Az Európai Unió 2014 és 2020 közötti költségvetése egy nagyon komoly, két és fél éves tárgyalás eredménye – hangsúlyozta Győri Enikő az Inforádió Aréna című műsorában 2013. november 26-án. Hozzátette: a magyar gazdák mintegy másfél milliárd euróval több forráshoz jutnak a következő hétéves ciklusban.

Mv: Köszöntöm az Aréna hallgatóit. A mikrofonnál Hlavay Richárd. Vendégünk ma este Győri Enikő, a Külügyminisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkára. Kezét csókolom, jó estét kívánok.

Győri Enikő, államtitkár, KÜM: Jó estét kívánok.

Mv: Köszönöm szépen, hogy elfogadta a meghívásunkat, hallgatóink ezt a beszélgetést felvételről hallják. Ugye, a beszélgetésünk apropója, hogy az Európai Parlament, az elmúlt héten elfogadta a 2014-2020 közötti uniós költségvetést. Most erről fogunk alapvetően beszélgetni. Talán azzal érdemes kezdenünk, hogy hogyan jön létre egy olyan költségvetés, ami egy 27 tagországot tömörítő közösségnek a költségvetése? Itt kimondhatatlan mennyiségű pénzről és számokról van szó.

Győri Enikő: Már nem is 27, hanem 28 tagállam közös büdzséje, időközben módosítani kellett, ugye a terveket, a mi nagy örömünkre. Nos, hát ez egy nagyon komoly, 2,5 éves tárgyalásnak a vége, ahova most eljutottunk. Az Európai Bizottság maga még többet dolgozott ezen, hiszen ők kellett, hogy ezt a javaslatot elkészítsék. Ez pont a magyar elnökség vége előtt egy nappal került a tárgyalóasztalra. Akkor indult el az egyeztetés a tagállamok között. Ezt nálunk a Külügyminisztérium vezényelte, az én államtitkárságom, de nagyon szoros együttműködésben az összes tárcával. Hiszen az uniós büdzsé, az majdnem mindent lefed, a mezőgazdaságtól a kohéziós politikán át, még az igazságügyi együttműködéséig. Úgyhogy mindannyiunknak a kormányban volt ezzel dolga. Eljutottunk idén februárban odáig, hogy az állam és kormányfők megállapodtak egy maratoni negyven órás, alvás nélküli tárgyalássorozat eredményeként.  Egyébként második nekifutásra, novemberben. Tehát egy évvel ezelőtt megpróbáltak az állam- és kormányfők, akkor még nem sikerült. Februárban igen. Itt erről azt kell tudni, hogy egyhangúság van, tehát mindenkinek el kell tudnia fogadni, azért olyan nagyon nehéz. És utána azt gondoltuk, hogy már könnyebb lesz, az Európai Parlamenttel kellett egy igen, vagy egy nem szócskára jutni. De ez bizony minden várakozással ellentétben nagyon nehéznek bizonyult. Tehát senki nem gondolta, hogy olcsón adják. Még a magyar elnökség alatt mi gondoskodtunk arról, hogy tisztességgel bevonjuk őket a tárgyalási folyamatba, kapjanak információt. Pontosan azért, hogy a végén ne mondhassák azt, hogy mi nem tudtunk semmiről, és természetesen nem tudjuk így elfogadni. Na, ennek ellenére, hogy be voltak vonva, azért elég karakán álláspontot képviselt a Parlament. Csöndben mondom, hogy ez nekünk nem volt annyira ellenünkre, több témában, mert segítettek nekünk, jobb lett a végeredmény, mint a februári megállapodás is. Volt némi kis munkamegosztás. És akkor végül is múlt héten, az, hogy mekkora az összeg, mire költhetjük, és milyen felhasználási szabályokkal? Na, erre adta áldását a Parlament. Most vagyunk a történet végén, már csak egy formális, tanácsi tagállami jóváhagyás van hátra, de az már, azt gondolom, hogy lényegtelen.

Mv: Mielőtt beszélnénk a tartalomról, hiszen ugye Ön nemrégiben a Parlament illetékes bizottsága előtt elég részletesen elmondta, hogy Magyarországnak mit jelent ez a költségvetés, – erre mindjárt visszatérünk –, egy picit maradva még a technikai kérdéseknél. Kinek mi a szerepe? Van egyébként, – ugye, azt mondta, hogy a Bizottság készíti elő az előterjesztést –, de például van az Ecofinnak benne szerepe. Ki határozza meg a prioritásokat? Hogyan születik az meg, hogy a következő ciklusban mik lesznek a prioritások?

