Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős államtitkára az InfoRádió Aréna című, 2013. március 26-i műsorában az uniós válságkezelésről, Oroszország és az Európai Unió viszonyáról, a ciprusi helyzet tanulságairól, valamint Magyarország és az Unió közötti kapcsolat aktualitásairól is beszélt.

Mv: Köszöntöm az Aréna hallgatóit, a mikrofonnál Hlavay Richárd. Vendégünk ma este Győri Enikő, a Külügyminisztérium európai ügyekért felelős államtitkára. Kezét csókolom, jó estét kívánok.

Győri Enikő: Jó estét kívánok.

Mv: Hallgatóink ezt a beszélgetést felvételről hallják. Nemrégiben – ugye március 15-én – az európai gazdaság, a szíriai helyzet és az EU-nak az Oroszországhoz kötődő viszonya volt napirenden az Európai Unió állam- és kormányfőinek legutóbbi csúcstalálkozóján. Ugye a három közül legalább két fontos téma közvetlenül érinti Magyarországot. Kezdjük talán a válságkezeléssel. Ugye konkrét döntések talán nem születtek. Ugye Herman Van Rompuy azt mondta, hogy a csúcs után hogy abban maradtak, hogy az útirányt tartani kell. Mi most a legfontosabb válságkezelés ügyében?

Győri Enikő: A tavaly decemberi csúcson születtek döntések, hogy milyen irányba indulunk el – például a bankunióval. Annak az egyik legfontosabb építőkockája az többé-kevésbé a helyére is került. Már nem csak a tanács – tehát a tagállamok – szintjén, hanem az Európai Parlamenttel is sikerült azóta megállapodni az egységes bankfelügyeletről, amely a bankuniónak az első építőkockája. Most jön a többi építőkocka, ezzel szépen haladunk is. A mostani csúcs az inkább arról szólt, hogy hogy állunk a gazdasági válságkezelésben. Milyen intézkedéseket kell foganatosítani? Többen féltek attól, hogy egy – énszerintem eléggé fals – dilemma elviszi a csúcsot, méghozzá az a dilemma hogy vajon növekedésre van inkább szükség vagy pénzügyi szigorra? Én azt gondolom, hogy ezt fölösleges föltenni – ezt a kérdést –, mindkettőre szükség van. Azt is látjuk, hogy ha nincs növekedés, akkor nincs munkahelyteremtés, nincs fejlődés, nem jutunk ki a válságból. De hogyha meg továbbra is költjük a pénzt nyakló nélkül, akkor pedig önmagunk és a saját adósságunk rabszolgáivá leszünk. Tehát egyik sem megoldás. Van Rompuy elnök úr segítségével ez a dilemma nem jött elő élesen. A tagállamok egyetértettek abban – és ilyen szellemű nyilatkozatot fogadtak el –, hogy szükség van arra, hogy a pénzügyi szigor mentén haladjunk, de emellett fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy legyen növekedés, legyen munkahelyteremtés. Az európai polgárok is csak akkor fogják elhinni, hogy vége van a válságnak, hogyha ezen a fronton sikeresek leszünk. Tehát ezt sikerült elérni. És a gazdasági növekedést hogyan lehet serkenteni, hogyan lehet ifjúsági munkanélküliség ellen például jobban fellépni – ezekről folyt egy eszmecsere. Arról is beszéltek a tagállamok állam- és kormányfői, hogy az Európai Bizottság idei kilátásokkal kapcsolatos véleményéről mit gondolnak és milyen országspecifikus vállalásokat majd tenni. Minden tagállamnak április folyamán el kell készítenie majd egy nemzeti reformprogramot illetve konvergencia-programot – a túlzottdeficit-eljárás alatt álló országoknak még azt is – és hogy körülbelül milyen általános ajánlások vannak arról már most lehetett beszélni, és egyébként ezek alapján majd az egyéni vállalások hogy néznek ki, amelyek hát illik teljesíteni az egyes tagállamoknak. Tehát ez egy közbülső állomás volt, egy eszmecsere. A kijelölt irányt tartjuk – ahogy Van Rompuy is említette – és inkább csak megerősítette a korábbi célkitűzéseket. Elmaradt a nagy ütközés az úgymond „két tábor” között.

Mv: Egyébként ugye gyakorlatilag a válságkezelés kezdete óta azt mondják európai uniós vezetők, szakértők, elemzők is hogy a megoldás az mindenképpen valamiféle szorosabb integráció. Ugye ön is említette, hogy a bankfelügyelet, a bankunió az egy efelé vezető lépés. De ön szerint megérett a helyzet? Tehát gyakorlatilag a tagállamok ma már készen arra, hogy bizonyos nemzeti jogosítványokat a válságkezelés érdekében feláldozzanak?

Győri Enikő: Hát ez egy nagy kérdés. Hova jutottunk el tavaly év végén; például a bankunió ötletéig eljutottunk. Itt még említettem a felügyeletet. Még idén – ebben a félévben – a bankgarancia alapról meg kellene állapodnunk, illetve a bankszanálásról is meg kellene állapodni. De ez még nem egy egységes bankszanálási mechanizmust jelentene, hanem azt hogy mindenhol kell, hogy ilyen legyen és körülbelül milyen ismérveknek feleljen meg minden tagállamban. Most még nagyon nem egységes a kép. Elvileg ezzel a két jogszabállyal végezni kellene ebben a félévben, és utána állna csak elő az Európai Bizottság egy olyan összeurópai bankszanálási mechanizmussal, aminek az lenne a lényege, hogy mostantól már ne az állampolgárok pénzén kelljen bajba jutott pénzintézeteket megmenteni. Ne az állampolgárok fizessék meg azt, hogy ha egy bank, mondjuk, felelőtlenül gazdálkodik. Erre ugye a válság kezdete óta rengeteg példát láttunk. És ez már egy szorosabb integrációt feltételez. Aztán, ami még napirenden van. Hogy a tagállamok az Európai Bizottsággal ilyen szerződéses megállapodásokat kössenek. Nagyon jól tudjuk, hogy az alapító szerződések nem mindent tolnak fel uniós szintre. Vannak úgynevezett nemzeti hatáskörök. Szociálpolitika, oktatás. Ezekben is viszont vállalásokat szeretnének látni azok, akik azt gondolják – különösen az eurózónában – és, hát azért azt megtanította mindenkinek a válság még, ugye mi kívülről nézzük az eurózónát egyelőre. De azt látjuk, hogy egy gazdasági és pénzügyi unió, úgy, hogy csak monetáris pénzügyi lába van, nem működik. Tehát szükség van arra, hogy a gazdaságpolitikákat is jobban összehangolják a tagállamok. Nekünk ez ellen egyébként, így kívülállóként nincsen kifogásunk, csak mindig elmondjuk, hogy ez ne a mi kárunkra történjen. És attól, hogy ők szorosabbra fűzik az együttműködést, abból nekünk ne legyen semmiféle veszteségünk. Tehát ne zárjanak ki minket ebből, ott lehessünk. De erre azért tulajdonképpen kaptunk megnyugtató válaszokat.

