Győri Enikő államtitkár volt a Gazdasági Rádiónál a nap vendége 2013. március 5-én. Az államtitkár a beszélgetés során Latin-Amerika és Európa kapcsolatáról, a Tóásó ügyről, valamint az Európai Unió többéves pénzügyi keretéről beszélt.

Mv: A mikrofonnál Lakatos László. Köszöntöm a hallgatókat! Vendégem a stúdióban Győri Enikő, a Külügyminisztérium európai ügyekért felelős államtitkára Kezét csókolom!

Győri Enikő, államtitkár, KÜM: Jó estét kívánok!

Mv: Államtitkár asszony most tért vissza néhány napja Latin-Amerikából. Egy körutat tett, egy néppárti rendezvényen vett részt, és hát gondolom, hogy kihasználta, hogyha már megtett ennyi kilométert, akkor gyorsan meglátogatta ott a környező országokat, és hát rögtön adódik is a kérdés, hogy miért pont az európai ügyekért felelős államtitkár megy Latin-Amerikába, Dél-Amerikába, de aztán én megpróbáltam megválaszolni, mivelhogy néhány hónap alatt az Európai Unió és Herman Van Rompuy is két latin-amerikai találkozón is részt vett, tehát valószínű, hogy az uniónak is egyre fontosabb a térség. Tehát ez az oka annak, hogy ön ment Dél-Amerikába, Latin-Amerikába, vagy valami más oka van?

Győri Enikő: Vegyük sorjában, mert több dologgal is lehet ezt magyarázni, hogy miért dugtam ki az orromat Európán kívülre, egyébként valóban először a mandátumom alatt. A meghívás az a magyar kormány egy tagjának szólt, az Európai Parlamenten keresztül érkezett. A spanyol Néppárt elég szoros kapcsolatot tart – hát már csak történelmi okokból kifolyólag is – a dél-amerikai hasonszőrű pártokkal. Ugye tudni kell, hogy azért Dél-Amerika legtöbb országában baloldali kormányok vannak, ilyen-olyan, különböző rendezkedésűek, orientáltságúak, de azért többségében baloldali kormányok vannak, de hát mindenhol van azért néppárti formáció is, és a spanyol Néppárt rendszeresen tartja velük a kapcsolatot. Miniszterelnök úr vendége volt még tavaly novemberben egy madridi rendezvénynek, ahol az Európai Unió alapértékeiről és a keresztény értékekről volt szó, és hogy ezek milyen szerepet játszanak a mai politikai életben. Latin-Amerika egy olyan kontinens, ahol ezek az értékek azért sokkal erősebben jelen vannak a mindennapokban, és ezért rendeztek ott, ez a limai egyik katolikus egyetemen, a spanyol Néppárt segítségével, közvetítésével Értékek, amik összekötnek címmel egy konferenciát. Mi az, ami közös Európában és Latin-Amerikában. És mivel Magyarország nagyon egyértelműen kiállt az elmúlt időszakban az értékek mellett, ezek hangsúlyosan és új formában jelennek meg a magyar alkotmányban, érdekes volt számukra, hogy egy közép-európai ország mit tud hozzáfűzni ahhoz a dialógushoz, ami köztük folyik. Ezért kértek valakit Magyarországról, és mivel én beszélek spanyolul, ezért gondolom ezért eshetett rám a választás, és szent igaz, ha már ott voltam, akkor mind a perui kormány több tagjával találkoztam, illetve átmentem Bolíviába is.

Mv: De azért az is igaz, hogy az Európai Uniónak nagyon fontos, vagy egyre fontosabbnak tűnik a térség?

Győri Enikő: A két kontinens újra felfedezi egymást, ami nagyon helyes. Tehát ahogy Magyarország véghezvisz egy globális nyitást. Ugye mondtam, hogy én kidugtam az orromat Európából. Nekem kimondottan egy szellemi felfrissülést hozott, hogy egész más nézőpontból szemléltem a világot. Mi itt Európában azért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy – ez egy spanyol kifejezés is –, hogy mi vagyunk a világ köldöke, tehát az van, és az a lényeges, ami nálunk történik, és hogyha az ember eltávolodik pár ezer kilométert – mondjuk átrepüli valamelyik óceánt –, akkor hirtelen megváltozik a világ, és lehet, hogy Európa egészen kis ponttá válik onnan nézve. Már most, ha csak azt nézzük, hogy...

Mv: Már egyébként, hogyha az ember ránéz egy földgömbre, vagy egy térképre, már azon is hogyha csak egy ilyen Eurázsia méretű részt néz meg, akkor úgy kezd törpülni az unió, de hogyha még messzebbről nézzük, és mondjuk a bolygót, akkor valóban egy egészen kicsi pont.

Győri Enikő: Ez így van, tehát én azért vagyok nagyon hálás ennek az alkalomnak, hogy megkaptam ezt az esélyt, hogy más szemszögből nézhessem önmagunkat, és nem csak Magyarországot, hanem az egész Európai Uniót, és amikor azt mondom, hogy a két kontinens újra felfedezi egymást, akkor ez igaz. Ugye Latin-Amerikában nagyon sok integrációs formáció létezik. Az ottani országok is keresgélik, hogy hogy lehet egymással jobban együttműködni. Hát ezek nagy része kezdetleges, de létrejött pár évvel ezelőtt egy Celak nevű formáció, amely a karibi országoktól kezdve egészen a Patagóniáig húzódó övezetet egységesíti. Azért az nem az Európai Unió ottani megfelelője egyelőre, de ők...

Mv: Hát hiszen, de egyébként meg, hogyha az Európai Unióhoz hasonló formációt akarunk nézni, akkor elég csak Brazíliára gondolni, ott körülbelül van 27 tagállam, és körülbelül akkora, mint az unió.

Győri Enikő: Igen, tehát a méretek azok, és a léptékek azok nagyon eltérőek, de például január végén volt egy csúcstalálkozó – Ön is említette, hogy Herman Van Rompuytől kezdve, José Manuel Barrosóig, és az Európai Unió legtöbb miniszterelnökéig jelen voltak Santiagóban az ottani csúcson –, ahol azt tekintették át, hogy milyen együttműködési lehetőségek vannak, és én azt tapasztaltam, különösen Peruban, hogy ők készek és szeretnének minél inkább együttműködni. Peru most kötött nemrégiben egy szabadkereskedelmi megállapodást az unióval. Nekik van már ilyen, ott a csendes-óceáni térségben egy ilyen együttműködésük. Az Egyesült Államokkal is van. Kínával nagyon-nagyon kereskednek. A kereskedelembe kapaszkodnunk kell nekünk, Európának. Befektetésekben még elsők vagyunk Latin-Amerikában, és egyelőre úgy tűnik, hogy ez így is megy, és mi vagyunk a legnagyobb segélyezők.

