Az MR1 Kossuth Rádió G7 című műsorának vendége volt Győri Enikő európai uniós ügyekért felelős államtitkár 2014. január 12-én. Az interjú leirata.

Mv: Vendégünk itt a stúdióban Győri Enikő, uniós ügyekért felelős államtitkár. Jó napot kívánok!

Győri Enikő, államtitkár, KÜM: Jó napot kívánok!

Mv: Májusban európai parlamenti választások lesznek. Minden országban voksolni kell, hogy kiket küldünk majd a strasbourgi parlamentbe. Mekkora most a tétje annak, hogy kik kerülnek be a parlamentbe?

Győri Enikő: Itt azt kellene megérteni, hogy egyáltalán nem mindegy egyik országnak sem, hogy kiket küld Strasbourgba.

Mv: Miért?

Győri Enikő: Ez a parlament, ez a nagyon megerősödött a hatásköreit tekintve, amióta létezik. És most már ott tartunk, hogy egyenrangú döntéshozója az Uniónak, tehát nemcsak a kormányok saját elképzelésük szerint alakítják, hogy utána milyen szabályokat kelljen a tagállamoknak követni, hanem a parlament ebbe erősen beleszól. Úgyhogy igenis van tétje annak, hogy a polgárok hogy döntenek, melyik pártoknak adják a bizalmukat. Mindenhol listás választás van, tehát ez egy kimondottan pártok közötti verseny.

Mv: Sokat beszélnek arról, hogy előretörtek azok az erők, akik az Uniót megkérdőjelezik.

Győri Enikő: Ez így van. A legutóbbi közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy azok a pártok, akik vagy az Unió egészének a létezését kérdőjelezik meg, vagy legalábbis sokkal több negatívummal illetik, mint pozitívummal, azok valószínűleg jobban fognak szerepelni. Magyarországon szerencsére én ilyen tendenciát nem érzékelek. Magyarországon a parlamenti pártok közül a Jobbik az, amelyik unióellenes. Én itt úgy látom, hogy legalábbis – és abban bízom, hogy ez így marad, hogy – az ő táboruk, az nem erősödik. De Nyugat-Európában és Dél-Európában viszont azt látjuk, hogy egyre több a protest szavazó, akik mindennel szemben, ami fennáll, azt mondják, hogy elég volt, máshogy kell csinálni. Ez valamilyen szinten természetes válság idején, de én azért abban bízom, hogy mindenki józanul mérlegel, hogy kinek adja a bizalmát, és mindenki átérzi, hogy nagyon nem mindegy, hogy az ellenzőket, inkább azokat, akik szétverni szeretnék a dolgokat, azokat erősítjük meg. De ennek az az útja, hogyha az Unió – meg a nemzeti kormányok is – egyre inkább arra törekednek, hogy olyan kérdésekkel foglalkozzanak, amelyek igazán fontosak a polgárok számára. Itt márpedig a munkahelyteremés, kis- és középvállalkozások megerősítése, és nem pedig fölösleges szabályokkal vagy olyan kérdésekkel, huzavonákkal töltik az idő, aminek semmi köze a hétköznapok valóságához.

***

Mv: Vendégünk itt a stúdióban Győri Enikő uniós ügyekért felelős államtitkár. Hallottuk az előbb, hogy nem lehet sikeres az Európai Unió, hogyha felülről diktálják. Akkor ez most mit jelent a jövőt illetően: hogy nagyobb szabályozást hoz a jövő, vagy pedig nagyobb tagállami önállóságot?

