügyelet, ez az új rendszer, még idén, az utántól térünk csak át majd az ESM-ből történő bankmentésre. Tehát a garanciák benne vannak a rendszerben. Úgyhogy én azt gondolom, emiatt Angela Merkel is bátran mehetett pénteken öt órára vissza a Bundestagba, ahol egyébként aztán meg is szavazták az ESM-et, illetve a szerződésmódosítást.

Nézem, hogy még mire nem válaszoltam. Az európai szemeszterben egyébként nem kell a költségvetési sarokszámokat előre egyeztetni. Ebbe az irányba mozog az Unió, de ebben a pillanatban erre még nincs kötelezettség.

KAP, közös agrárpolitika. Én megvédem, Braun képviselő úr, a közös agrárpolitikát. A közös agrárpolitika azért már jelentős reformon ment keresztül. Jelzem, hogy Magyarország szempontjából ez egy nagyon fontos bevételi forrás. Senki nem állítja, hogy nem lehet ésszerűbbé és életszerűbbé tenni, de az a célunk, hogy legyen megfelelő mennyiségű és minőségű egészséges élelmiszer a kontinensen, ne legyünk kiszolgáltatottak. Van egy nagyon magas standardokkal dolgozó európai mezőgazdaság. A magyar mezőgazdaságban benne van a potenciál, hogy ezt tudja hozni. Ennek vannak világkereskedelmi összefüggései is, hogy el tudjuk-e várni ezeket a standardokat mondjuk a külvilágtól és az ide exportálóktól. Úgyhogy a helyzet nem egyszerű, de ebben a pillanatban, mivel mi nem szeretnénk lemondani az agrártermelésről, és hála istennek, ebben nagyon komoly szövetségeseink vannak, az a célunk, hogy a közös agrárpolitikára fordított forrásokat megvédjük. És ebben egyébként az Európai Bizottság induló tervezete partner. A mi termelőink nincsenek hátrányos helyzetben, tehát ők az átlag körül kapnak jelenleg. Ezt szeretnénk fenntartani a jövőben is, hogy ezáltal tudjanak ők versenyképesebbek lenni, és azt, amit egy nemzetgazdaságban a XXI. században a mezőgazdaságnak el kell látnia, azt el tudja látni a magyar agrárszektor is.

A nettó befizetők, Szalay képviselő úrnak, mit szeretnének. Azért mi elég gyakran használjuk azt az érvet, hogy a kohéziós pénzek igen jelentős részben vándorolnak vissza hozzájuk, és márpedig a kohéziós politikát annak idején azért találták ki, hogy a felzárkózást segítsék, és hogy az eurót be tudják majd vezetni a tagállamok. Ezt gyakran elfelejtik, márpedig ezt azért találták ki annak idején, a déli országok csatlakozása után. Szóval itt az nagyon fontos, hogy mi minden fórumon elmondjuk, hogy szükség van rá. És tulajdonképpen a nettó befizetők is tudják ezt, tehát azért nem arról van szó, hogy nekik érdekük lenne, mert ha érdekük lenne a periféria elszegényítése, azért a periféria elszegényítése annyira nem kifizetődő. Azért azt, hogy most már az ötödik ország szorul megmentésre, tudják, márpedig ez pénzbe kerül. Tehát az uniós mentőalapokba az eurózóna országoknak be kell fizetniük. Ez sokba kerül.

Ez okoz problémákat országokban, úgyhogy én azt gondolom, hogy ők sem tudják eltagadni, hogy márpedig a konvergenciára minden korábbinál jobban szükség van. Az elnök úrnak utolsóként arra, hogy a csúcs záróközleménye hogyan reagál. Végül is magyar és lengyel erősködésre került be úgy a szövegbe, hogy ez a mostani dán, úgynevezett tárgyalási doboz, tárgyalási keret vagy problémalista tulajdonképpen csak egy alap és orientáló jellegű. Tehát mi nem fogadtuk el azt, hogy ez legyen az alap, a kiindulópont minden további egyeztetéshez, úgyhogy erősen felpuhítottuk, hogy mennyire örülünk mi annak, ameddig a dán elnökség eljutott.

Köszönöm szépen, elnök úr.

(Külügyminisztérium)