Mv: És egyébként Peru és Magyarország között – már csak a távolságot is, ha nézem – hol lehet a legjobb kapcsolódási pont, vagy miben tudunk mi úgy együttműködni, hogy az kölcsönösen jó legyen, és hogy talán egy picit kiemelkedjünk abból, hogy mi az uniónak vagyunk egy pontja, hanem hát kivegyük rendesen belőle a részünket?

Győri Enikő: Így van, én magam is ezt kerestem mielőtt elindultam, hogy akkor mik azok a kérdések, amelyekről érdemes egymással beszélgetnünk, és azért találtam ilyet. Tehát régebben azért erősebbek voltak a kapcsolatok. Mind a kereskedelmi kapcsolatok, mind az egyéb együttműködési formák. Illúzióink ne legyenek. Azért az a több mint tízezer kilométer az ott van és ott is marad. Tehát a realitások talaján kell mozogni, de ez egyben nem lehet kifogás arra, hogy ne csináljunk semmit. Tehát nem az a cél, hogy mondjuk most hány millió vagy milliárd legyen a forgalom a két ország között, hanem nézzük meg, hogy mik azok a rések, ahol igenis van keresnivalónk. A magyar szakemberek iránt van érdeklődés.

Mv: Lassan már Magyarországon is egyre nagyobb igény lesz magyar szakemberek iránt, mert magyar szakemberek egyre inkább spriccelnek szét a világba, és tényleg akárkivel beszélek, akár ha Afrikáról beszélünk, bármelyik arab országról beszélünk, de Nyugat-Európáról is, és – ahogy mondja – Latin-Amerikában is az első mondat az, hogy magyar szakemberekre szükség van, de hát itthon is az lenne.

Győri Enikő: Hát persze. Én azt szeretném, hogyha ez egy egészséges mozgás lenne, nem csak elmennének, hanem haza is jönnének. Egyébként több program fut, most a kormány több ilyen előterjesztésen dolgozik, ami pontosan ezt célozza. Na de milyen szakemberekre, vagy hogy mire van ott szükség? Peru egy rendkívül gazdag ország. Mindig is az volt Kolumbusz Kristóf óta, vagy Francisco Pizarro mióta meghódította és az inka birodalomnak véget vetett, hát eddig a maximális kiaknázás folyt. Most azért már ők is rájöttek arra, hogy az egyelőre korlátlan nyersanyag gazdagság az akkor fogja őket igazából gazdagítani, hogyha azokat megpróbálják helyben feldolgozni, és akkor magasabb hozzáadott értéket produkálva továbbexportálni, és ehhez viszont szükségük van képzett emberfőkre. A víz volt az a témakör, amiről részletesebben is beszéltünk. Az a víz az nekünk is egy kincs. Kicsit más jelleggel itt a Kárpát-medencében, mint mondjuk Peruban, de ott például akármerre jártam, mindenhol óriási építkezések vannak, csatornázások. Az ivóvíz – a tiszta, jó minőségű ivóvíz – az náluk kulcskérdés. Ugye, az emberek élete múlik rajta. Betegségek ellen akkor lehet védekezni, hogyha van biztonságos ivóvíz, és ott azért az ehhez való szaktudás az csak részlegesen van meg. Tehát ilyen képzésekben ők nagyon partnerek lennének, és amikor azt mondta nekem a perui külügyminiszter-helyettes, hogy egyébként ők nem segélyt kérnek, és ők nem ingyen akarnak ösztöndíjakat, ők megfizetik, mert köszönik szépen, megtehetik, hát öt-hat százalékos fenntartható állandó növekedésük van. Megkérdeztem, hogy a válság, az mit jelentett Peruban? Hát nézett rám. Tehát, hogy mi az, hogy válság? Jó, hát most egy kicsit sarkítok természetesen, mert pontosan tudják, hogy mi történik, de köszönik szépen, ők jól vannak. Ilyen kérdésekben, tehát például egy ösztöndíj programnak a kidolgozásán, hogy fogadjunk perui diákokat, és utána ők hazamennek, és akkor ezekbe a résekbe illeszkedve ők ott nagyon komoly hozzáadott értéket tudnak képezni.

Mv: Most egyszerre egy csomó kérdés eszembe jutott. Belekapaszkodnék ebbe a válság kérdésbe. Olvastam egy cikket, amelynek az volt a címe, hogy Peru kíváncsi a magyar válságkezelő tapasztalatokra, és éppen ezt akartam fölvetni, de hát Peru azért nem annyira érezte meg a nemzetközi pénzügyi válságot, mint mondjuk Magyarország vagy akár az egész unió.

Győri Enikő: Hát igen, de ugye azért...

Mv: De mire voltak kíváncsiak akkor ebből?

Győri Enikő: Azért van egy válságkezelési útnak egy magyar módja most, és az, hogy ők nincsenek válságban...

Mv: Elég zajos a világban...