Győri Enikő: Ez az egyik legfontosabb jelenlegi dilemma, erről folyik a gondolkodás. Nagyon sok lépés történt az elmúlt időszakban, amely az együttműködés elmélyítésére irányult, elsősorban az eurózónában. Pontosan azért, mert az mostanra egyértelművé vált, hogy nem lehet közös valutát használnia egy bizonyos számú országból álló közösségnek, hogyha nem egységesítik, nem koordinálják sokkal jobban a gazdaságpolitikájukat. A válság márpedig bebizonyította, hogy nagyon eltérően működni azonos valutát használóknak nem lehet, mert akkor abból csőd van. És ugye mindenki nyögi a következményeit. Pénzügyi szabályokat hozni az mindig egyszerűbb és gyorsabb, mint munkahelyet teremteni. Ezt a válságban, azt hiszem, hogy mindenki megtanulta. Az, hogy egyébként a munkahely-teremtést ki hogyan éri el, itt azért, ugye, a nagy kérdés, hogy most mindent ugyanúgy kell csinálni, vagy lehetnek egyéni utak?

Mv: Igen, és akkor máris a másik oldalon vagyunk.

Győri Enikő: Az a kérdés, hogy egységes séma az egyedül üdvözítő, vagy mindenki azért úgymond egyénieskedhet – bizonyos keretek között? A Magyarországról szóló viták egy része is innen ered. Mi 2010-ben, amikor kormányra kerültünk, akkor egy nagyon nehéz helyzetet örököltünk, én ebbe most nem szeretnék belemenni, de hát egyértelmű volt. És hát a Bizottság mondta meg nagyon karakán módon, hogy Magyarország már minden létező és nem létező bizalmat felélt, nincs még egy életünk és nincs könyörület, azonnal teljesíteni kell és hozni kell azokat a számokat, amelyeket egyébként az előző kormányok folyamatosan vállaltak és mindig elfelejtettek teljesíteni. Hát ilyen körülmények között nem volt nagyon más, minthogy innovatív módon viszonyulni ehhez és kitalálni, hogy akkor hogy lehet teljesíteni az elvárásokat. Hát ennek meg nem örültek, nagyon nehéz volt lenyelni, hogy itt a magyar kormány egy tehermegosztásos politikát választott. Nem a lakosságra hárítva a válságkezelés minden gondját-baját, hanem megosztva a gazdaság szereplői között, olyan szereplők között is, akik egyébként ezeknek az országoknak a felségvizeiről indultak. És hát emiatt aztán természetesen voltak viták; amit most látunk, hogy azért ez a különutas magyar gazdaságpolitika...

Mv: Nem hagyományos, mondjuk.

Győri Enikő: Vagy nem hagyományos magyar gazdaságpolitika, hoz eredményeket. Tehát az, hogy csönd van most már ekörül, kevesebb a kritika – jó, persze, mindig lesz, ne várjuk el, hogy szeressenek, de azt látjuk, hogy jobb a magyar növekedési adat, sokkal, mint az uniós átlag, az eurózóna pedig még recesszióban van. Évtized óta nem dolgoztak annyian, mint most, és a fenntartható módon, az európai intézmények által visszaigazolt módon, a költségvetési hiány az három százalék alatt van.

Mv: Az, hogy most ilyen csönd van és valóban, mint hogyha elhalkultak volna a kritikák, ez mit jelez: ez a beletörődést jelzi az Európai Unió részéről vagy azt jelzi, hogy elképzelhető, hogy ez a modell valamilyen szempontból követhető?

Győri Enikő: Egyrészt benne van az, hogy a tények és számok azok tények és számok, és azokat azért illik tudomásul venni, még ha nem is szeretjük. Másrészt benne van az is, hogy azért mindenki okosabb lesz pár évvel később. Tehát az egyedül üdvözítő megoldás az nem volt egyedül üdvözítő megoldás, ezt most már mindenki látja. Soha nem kérdőjeleztük meg a közös célokat, soha nem kérdőjeleztük meg, hogy adósságot és hiányt kell csökkenteni. Csak azt mondtuk, hogy ehhez szabadabb kezet kérünk. És hát most úgy tűnik, hogy akkor ennek van bizonyos elfogadottsága. Mi 2010-ben semmiféle haladékot nem kaptunk. Mondom, hogy próbáljuk meg úgy felfogni, hogy mindenki bölcsebb lett. Tehát ez azt mutatja, hogy többféleképpen is lehet ugyanazokért a célokért küzdeni.