Mv: Nincs is ilyen szándék, azért azt lehet mondani az eurózónán belül, vagy van?

Győri Enikő: Hát azért, nem volt az ilyen egyértelmű, mert a bankfelügyeletes első induló javaslat tavaly szeptemberben bizony nagyon kevés lehetőséget biztosított volna nem eurózónás országoknak. És nálunk, ahol a bankszektornak egy jelentős része eurózónás országok bankjaival, ők a legerősebbek, hát bizony ez egy nagyon komoly problémát és veszélyt jelentett volna. Kitartó munkával, közös, nem eurózónás országok együttműködésével végül is sikerült ezt elhárítani. És ez egy tanulság volt, hogy ilyen tervezeteket többet a bizottság ne tegyen az asztalra. Mert lesz egy erős lobbi, amiben mi is benne voltunk és ez ellen mindig fel fogunk lépni. És megértették, tehát például Németország is ebben egyértelmű szövetségesünk volt.

Mv: Egyébként hogy látja, hogy például a gazdasági kérdésekben, a szorosabb integráció ügyében az eurózóna tagországok és a nem eurózóna tagországok, itt ugye volt egy konkrét ügy, amiben ugye látszólag, vagy az induláskor ugye nézetkülönbség volt. De egyébként nagyjából azonosan ítélik meg a helyzetet? A két csoport?

Győri Enikő: Ez még nem egy lefutott meccs. Tehát még mindig van egy-két tagállam, aki azt gondolja, hogy tulajdonképpen mindent el kell követni az eurózónán belül együttműködés mélyítése érdekében. Sőt minden létező formációnak is létre kellene hoznia az eurózónás változatát. Tehát ne csak, ugye egyelőre, ami eddig van, a pénzügyminisztereknek van egy úgynevezett euró csoportja. Ezt látjuk például a ciprusi válságban is, ők üléseztek. Az ottani pénzügyi döntéseket nekik kellett meghozniuk. De egyébként, például a szociálpolitikával foglalkozó vagy egyéb tanácsi formációknak nincsen az eurózónára vonatkozó formációja. És mi nem is szeretnénk, ha lenne. Tehát azt gondoljuk, hogy mivel részei vagyunk az egységes piacnak, nagyon szorosan együttműködünk, kereskedelmi forgalom, tőkeáramlás szolgáltatások áramlása, minden összeköt minket, ezért nem szeretnénk, ha a széttöredezettség irányába mennénk. Hanem az intézményi egységet, a döntéshozatal egységét azt meg kell őrizni. Úgyhogy azért vigyáznunk kell, résen kell lennünk. Mert mindig ezek az ötletek azért előjönnek. Szerencsére ez nem egy általános vélekedés. De ez még nem egy lefutott meccs.

Mv: Tehát azt lehet mondani, hogy az eurózónán kívüli országok abban érdekeltek, és mondjuk Magyarország is azt képviseli, hogy amikor válságkezelésről beszélünk, akkor ne legyen kétféle válságkezelés, egy eurózónán belüli és európai uniós, hanem egy európai uniós komplex válságkezelésről beszéljünk?

Győri Enikő: Hát ez így van. Hát a mostani ciprusi válság, mennyi közünk van nekünk ehhez? Igazság szerint semmi. És mit látunk még, hogy a forint követi a piaci mozgásokat. Tehát igenis bármi történik az eurózónában, hogy ha ott van egy rossz mozdulat, akkor nekünk is mindenünk fáj tőle. Úgyhogy emiatt, és ez tulajdonképpen ezt az érvelést ezt elfogadják, tehát ez az egységes piacnak az egyértelmű következménye. És ez nekünk, jogosítványokat kell adni ahhoz, hogy amikor válságkezelésről van szó, akkor ne eurózónában, meg nem eurózónában gondolkodjunk, hanem egységes Európai Unióban.

Mv: Ha már itt a ciprusi válságkezelés szóba került többször is, akkor itt tegyünk egy pici kitérőt. Látszik már az, hogy mi a legfontosabb tanulság? Ugye igazából talán egy-két hét telt el azóta, hogy megszületett az első döntés, ma ugye tudjuk, hogy a ciprusi pénzügyminiszter is úgy fogalmazott, hogy jelentős veszteség érheti akár a ciprusi bankbetét tulajdonosokat és ugye a legfrissebb hírek szerint még a német betétesek is félnek, hogy otthon, Németországban esetleg a bankbetétjeik miatt aggódniuk kell, szóval, mi lehet a legfontosabb gyors reakció, vagy sommázat, vagy értékelés?

Győri Enikő: Igen, megkezdődött az értékelés, és mi is ugye nem a mi ügyünk ez, de hát természetesen nagyon figyeljük a fejleményeket és nagyon komoly tanulságok vannak, és ezek már egyértelműen levonhatók. Az első, hogy egy olyan országról beszélünk, ahol hétszázezer embernek 3,6 millió bankszámlája van. Tehát ez azt látjuk, hogy mintha egy valakinak öt bankszámlája is lenne. Aztán azt is látjuk, hogy összesen 75 milliárd eurónyi a betétállomány, és ennek körülbelül csak a fele ciprusi. A ciprusi GDP-hez képest négyszeres bankszektor. Na most ez rendkívül egészségtelen és nagyon, tulajdonképpen kiszolgáltatottá is teszi az egész pénzügyi szektornak magát az országot. Nem egyedülálló példa, vannak más tagállamok is, tehát például Luxemburg egy ilyen bankár ország, vagy Máltán is nagyon erős a pénzügyi szektor, de ezért ez azt mutatja, hogy csak erre építeni egy országot, bármilyen kedvező feltételeket nyújtanak az ottani bankok, azért nagyon veszélyes lehet. Tehát, például az egyik ajánlása az eurocsoportnak az az, hogy ezt az óriási bankszektort, ezt vissza kell vágni, és egy elviselhető méretűvé kell tenni. A következő tanulság az az, és ez egy, hát mondhatjuk úgy is, hogy egy óriási kommunikációs hiba volt, hogy pontosan kikre lehet hárítani a terheket. Tehát, bedőlt egy ország, tulajdonképpen erről van szó, láttunk már ilyet, csak mindegyik más volt, ugye sajnos mi kezdtük még 2008-ban, aztán amelyik országnál nagyon erősen így a pénzügyi szektorhoz kötődött a bedőlés, az Írország volt, bármennyire is másmilyen, ott is néhány bank olyan pénzügyi manőverekbe kezdett, annyi sok úgynevezett mérgezett terméket halmozott fel, ami aztán bedőlt. Most Cipruson meg azt látjuk, és a válságkezelés is ebből következik, hogy Ciprus abból gazdagodott meg, hogy mindenféle pénzt az eredet vizsgálata nélkül befogadott. Kedvező feltételeket nyújtott, forrásadó nem volt, tehát ugye amit Magyarországon a betéteseknek húsz százalék forrásadót kell fizetni, ott nem volt, nagyon csábító tíz százalékos társasági adót vetettek ki, most majd föl kell emelniük 12 és fél százalékra, és így sose kérdezték, hogy honnan van neked a pénzed, sok orosz oligarcha, de más nemzetiségiek ott tartották a ki tudja, hogy szerzett pénzüket. Tehát, emiatt, amikor, hogy meg kell őket menteni, azt gondolom, hogy teljesen természetes volt az, hogy nem gondolták az eurózóna vezetői, hogy ezt akkor ők most mondjuk az uniós polgárok pénzén úgy ahogy van, kimentik ezeket a bajba jutott bankokat. Ha nem mentik meg Ciprust, akkor ott nincs fizetés. Mondjuk a közszférában, nyugdíj sincs, tehát teljes bedőlés van, ezt viszont az unión belüli szolidaritás nem engedi meg. Tehát, ha már a jóból így kivették a részüket a betétesek, akkor sajnos osztozniuk kell rossz időkben a terhekből is. Ez a filozófia. Én azt gondolom, hogy ezt nem lehet kritizálni. És itt viszont volt egy kommunikációs zavar, először azt mondták, hogy a kisbetéteseknek, a százezer euró alatti betéteseknek is hozzá kell járulniuk, kicsit kisebb teherrel, mint a százezer euró fölöttieknek, na igen ám, no de ez az uniós alapvető jogszabályokkal is szembemegy, százezer euróig van egy uniós irányelv, védik a kisbetéteket. Itt elindult egy vita, hogy ezt az eurózóna akarja, óriási úgymond lázadás Cipruson,aztán valahogy kiderült, hogy ezt nem az eurózóna mondta, hanem a ciprusiak védeni akarták azokat, akiknek a pénzén ők élnek, tehát pontosan a nagybetéteseket, na de hát ezt nem lehetett elfogadni. Azt hiszem az, hogy itt sokan, sokfelé beszéltek, ez semmiképp nem tett jót se Ciprusnak, sem az eurózónának. Voltak moszkvai egyeztetések. Mind a ciprusi pénzügyminiszter, mind az Európai Unió vezetői egyeztetnek Moszkvában.