Győri Enikő: Elég zajos a világban, ugye azért picit csendesednek a vizek – hál' Istennek –, de az, hogy mi egy kicsit másképp csináljuk, és abban bízunk, hogy ez egy sikeres modell lesz, ez a hír még odáig is eljutott, és azért a neoliberális válságkezelésnek a módja, mint általánosan bevett recept, ezt ismerik, és ha valaki másként jár el, akkor aziránt van érdeklődés. És akkor, amit én még ott láttam, ugye ott az államnak komoly bevételei vannak. Ugye erről beszéltünk az előbb, és pontosan az van ott most napirenden, hogy hogy lehet ezt a közjóba forgatni. Tehát azért Lima közel tízmilliós óriás város. Kicsit úgy látom, hogy a saját fejlődésüknek az áldozatai abból a szempontból, hogy hirtelen nagyon megnőttek. Alig lehet közlekedni, olyan közlekedési dugók vannak. Nincs metró, mindenki autóval közlekedik, illetve ilyen kis mikrobuszokkal. Nincs rendes, jól szervezett tömegközlekedés. Ilyen kis privát busztársaságok viszik az embereket, emiatt aztán minimum másfél óra a reptérre való eljutás, de lehet, hogy három óra lesz belőle. Ezért mondom, egy picit a saját hirtelen növekedésük áldozatai. Na most, ezekkel a dolgokkal meg kellene küzdeniük. Ez nagyon lassan megy. Azért Peru nem kivétel abból a szempontból, hogy ott is azért a korrupció. Ki jut üzlethez, ki nem. Tehát ott azért még nagyon sok mindent kell tenniük azért, hogy a rendszer gördülékenyebben működjön, és ezek a közművekbe, infrastruktúrába való beruházások, ezek ma szerepelnek napirenden. Abból is lehet tanulni, hogy mit hogyan nem kell csinálni. Tehát mondjuk, hogy milyen szociális ellátó rendszert építsenek ki, hogy az mind több perui polgárra vonatkozzon, de közben fenntartható legyen, ne rokkanjanak bele. Ezzel kapcsolatos tapasztalataik az, hogy mi egy munka alapú társadalomra próbálunk áttérni, és a jóléti társadalmat azt Magyarország olyan formájában, ahogy Nyugat-Európában létezett, létezik, ugye soha nem ismertük, és ezek a dolgok mind...

Mv: És úgy tűnik, hogy nem is fogjuk soha megismerni.

Győri Enikő: Ezek a dolgok ezért ott sokkal érdekesebbek, és nekik lehet, hogy érdekesebb egy ilyen országot, amelyik ezt végigjárta, ezeket a lépcsőket. A mi korábbi hibáinkból, illetve jelenlegi tapasztalataiból talán többet vagy jobban tudnak hasznosítani.

Mv: Említette itt az ösztöndíjakat, és ugye itt a magyar felsőoktatás átszervezése kapcsán többen már elsiratják a felsőoktatási intézményeket. Ugye egészen friss hírek azok, hogy a legnevesebb egyetemeinkről folyamatosan bocsátják el az oktatókat, miközben volna valóban nagyon nagy igény a világról mindenhonnan ösztöndíjasok fogadására, sőt nem is feltétlenül ösztöndíjasokra, hiszen – és akkor most egy kicsit tágabban néznék a világra – mondjuk van egy Afrikával is foglalkozó műsorom, ahol rendszeresen nigériaiak kérdezik meg, hogy miért nem kell nekünk igazán a nigériai pénz, hiszen még több nigériai diák jöhetne ide, de az a fránya vízum. És akkor azt hiszem, hogy a legjobb személy van itt, hiszen európai uniós ügyekért felel, és mindig az unióra fogjuk, hogy a schengeni határok miatt nem tudunk beengedni megfelelő mennyiségben mondjuk afrikai, közel-keleti, vagy bárhonnan érkező üzletembert, diákot, és a többi, miközben a tapasztalat meg azt mutatja, hogy amikor hozzánk jön egy üzletember, akkor az megkapja a német vízumot, sőt sokszor a magyar üzletemberek azt tanácsolják az afrikai vagy bármelyik harmadik országból érkező üzletembernek, hogy figyelj, menj a német nagykövetségre, menj a cseh nagykövetségre. Csak – és nagyon hosszú a kérdés, tudom – bennem mindig megmozdul az, hogy ha valaki elmegy mondjuk a szlovák nagykövetségre valahol, ahol mondjuk korábban volt magyar nagykövetség, most nincs, és megkérdezik tőle, hogy de miért akar bejönni az unióba, és azt mondja, hogy hát Magyarországra akarok menni üzletelni, azt mondják neki, hogy jöjjön inkább hozzánk. Mit tudunk tenni azért, hogy ezekre az igényekre Magyarországnak is előnyös változás lehessen?

Győri Enikő: Na haladjunk szép sorjában. Ösztöndíj-program. Talán emlékszik. Én legalábbis nagyon jól emlékszem, amikor én jártam egyetemre – én a Közgazdaságtudományi Egyetemre jártam –, nekem a csoporttársaimnak egy igen jelentős része külföldi volt. Afrikából, Ázsiából, Lengyelországból, Oroszországból, mindenhonnan voltak diákok, akik megtanultak magyarul, eljöttek, egy évet nyelvi előkészítőn töltöttek, és utána velünk jártak együtt egyetemre. Ezek az együttműködések ezek megszűntek rögtön a rendszerváltás után. Peruban nem találkoztam olyannal, aki Magyarországon tanult volna. Biztos lehetne ilyen találni, de több ázsiai országban dolgozó barátom meséli, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, hogy ezeket az egykori Magyarországon tanuló diákokat, akik most ilyen negyvenes-ötvenesek, és még nagyon szép emlékekkel rendelkeznek a diákéveikről, általában jól érezték magukat, ők most már akár vezető pozícióban is vannak, hogy akkor most gyorsan ezeket a most már lassan szertefoszló kapcsolatokat újjáépítsük. Ez egy egyértelmű szándékunk. Külügyminiszter úr tavaly Brazíliában és még néhány latin-amerikai országban járt, és ott már nagyon konkrétan beszéltek a brazilokkal egy ösztöndíj-programról. Több száz brazil diák fogadására készülünk. Lesz egy modell-egyezmény. A peruiak rögtön azt kérték tőlem, hogy ezt a modell-egyezményt juttassuk el nekik, és akkor ők is szeretnének egy hasonlót. Én ebben óriási fantáziát látok, ezt csinálnunk kell. Tehát az Emberi Erőforrások Minisztériumával együtt a Külügyminisztérium dolgozik ezen a miniszterelnök utasítására, tehát ezt meg kell csinálni. És akkor ugye a második kérdés a vízumok, beutazás, hova lehet utazni...

Mv: Hát igen, mert...

Győri Enikő: ...hova nem lehet beutazni.

Mv: ...ez egyébként egy jó üzlet, tehát az oktatás...

Győri Enikő: Abszolút, hát...

Mv: ...az a világ egyik legjobb üzlete, és az látszik, hogy mondjuk Japántól, Kínán keresztül a feltörekvő országokig mindenhonnan a tudást keresik, és a kínaiak is fizetnének érte, az afrikaiak is fizetnének érte, nem is keveset...

Győri Enikő: Igen.