Mv: Győri Enikő a vendégünk. Az, hogy több önállóságot hoz a jövő vagy több szabályozást hoz az Európai Unióban, az a mostani európai parlamenti választások eredményétől mennyiben függ és függ-e?

Győri Enikő: Azt gondolom, hogy függ. Biztosra veszem, hogy a polgárok olyan döntést fognak hozni, amiből mindenkinek érzékelnie kell, hogy azért egyrészt az, hogy Brüsszel önálló életet éljen, és ne azt csinálja, ami egyébként a tagállami valóságokból következik, ebben egy nagyon fontos jelzés lesz. Tehát, hogy tessék arra odafigyelni, hogy egyrészt nem kell mindent központosítani, figyeljünk arra oda, hogy a döntéseknek tényleg a lehető legalacsonyabb szinten kell megszületniük, másrészt a nemzeti parlamentek hatáskörét ne üresítsük ki. Hát, mégiscsak őbennük kellene, hogy legjobban bízzanak a polgárok, legyen szavuk. Persze pénzügyi szabályozások, eurózóna, nem kérdés, hogy azt Brüsszelben közösen kell az eurózónás országoknak csinálni, na, de hát egyébként például kultúra, oktatás, ott megállj legyen, mert ezek sokkal jobb helyen vannak az egyes tagállamokban. Úgyhogy ebben – én azt gondolom –, hogy lesz egy előrelépés. Amit most látunk, hogy ilyen lopakodó hatáskör-átrendezési törekvések vannak.

Mv: Ezt hogy érti, mire gondol?

Győri Enikő: Hogy egy kicsit a Bizottság is néha előáll olyan javaslatokkal, amit nem feltétlenül tehetne meg, nem feltétlenül kellene ott azt javasolni, hogy mélyítsük az együttműködést. Bel- és igazságügyi kérdésekben van ilyen. Nagy vita folyik arról például, hogy legyen egy európai ügyészség, és milyen hatáskörrel. És amit az Európai Bizottság kitalált és letett a tagállamok asztalára, arról nagyon sok nemzeti parlament azt mondta, hogy elég, nem. Ezt nem szeretnénk, ezt a hatáskört elveszíteni, úgyhogy megállj legyen. És az Európai Bizottság első reakciója rémisztő volt. Azt mondták, hogy de, hát azért még mindig nagyon sok parlament nem szólt egy szót sem, tehát menjünk előre. Na, ezek nagyon rosszízű viták. Ezek mindenkiben negatív élményeket hagynak, mert akkor azt mutatják, hogy ezek nem akarnak tudomást venni az európai valóságokról, és arról, hogy az egyes tagállamoknak mi a véleménye. Márpedig ne építsünk olyan Európát, amihez egyébként a tagállamoknak nincs kedvük, mert hát micsoda dolog ez. A másik pedig, hogy ugye az Európai Parlament hajlamos arra, amit mi magyarok megtapasztaltunk – ugye akkor erre utaltam –, hogy olyan kérdésekben fogalmaz meg elképzeléseket, javaslatokat, ajánlásokat, vagy akár próbál instruálni más szereplőket, amihez egyébként semmi köze. Nincs is hatásköre hozzá. Na, hát ezek nem visznek jó irányba, mert akkor kételyeket ébresztenek, rombolják a bizalmat, úgyhogy ebből a szempontból, hogyha a korábbi ilyen politikai felhangos viták, meg teljesen értelmetlen intézményi huzavonák helyett a lényegről kellene beszélni. Tehát akkor például az, hogy a szélsőséges pártok megerősödnek, akkor arra kevésbé lenne esély.

Mv: Még egy gondolat erejéig kérem, hogy menjünk vissza a magyar megoldáshoz, a rezsicsökkentéshez egészen pontosan. Hogy látja, mennyire találhat követőkre ez a megoldás az Unió többi tagországában?