Győri Enikő: Az Európai Bizottságnak van egy ötéves munkaterve, amit a mandátuma elején elfogad. Aztán van mindig éves terve, aztán közben volt egy gazdasági válság, és közben mindenféle új jogszabály-tervezetek is előkerültek, meg jogszabályok születtek. Meg a Lisszaboni Szerződés is hatályba lépett, például a Parlament szerepének a megerősödése, az a Lisszaboni Szerződés egyik terméke. Na, ennek következtében kell a Bizottságnak előadni ezt a javaslatot. Ezt nem mutatja meg előzetesen a tagállamoknak. A tagállamok természetesen mindig konzultálhatnak a Bizottsággal, elmondhatják, hogy mit szeretnének, de ez a Bizottság szuverén döntése, hogy végül is milyen javaslatot fogalmaz meg. Hát persze, olyat kellene előadnia, ami számíthat arra, hogy el tudják aztán majd fogadni. De minden jogszabálytervezet tulajdonképpen így születik. Csak hát ez nagyon sok súlyos milliárdról szóló előterjesztés.

Mv: Itt, ugye, amikor a költségvetésről szóló vita volt, akkor ugye sokat lehetett hallani, hogy vannak például a kohézió barátai, ugye ez volt egy jelentős ország-csoport, ennek Magyarország is tagja volt. Általában az újonnan csatlakozottak, ugye a velünk együtt csatlakozott országok alkották részben ezt a csoportot. Mi például ez a csoport, például tett önálló javaslatokat? Tehát kapott a Bizottság tőlünk egy csomagot, hogy mi mit szeretnénk?

Győri Enikő: Tehát a Bizottság kijött a javaslatával, és utána azt mi elolvastuk. És hát, nagyon nem tetszett nekünk, amit abban találtunk. A kohéziós politikát nagyon súlyos veszteség érte volna, mármint azon belül is a magyar borítékot. Mit tesz ilyenkor az ember, azon túl, hogy persze nyalogatja sebeit, de ettől nem megy a történet előbbre, hát változó szövetségi rendszereket kell felépíteni. Na, ezt tettük. Részt kellett vennünk egy agrárpolitika megmentői című szövetkezetben és egy eltérő összetételű kohézió barátaiban, az tulajdonképpen mi grundoltuk össze, hogy legyen. Néha bebújtunk mások háta mögé, de a kezdeményezés az valóban a mihozzánk fűződik. Itt a lényeg az volt azért, hogy nemcsak új tagállamok, hanem olyan országok, akik érdekeltek a kohéziós politikában, hát ne felejtsük el, hogy maga a kohéziós politika is még Spanyolország, Portugália csatlakozása korában indult, maga a kohéziós alap akkor született, hogy segítse az ő felzárkózásukat.

Mv: Bocsásson meg, sokan azt mondják...

Győri Enikő: Itt tehát nemcsak régi tagállamok, új tagállamok. A régi tagállamok közül is néhány ennek az igen számos csoportnak volt a tagja, de azért az érdekeink rendkívül szerteágazóak voltak. Az volt a dolgunk, hogy a legnagyobb közös nevezőt azt megtaláljuk, és ez sikerült is.

Mv: Ezt akartam kérdezni, bocsásson meg, hogy sok politikus, vagy sok elemző szerint a kohéziós politika gyakorlatilag maga az Európai Unió. Azt mondják sommásan, hogy tulajdonképpen erről szól az Európai Unió, felzárkóztatni azokat, akik nincsenek egy szinten a többiekkel.

Győri Enikő: Hát ez így van, és ez egy szerződéses kötelezettség is. De onnan indultunk, hogy azok az országok, amelyek finanszírozzák az Uniót, hát mondjuk ki kereken, hogy mondjuk nyolc tagállam az, aki az uniós büdzsé nagy részét összeadja, mármint hogy legalábbis többet tesznek bele a közösbe, mint amennyit onnan kivesznek. És ők előre megmondták, hogy nem kívánnak még annyit sem beletenni, mint amit eddig. Tehát reálértékben egy kisebb ez a mostani torta, mint volt a 2007-13-as közös költségvetés. Ők azt is eldöntötték, hogy kevesebbet szánnának a felzárkóztatásra. Abból ők nem sokat tudnak kivenni, tehát ez a minden szentnek maga felé hajlik a keze, ettől nem mentesek az uniós tagállamok sem. Tehát nekünk itt magát a politikát kellett megvédenünk. Hiába egyébként a szerződés rögzíti, na de hogy erre a szerződés célra mekkora összeget szánnak. És volt egy kommunikációs harc is. Tehát többen tettek olyan nyilatkozatokat, megjelentettek olyan újságcikkeket, hogy bizony a kohéziós politika az egy elherdált pénz. És több olyan cikk látott napvilágot, hogy rossz tagállami példák, hogy loptak el pénzeket, hogy utat kellett volna építeni és menjen el oda valaki, valamelyik déli országba és nézze meg, hogy semmi nem épült meg azóta se, a pénz pedig eltűnt. Rengeteg ilyen példát hoztak fel. Tehát magának a politikának a létjogosultságát is meg kellett indokolnunk.