Mv: ...és akik itt tanulnak, azok most fizetnek is érte nem is keveset, nem beszélve a másodlagos költésükről, tehát ez egy jó üzlet lehetne.

Győri Enikő: Így van, hát ugye régen ez kommunista elvtársi alapon működött. Gyanítom, hogy nem a fejlődő országok fizettek azért, hogy itt tanulhassanak. Most más a helyzet. Én is azzal kezdtem, ahogy a peruiak azt mondták, hogy ők nem ingyen keretet kérnek vagy ösztöndíjat, ők fizetnek érte. Megváltozott a világ. Erre nagyon oda kell figyelnünk, kapaszkodnunk kell, de például ki kell használnunk azt, hogy még ezért oktatási téren Európának előnye van, és Magyarországnak is, tehát ne éljük föl azt a tőkénket, amink van, hanem ebbe kell befektetni, ezt kell megerősíteni, és akkor szélesíteni kell az együttműködési kört.

Mv: De ehhez az kell, hogy be tudjanak ide utazni azok a harmadik országbeli diákok, akik tudnának itt sokat költeni.

Győri Enikő: Így van. Az Európai Uniónak egységes vízumpolitikája van.

Mv: Akkor mi az oka annak, hogy a német nagykövetségek sokkal lazábban vagy gyorsabban kiadják a vízumot, mint mondjuk a magyar?

Győri Enikő: Azért a biztonsági előírások – meggyőződésem –, hogy mindenhol, akárhol levő német nagykövetségen is megvannak. Tehát én azt gondolom, hogy a németben lehet bízni, hogy precízek, pedánsak. Ezeket tőlük szoktuk tanulni, nem? Tehát azért azt hiszem, hogy itt nincsen kivétel. Nagyon figyelünk arra, hogy kit engedünk be. Azért a XXI. században sajnos a biztonság, terrorizmus. Ezek olyan kérdések, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, bármennyire a globális nyitás korszakát éljük mindenhol az Európai Unió tagállamaiban. Tehát oda kell figyelnünk, jól működő rendszernek kell lennie, de vannak technikák arra, tehát azért diákvízum, ösztöndíjas programoknál, akkor is kell egy ellenőrzés, hogy valaki mondjuk ne egy terroristacsoport tagjaként érkezzen ide fedésben, hogy ő egyébként ösztöndíjas. Tehát azért azt gondolom, hogy igenis jogunk van ahhoz a magyar állampolgárok biztonsága érdekében, hogy nézzük meg, hogy kit engedünk be. Hogy ezt egyébként gördülékenyen kell tenni, és nem elrettentve az ide utazni szándékozókat, az természetes. Tehát az uniónak közös vízumpolitikája van, nem folytathatunk önállóan – mondjuk – olyan megállapodást, hogy valakivel mondjuk eltöröljük a vízumkényszert, de ennek azért – azt gondolom, hogy –, a biztonság tekintetében nagy haszna van.

Mv: Igen, ezt értem. Az jutott eszembe, hogy talán a németek jobban felszerelt irodákkal bírnak.

Győri Enikő: Ne hasonlítsuk a német külszolgálati hálózatot a magyarhoz, de ha én körülnézek – és ezt megtettük, hogy milyen a magyar külszolgálati hálózat, a missziók, hány helyen vagyunk jelen más országokhoz képest –, hát azt kell hogy mondjam, nem kisebb a magyar hálózat, mint a hasonló méretű országoké. Peruban már nem vagyunk ott. Egy tiszteletbeli főkonzulunk van egy magyar származású üzletember személyében. Bolíviában sem vagyunk ott. Természetesen Németország, Spanyolország mindkét országban ott van rendes nagykövetséggel, diplomatákkal. No de hát azért nem is ugyanaz az erőnk. Mi a Buenos Aires-i nagykövetségünkkel próbáljuk meg lefedni ezt a térséget. Egyébként napirenden szerepel jelenleg a Külügyminisztériumban, hogy a globális nyitás jegyében hol kellene újranyitnunk. Ugye sehol nem volt kellemes bezárni. Nem örültek azok a kormányok, ahonnan kivonultunk.

Mv: Nálam itt volt egy nigériai üzletember, aki egyszerűen sértésnek... tehát azt mondta, hogy kicsit Nigériában úgy megsértődtek ezen.

Győri Enikő: Megorrolnak az emberre, ez teljesen természetes, és meg is értem, de valahol elfogadják, tehát ők is körülnéznek. Azért a tényleg velünk egy méretű országok, nagyon sokan a nálunk jóval gazdagabb országok – svédek, finnek – drasztikusan racionalizálták a külszolgálati hálózatukat. A közszolgálat az most nem terjeszkedik. De mi pont... de azért mi pont a globális nyitás jegyében a külügyminiszter úr, illetve miniszterelnök úr asztalán több javaslat hever. Van közte dél-amerikai állomáshely is, ahol érdemes lenne újranyitnunk.

Mv: És ahogy így olvasom a hírekben, illetve hát volt is nálam már vendég, ugye kineveztek erre a térségre egy utazó nagykövetet.

Győri Enikő: Így van, ezzel is próbálunk azért tenni. Ugye azért egy missziót fönntartani nagyon költséges. Épületet kell bérelni, ehhez azért egy minimális személyzetre szükség van, a családi ellátmány, hazautazási költség, pláne a világ távoli pontjáról, hát ezek óriási kiadások. Meg kell fontolni, hogy ezt megengedhetjük-e magunknak. Emiatt gondoltuk azt, hogy első lépésben kinevezünk egy utazó nagykövetet, aki bizonyos időközönként ellátogat a térségbe, ezekbe az országokba. Ahogy én most ezalatt a nem egy hetes ott tartózkodásom alatt azért nagyon sok konkrétumot láttam, amiben tudunk előrelépni, akkor ezt most elindítjuk, és akkor az utazó nagykövetnek a viszonylag rendszeres jelenlétével ezeket az ügyeket lehet mozgatni, előrébb vinni. Tehát ez is egy lépés annak érdekében, hogy valóban élénkítsük a kapcsolatokat.

Mv: Az időnk az teljesen elfogyott, úgyhogy most meghallgatjuk a híreket. A hírek után folytatjuk a beszélgetést Győri Enikővel, a Külügyminisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkárával. Kérem akkor is tartsanak velünk.