Győri Enikő: Az, hogy az energiaárakkal foglalkozni kell, az teljesen egyértelmű. Az állam- és kormányfők is foglalkoztak ezzel a kérdéssel májusban. Magyarországot rendszeresen fejbe kólintják amiatt, hogy mit csinál, és miért szól ebbe bele, az energiaárakba, de nincs az Európai Uniónak közös energiaár-politikája. És, hogyha megnézzük a számokat, akkor azt látjuk, hogy ha vásárlóerőhöz mérjük az energiaárakat, akkor az Magyarországon nagyon magas. Tehát nem vagyunk azonos helyzetben, akkor miért várják azt el, hogy az energiaszabályozásban is ugyanaz legyen? És most azt látjuk, hogy Nagy-Britanniában ez téma. Azt látjuk, hogy Hamburgban ez előjön, hogy nem lehet mindent rábízni a piacra. Tehát erről folyik egy európai vita. Az nem baj, hogy van egy magyar elképzelés. Szerintem ez bőségesen belefér az uniós viták egyikébe.

Mv: Fontos-e ebből a szempontból az, hogy nálunk még nincsen euró? Tehát a mozgástér szempontjából ez fontos?

Győri Enikő: Teljesen egyértelműen igen. Az eurózóna, az Magyarországnak egy célkitűzés, csak ez egy távolabbi célkitűzés. Ha megnézzük, a velünk egy cipőben járó országok mind ugyanazt mondják. Senki nem mer most felelősen dátumról beszélni. Méghozzá pontosan azért, mert látjuk, hogy akkor már a gazdaságpolitikai mozgástér egy eurózónás ország esetében nagyon leszűkül. Márpedig egy felzárkózó gazdaságnak szabadabb kézre van szüksége, különben sosem érjük utol őket. Tehát ezért az euró most egy kötöttség. De közben az eurózóna sem feltétlenül rajong azért, hogy minél többen most azonnal bejöjjenek, mert ott is megtanulták, hogyha egy ország felkészületlenül csatlakozik, az nekik gondot okoz. Akkor azt előbb-utóbb meg kell menteni, az az adófizetők pénzébe kerül, és erre senki nem vágyik.

****

Mv: Vendégünk a stúdióban Győri Enikő európai ügyekért felelős államtitkár. Jó volt ezeket a fiatalokat hallgatni.

Győri Enikő, államtitkár, KÜM: Így van, mert akkor én is arról győződöm meg, hogy van értelme az Európai Uniónak. Fiatalok szabadon jöhetnek-mehetnek, dolgozhatnak, tanulhatnak, persze az a jó, ha visszajönnek, de hát mindegyikük arról beszélt, hogy tágra nyílt szemekkel közlekedtek és ők maguk is megváltoztak. És hát ezek azt gondolom, hogy a legfontosabbak, hogy ilyen visszajelzések érkezzenek ezekről az uniós ösztöndíj programokról.

***

Mv: Ez itt a G7, a Kossuth Rádió gazdasági magazinja. Vendégünk itt a stúdióban Győri Enikő, uniós ügyekért felelős államtitkár. Nos, hát a magyar euró, uniós tagságunk tízedik évfordulóján most éppen az idén nincsen napirenden, de talán a huszadik évfordulón már talán nekünk is az lesz a gondunk, hogy belefér-e a pénztárcánkba a nagyobb euró, vagy nem. Sok elvétett céldátumunk van, van egy pár. Most nincs is ilyen céldátumunk, de azért mindig megkérdezik az emberek, hogy hát körülbelül mégis. Következő tíz évben benne van ez?