Mv: Erre vezethető az vissza, hogy a költségvetési vita lezárása után lehetett azt hallani, hogy rendben van, a kohézió barátai tulajdonképpen nyertek, ugye Magyarország, erről mindjárt beszélünk, tulajdonképpen jól jött ki ebből a vitából. De hogy alapvetően, vagy legalábbis nagyon sok szabály megváltozik a pénzek felhasználását illetően. Ez volt a kompromisszum lényege, hogy jó, de akkor más szabályok szerint tessék felhasználni?

Győri Enikő: Igen. Tehát a boríték azért kisebb lett, tehát több tagállam lett és kisebb lett a teljes kohéziós boríték. Tehát teljesen egészében nem tudtuk megmenteni, na és persze válság van. És azt mondták, hogy a válságból való kilábaláshoz ahhoz kutatásfejlesztés, 21. századi technológiák satöbbit. Ha megnézzük, hogy ezeknek a politikáknak kik a legnagyobb nyertesei, azt látjuk, hogy érdekes módon pont a nettó befizetők. Tehát ez a megint minden szentnek maga felé hajlik a keze, mi pedig azt mondtuk, hogy a kohéziós politika az jövőorientált politika, abból munkahely lesz, abból befektetés lesz, abból növekedés lesz, tehát nem igaz az az állítás, hogy csak ez a 22. századi K+F-es témák azok, amelyek finanszírozásra érdemesek. Tehát így jutottunk el oda, hogy végül is fenn tudott ez maradni, a boríték kisebb lett, a magyar részesedés viszont nagyon tisztességes, tehát meg tudtuk védeni a pozíciónkat és abból az induló nagy veszteségből hát több mint tíz százalékos nyereséget tudtunk csinálni, tehát annyival meg tudtuk növelni, mint amit a Bizottság eredetileg szánt nekünk.

Mv: Ön szerint mit üzen az Unión kívüli versenytársaknak, Unión kívüli közösségeknek az Unió költségvetése, 2014-2020-as költségvetése? Ha valaki csak a számokat nézi.

Győri Enikő: Hát azért, ha azt látjuk, hogy egy ilyen közel négy százalékos csökkenése következik be a büdzsének, akkor azért azt fogják mondani, hogy hát azért az ambíciójuk ezeknek mostanában nem olyan magas. Tehát ez látszik, hogy egy válságban született költségvetés, na de azért van, és mondjuk a külkapcsolati részre azért jut figyelem, tehát hogy harmadik országokkal való együttműködésre mit szán az Európai Unió. Tehát én azt gondolom, hogy azért egyetlen terület sem szenved pótolhatatlan veszteséget, de hát azért az uniós büdzsé az még mindig egy nagyon minimális, hogyha egy tagállami költségvetéshez viszonyítjuk. Tehát ez a GDP 1%-a körüli, még annyi se lesz, ez azért nem jelenti azt, hogy most már mindent közösen fogunk csinálni egy közös büdzséből.

Mv: Az imént beszéltünk arról, hogy kinek mi a szerepe a költségvetés kialakításában, és Ön mondta ugye, hogy gyakorlatilag a kohézió barátai szerveződést, vagy szövetséget, ezt ugye Magyarország gondolta tulajdonképpen, azt hiszem ezt a kifejezést használta. Itt fontos volt az például az elért eredmények szempontjából, hogy mondjuk Lengyelország, mint talán a harmadik legnagyobb gazdaság az benne legyen ebben a szövetségben?