* * *

Mv: A mikrofonnál Lakatos László. Folytatjuk a beszélgetésünket Győri Enikővel, a Külügyminisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkárával, akivel ugye nagyon európai uniós ügyekről még nem is ejtettünk szót, merthogy ezt a beszélgetésünket az államtitkár asszony nemrégiben lezajlott latin-amerikai útjával kapcsolatos kérdésekkel kezdtük, aztán jól belebonyolódtunk ebbe, de azt hiszem, hogy nagyon izgalmas volt, és ha már beszéltünk erről a latin-amerikai útról, ugye volt Peruban, és aztán ha már ott volt, átugrott La Pazba, és hát a hírekből az derül ki, hogy a legfontosabb dolga az volt, hogy Tóásó Elődöt is felkeresse a börtönben, pedig hát az ember gondolná, hogy inkább az együttműködésről esett szó.

Győri Enikő, államtitkár, KÜM: Azért dolgunk Bolíviával most elsősorban Tóásó Előd kapcsán van. Természetesen együttműködni mindenkivel szeretnének, de hogyha ott egy állampolgárunk bajban van, ha úgy látjuk, hogy az emberi jogait nem tartják tiszteletben, akkor hadd legyen ez a legfontosabb közös ügyünk ebben a pillanatban. Ez nem azt jelenti, hogy másról nem is beszéltünk. Tehát én az ottani külügyminiszter-helyettessel több mindenről eszmét cseréltem. Ott is áttekintettük, hogy korábban milyen együttműködések voltak, hogy érdemes volna ezeket áttekinteni. Bolívia azért más, mint Peru. Ott egy más típusú kormány van – Evo Morales, ez a Chavez –, Venezuela nagyon erősen baloldali ideológiai kormány. Tudni kell azért, hogy Evo Morales az első indián származású elnök – az indián lakosság egyértelmű többségben van –, "az új elnökünk", ahogy őt hívják, és hát egy elég furcsa rendszert működtet Evo Morales. Hihetetlen gazdag lehetőségei vannak ennek az országnak is, természeti erőforrásokban, kincsekben, például lítium. Ez egy olyan anyag, ami a mobiltelefon-gyártáshoz nagyon-nagyon szükséges, és ebből óriási készletekkel rendelkeznek, tehát ők is... ugyan ezt én még ott nem láttam, hogy gazdag ország lenne, de perspektívában az lehetne, és ott is szakemberképzésről, akár üzletember-delegáció látogatásáról, tehát beszéltünk jenekről, illetve a vízvilág-konferenciáról, amelyet Áder János köztársasági elnök úr kezdeményezett, és októberben lesz Magyarországon, és a világ minden országából várunk szakembereket is, meg politikai vezetőket. Már visszaigazolta a részvételét az ENSZ főtitkára. És hát a víz, egészséges ivóvíz, a csatornázás, ivóvízvezeték-fektetés ott is slágertéma. Tehát amiket én erről meséltem, az nagy érdeklődésre tartott számot.

Mv: Ha most visszatérünk Tóásó Elődre azért egy mondat erejéig, gondolom ezeken a tárgyalásokon nem arról folyik a szó, hogy ő most bűnös vagy nem bűnös, tehát nem ez a kérdés.

Győri Enikő: Hát persze, hogy nem. Mi nem szeretnénk beavatkozni egy eljárásba, egy perbe. Én el is mondtam, hogy Magyarország a terrorizmus minden formáját elítéli, de nem kívánjuk mi megítélni, hogy történt-e ilyen bűncselekmény. A vád az nagyon súlyos. A vád az terrorizmus és fegyveres felkelésben való részvétel. Nem csak Tóásó Elődről van szó, rajta kívül még egy külföldi állampolgár, egy horvát állampolgár van az ügyben, és még rajtuk kívül 37 bolíviai. Ez egy nagyon nehéz, erős politikai felhangokkal kísért ügy. Minket az érdekel, hogy egy tisztességes eljárás során védekezhessen, az ártatlanság vélelme az maradjon meg, és már túl vagyunk minden elképzelhető határidőn. Tehát maga a bolíviai büntető törvénykönyv mondja azt ki, hogy három évnél tovább senkit nem lehet előzetes letartóztatásban tartani, ha nincs ítélet, és ezen régen túl vagyunk, most már áprilisban negyedik éve lesz, hogy Tóásó Elődöt letartóztatták. Ez jogszerűtlen. Erről van egy ENSZ emberi jogi munkacsoport-állásfoglalás tavalyról, de a bolíviai hatóságok ezt figyelmen kívül hagyják. Én azt kértem tőlük, hogy ezt tartsák tiszteletben, és szabadlábon védekezhessen. Időközben ő megnősült, tehát az, hogy szabadlábra kerüljön, és nincs meg az a veszély, hogy akkor mondjuk elhagyja az országot, ezt segíti a házassága is. Ha nem szabadlábon, legalább házi őrizetbe kerülhessen, de hogy végre kijöhessen a börtönből. Tehát ezt már semmilyen tényállással nem lehet megindokolni, hogy őt ott tartsák. Ennek ellenére sajnos a bolíviai igazságszolgáltatás az úgy működik, ahogy, és még ezt az alapvető dolgot sem sikerült elérni, és hát én ezt igyekeztem nagyon egyértelművé tenni.

Mv: Egyébként ilyenkor, amikor van egy ennyire kényes ügy két ország között, akkor az mennyire árnyékolja be az egyéb kapcsolatokat? Vagy ezt lehet az önök szakmájában külön kezelni?

Győri Enikő: Hát persze, na de hát attól függ, kiről van szó, vagy miről van szó. Megnézzük, hogy Magyarország és a szomszédos országok kapcsolatai, hát mind szlovák viszonylatban, mind román viszonylatban vannak nagyon súlyos, nehéz ügyeink. No de például a jelenlegi szlovák kormánnyal van egy tisztességes együttműködésünk. Nekem például a szlovák partneremmel nagyon jó. Szinte napi párbeszédben vagyunk. Rengeteg közös érdekünk van egy szomszédos országgal európai uniós ügyekben. Szinte mindig egy húron pendülünk, vagy legalábbis tudjuk, hogy a másik mit fog tenni. Rengeteget segítettünk egymásnak az elmúlt két-három évben is, úgyhogy ez természetes, hogy problémás ügyeket külön lehet kezelni. Azért más a történet, hogyha egy olyan országról van szó, ami több mint tízezer kilométerre van, és azért nem annyira intenzívek a kapcsolatok, na de én is a külügyminiszter- helyettessel beszéltem a Víz világkonferenciáról, szakmai együttműködésről, milyen szakemberképzésben látunk esetleg fantáziát, és ugyanúgy beszéltünk a Tóásó-ügyről is.

