Győri Enikő államtitkár a berlini magyar nagykövetségen a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából 2014. március 10-én elhangzott beszéde. Leirat.
1848 márciusa Magyarországon és Európa szerte a magasztos eszmék ideje volt. Olyan eszményeké, melyek nem csak érvényesek, hanem vonzóak és lelkesítőek ma is. Ezekre az eszményekre és lelkesedésre a mai, kissé enervált Európának is szüksége van. Ha keletre tekintünk, látjuk, hogy van, aki ma is kész mindent, még az életét is kockára tenni ezekért.
Az elmúlt több mint két évszázad európai és magyar történelme úgy is felfogható, mint folyamatos, többszöri kísérlet azoknak az eszményeknek a megvalósítására, amelyek a 12 pontban fejeződnek ki.
Azt is tudjuk, az ideálok sehol nem valósulnak meg maradéktalanul. Ám az ideálok attól ideálok, hogy ettől még nem veszítik el érvényességüket. Nem az eszményeket kell tehát elvetni, hanem nekünk kell felnőnünk hozzájuk.
Európa szerencsésebb országaiban ezek az eszmék szolgálhattak vezérfonalul napjainkig. Földrészünk kevésbé szerencsés keleti felén azonban ez nem így volt.
Magyarország egész Közép-Európával együtt csak 1989-ben, 140 évvel a szabadságharc leverése után, 25 évvel ezelőtt térhetett vissza az emberi és polgári szabadságjogok, a nemzeti függetlenség, a polgári fejlődés útjára.
1989 Európa újraegyesítése terén is fordulópont volt a vasfüggöny és a berlini fal lebontásával. Büszke vagyok rá, hogy Magyarország kivette a részét a német egység megteremtéséből, ami az első lépést jelentette az európai egység felé. Jó érzés mindezt a Brandenburgi kapu tőszomszédságában felidézni, illetve, hogy erre ebben az országban még sokan emlékeznek.
1848 tavasza a nemzeti öntudatra ébredés ünnepe is nem csak Magyarországon, hanem szerte Európában. Fontos volt, hogy szabadon magyarok, franciák, olaszok lehessünk. Ezáltal kerültünk Európával is összhangba. Nemzeti és európai identitás: e kettő azóta is együtt áll vagy bukik, erősödik vagy gyengül. A kettő közötti összhangot, egyensúlyt nem lehet büntetlenül megbontani.
Az európai egység megvalósulását mi a nemzeti függetlenség, az emberi és polgári szabadságjogok vezérfonala mentén képzeltük és képzeljük el. Hiszem, hogy az erős, egymáshoz tisztelettel viszonyuló és egymásban megbízó nemzetektől lesz erős Európa is.
Az 1848-as eszmékhez hű Európai Unió azt is jelentené, hogy a polgárok érzik: az Unió a közjó, a saját életük előmozdítója. Én egy ennek megfelelő, ezt az igazságot felismerő és szem előtt tartó Európai Uniót szeretnénk látni a jövőben. Késznek és képesnek kell lennünk az egységet, a közös működést elmélyíteni minden olyan területen, amely polgáraink életére kézzelfogható, kedvező hatással van.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem feledhetjük, az említett elvek szerint való európai egység ma még nem teljes. Több európai nemzet számára az uniós tagság távoli álom. Erre néha még ma is akár életük feláldozásával figyelmeztetnek minket egyesek. Erkölcsi kötelességünk tehát segíteni minden európai nemzetet, amely kész és képes a mi ideáljainkkal összhangban lévő berendezkedést teremteni és így csatlakozni az Európai Unióhoz.
(Külügyminisztérium)
