Győri Enikő felszólalt az európai uniós elnökség prioritásaival foglalkozó politikai vitán az Országgyűlésben 2010. október 20-án. A beszéd leirata.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy én is szólhatok a vitában, és én is a képviselő uraknak köszönetet szeretnék mondani azért, hogy kaptunk egy jó diagnózist az előttünk tornyosuló problémákról és kihívásokról, és azt gondolom, hogy ezekben egyet tudtunk érteni. Azért is tudunk bennük egyetérteni, mert Európa és Magyarország problémái, gondjai, céljai egybeesnek jelen pillanatban. Ez megkönnyíti az elnökség dolgát is, hogy amikor mi európai uniós érdekeket képviselünk, akkor meggyőződésünk, hogy magyar polgárok érdekeit is szolgáljuk.

Köszönöm, hogy elfogadták azt a koncepciónkat, hogy az embert helyezzük gondolkodásunk középpontjába, mindig az emberi tényező legyen minden politikánkban minden lépésünknek az alapja. Hiszen még a gazdasági kormányzásban is, amikor arról beszélünk, hogy ne éljünk a jövendő generáció terhére és az ő költségeikre, akkor is az emberekről beszélünk, amikor feszítettebb költségvetési politikákat tartunk szükségesnek, amikor munkahelyeket teremtünk, amikor a család fontosságáról beszélünk, amikor a demográfiai problémákat emlegetjük.

Beszéltünk róla, és úgy láttam, hogy a diagnózisban egyetértettünk, hogy a nehéz sorsú közösségnek, a romáknak a felemelése mindannyiunk közös feladata. Egyetértettünk, hogy ez nemcsak nemzeti ügy, hanem európai ügy. Egyetértettünk, hogy a kulcs a munkahelyteremtés és az oktatás, és egyetértettünk, hogy a leszakadó térségeket kell segíteni. Járóka Lívia képviselő asszony az Európai Parlamentben kidolgozott egy krízistérképet, egy európai krízistérképet, az Európai Bizottság ezt tanulmányozza, és meggyőződésem, hogy ilyen különleges kormány-Európai Parlament-Magyar Országgyűlés-Európai Bizottság összefogásban egy nagyon jó európai keretdokumentum születik meg a magyar elnökség végére.

Amikor az emberi tényezőt keressük, akkor természetes, hogy a víz, az ivóvíz tisztasága, a környezetvédelem és szeretett folyónk, a Duna is szóba kerül. Örülök, hogy nagyon sok képviselő beszélt ezekről a témákról. A Duna-stratégiáról szóltunk, megerősítettük, hogy az ivóvízbázis védelme számunkra kincs és legfontosabb teendő. Szlovákiával együtt próbáljuk meg a vezető szerepet ebben a projektben elérni, Romániával együtt pedig az aszály és az áradás témakörben szeretnénk vezető szerepet betölteni ennek a stratégiának a megvalósítása alatt.

Én támogatom, hogy legyen Európában egy zöldfordulat, ennek összes aspektusával. Ezért is fogadta meg ez a kormány a parlament ajánlását, hogy a vízpolitikával is foglalkozzunk. Az Európai Unió 2012-ben szeretne egy átfogó vízpolitikai revíziónak nekikezdeni. Mi szeretnénk ezt a munkát megalapozni, és egy integrált vízpolitikai kezdeményezést teszünk a Környezetvédelmi Tanácsban, bízunk benne, hogy következtetéseket is fogunk tudni elfogadni. Itt is az extrém időjárási helyzet kezelésére szeretnénk, ha lenne európai megoldás. És biztos vagyok abban, hogy a vörösiszap magyarországi tragédiája mindenkinek felhívta a figyelmét arra, hogy a veszélyes hulladékok, bányahulladékok, ipari katasztrófák témakört is újra kell gondolni az Európai Unióban. Csak idézném Georgieva biztos asszony szavait: az nem lehetséges, hogy az Európai Unió tud segíteni a pakisztáni áradásban, de nem tud segíteni egy magyarországi iszapkatasztrófa kapcsán. Tehát nekünk feladatunk, hogy ebben segítsük a közös gondolkodást.

Amikor az emberek biztonságáról beszélünk, akkor a külügyminiszter úr említette a külkapcsolati biztonságot is, de az energiabiztonság kérdésében, hogy mindig hozzájussunk a megfelelő energiaforrásokhoz, ezekben stratégiai döntéseket szeretnénk elérni a magyar elnökség alatt. És megint, hogy igenis zöld Európában gondolkodunk, az Európai Bizottság energiahatékonysági akcióterve megjelenik a magyar elnökség alatt, és az is napirenden szerepel, hogy az európai hálózatokba a zöldenergiát hogyan lehet becsatornázni, és bízom benne, hogy e téren is előrébb jutunk. Ezek voltak azok a pontok, amelyekben úgy látom, hogy egységes volt az Országgyűlés.