Mv: Akkor jöjjünk vissza Európába, bár valószínű, hogy ez a latin-amerikai kérdés ez még két-három órás beszélgetéshez...

Győri Enikő: Kimeríthetetlen.

Mv: ... adna nekünk témát, de hát, hogyha már az európai uniós ügyekért felelős államtitkár ül itt a stúdióban, akkor ne menjünk el amellett, hogy ugye most február elején elfogadták az Európai Unió 2014 és 20 közötti költségvetését, ami hát ugye, most nem feltétlenül az országokra jutó, felhasználható összeg kapcsán, hát legalábbis kettős megítélésű, de például az Európai Parlament feltűnően nagy egységet mutatott fel ennek kritikájában. Tehát itt a néppártiak, a szabadelvűek, a szocialisták, mindenki egy platformra került abban, hogy nem látják biztosítva az alapvetést, amit deklaráltak is, hogy ez lenne a célja ennek a költségvetésnek, nevezetesen, hogy az Európai Unió versenyképességét megőrizzük, mert sajnos Európa leszakadóban van versenyképességben, és akkor folytassuk innen, mert ez nagyon fontos, már eleve az a vita, ami elkezdődött ennek a költségvetésnek a kapcsán. Tehát, hogy tulajdonképpen itt az unió teljes GDP-jének az egy százaléka körüli összegen vitatkoztak és egy tized százalékokon.

Győri Enikő: Sőt, század százalékokon.

Mv: És század százalékokon. Persze, ha kimondjuk összegben, óriásiak, ha arra gondolunk, hogy az Egyesült Államokban mennyit költenek kutatásfejlesztésre, ami ugye a versenyképesség egyik alapja, és a többi, és a többi, és az unió azt gondolja, hogy uniós szinten akarja növelni a versenyképességét, akkor hát legalábbis nevetséges volt ez a vita a század százalékokon. Másik oldalról meg ugye ott van egy parlament, amelyik nagyon ritkán tud így együttműködni és ennyire egy platformra kerülni, ehhez képest úgy tűnik, mintha a bizottság valahonnan máshonnan származna. Hogy működik ez?

Győri Enikő: Haladjunk szép sorjában, mert nagyon sok mindent vetett fel. Mi mennyi és mekkora, és ez most kevés, sok, mihez viszonyítunk? Természetes, hogy a viszonyítási alap az a döntő. Én azt gondolom, hogy egy, a 2013-as realitásokat tükröző költségvetés született. Hogyha mi tervezhettük volna meg ezt a költségvetést egyedül, és azt mondták volna, hogy na, tessék, odaadják mondjuk az én csapatomnak, hogy rakjuk össze az ideális európai költségvetést, akkor én is azt gondolom, hogy egy kicsit generózusabb költségvetés lett volna, tehát egy nagyobb tortával gondolkodtunk volna, de azt azért ne felejtsük el, hogy ez egy kiegészítő költségvetés. Tehát a tagállamoknak van saját nemzeti költségvetésük, és bizonyos uniós közös projekteket vagy olyan kérdéseket, amelyeket otthon, az unió közös politika miatt saját forrásból nem finanszírozunk, finanszírozhatunk, lásd közös agrárpolitika, tehát ebből a közös büdzséből látjuk el. Ha nem lenne válság, azt gondolom, hogy akkor nem lett volna ennyire nagy vita a század százalékokon. De válság van. Tehát ezért mondom azt, hogy reálisnak kell lenni.

Mv: És a képességnek jobban elő kellene jönni?

Győri Enikő: Oda is mindjárt eljutok. Tehát az, hogy a nettó befizetők azok, akik többet tesznek be a közös kasszába, mint amennyit onnan kivesznek, nagyon erősen fogták a zsebüket. és nagyon figyeltek arra, hogy azon a minimális résen hány eurocent csúszik még ki, az egészen (...) volt.

Mv: Például a Néppártnak azért vannak német tagjai, meg magyar tagjai is, de akkor hogy van ez, hogy a Néppárt azt mondta, hogy ez így nem jó, ugyanakkor meg Németország részéről meg azt mondták, hogy legyen elég kevesebb.

Győri Enikő: Jó, itt azért nagyon sokféle érdek van, és az egyes kijelentések mögött nagyon sok motiváció húzódik meg. Oda is mindjárt eljutok, most egyelőre próbáltam meg azt elmagyarázni, hogy egy szerintem – mondom – 2013-as év realitásaink nyugvó költségvetés. Én magam, mivel én vittem ezt főtárgyalóként 2011 júliusától ezt a vitát, ugye ’11. június 29-én tette le a javaslatot az asztalra az Európai Bizottság. Ezerszer elmondtam, hogy ez a költségvetés nincs arányban azzal, amilyen ambíciókat az Európai Unió számára maga például a Lisszaboni Szerződés megfogalmazott. Hogyha új politikaterületekre terjesztjük ki a együttműködést, például közös energiapolitika, hátha nem teszünk a mellé forrásokat, akkor szó marad minden. Elmondtuk, sokan egyet is értettek velünk, sőt megkockáztatom, hogy a tagállamok többsége egyetértett velünk, kivéve azok az országok, akik ehhez a pénzt adják. Na most, azért, hogyha aki a pénzt adja hozzá, az csak egy bizonyos szintig hajlandó a továbbiakban is egy integrációs szervezet működését finanszírozni, egy darabig lehet vitatkozni, meg is tettük, utolsók között adtuk be a derekunkat. De még mindig azt gondoljuk, hogy akkor marad fenn az európai együttműködés, akkor tudjuk a közös projekteket tovább vinni... Sokkal konkrétabban, a magyar gazdák akkor jutnak hozzá az eddigi összegekhez, és kohéziós pénzek akkor jönnek, és akkor lesz a magyar régióknak, városoknak, falvaknak a gazdaságfejlesztéstől kezdve az iskola- és kórházfelújításig akkor lesz pénz, hogyha van uniós büdzsé. Tehát meg kellett állapodni. 27 országnak kellett megállapodnia. Hát egy ekkora tortáról sikerült az összhangot összehozni, és utána persze arról szólt a vita, hogy kinek, mekkora szelet jut ebből a közös tortából.