Győri Enikő: Hát azért nem a harmadik legnagyobb gazdaság Lengyelország, de egy nagyobb méretű ország. Egy közép-európai középhatalom, közepes nagy ország és van egy jól működő visegrádi együttműködés. Ugye amikor elindultunk, akkor többen azt mondták, hogy képtelenség lesz visegrádi együttműködést egyben tartani ezen a területen, mert amikor megjelent a bizottsági javaslat, azzal Lengyelország és Szlovákia hihetetlenül jól járt, tehát nagyon bőkezűen bánt velük a bizottsági tervezet, hát mi pedig nagyon rosszul. De meg tudtuk találni azokat a pontokat, amikor egy hangon tudtunk beszélni. És amiről az előbb kérdezett, hogy akkor ugyan hát lesz, megmaradt a kohéziós politika, na de ebből hogy lehet fölhasználni, milyen szabályok mentén, ott azért el kellett fogadnunk, hogy szigorúbbak lesznek ezek a szabályok, és jobban kötik egy ország gazdasági teljesítményéhez, és ahhoz, hogy a vállalásait mennyiben tudja, vagy nem tudja tartani. Ugye a túlzottdeficit-eljárás arról is beszéltünk az elején, hogy ugye az Ecofin, ez a pénzügyminiszteri tanács, hogy nekik mennyire szerepük van, hát szorosabb lesz a kapcsolat a kohéziós politika és az úgynevezett gazdasági teljesítmény között. Na, mi azért igyekeztünk elérni azt, hogy lehetetlen feltételeket ne támasszanak, tehát voltak olyan nettó befizetői álláspontok, hogy nagyon könnyen lehessen büntetni, rögtön, alig kelljen hozzá tanácsi döntés, szinte automatikusan forrásvesztés következzen be. Az nekik nagyon jó, mert akkor annyival kevesebbet kell majd betenniük a közös kasszába. Na, hát ez azért hál’ Istennek így nem született meg, meg tudtuk menteni, hogy a társfinanszírozási arány, ami azt jelenti, hogy mennyi magyar pénzzel kell kiegészíteni az uniós forrásokat, az ne növekedjen, mert hát az akkor a költségvetésnek egy jóval nagyobb teher, hogy az áfát továbbra is el tudjuk számolni, ezek nagyon nagy csaták voltak. Na, például ezekben a kohézió barátai és a visegrádi négyek egyet tudtak érteni. Tehát volt egy masszív országcsoport, ami ezért az utolsó pillanatig tudott harcolni és a végén meg is kaptuk. Lesz egy szorosabb kapcsolat, valóban, tehát ha egy ország a saját vállalásait többszörösen, visszatérően nem teljesíti, akkor most már lesz lehetőség büntetni a pénzek felfüggesztésével. Egyébként az Európai Parlament itt tudott egy kicsit segíteni abban, hogy mégse legyen olyan nagy szigorúság, semmiképp ne legyen automatizmus, úgyhogy azért gondolom, hogy így végül is, mi most már három éve, amit vállalunk, azt megcsináljuk. Tehát most már nincs olyan, hogy rendszeresen túllépjük a deficitszámunkat, tartósan az Európai Bizottság által visszaigazoltan 3% alatt tartjuk a deficitet, tehát azt gondolom, hogy így a mi büntethetőségünk az most szerencsére egyáltalán nincs a horizonton.

Mv: Egyébként ha beszélünk arról, hogy kinek mi a szerepe és még egy picit maradva a költségvetés kulisszatitkainál, vagy a hátterénél, az, hogy gyakorlatilag 2014 az az év, amikor az Európai Parlament, a Bizottság gyakorlatilag újraválasztásra kerül, tehát hogy újra cserék is lehetségesek, hogy a választás éve lesz, ez mennyiben befolyásolhatta a költségvetés megalkotását? Tehát nyilván ugye sokan mondták azt, hogy számos európai parlamenti nyilatkozat az gyakorlatilag már ennek a választási kampánynak az előjele.

Győri Enikő: Hát ez így volt. Tehát azért az európai parlamenti választási kampány az folyik szerintem másfél éve. És itt a pártok azok a saját irányultságuknak megfelelően helyezték el a hangsúlyokat, hogy ki az, hogy a szocialisták, hogy itt az eddigi uniós politika az nem volt jó, mert a foglalkoztatásra, növekedésre nem került elég hangsúly, és ez a költségvetés ezt nem képezi le megfelelő módon. Tehát itt aztán voltak mindenféle nyilatkozatok és emlékszem, februárban, amikor az állam és kormányfők megállapodtak, akkor utána tulajdonképpen a Parlament, még meg se száradt a tinta amikor kijött a nyomtatóból, mondjuk úgy, hogy a megállapodás, már azt mondták egységesen, hogy ez nekik nem tetszik. Hát folyik egy intézményi hatalmi harc. A Parlament hallatni akarja a hangját. A Lisszaboni Szerződés nagyon egyértelmű, hogy mihez van joga a Parlamentnek, mihez nincs, mi az, amiről közösen kell dönteni, mi az, amiről nincs. Amit a Parlament csinált, hogy képezett egy nagy csomagot. És abba a csomagba olyan dolgokat is beletett, amibe egyébként olyan nagyon sok beleszólása nem lett volna, tehát egy igent vagy nemet kellett volna mondani az egész közös költségvetésre. De például az, hogy a kohéziós politikában, vagy az agrárpolitikában milyenek a felhasználási szabályok, abba társjogalkotó. De ezt így egybe csomagolta és azt mondta, hogy ő addig nem dönt a főösszegről sem, amibe nincs sok beleszólása, ezért foglya lett az egész megállapodás ezeknek a részletszabályoknak. Na, hát emiatt volt az, hogy itt már azért nagyon kampányízűre sikerült a tagállamok és a Parlament közötti egyeztetés ebben az utolsó mondjuk nyolc hónapban.