Mv: Ciprus pénzt szeretett volna Oroszországtól kapni, ugye, hogy ne az Európai Unió pénzét kelljen...

Győri Enikő: Így van, de hát Moszkva nem mentette meg az eurózóna helyett Ciprust. És így aztán végül is azt gondolom, hogy egy kicsit miután a kedélyek lehiggadtak, akkor végül is egy olyan megoldás született, ami visszatért a kiindulóponthoz, hogy a nagybetéteseknek kell állni a legtöbb költséget. Tehát ott most tulajdonképpen egy bankot megszüntetnek, szétszedik egy jó bankra, rossz bankra, kisbetétesek érdekei nem sérülnek, az ő pénzüket átteszik egy a legnagyobb ciprusi kereskedelmi bankhoz. A nagybetéteseknek, hát még nem dőlt el pontosan, hogy mekkora áldozatot kell hozniuk, de akár negyven százalék is lehet ez az áldozat. Úgyhogy hát ez mindenképp egy kemény, komoly döntés. De ahogy említettem, hogy forrásadót kell kivetni, társaságadót kell emelni, tehát ez egyértelmű, hogy van egy közös teherviselés. Tízmilliárd eurónyi lesz az eurózóna segítsége. A már meglévő európai stabilitási mechanizmusból, tehát most nem kell emiatt külön forrást beadniuk az eurózóna országoknak. És a másik részét, egy ilyen hat-hétmilliárdnyi összeget bizony Ciprusnak magának kell összeszednie.

Mv: Ugye beszéltünk arról, hogy... illetve említettem, hogy a hírek szerint, egy friss közvélemény kutatás szerint, egy németországi közvélemény kutatás szerint a németek, a németországi bankokban lévő betéteiket is féltik. Ugye azt mondják, hogy ez egy veszélyes precedens lehet, ami Ciprus esetében született és annak ellenére, hogy Angela Merkel kancellár gyakorlatilag a döntés után azonnal igyekezett megnyugtatni a német befektetőket, hogy az otthon lévő pénzük biztonságban van, mégis aggódnak. Lehet ez tényleg egy veszélyes precedens?

Győri Enikő: Hát maga az eurózóna új vezetője, a holland pénzügyminiszter tett egy ilyen kijelentést, ami nagy zavart okozott a piacon. Tehát ő most már kétszer mondott olyat, amit talán nem kellett volna. A jelenlegi egyik pénzügyminiszter mondta is, hogy bezzeg, ha még a Juncker lenne az eurózóna vezetője, akkor biztos ilyen nem hangzott volna el. Mert hát az nem feltétlenül jó, ha nyilatkozgatunk, aztán visszavonjuk este. Szóval hát a kommunikáció ismét nem segítette sem a kedélyek lehűtését, sem az emberek biztonságérzetét. Én azt, hogy a kisbetéteseket biztonságba kell tartani, és tiszteletben kell tartani azt a létező, nagyon hasznos uniós szabályt, a betétek, kisbetétek védelméről. Azt hiszem, hogy ezt nem szabad, hogy bárki kétségbe vonja, tehát nem tehet senki olyan nyilatkozatot, ami megrengeti az embereknek ebben való hitét. Az viszont, hogy nagyobb felelősségvállalás kell, és aki nagyon kedvező feltételek mellett adja a pénzét egy banknak, és az a bank az ki tudja, milyen manőverekbe kezd annak érdekében, hogy azt a magas profitot tudja hozni. Hát lehet, hogy el kell gondolkodni, hogy mennyire érdemes az embernek egy ilyen bankba vinni a pénzét. És hogy utána azt hogy fogják megmenteni és aztán akkor abból mekkora a kára is lehet. Tehát a haszon és a kockázat, ha arányba kerül, én azt gondolom, hogy ez erkölcsileg nem biztos, hogy egy rossz irány.

Mv: Az imént ön is említette azt, hogy Ciprus ugye, és ez ismert tény, hogy Oroszországhoz fordult segítségért, ugye hogy hátha egy más megoldás születhet, mint ugye az Európai Unió feltételül szabott. És ugye ez néhány nappal, vagy talán egy héttel azután történt, hogy az európai uniós csúcs ugye a március 15-ei, foglalkozott Európa, az unió és Oroszország viszonyával. Ön szerint mennyire volt ez politikai kérdés is? Tehát Moszkva mennyire mérlegelhette azt, hogy vajon mennyire befolyásolja az európai uniós viszonyát, vagy kapcsolatát az, ha esetleg beszáll aktívan a ciprusi válságkezelésbe?