Mv: Még ne szaladjunk tovább a torta szeletelésébe, mert ugye, ha én jól veszem ki a hírekből, itt a különböző pártok együttműködése abban, hogy kritizálják ezt a büdzsét, arról szól, hogy még azért, ha az összegszerűség ennyi amennyi, most már a felhasználás módjáról szülessen valami olyan megállapodás, vagy valami olyan változtatás legyen, ami talán jobban szolgálja az unió érdekeit, és az egyes tagországok érdekeit is. Ebben van-e vagy lesz-e előrelépés és milyen irányokba, mert ugye ez a fontos itt, hogyha versenyképességről beszélünk, hogy ha kevés is, de azt jól használjuk fel.

Győri Enikő: Az Európai Parlamentnek a legnagyobb baja egyébként az összeg nagyságával volt. Tehát ők azt mondják, hogy ez így kevés. Azt gondolom, hogy ott azért a realitások majd azért győzedelmeskedni fognak. Vannak egyébként nagyon ésszerű javaslatai a parlamentnek. Hogy például az egyes kiadási tételek között hogy lehessen átcsoportosítani, vagy az egyik évről a másikra lehessen-e maradék pénzeket átrakni. Ezekben hagytunk is mozgásteret. Tehát úgy fogadta el a 27 állam- és kormányfő a megállapodást február 8-án, valamikor a 41 órás tárgyalás végén, hogy azért ezekre a kérdésekre oda tudunk figyelni, partnerek tudunk lenni. Az, hogy az Európai Parlament hány érték, ideológia és politikai motiváció mentén szabdal. Való igaz, hogy most nincs olyan, hogy egyes pártok emellett, vagy egyes pártok az ellen, itt a belpolitikától kezdve a valós, csak nagyon európai vagyok és ezért sokkal nagyobb költségvetést szeretnék, itt minden megtalálható, és azért azt is említette, hogy Magyarországon nagyon vitatott, hogy ez most jó, vagy nem jó, én azért csak azt szeretném mondani, hogy az első ellenzéki megnyilatkozások, különösen a szocialista párt részéről elutasítóak voltak, és utána pedig maga Mesterházy Attila, a szocialisták elnöke szólította fel a saját európai parlamenti képviselőit, hogy szavazzák meg ezt a költségvetést. Tehát én azt gondolom, hogy azért ez azt mutatja, hogy ellenzék által elismerten is ez egy jó költségvetés magyar szempontból, hiszen az egy főre számított nettó pozícióban a második helyre kerülünk. Tőlünk többet egy főre számítva csak a litvánok fognak kapni, hogy ha azt nézzük, hogy mennyit fizetünk mi be, és mennyit kapunk onnan, tehát ez egy jó költségvetés magyar szempontból. És még a versenyképességi kérdésére is szeretnék reagálni. Az a kérdés, hogy mit tekintünk versenyképességnek. Mi végig amellett érveltünk, hogy a kohéziós politikára szánt pénz az versenyképesség javító. Az, hogy Nyugat-Európa már úgy érzi, hogy neki már van elegendő útja, vasútja, hogy neki már nem szükséges annyit költeni a regionális különbségek kiegyenlítésére, nálunk ez még jövőbe mutató, növekedést és foglalkoztatást teremtő politika. Tehát ne akarjuk szűken értelmezni a versenyképességet, és ne csak a high-techben és az infokommunikációban lássuk a jövőt, hanem, ha nincs egy tisztességes út, hogyha nagyon nagyok a regionális különbségek, hogyha a hátrányos helyzetű csoportokat nem tudjuk felzárkóztatni, akkor nem leszünk versenyképesek. Na, ezért harcoltunk mi nagyon erősen. Megmondtuk nagyon világosan első perctől, hogy a szegények, a szegény régiók nem lehetnek vesztesei a jövőnek, és ezt az elvet sikerült érvényesíttetnünk, és azért, mert nem magyar több pénzért harcoltunk, hanem elvet érvényesített.

Mv: Na és erre az elvre szerettem volna rákérdezni, mert ez egy nagyon izgalmas kérdés, hogy akkor lehessen a maradék pénzeket felhasználni, és ugye itt a lapokban megjelent szintén, hogy hát az unió rengeteg pénzt fog visszaszedni a helytelenül felhasznált pénzekből. Ezeknek a pénzeknek mi lesz a sorsa, ezek is bekerülnek ebbe a kalapba és újra eloszthatók lesznek, mert ugye ezzel valóban lehetne akár – hogy mondjam – az elvek mentén irányítani az országokat, hogy lám-lám, te rosszul használod föl, tetőled visszavesszük. A másik, amelyik jó irányba használ föl és túl azon, hogy a saját érdekeinek megfelelően költi a pénzt, uniós elveknek megfelelően, az unió közös érdekeit is szolgálja, annak még akár kiegészítésként is adhatunk pénzt. Ez – én úgy gondolom az egyszerű agyammal –, hogy ez az egyik legjobb történet lenne. Kérdés az, hogy ebben a szűkösségben, ebben a már-már szegényesnek tűnő válság időszakban erre mennyire nyitott Európa?