Mv: A tagállamok és az Európai Unió aktuális politikai viszonya az mennyiben folyásolja be a költségvetési vitát?

Győri Enikő: Én azt gondolom, hogy itt azért az egyes tagállamokkal kapcsolatos viták azok kevésbé, kevésbé befolyásolták. Itt arról szólt a történet, hogy mennyi pénzből gazdálkodjunk, és mire költsük. És hát persze van egy bevételi oldal is, hogy hogy legyenek, miből legyenek a bevételek, de ott egyébként nem volt jelentősebb reform. Állandóan napirenden van, hogy az Uniónak legyenek saját forrásai, akár egy uniós adó formájában. Ezt a tagállamok nagyon gyorsan elvetették. A Parlament sokáig szerette volna, hogy márpedig ez így legyen, de erre nem volt egyáltalán senki részéről, a tagállamok részéről politikai akarat, úgyhogy ez elég gyorsan lekerült a napirendről.

Mv: És az adott tagországok, mondjuk a nettó befizetők esetében az adott ország belpolitikai helyzete, tehát például a német választás, ugye sokat lehetett erről szintén hallani, hogy bizonyos uniós kérdések, azok alapvetően a német választási kampány részévé váltak, a költségvetés is részben az volt?

Győri Enikő: Valamilyen szinten igen, ez, hogy jobban költsük el az uniós forrásokat, az a német politikának egy sarokpontja volt. Tehát ők abból nem engedtek. És akkor mi ebben partnerek voltunk, mert azt mondtuk nekünk, hogy úgyis az az érdekünk, hogy jobban költsük el és mondjuk több kutyawellnessre szerintünk Magyarországon nincs szükség, meg 30 centis kilátóra, ugye ez a két elhíresült példa van az elmúlt év termékéből, illetve az előző kormányok általi tervezésből, hogy mire költsünk. Hanem valóban értelmes, munkahelyeket és növekedést teremtő célokra fordítsuk, ezért akarjuk mi 60 százalékát legalább a forrásoknak kis és középvállalkozásokra és közvetlen gazdaságfejlesztésre fordítani. És azt elmondtuk a németeknek, hogy szerintünk hogy lehetne ezt a 'jobban költsük el, legyen átláthatóbb és érthetőbb a közös politikáknak a finanszírozása', hát persze ők egy kicsit másképp akarták értelmezni, mint mi, de hát ebből aztán kijött egy egészséges, azt hiszem, hogy középút.

Mv: Egyébként ha már Németországnál tartunk, egy pici kitérővel Ön szerint változik, változhat Németország magatartása, a nyilatkozatai, hozzáállása az uniós kérdésekhez? Most, hogy a választásokon túl vannak?

Győri Enikő: Hát amilyen híreket én hallok, most azért ha jól tudom, két nap múlva itt most már nyilvánossá válik a koalíciós szerződés. Utána persze ezt még a pártoknak szentesíteniük kell. Itt különösen a szociáldemokratáknak lesz, úgy tudom egy kongresszusuk, ahol ezt meg kell erősíteniük, el kell fogadniuk. Alapvetően nem lesz változás a német Európa-politikában, én úgy látom, hogy Németország nem kíván abból engedni, hogy az eurót, azt fenn akarja tartani, de nagyon komoly közös szabályokat kíván az eurózónán belül levőknek diktálni. Ha úgy tetszik, előre kell menni, mélyíteni kell a gazdasági egységes együttműködést, egységesíteniük kell a gazdaságpolitikát, egyszerűen meg kívánja ez a, ezt a közös pénz. Másképp a közös valutát nem lehet működtetni. Németország ebből nem fog engedni, ez a legfontosabb sarokpontja a német politikának és ez biztosan nem fog változni. Egyes témákban lehetnek hangsúlyeltolódások. Így, hogy most a szociáldemokratákkal lesz nagy valószínűséggel ugye a nagykoalíció, foglalkoztatás, munkahelyteremtés, az biztos, hogy előtérbe kerül, egyébként az helyes. Csak mi azt gondoljuk, hogy mindenkinek a saját módján kell ezzel megküzdenie, nekem senki ne magyarázza, hogy Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban, Magyarországon ugyanaz a foglalkoztatáspolitika. Lehetnek közös céljaink, hogy milyen mutatókat mikor, hogyan kellene elérni, de hogy hogy jutunk el oda, hát arra azért országra szabottan szerintem az célra vezetőbb. Úgyhogy, meg hát például a minimálbér az most egy komoly téma. Nem tudom, hogy hogy zárulnak az egyeztetések. Autópályadíj. Hát, ezekkel még folyik. De amiről az elején beszéltem, ez a gazdaságban nagyon szigorú, közös szabályok eurózónára, ez nem fog változni.