Győri Enikő: Hát ez egy érzékeny viszony, ez az Oroszország és Európai Unió közötti kapcsolatrendszer. Az egész közös európai kül- és biztonságpolitikának egy permanens kérdése, hogy akkor ezt most tagállamonként külön-külön csinálgatjuk Moszkvával. És azt kell, hogy mondjam, hogy az utóbbi időkig azért ez egy elég jellemző dolog volt energiapolitikával, hát azért így mindenki bizniszel kétoldalú alapot. De azért a nagy többség tudja, hogy sokkal erősebbek vagyunk, hogyha mégis együtt lépünk fel. De hát természetes, hogy Oroszország pedig próbálja kihasználni, hogy mégis inkább egyedileg tárgyaljon a tagállamokkal. Úgyhogy ez egy örök dilemma. Az ötlet, hogy legyen egy Oroszország-vita, pontosan azért merült fel, hogy zárt körben, tényleg amikor egy szobában csak a tagállami állam- és kormányfők vannak jelen, hogy milyen kapcsolatokat. Mindig előjön az emberjogi dimenzió, mindig előjönnek a gazdasági érdekek, mindig előjönnek a globális érdekek és nekem meggyőződésem, és a magyar külpolitika is ezt az irányt viszi, hogy az Európai Uniónak szüksége van Oroszországra, egy európai Oroszországra. Már csak a kulturális tradíciók nyomán is, és ahhoz, hogy mi a világban versenyképesek legyünk, nekünk az az érdekünk, hogy az oroszokkal jól együttműködjünk. Nem mindenáron. És lehetőleg nem kétoldalú bizniszek alapján, de ennek érdekében kell dolgozni. És akkor itt, hogy a vízumok kapcsán lehet-e előrelépés, ugye közös vízumpolitika van. De, hogy adjunk-e könnyítést, milyen óvatos lépéseket lehet tenni, és mit várjunk el cserébe, ugye azért valamilyen szinten mindig látjuk, hogy kereskedelmi problémák is vannak most, és bizonyos élelmiszerek behozatalát az oroszok egészségügyi, állategészségügyi okokból korlátozzák, hogy akkor ez meddig marad fönt. Szóval, mindig vannak ilyen apró szurkálódások. De amit a magyar miniszterelnök mindig képvisel, és ezt képviselte a csúcson is, hogy nekünk az az érdekünk, hogy az oroszokkal jó legyen az Európai Unió együttműködése. De soha ne a mi, illetve Közép-Európa bőrére menjen az együttműködés, és ne a fejünk fölött köttessenek meg a különböző megállapodások, vagy deal-ek. Hanem a mi bevonásunkkal úgy, hogy mi arról tudjunk, ezt megtanultuk, ezt a leckét elég jól az évszázadok során.

Mv: Egyébként mit gondol, hogyha visszatérünk itt a ciprusi kérdésre és egy picit még, vajon ez egy gesztus volt Moszkva részéről, vagy lehet ezt gesztusként értékelni, hogy nem szállt be ebbe a mérkőzésbe, ami itt volt legalábbis kommunikációs szinten mindenképpen Ciprus és Brüsszel között válságkezelés ügyében?

Győri Enikő: Hát, ezt nem tudom megítélni, az hogy az oroszok nagyon erős nyomást gyakoroltak mind a ciprusira és gondolom a saját kormányukra is. Mert csak valahol olvastam, hogy hihetetlen mennyiségű orosz kis magánrepülőgép landolt, és nem fértek el a ciprusi reptéren. Ez is azt mutatja, hogy nagyon erősen dolgoztak annak érdekében, hogy megmentsék a betéteiket. És, gondolom, hogy a moszkvai kormányra is nyomást gyakoroltak. De az ő motivációikat, hogy most ezt ilyen okító jelleggel nem. De Putyinnak több kiállása volt az mellett, hogy tessék rendbe tenni, és nem szabad egyébként a betétesek kárára bármilyen megállapodást összehozni. Tehát, azért Oroszország elég keményen megjelent ebben a vitában. Én úgy ítéltem meg, hogy ők azért képviselik az orosz ciprusi betéteseknek az érdekeit.

Mv: Egyébként visszatérve az Európai Unió és Oroszország viszonyára, melyik lehet az a kapcsolódási pont – itt ugye ön említett többet is –, hogy az energiapolitikát, ugye itt nyilván a biztonságpolitikáig nagyon sok és a bevándorlás, utazási szabályozások, tehát nagyon sok pont van. Melyik lehet az, amelyik közelebb vihet a közeledéshez, vagy a megoldáshoz? Hiszen ez a viszony azért ilyen hűvös, ilyen néha feszültnek tűnik.

Győri Enikő: Én nem gondolom, hogy ki lehet emelni egy elemet. Hanem minden elemre szükség van. És, hát energiapolitikában azért voltak nagyon kemény időszakok, amit a gázcsap elzárása pár évvel ezelőtt, hogy akkor Ukrajnával mi lesz. És, hát Oroszország azért...

Mv: Bár, ugye ez nem egy uniós vita volt, ugye ez egy orosz–ukrán vita volt.

Győri Enikő: Az nem, no de hát mi szenvedtünk tőle, pláne itt a közép-európai országok, vagy a kelet-európai országok, hát a balti államok rendkívül érzékenyek az orosz kapcsolatokra. Ők azért valamennyire elszigetelten vannak. Tehát ugye, az ő érintkezésük az erősen kiszolgáltatott Oroszországnak is. Én ezt is, mikor Litvániában jártam akkor értettem meg úgy igazán, mikor elmondják, hogy nekik milyen problémáik vannak. Tehát én szerintem nem lehet egy területet kiemelni. Tehát, energiapolitikában is például a mi érdekünk nem lehet más, mint hogy ne egy lábon álljunk, ne függjünk száz százalékosan az orosz energiaellátottságtól. Hanem diverzifikáljunk. Szélesítsük ki azt, hogy honnan szerezzük be, és miféle energiaforrást. A több lábon állás azt gondolom, hogy mindig sokkal biztonságosabb, mint a kiszolgáltatottság.

Mv: Győri Enikő, a Külügyminisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkára az Aréna ma esti vendége. Rövidesen innen folytatjuk a beszélgetést. Tartsanak velünk továbbra is.
 
(2. rész)

Mv: Győri Enikő, a Külügyminisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkára az Aréna ma esti vendége.  Hallgatóink ezt a beszélgetést felvételről hallják.  Ugye, a rövid szünet előtt már beszéltünk az Európai Unió és Oroszország kapcsolatáról.  Ugye ön azt mondta, hogy nyilván az egy célszerű megoldás vagy célszerű, kívánatos állapot lenne, hogy ne a tagországok külön-külön igyekezzenek a viszonyukat rendezni, hanem az Európai Unió egységes egészként rendezze valahogy Moszkvával a viszonyát, illetve alakítson ki egy megfelelően működő kapcsolatot.  De van egyébként az Európai Uniónak egységes álláspontja arról, hogy pontosan mit szeretne, tehát hogyan szeretné az Unió és Moszkva viszonyát intézni a jövőben?