Győri Enikő: Pont erről folyik jelenleg a vita, hogy például az egyes éves költségvetések, tehát most hétéves keretet csinálunk, de utána minden évre le kell bontani ezt a költségvetést, és akkor ugye még van egy különbség, hogy mennyi ami az elvi keret, amelyből mondjuk lehet pályázatokat kiírni, és utána a tényleges kifizetés ezzel milyen arányban van. Na itt most még óriási vita zajlik, hogy mekkora lehet a különbség a kettő között. Azt tudni kell, hogy különösen a nettó befizetők azért igyekeznek minél keveset befizetni, és azt gondolják, hogy ha az éves költségvetésekben a kifizetések azok elmaradnak, az úgynevezett kötelezettségvállalások, tehát a leszerződött összegek között, akkor ugye az nekik jó, mert azt be sem kell tenniük a közösbe. Tehát itt, a jelenlegi nagyon nehéz, válságos időkben, amikor mondjuk a francia költségvetés nem birkózik meg ezzel a három százalékos deficitszabállyal, nekik élet-halál, hogy most mennyit kell még betenniük a költségvetésbe, mert akkor ennek köszönhetően is romlik az ő hiányadatuk. Tehát itt most még harc van. Az Európai Parlament persze azt szeretné – mert az éves költségvetésben döntő szava van, ott egyenrangú fél a tagállamokat tömörítő tanács és a parlament –, hogyha van egy nagyobb rugalmasság, akkor több szava van, hogy ezekből a pénzekből mikor, mennyit, milyen célra és mekkora különbség lehet a szerződéses összeg és a ténylegesen kifizetett összeg között. Tehát itt azért van egy kis intézményi presztízsharc is a tanács és a parlament között. Tehát ezért mondtam azt, hogy nagyon sok esetben van politikai motiváció a kérdésben. Azért most még nagyon sok nyilatkozat volt az Európai Parlament részéről, valóban pártoktól függetlenül, de azért szerintem nyugodtan tárgyalni kell, oda kell figyelni a parlament szavára, de azért minden kormány kezeli is valamilyen szinten a saját európai parlamenti képviselőit, bár azok elvileg nem függnek, hiszen a mandátumukat közvetlenül a választóiktól kapják. Én azért abban bízom, hogy a józan ész mindkét oldalon győzedelmeskedik, és akkor valamikor a nyár elejére legkésőbb azért az Európai Parlament el fogja tudni fogadni ezt a költségvetést minimális kiigazítással ahhoz képest, amiről februárban az állam- és kormányfők megállapodtak.

Mv: Nagyon kevés az időnk, és azt is tudom, hogy tulajdonképpen a pénznek az elköltéséhez már önnek túl sok köze nincsen. Ön abban vett részt, hogy idejöjjön valami vagy nem, ha most le akarom egyszerűsíteni.

Győri Enikő: Igen.

Mv: De mégis azért azt gondolom, hogy ez a versenyképesség ez Magyarországnak is elsőrendű problémája, és ugye még most is folyik azon a vita, hogy mi lesz az előző költségvetésben, vagy hát a jelenlegi költségvetésben megítélt pénzekkel, hogy egyáltalán el tudjuk-e költeni ezt a pénzt, és aztán jön a következő. És amit elköltöttünk, az vajon mennyire fenntartható? Mert gondolom ezen is folyt a vita, hogy lám-lám-lám, hát építettek két temető között egy bicikli utat, aztán még fenn sem tudják tartani, mert már veri föl a gaz, és közben hol van itt a versenyképesség?

Győri Enikő: Így van. Nagyon nagy kihívás. Le kell kötnünk. Tehát azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy a pénz itt volt 2007 és '13 között, aztán a végén azt mondjuk, hogy sajnos mégsem tudtunk elkölteni, ez nagyon nagy blamázs lenne. Emiatt gyorsította fel a kifizetéseket a kormány, emiatt alakult meg tavaly nyáron a Nemzeti Fejlesztési Kabinet, és tényleg nagy erőkkel dolgozunk azon, hogy gyorsítsuk a kifizetéseket...

Mv: Egyébként önök is belekapcsolódnak ezekbe a történetekbe?

Győri Enikő: ...de ehhez azért jó projektek kellenek. A Külügyminisztérium nem, s Integrációs Államtitkárság nem. Mi egy kicsit ilyen csatorna vagyunk Brüsszel és az itthoni kormányzati szervek között. Brüsszelben azért nagyon odafigyelnek arra, hogy mire költünk. Tehát nem csak arról, hogy most szabályos, nem szabályos, hanem milyen célra, és ezek, amire ők adnak pénzt, annak összhangban kell lenni mindazzal, amiről egyébként a tagállamok előzetesen egymással megállapodtak. Tehát már látjuk, hogy milyen vonalak mentén változtat maga az Európai Bizottság is. Tehát nem teljesen szabadon költhetik el az országok, de azért harcolunk, hogy ezek azért összhangban legyenek a saját prioritásainkkal. Cséfalvay államtitkár úr vezeti azt a tervezési csapatot, amelyik ezen dolgozik szoros egyeztetésben az Európai Bizottsággal. Egyértelmű, hogy a magyar kormány a források közel hatvan százalékát azt közvetlen gazdaságfejlesztésre szánja, azt, hogy mit értünk gazdaságfejlesztés alatt, azért az egy széles dolog, de pontosan kevesebb, no presztízsberuházás, hanem termelő beruházások, és önmagukat fenntartani képes projektek. Azt már látjuk, hogy turizmusra, illetve kultúrára csak korlátozottan lesznek források, pontosan azért, mert a bizottság az kétli, hogy... ezt a fenntarthatóságot, illetve azt, hogy ez mennyire tud mondjuk gazdasági növekedést vagy foglalkoztatást teremteni. Tehát ezekre oda kell figyelnünk, és azért hát mondjuk én mindig a negyven centiméteres kilátót, illetve a kutya-wellnesst szoktam hozni rossz példaként, de nem is én találtam ki ezeket, hanem Parragh Lászlótól, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökétől lopom, aki mindig elrettentésül meséli, hogy így is költöttünk vagy költünk jelenleg forrásokat. Tehát új szemlélet van, természetesen versenyképesség, de versenyképességnek én azt gondolom, hogy ami növekedést, illetve foglalkoztatást, munkahelyet teremet, arra kell költeni.

Mv: És hát ugye az sem mindegy – de ez már aztán végképp nem az ön asztala –, hogy hogyan írják ki ezeket a pályázatokat itthon, mert mondjuk, a turizmus azt lehet nálunk egy versenyképes húzó ágazat, de hát nem feltétlenül turisztikai kiírásnak kell annak lenni, mondjuk ha például a vidéki turizmusról beszélünk, az vidékfejlesztés is lehet.

Győri Enikő: Persze, tehát azért sokkal több wellness szálloda és fürdő az már nem lesz, mert már erre nem fog például az unió adni. Sajnos láttunk néhányat, ami bedőlt.

Mv: De hát megvan annak a módja, hogy hogy lehet más irányból ezt az iparágat növelni.

Győri Enikő: Persze.

Mv: Az időnk az teljesen elfogyott. Én nagyon köszönöm Győri Enikőnek, a Külügyminisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkárának, hogy vendégünk volt. Kérem, tegye máskor is.

Győri Enikő: Köszönöm a meghívást és szívesen jövök legközelebb is.

A beszélgetés itt hallgatható meg: http://www.gazdasagiradio.hu/vendeg/87990/

(Külügyminisztérium)