Mv: Közelítsünk egy picit Magyarországhoz. Ugye a költségvetésről beszéltünk, a 2014-2020 uniós költségvetésről. Ugye Ön azt mondta, hogy alapvetően Magyarország ebből a vitából viszonylag jól jött ki. Mielőtt nagyon részleteiben beszélnénk, azt mondta, hogy alapvetően változnak a felhasználás szabályai is. Mi az, ami egészen más lesz a 2014-20-as költségvetés idején az uniós pénzek felhasználásában?

Győri Enikő, államtitkár, KÜM: Hát az, hogy a makrogazdasági teljesítményhez, amiről már az előbb beszéltem, jobban kötik. Tehát, hogyha egy ország sorozatosan nem teljesíti a saját vállalásait és a költségvetése állandóan elszáll – azért ilyet láttunk Magyarország esetében rögtön a belépéstől kezdve egészen 2010-ig –, akkor ott lesújt a pallos. És sokkal könnyebben sújt le, mint eddig. Olyan szavazási eljárásokkal, amivel a bizottsági javaslatot a tagállamoknak a kisebbsége is elég hozzá, hogy ez így simán átmenjen. Úgyhogy ezek főleg a szabályok. Ezenkívül, hát van egy európai szemeszter nevű gyakorlat, ott vannak az Európai Uniónak gazdaságpolitikai ajánlásai, tagállamokra szabott ajánlásai, és hogy erről egyébként egyeztetnie kell a tagállamnak és az Európai Bizottságnak. És hogyha ezeket a tagállam, ezeket az ajánlásokat nem tudja hozni, nem akarja teljesíteni, akkor azért lehet a kapcsolatot teremteni a források között. De itt azért nagyon kell vigyázni, mert ugye ezek az ajánlások látjuk, hogy ez egy furcsa jogi kategória. Nem jogszabály, ami kikényszeríthető, hanem egy erős politikai motiváltságú ajánlás. Azért kapott Magyarország az elmúlt pár évben olyan ajánlásokat, amiket mi nem fogadunk el. No, de ezzel nem vagyunk egyedül. Tehát például azt, hogy a hatósági energiaárakat vezessük ki, ezt mindig megkapjuk. És utána mindig tisztelettudóan elmagyarázzuk, hogy természetesen, amint lesz egységes európai energiapiac, amikor van igazi verseny, amikor nem diktálják az energiaárakat a külső szállítók, amikor megvalósul az, hogy mindenki minden irányban összeköttetett, és több helyről tud beszerezni, és így versenyeztetni tudna, na, akkor majd beszélgethetünk erről. De addig nem. És ezzel nem vagyunk egyedül. Tehát azért itt majd még szerintem elég komoly viták is lehetnek. Mindenesetre azért ez egy fordulópont, és hát nagyon oda kell figyelni, mert a büntethetőség az most benne van a csomagban.

Mv: Az uniós pénzekre pályázók szempontjából lesznek érdemi változások, módosítások?

Győri Enikő: Igen, de az elsősorban attól függ, hogy mi itthon mit csinálunk. És lesznek változások. A kormány döntött az intézményrendszer átalakításáról. Eddig ugye a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség az egy önálló intézményként kissé a magyar világból kiszakadva önállóan működött. Most az úgynevezett irányító hatóságok, azok visszakerülnek a tárcákhoz, de a központi koordináció az a Miniszterelnökséghez kerül. Amióta a Miniszterelnökségnél van a koordináció – ez egy komoly változtatás volt itt a ciklus közepén –, azóta felgyorsultak a kifizetések, sokkal koordináltabb az, hogy mire, hogyan költünk. Ez megmarad, egyébként ezt az Európai Bizottság üdvözölte is, tehát sokkal jobban kell kapcsolni a kormányzati politikákhoz az uniós forrásoknak az elköltését. És egyébként már folyik a tervezés, és olyan szabályokat szeretnénk, hogy kifizetés az ne csak a ciklus második felében legyen, mármint 2014-20-as, hanem rögtön már '14-ben, amint a jogszabályok véglegesednek, kihirdetik, elfogadjuk a vonatkozó magyar dokumentumokat, akkor már rögtön sokkal egyszerűbben lehessen forráshoz jutni a kisvállalkozóknak, önkormányzatoknak, iskoláknak, egészségügyi intézményeknek, satöbbi.