Győri Enikő: Van egy rendszeres párbeszéd az Európai Unió és Oroszország között.  Félévente hol Moszkvában, hol Brüsszelben találkoznak.  Ilyenkor az Európai Uniót képviseli Barroso, a bizottsági elnök, Herman Van Rompuy, aki kimondottan az állam- és kormányfők képviselője, ugye, ő az Európai Tanács elnöke, illetve Catherine Ashton, a külpolitikai főképviselő.  És ők látogatnak el Moszkvába, vagy fogadják az orosz vezetést Brüsszelben, és ez mindig egy mandátum alapján történik.  Tehát előtte a tagállamok brüsszeli nagyköveteivel leegyeztetik azt a mandátumot, amit utána nekik képviselniük kell.  És hogy itt mire helyeződik a hangsúly éppen, a gazdaságpolitikára vagy vízumpolitikára, általában mind, az összes témát át szokták tekinteni.  És hát komoly viták vannak minden egyes csúcstalálkozó előtt.  Most ez a március 15-i Európai Tanács, ez a tagállamoknak volt csak a fóruma, és hát majd lesz az Oroszországgal a következő találkozó.  Ez, mondom, most itt nem voltak se döntések, semmiféle mandátumot nem hagytak jóvá az állam- és kormányfők, hanem őszintén beszéltek az orosz kapcsolatokról. 

Mv: Itt egyébként a volt keleti blokk tagországainak, tehát azoknak az uniós tagországoknak lehet valamilyen dedikált szerepe, akik egyébként nyilván más jellegű kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal, mint mondjuk, a tizenötök?

Győri Enikő: De, természetesen, ez nagyon fontos, nem véletlen, hogy most, amikor Lengyelország a visegrádi elnökként megszervezte a Visegrádi Országok, illetve francia, német vezetőkkel a csúcsot, Varsóban, nem olyan régen, akkor ez volt az egyik kiemelt téma, az orosz kapcsolatok.  És azért azt kell, hogy mondjam, hogy mindig odafigyelnek arra, hogy a Visegrádi Országok mit mondanak.  Tehát például a keleti partnerség, amikor öt országgal, ugye, volt Oroszországhoz tartozó országokból, illetve hát Ukrajna, ami kiemelt magyar partner, hogy ott mit gondolunk, azért arra odafigyelnek.  Nekik egy picit ez egy távolabbi vidék, de Németországnál én úgy látom, hogy ők értik a keleti politikának a fontosságát.  Tehát a nyugatabbra eső tagállamoknak azért sokat kell magyarázni, hogy nagyon oda kell figyelni a keleti szomszédainkra. 

Mv: Ha már itt kétoldalú kapcsolatokról beszélünk, akkor nyilván számunkra legfontosabb azért mégis csak az, hogy az Európai Unió és Magyarország viszonya éppen hogyan alakul.  Ön most ezt hogy jellemezné?  Tehát, hogy az elmúlt talán hónapokban – de talán éveket is mondhatnék –, ez meglehetősen feszült volt.  Most éppen milyen, ön szerint? 

Győri Enikő: Hát, most, most konfliktusokkal teli.  Volt már ilyen, tavaly év elején, és aztán azt gondolom, hogy sikerült egy jó mederbe terelni az akkori nézeteltéréseket, vitákat.  Ott is egy nagy politikai zűrzavarral, hangoskodással kezdődött, az európai Parlamentben egy politikai fórumon.  Én egyébként azt természetesnek tartom, tehát melyik az Európai Unió legpolitikusabb szerve?  Az, ahol közvetlenül megválasztott képviselők, pártokba rendeződve ülnek, és ott kifejezik és kifejtik a nézeteiket.  Nincs ezzel semmi probléma.  Ugye, indult a médiatörvénnyel, illetve a magyar alkotmánnyal, ott volt egy kemény vita, nekem azóta nagyon sok partnerem elmesélte, hogy soha nem nézett meg egy európai parlamenti vitát sem a számítógépén, kivéve ezt, és hogy ez mennyire izgalmas volt.  Tehát valóban azt gondolom, hogy az precedens nélküli volt.  És utána viszont ezt a politikai vitát sikerült egy nagyon értelmes párbeszéddé alakítani, az Európai Bizottság elnökének köszönhetően.  Tehát Barroso arra figyelt, hogy tényszerű és tárgyszerű legyen a vita.  Nézzük meg, hogy tényleg van-e probléma a magyar alkotmánnyal, bizonyos törvényekkel.  És mi nyitottak voltunk a párbeszédre.  És nem csak nyitottak voltunk a párbeszédre, tehát meghallgattuk a másik felet, hanem érveltünk.  Volt, ahol ők fogadták el a mi érveinket, és voltak olyan kérdések, ahol pedig mi fogadtuk el a másik fél érvelését.  Ezt egyrészt folytattuk az Európai Bizottsággal, másrészt az Európa Tanáccsal, ami nem uniós intézmény, illetve az Európa Tanács égisze alatt működő Velencei Bizottsággal, ami nem más, mint egy ilyen igen neves jogászokból álló fórum, amelyik az Európa Tanács égisze alatt született nemzetközi megállapodások... Hát ugye ez egy emberijogi szervezet elsősorban, jogállammal foglalkozó kérdéseket és igazságszolgáltatással kapcsolatos kérdéseket is tárgyal. És mi elfogadtuk, hogy ők adjanak véleményt és egy komoly párbeszéd folyt. Korrigáltunk és azt kell, hogy mondjam, hogy végül is az Európai Bizottságnál két ügy volt az, ahol fennmaradt nézeteltérés. Ezek eljutottak az Európai Bíróságig. Ott az egyik ügyben a bírák nyugdíjazása tekintetében született tavaly év végére egy ítélet és azóta a magyar országgyűlés már ki is javította azt a törvényt, az Európai Bizottság visszaigazolta, hogy ez most már rendben van. Egy ügyünk van még ott, az ombudsmannal kapcsolatban, meglátjuk majd, hogy hogy dönt az Európai Bizottság. Most mire így nyugvó pontra jutottak a dolgok és ez a párbeszéd, addigra kezdődött ez az újabb hullám a negyedik alkotmánymódosítás kapcsán. Azért azt ne felejtsük el, hogy az Alkotmánybíróság tavaly decemberi ítélete alapján kell az átmeneti rendelkezéseket beépíteni az alkotmánynak a törzsszövegébe. Tehát ez egy kötelezettségünk volt, hogy legyen egy alkotmánymódosítás. Ne két dokumentum legyen, hanem az alkotmány az egységes legyen. És a mostani módosításnak a nagyon nagy többséggel az csak egy átemelés a korábbi dokumentumból. És újra indult egy politikai vita. Újra az Európai Parlament...

Mv: Most kezdjük elölről ezek szerint?