Egy általános dilemma van, amiben úgy látom, hogy egy párt nem osztja azt a nézetet, hogy most akkor több vagy kevesebb Európát szeretnénk, hogy fel kell-e adni önrendelkezésünket azáltal, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk. A kormány elkötelezett az erős Európa iránt, nem önmagáért, hanem azért, mert azt gondoljuk, hogy Magyarország lesz általa erősebb. A mai világban, ahol sokféle régi és új nagyhatalom verseng, Magyarország önmagában egyedül nem tudja hallatni a szavát, és csak egy nagyobb közösséghez tartozva, abban egyébként aktívan fellépve tudjuk érdekeinket érvényesíteni.

Még egy megjegyzés: nem lehet elvárni azt az Európai Uniótól, hogy egyszerre ne szóljon bele az ügyeinkbe, hogy ne adjunk fel semmit az úgynevezett abszolút szuverenitásunkból, másrészt pedig elvárni, hogy oldja meg a magyar kisebbségek összes problémáját, illetve hogy mondjuk, 2006 októberében hallassa a hangját. Tehát a két dolog egyszerre nem megy.

Végezetül pedig szólnék néhány szót azokról a kérdésekről, amelyeket mindig csak ilyen mellékesként kezelünk, hogy hogyan valósítjuk meg ezt az elnökséget Magyarországon, és ez valóban a tartalomhoz hozzátartozik, hogy hogyan mutatkozunk be itt.

Volt turizmusra irányuló kérdés, és rögtön hadd válaszoljak rá, hogy mi a hasznunk - már csak ha a nagyon anyagias szemléletünk van – származik az elnökségből. Előzetes számításaink szerint egy 4-4,5 milliárd eurónyi – bocsánat, szép lenne –, vagyis forintnyi bevételünk származik magából az uniós elnökségből, és hogy az önkormányzatoknak és az államnak milyen bevétele lesz, azt egy olyan 1,2 milliárdra tesszük helyi adóból, áfából és minden egyébből. Tehát ennek a közel 40 ezer látogatónak a fogadása, akik csak erre a programsorozatra érkeznek a 230 rendezvényre, anyagi értelemben is van haszna az ország bemutatkozási lehetőségén túl.

Úgy döntöttünk, hogy nagyon tudatosan állítjuk össze mind az itthoni promóciós, mind a külföldi promóciós rendezvényeinket, ugyanis azt gondoljuk, hogy ez az elnökség nemcsak a kormány, az Országgyűlés, a pártok, a politikai elit ügye, hanem minden magyar polgár ügye, és ilyen típusú rendezvényeket állítottunk össze. Azt kívánjuk üzenni Európa és Magyarország összes polgárának, hogy éljen az Unió adta lehetőségekkel. Az Unió nem önmagáért jó, az Unióban tennünk kell azért, hogy érezzük ennek a hasznát. Sokan talán nem is tudják, hogy mi mindent biztosít számunkra. Biztosítja a szabad mozgást. Én abban bízom, hogy jövőre már bármiféle igazolvány mutogatása nélkül lehet majd Székelyudvarhelytől, mondjuk, Lisszabonig közlekedni. Ez ma még nem így működik, de hogy Európának köszönhetjük, hogy olcsóbbak a repülőjegyek, hogy a roamingtarifák a mobiltelefonokon olcsóbbak, ezeket vegyük észre, és tegyünk azért egyébként mindannyian, magunkért és a közösségünkért, hogy a sorsunk jobbra forduljon.

Ezért szánunk forrásokban és figyelemben is sokat az önkéntesség évének. Masszív civil programsorozattal készülünk. 2011 az önkéntesség éve, 130 millió forintos költségvetéssel és európai bizottsági forrásokkal rendelkezünk. Lesz pályázat a civil szervezetek számára. Holnap egyeztetünk a civil szervezetekkel egy nagy konferencia keretében, ahol elmondhatják a véleményüket, ahogy önök ma itt az Országgyűlésben arról, hogy ők mit gondolnak a mi elnökségi terveinkről; a Liszt-év, a Duna-stratégiához kapcsolódó kulturális rendezvények, a hagyományos kultúrák egymás mellett éléséről szóló rendezvények, illetve Lengyelországgal közös rendezvényekkel készülünk. Abban bízom, hogy a miniszterelnök úr a lengyel miniszterelnöknek át fogja adni személyesen és fizikai értelemben is azt a stafétát, amit majd itt a mi elnökségünk alatt mi csak szimbolikusan kapunk meg, és mi fizikai értelemben kívánjuk átadni.

Köszönöm a figyelmüket. Engedjék meg, hogy egy idézettel zárjak, amit XXIII. János pápa a vallások közötti párbeszéd kapcsán mondott: "Keressük azt, ami összeköt, és próbáljuk meg félretenni azt, ami elválaszt.”

(Külügyminisztérium)