--

Mv: Győri Enikő, a Külügyminisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkára az Aréna ma esti vendége. Hallgatóink a beszélgetést felvételről hallják. Folytassunk azzal, amit már többször megígértünk, ugye az uniós költségvetés a beszélgetésünk apropója, 2014 és 2020-as költségvetés, és ugye azt ígértük, hogy fogunk beszélgetni a Magyarországot érintő részletekről, merthogy a közelmúltban a parlament illetékes bizottsága előtt Ön erről hosszasan beszélt. Ugye sommásan azt mondtam, hogy úgy foglalta össze, hogy Magyarország jobban járt, hogy általában a várakozásokhoz képest. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Győri Enikő, államtitkár, KÜM: Ez azt jelenti, hogy ha nagyon a legeklatánsabb számot akarom mondani, hogy egy magyar állampolgár eddig 7 év alatt összesen 660 ezer forintnyi uniós támogatáshoz jutott, ami egy igen impozáns összeg, na most ez fölmegy 712 ezerre. Tehát ez az egy főre jutó uniós támogatás 7 év alatt. Ez egyébként a második ilyen egy főre eső pozíció. De hogyha azt nézzük, hogy összesen mennyi uniós forrás áll a házhoz, vagy, hogy a nemzeti jövedelemnek ez egy mekkora aránya, tehát mind a 3 mutatóban benne vagyunk az első három között és nincs még egy ilyen tagállam. És ezek objektív számok, tehát ezekkel nem nagyon lehet trükközni, azt gondolom, hogy ez azt mutatja, hogy megérte a 2,5 éves küszködést.

Mv: Ugye beszéltünk itt különböző alapokról és különböző területekről. Összességében igaz ez a növekedés, vagy van olyan terület, ahol kompromisszumot kellett kötnünk, tehát valahol egy picit rosszabbul járunk, viszont máshol jobban?

Győri Enikő: Hát ugye nem nagyon lehet összehasonlítani a 2007-13-assal, egyrészt több tagország lett, másrészt az összköltségvetés az kisebb. Tehát itt nem lehet összevetni azt, hogy egyik boríték mekkora volt, meg a másik boríték, mondjuk agrárpolitikában, kohéziós politikában, és az összes egyébben, ez nem összevethető így. Azt össze lehet vetni, hogy mondjuk honnan indultunk a bizottsági javaslattal, aztán hova jutottunk, azok szerintem sokkal célravezetőbb összehasonlítások. De ha megnézzük, hogy kohéziós politikában 20,5 milliárd ezer euró fog bejönni 7 év alatt, akkor azt gondolom, hogy minden fejlesztési célunkat tulajdonképpen ebből az összegből nagyon tisztességesen meg lehet valósítani.

Mv: Az eredeti bizottsági javaslathoz képest valamennyi területen jobban járt Magyarország?

Győri Enikő: Igen. Tehát ez teljesen egyértelmű, tehát ott egy tizennyolc egész valahány század százalékos borítékról indultunk, mentünk fel 20,5-re, hát ez az utolsó 40 órás tárgyalásban is még ott röpködtek a milliók, a milliárdok, az ajándékok, a veszteségek és akkor ebből kellett ott az állam- és kormányfőknek azonnal értékelve, hogy akkor mi az, ami számukra elfogadható és mi az, ami nem elfogadható. Ami nekünk segített, hogy mi nagyon komoly és nehezen cáfolható elvek mentén küzdöttünk. Tehát azt mondtuk, hogy nem lehet, hogy a következő kisebb büdzsének a szegények lássák a kárát. Tehát az nem lehet, hogy a kohéziós borítékban azok az országok járjanak jobban, amelyek már fejlettebbek és ezért már nem lennének jogosultak a támogatásra. Hát micsoda dolog az, ha nem a legszegényebbek felzárkóztatására költjük a pénzt, és azért a 20 legszegényebb európai uniós régióból 4 Magyarországon van. Tehát nehéz azt mondani, hogy akkor a mi részesedésünk az csökkenjen. Tehát az egy nonszensz. Ugyanígy az agrárpolitikában is meg kellett védeni az agrárpolitikát. Azok az országok, amelyek nem nagyon rendelkeznek mezőgazdasággal, és úgy gondolják, hogy importból mindent vidáman el lehetne érni és el lehetne látni a lakosságot import élelmiszerrel, azok azt gondolták, hogy az agrárpolitikára is sokkal kevesebbet kell szánni. Csökkent az a boríték is, de azért a magyar gazdák mégis mintegy 1,5 milliárd euróval többhöz fognak jutni 7 év alatt. Ez évenként 200 millió eurós plusz bevételt jelent és hát én azért úgy tudom, hogy a magyar mezőgazdaságban a gazdák körében a közvetlen támogatások ugye azok a legkézzelfoghatóbb jelei annak, hogy az uniós tagságnak a számukra kézzel fogható haszna van.