Győri Enikő: Újra az Európai Parlament a leghangosabb. Mi megint nem teszünk mást, mint arra kérdünk minden partnert, hogy a tényekről beszélgessünk és olvassák el a szöveget. Tehát ugye most két dolgot látunk, nagyon sokan, különösen a sajtóban előbb beszélnek, mint olvasnak. És mi azt kértük a partnerektől, hogy ők először olvassanak és utána nyilatkozzanak. Ha lehet, ne a sajtón keresztül üzengessünk egymásnak, hanem beszéljünk egymással és mi megint nem tudunk mást tenni, mint azt, hogy türelemmel megpróbálunk ugye a jog területére visszatérni az Európai Bizottságnak elküldtük a szöveget. Az Európa Tanácsnak, illetve a Velencei Bizottságnak nem csak elküldtük, hanem felkértük őket, hogy készítsenek véleményt és azt kérjük, hogy ne előbb hozzanak ítéletet és utána folytassuk csak le a bírósági tárgyalást, hanem esetleg fordított legyen a sorrend, ahogy ez már csak tisztességes viszonyok között lenni szokott.

Mv: Egyébként túl azon, hogy ugye ezeket a szövegeket hogyan kapják ezek az uniós testületek, milyen hivatalos lépések lesznek, vagy lehetnek még, tehát egyáltalán mire készül a magyar diplomácia, hogy ebben az ügyben milyen feladatokat fog kapni a következő hónapokban.

Győri Enikő: Tehát mi, most az alkotmánymódosítás szövegét egyébként és azért ezt nem árt elmondani, nem utólag küldtük meg, mi időben tájékoztattuk a partnereinket, hát ez teljesen természetes. Tehát az Európai Bizottságnál és az Európa Tanácsnál is ott volt a szöveg időben és mégis a végszavazás előtt három munkanappal szólt az Európa Tanács, az Európai Bizottság meg tulajdonképpen előtte egy munkanappal, hogy hát mégis micsoda, mi ez a szöveg. Ezt nem nagyon értjük, mert hát ott volt nekik három hetük, hogy tanulmányozzák és szóljanak, hogy ha valamilyen problémájuk van. Ezt elmulasztották. Mi azt gondoljuk, hogy hát jobb lett volna, ha időben szólnak, de állunk a párbeszéd elébe. Amit a miniszterelnök is elmondott az Európai Tanácson, ott az első részébe, amikor az Európai Parlament elnöke is volt, aki felhozta a magyar ügyet. A miniszterelnök kifejtette, hogy mi elkötelezettek vagyunk az európai értékek és az európai elvek és az európai vitakezelési mód iránt, de elvárjuk a tiszteletet, azt hogy ne kérdőjelezzék meg ezt az elkötelezettségünket, hogy tényleg a tényekről beszéljünk és a szövegekről. Azt nem engedjük meg, hogy egyes tagállamok méricskéljék a másik tagállamot, ítéljék meg, hogy hogyan szabad élnünk, vagy milyen lehet a magyar alkotmány, mert ezt a magyar emberekre kell bízni és az itteni választó testületre, tehát a törvényhozásra. De az európai intézményeknek feladatuk és így joguk is, hogy vizsgálódjanak. Ez ellen semmi kifogásunk, állunk elébe. Hogy mi lesz a vizsgálat eredménye, azt ebben a pillanatban nem tudom megmondani, április közepére ígérte az Európai Bizottság, hogy az első véleményét, vagy véleményének a körvonalait már meg tudja fogalmazni. Akkor lesz az Európai Parlamentben újra egy Magyarország vita. És hát ahhoz már ez szükséges, hogy rendelkezésre álljon. A Velencei Bizottság júliusra ígérte, hogy a véleményét elkészíti, ők egy évben összesen négyszer üléseznek. Tehát körülbelül ez várható. Mi mit teszünk? Mindenkit tájékoztatunk, nagyon sokat konzultálunk a tagállamokkal, az uniós intézményekkel is, és hát meglátjuk, hogy ebből mi sül ki a végén. De most azt látom (...), hogy mindenki arra vár, hogy az arra feljogosított szervek (tehát az Európai Bizottság, illetve az Európa Tanács) fogalmazza meg a pártatlan véleményét.

Mv: Ugye van azért még egy fontos folyamatban lévő, vagy legalábbis lezárás előtt álló ügyünk, ugye ez a túlzottdeficit-eljárás. Lehet erre hatása?

Győri Enikő: Én szeretném, ha nem lenne. Nehéz azt mondanom, hogy semmi hatása, mert azért minden mindennel összefügg. De én azt gondolom, hogy bíznunk kell az Európai Bizottságban, nem engedhetik meg maguknak, hogy úgy tűnjön, hogy elfogultak. És azért, ha megnézzük, hogy hány ország van deficit-eljárás alatt, most húsz. Az elmúlt időszakban Németország, Málta, Bulgária bírt kikerülni ebből, de így is húsz országgal szemben folyik ilyen eljárás. Sajnos Magyarország az, amelyik ellen a tagság kezdete óta, 2004 óta folyamatban ez az eljárás. Na, ez nem segít. Függetlenül a mostani körülményektől. Itt a legfontosabb, hogy az ember a saját vállalásait tudja-e teljesíteni. Nekünk 2012 végére kellett a három százalék alatti deficitet hoznunk, de meg kell győznünk az Európai Bizottságot arról, hogy ez nem egy egyszeri dolog, hanem ezt fenntartható módon tudjuk tenni. A tavalyi hiányadatunk az teljesen rendben van, még alacsonyabb is lett, mint a bizottság várta. Csak csöndben mondom, hogy a bizottság itt, ugye már arról szólt az őszi egyeztetés, hogy na, mondják meg, hogy még hány százaléknyit vagy tizedszázaléknyit szeretnének, ami itt még biztosítja, hogy bőségesen a három százalék alatt leszünk. És akkor meghoztuk azokat az intézkedéseket, tehát itt ugye mind a bankadóban meg a pénzügyi tranzakciós adóban, a tehermegosztás filozófiáján nem változtatva. Aztán még túl is lőttünk a célon, ugye, és ez a Bizottságnak volt, pedig hát jobb lett volna, hogyha mondjuk nem 2,4-es az a deficit, elég lett volna 2,7-es is, és akkor egy picit több mozgástere van az embernek arra, hogy mondjuk a növekedést vagy a foglalkoztatást próbálja segíteni. Hát meglátjuk. Most a bizottság szerint az idei adat az 3,4%-os deficit lesz. Mi azt gondoljuk, hogy nem. Hanem tartani fogjuk tudni a három százalékos hiánycélt, nem csak idén, hanem jövőre is. Még erről meg kell őket győznünk. És nem szabad, hogy a bizottságot az a vád érhesse, hogy kedvezőtlen – mondjuk – sajtókampány vagy egyéb témájú ügyek miatt Magyarországot másként kezeli. És azt se felejtsük el, hogy bizony több ország – csak tavaly Spanyolország, Portugália és Görögország – is kapott könnyítést. Hogy kicsit kicsúsztatták, hogy mikorra kell megfelelniük a saját vállalásaiknak, és hát azt nem lehet, hogy kettős mérce legyen. Hogy egyesek, csak azért, mert most ők nagyon rosszul állnak, vagy rosszabbul állnak sokkal, mint Magyarország, akkor ők kapnak haladékot, mi pedig nem tudunk kikerülni a deficit-eljárás alól. Tehát árgus szemekkel figyeljük, ezt a bizottság is tudja, úgyhogy azt gondolom, hogyha meggyőző lesz az a konvergencia program, amit Varga miniszter úr le fog tenni az asztalra április végére, akkor ki fognak minket engedni. A döntés az úgy néz ki, hogy lesz egy tavaszi gazdasági előrejelzése a bizottságnak május elején, abban meglátjuk, hogy milyen számokat mondanak, akkor még mindig van májusban egy kis időnk arra, hogy ha még akarunk valamilyen intézkedést foganatosítani, akkor arról tájékoztatjuk a Bizottságot, és május végére fogalmazza meg a bizottság a javaslatát, hogy akkor ki marad a túlzottdeficit-eljárás alól, és ki szabadulhat ki. És utána majd, ezután kell, hogy a Pénzügyminiszteri Tanács erről döntsön június-július folyamán.