Győri Enikő: Én sem szállok be ezekbe a számháborúkba, mert nem látom értelmét. Meg kell erősödnünk, fel kell zárkóznunk, és amikor már elég stabilan állunk a lábunkon, akkor nézzük meg, hogy eljött-e a pillanat. Lettországban egyébként nagyon érdekes: a közvélemény legalábbis vegyesen viszonyul a lett euró-bevezetéshez. Minden mutató azt mutatja, hogy a polgárok Európa összes országában leginkább az áremelkedéstől tartanak. Féltek ettől a lettek is. Most még korai megmondani, hogy az ott megtörtént vagy nem, de a lett kormány nagyon okosan előre leboltolt – ha mondhatok ilyet – a kereskedelmi szférával, hogy ezt ne csinálják. Úgyhogy hát majd meglátom, én nagyon drukkolok nekik. Drukkolok ennek a magyar fiúnak is, aki ott egy magyar boltot indított. Nekem mesélték, hogy annak idején a magyar áruk, hát ugye a Szovjetunió részeként azok jelen voltak a piacon, úgyhogy egyszerre van némi nosztalgia, hogyha magyar termékeket látnak, no de azért vannak ilyen rossz érzések is, hogy az milyen időkre emlékezteti őket. De hát például a litván elnökség alatt sikerült nagyon sok rendezvényen magyar bort szolgáltatni, és abban bízom, hogy a 2015-ös lett elnökség alatt erre ott is nyílik majd lehetőségünk.

Mv: A műsor vége felé érdemes lehet beszélni arról, hogy a nagy Európai Unióban, mint egy nagy családban vannak szép pillanatok, jó pillanatok, vannak gondok, vannak nehéz pillanatok, és persze vannak ilyen viccesnek tűnő szituációk, helyzetek is. Most például a dán cukrászok duzzognak, mert nemzeti eledelükben, a fahéjas csigában az Unió szerint túl sok a fahéj, és ez káros lehet az egészségre. A dánok pedig azon háborognak, hogy ők így szeretik, és már kétszáz éve szeretik így a fahéjas csigát. Februárban kormányzati szinten próbálják majd megmenteni a dán sütit. Győri Enikő a vendégünk. Ön a dán elnökség alatt talán kóstolta ezt a bizonyos sütit, amiről most beszélünk?

Győri Enikő: Bevallom férfiasan, hogy nem emlékszem a fahéjas csigára. Sok mindenre emlékszem a dán elnökségből, például arra, hogy őket csapvizes elnökségnek hívták, mert azt mondták, hogy náluk nagyon jó minőségű a csapvíz, akkor miért kelljen ásványvizet rakni az asztalra. És finom halakra emlékszem, a fahéjas csigára nem. No de hát tényleg így van ez, hogy az Unió megkérdőjelezi, hogy mennyi fahéjat rakjanak a dánok a fahéjas csigájukba, akkor tényleg nem kellenek ennél jobb példák arra, hogy mivel akarja az Unió bosszantani a polgárokat. Hadd döntse majd el az a dán ember, hogy ő most szereti a fahéjas csigát, és mennyi fahéjjal szereti. Aztán, hogyha neki ez problémát okoz, – mert vannak, akik allergiásak a fahéjra – az majd nem eszi meg, de ezt ne Brüsszelben akarja valaki kitalálni. Viccnek nem rossz, meg így vasárnapi beszélgetéstémának jó, csak nehogy aztán ez valóság legyen.

Mv: Nekünk is szerencsére sikerült, nekünk magyaroknak a mákos bejglit megmentenünk. A közösségben, az európai közösségben azért ez is egy egészségtelen ételnek számít, a mák.

Győri Enikő: Szép monarchikus hagyományaink vannak, úgyhogy a sógorokra számíthatunk. Egyszer egy spanyolajkú mondta nekem, hogy mi ilyen földes tésztát eszünk, mert ez úgy néz ki. Hát, de nem kényszerítjük senkire, csak hagyják, hogy mi megegyük!

Mv: Kedves hallgatóink, ez volt a G7, a Kossuth Rádió gazdasági magazinja. Megköszönöm Győri Enikőnek, uniós ügyekért felelős államtitkárnak, hogy itt volt velünk és beszélgethettünk.

(Külügyminisztérium)