Mv: Tehát a nyári szünet előtt ez a döntés elméletileg kell, vagy meg kellene, hogy szülessen a hivatalos menetrend szerint?

Győri Enikő: Így van.

Mv: Egyébként, ha már itt említette azt, ugye, hogy Spanyolország és Görögország is kapott egyebek mellett, ugye, bizonyos könnyítéseket, itt megint ugye, a beszélgetésünk elején már érintettük ezt a témát, de mit gondol, hogy ebben a kérdésben például lehet annak szerepe, hogy ezek ugye eurózóna tagországok, és ugye beszéltünk erről, hogy az eurózónán belüli országok mit gondolnak válságkezelésről, és mit gondolnak a kívül lévő országok. Tehát például elképzelhető, hogy itt, hogy ha nem is kettős, de más jellegű mérce működik?

Győri Enikő: Nem működhet. Mi sose fogadjuk azt el. Hogy minket más szemüvegen keresztül nézzenek. Azt elfogadjuk, hogy az eurózóna országokra, például gazdasági együttműködésben más feltételek, más kritériumok vonatkozzanak, hiszen a közös pénz az jogosítványokat és kötelezettségeket is ró rájuk, hát nyögik a terheiket. Tehát például az, hogy itt egymást meg kell menteni, annak bizony az országok költségvetésére háruló terhe van. De az, hogy a túlzottdeficit-eljárás, amiben nincs különbségtétel eurózóna és nem eurózóna között, hogy ott máshogy bírálják el az eurózónás országokat, mindegy, hogy azért, mert kicsik vagy nagyon, meg jaj szegények, most milyen nagy bajban vannak. Ezt nem fogadhatjuk el. Az Európai Unió nem szólhat erről, és nagyon kényesek vagyunk erre.

Mv: Nyilván a magyarországi túlzottdeficit-eljárással kapcsolatosan, fontos lett volna ugye Olli Rehn látogatása, ami ugye a ciprusi válságkezelés és a ciprusi ügy miatt maradt el. Egy kis kitérővel lesz pótlás? Tehát van időpont?

Győri Enikő: Persze, hát folyik az egyeztetés. Azért a ciprusi válság még nem zárult le, tehát a bankok még nem nyitottak ki Cipruson, úgy tudom, hogy még nem is fognak, úgyhogy egyelőre csak a bankautomaták működnek, hogy elkerüljék az összeomlást, vagy az emberek megrohamozzák a bankokat, vagy nem tudom pontosan, mire számítanak. Mindenesetre annyira érzékeny a helyzet, hogy egyáltalán nem volt meglepetés, hogy Olli Rehn elhalasztotta a budapesti látogatását. Hogy most ezt hol fog sor kerülni erre a konzultációra, Budapesten vagy Brüsszelben, azt nem tudom, de biztosan lesz, erre szükség van. Varga miniszter úrnak be kell mutatkoznia ebben a minőségében, és alacsonyabb szinteken is folyamatos a párbeszéd. Úgyhogy ezt pótolni fogjuk, ezt az eseményt.

Mv: Egyébként ez egy protokolláris látogatás, egy bemutatkozó látogatás, vagy komoly tétje is van?

Győri Enikő: Nem, hát ez nem protokoll. Szerencsére az Európai Unióban protokoll dolgok egyre kevésbé vannak, hanem ügyek vannak. És hát arról szólt volna, hogy bemutassuk azokat az intézkedéseket, amelyeket már tettünk vagy be akarunk építeni a konvergencia-programba, hogy jobban a helyszínen tájékozódjon az Európai Bizottság alelnöke, pénzügyekért felelős alelnöke, a magyar helyzetről, jobban értse meg, hogy mit, miért teszünk. Volt már több ilyen eszmecsere, miniszterelnök úr is találkozott tavaly Olli Rehnnel, tehát ezek a személyes eszmecserék, ezek mindennél hasznosabbak. Értsék, hogy mi folyik ebben az országban, honnan indultunk, hova jutottunk, és hova kívánunk eljutni. Nekem meggyőződésem, és tényleg ez az elmúlt két-három évnek a tapasztalata, hogy a mi céljaink és az uniónak a céljai, azok egybeesnek, tehát nincs különbség. Nincs különbség abban, hogy mi is növekedni szeretnénk, munkahelyeket szeretnénk teremteni, illetve, hogy azt gondoljuk, hogy ezt nem a deficit és az adósság növelése árán tesszük, és ebben sziklaszilárdak vagyunk. Egyértelműek az eredmények. Hát csak rá kell nézni a makroökonómiai adatokra, növekedés frontján még van tennivalónk, de hát ez bűvészmutatvány lenne minden fronton egyformán jól teljesíteni. És ez tulajdonképpen Brüsszel nem kérdőjelezte meg soha. Hogy milyen eszközökkel értük el ezt, ebben van vita. Mi azt képviseljük, hogy legyenek közösek a céljaink, de adjunk egy kicsit szabadabb kezet a tagállamokban. 27 valóság az, ami létezik együtt az Európai Unióban, lehet, hogy ami működik mondjuk Magyarországon, nem működne Angliában, de lehet, hogy valami, ami bevált Portugáliában, az itt elképzelhetetlen. Ezért jó, hogyha van egy közvetlen eszmecsere mondjuk a gazdasági kérdésekért felelős vezetők között.

Mv: Nagyon fontos ügyekről beszéltünk az elmúlt néhány percben, amelyek az Európai Unió és Magyarország viszonyát jellemzik, és amelyek nyilván munkát adnak Brüsszelnek is és a magyar diplomáciának is. De ezen kívül nyilván számos más kapcsolódási pontja is van, még Magyarországnak is a közösségnek. A következő néhány hónapban ezek, a talán nem annyira szem előtt lévő ügyek közül mi lesz a legfontosabb? Vagy melyek lesznek a legfontosabbak?

Győri Enikő: Amiről még nem ejtettünk szót, mert ugye gazdasági és pénzügyi unióról, bankunióról, bankgaranciáról, ilyesmiről beszéltünk, de a több éves pénzügyi keret, ami Magyarországnak egy nagy siker volt, hogy úgy látjuk, hogy lesz uniós pénz ebben az országban elegendő 2014 után is.

Mv: Miután ez egy költségvetés, ugye ez egy nagy eredmény.

Győri Enikő: Ez költségvetés, ez egy nagy eredmény, nettó pozíciónk tekintetében, tehát amennyivel többet kapunk, mint amennyit fizetünk, egy főre számítottan, a második legjobb eredményt sikerült elérnünk. Ez azonban még csak egy tanácsbeli, tehát egy tagállamok közötti megállapodás, és az Európai Parlamentnek még ezt el kell fogadnia. És a parlament az elég kemény álláspontot képvisel, úgyhogy velük még dűlőre kell jutni. Az ír elnökség végzi ezt a feladatot. Csöndben mondom, hogy azért abból, amit az Európai Parlament mond, bizony vannak témák, amik szerintünk hasznosak lennének, tehát mi azt várjuk, hogy megszülessen egy ésszerű kompromisszum.  Azt nem szeretnénk, hogyha beláthatatlan a jövőben és bizonytalan jövőbe tolnánk ezt ki, tehát a cél az az, hogy még az ír elnökség végéig, tehát június 30-áig meglegyen ez a megállapodás, akkor tudjuk például biztosan, biztosítottnak látni, hogy majd a mezőgazdasági kifizetésekkel nem lesz probléma, hogy a pályáztatás 2014-ben majd el tud indulni, hogy össze tudjuk hangolni a  2007-13-as kifutó pályázatokat, belépő újakkal, hogy ne legyen olyan csúszás az indulással. Hát ez már így is egy kihívás, hogyha csak egy fél év marad, mert még az összes végrehajtási rendeletet el kell fogadni, agrárpolitikában most született egy megállapodás, Fazekas miniszter úr nagyon harcolt azért, hogy a magyar gazdáknak a lehető legjobb megállapodást érje le, tehát itt még elég sok a teendő.  Bízom benne, hogy a parlament azért, ha még most nagyon is az izmait mutogatja, azért hajlani fog a reális kompromisszumra.  És hát aztán meg fognak születni az úgynevezett országspecifikus ajánlások, hogy az egyes tagállamoknak a gazdaságpolitikájukban milyen lépéseket kell végrehajtaniuk, ez majd itt, a tavasz folyamán körvonalazódik, az úgynevezett Európai Szemeszter nevű gyakorlat során.  Itt nézik, hogy a tavalyi ajánlásokat az egyes tagállamok hogyan hajtották végre.  Mi szeretnénk, hogyha ezek az ajánlások olyanok lennének, amelyeket aztán tényleg végre is lehet hajtani, tehát szeretnénk, hogyha a bizottság, az velünk párbeszédben dolgozná ezeket ki.  Tehát azt gondolom, hogy az eddig említetteken túl talán ezek a legfontosabbak, illetve szeretnénk, ha előre tudnánk lépni a bővítés ügyében, szomszédainkról is van szó, ha végre Szerbiában elkezdődhetnének a csatlakozási tárgyalások.  Szeretnénk, hogyha Ők az európai úton maradnának, nem kezdenének más irányba orientálódni. Hát, itt azért még egy nagy vita előtt állunk, áprilisban, az Általános Ügyek Tanácsában, ahol én képviselem Magyarországot.  Ott egy kemény harc lesz, bizony néhány fontos tagállam óvatosabb és kockázatosnak látja ezt, szerintünk pedig ezeket az országokat, amelyek komoly áldozatokat hoztak már, nyugat-balkáni országokról van szó, azok elismernék ezeket a lépéseket, legalább egy lépést tegyünk előre, hiszen nem lezárni akarjuk a csatlakozási tárgyalásokat például Szerbiával, hanem egyszerűen csak elkezdeni és tudjuk, hogy ez még egy nehéz folyamat lesz.  Tehát sok izgalmas kérdés van napirenden.

Mv: Egyébként éppen ezt akartam kérdezni, hogy ez a csatlakozás, egyáltalán ez a bővítési folyamat, ez vissza-visszatér a válság kezdete óta és ugye Magyarország számára ez fontos kérdés, ugye a magyar elnökség idején ez volt az egyik legfontosabb. Ugye egy komoly eredmény Horvátországnak a csatlakozási tárgyalásoknak a lezárása, ugye ez a magyar elnökség idejére esett, de Ön szerint, vagy, hogy látja, ezt a bővítési folyamatot fontos kérdésként kezeli az Európai Unióban, vagy a válságkezelés valamennyire ezt háttérbe szorította és bármennyire szeretnénk mi, ha a szomszédaink csatlakoznának, vagy közelednének.  Ez ma azért nem annyira a prioritás.

Győri Enikő: Ez így van. Nagyon vegyes érzelmek vannak ezzel kapcsolatban. Mindenki elismeri, még a bővítéssel kapcsolatban leginkább szkeptikus országok is, hogy az Európai Unió jövője, biztonsága, de a gazdasági fejlődés szempontjából is szükség van arra, hogy a Nyugat-Balkán országai majd az Unió tagjai legyenek, csak amikor olyan konkrét döntéseket kellene hozni, akkor már kevésbé egységes a lelkesedés és ahol választások vannak, ott valahogy még inkább húzódoznak attól, hogy A-t, vagy B-t mondjanak. A magyar külpolitika nagyon egységes ebben, kitartóak vagyunk. Többen elismerték egyébként, ugye nem szeretnek minket azért, hogy a magyar elnökség alatt olyan keményen harcoltunk Horvátországért, de elismerik, hogyha mi akkor elmulasztottuk volna a pillanatot és nem lettünk volna olyan lerázhatatlanok, akkor valószínűleg, mivel a gazdasági helyzet is romlott és egyéb viták kezdődtek, fél évvel később már nem is lehetett volna megcsinálni és akkor ha a bizonytalan jövőbe toljuk ki, amikor ezek az országok komoly áldozatokat hoztak, hát akár a gazdasági szerkezetüket, igazságszolgáltatásukat, ezeket mind át kell alakítani a privatizáció terén, tehát ott bizonyakkor hogy várjuk el, hogy az ottani polgárok, azok lelkesedjenek az Európai Unió iránt.  Tehát ez egy veszélyes játék, hogyha itt halogatunk és mi folyamatosan erre figyelmeztetjük az uniós tagállamokat.  Hát aztán azért visegrádi országok, közép-európai országokat nem kell ebben meggyőzni.  Hát bizony néhány északi, meg nyugat-európai országban, ott rajtuk sokat kell dolgozni.

(Külügyminisztérium)