Mv: Ha visszautalok a beszélgetésünk első felére, Ön ott ugye azt mondta, hogy eredetileg például Lengyelország, Szlovákia lényegesen jobban járt volna, mondjuk a visegrádi négyeknek a többi országa pedig rosszabbul, mik voltak az érveink?

Győri Enikő: Mi soha nem ellenük érveltünk, hanem elvek mentén, és az, hogy nekik ilyen jó volt az induló pozíciójuk, az egy számításból következett. Az, hogy kinek mennyi jár, ahhoz mindenféle indexálások és mindenféle matematikai tornamutatványok kellenek, és nagyon erősen számít az, hogy egy ország mit produkált az azt megelőző időszakban. Ezek az országok szárnyaltak, tehát nagyon jó gazdasági mutatókat tudtak 2010 előtt felmutatni. És amikor elkészültek ezek a számítások, akkor azt mondták, hogy ezek szárnyalnak, növekednek, ezeknek akkor a forrásigénye is ebből a matematikai képletből nagyobb, és van perspektíva, tehát ezeket jól fogják tudni kamatoztatni. Ugye Magyarország 2008-ban tulajdonképpen csődbe ment. Először minket kellett megmenteni, soha más uniós tagállamot nem kellett pénzügyi mentőövben részesíteni. Tehát a mi mutatóink olyan bűnrosszak voltak, hogy ezekből a matematikai számításokból nem jöhetett ki más, minthogy ez az ország ez úgy sem nő, ez nem fogja tudni a forrásokat felhasználni  tehát legyen kisebb a borítékja 30 százalékkal.

Mv: Tehát tulajdonképpen a rossz gazdasági teljesítményünk, vagy a rossz mutatóink voltak azok, amik amellett szóltak, hogy kapjunk mégis több pénzt. De hát ugye...

Győri Enikő: De nem, hát a számításokból az jött ki, hogy ezeknek ennyi jár. Na de mi ezt az egész metodológiát, ezt, meg azt, hogy ők a múltbeli teljesítményre alapozva mondják meg, hogy milyenek a növekedési kilátásaink, hát azért azt visszautasítottuk, de azért az egész számítási metodológiát, azt nem sikerült megváltoztatnunk már itt a folyamatban. Egyébként arról folyik a gondolkodás, hogy biztos, hogy jó-e ez a metodológia, mert teljesen irreális képet fest egyes országoknak a kilátásairól.

Mv: Épp ezt akartam kérdezni, hogy ez azt is jelenti, hogy gyakorlatilag az a költségvetés, amit a múlt héten a Parlament elfogadott végül is, tehát az, ami kialakult, ez gyakorlatilag egy teljesen más megközelítést tükröz? De akkor Ön már részben erre válaszolt, hogy tulajdonképpen nem, tehát a számítás módszertana változatlan, csak sikerült a számokat valahogy átsakkozni?

Győri Enikő: Persze, persze. Tehát volt egy induló bizottsági javaslat. Ők alkalmaznak egy matematikai képletet és aztán jött a politika, ami ezen erősen változtatott.

Mv: Lengyelországot, Szlovákiát, hogy egy picit visszakanyarodjak a beszélgetésünk első felére, miben sikerült a mi oldalunkra állítani? És ők egyébként, beszélgessünk akkor egy picit arról is, hogy ők sokkal többet, nagyságrendi veszteséget szenvedtek el, vagy azért pozíciójuk nem romlott annyit, mint amennyit a miénk javult mondjuk?

Győri Enikő: Hát romlott a pozíciójuk, de azért még mindig jól jártak. Tehát ők egy olyan irreálisan pozitív helyzetből indultak, hogy hát azt megtartani azért azt úgy nem is, tehát nem volt reális. Tehát így a matematika ezt tudta kihozni az ő esetükben. Na de hát arról szólt a szövetségi építés, hogy nem mindenben kell egyetérteni, tehát ugye hanem ne támadjuk egymást olyan ponton, ami a másiknak fáj. Ezeket az együttműködési szabályokat fel lehetett akár csak hallgatólagosan is állítani. És pontosan a felhasználási szabályok tekintetében, meg a kohéziós boríték egészének mérete tekintetében ott tudtunk közös álláspontra jutni. Tehát nekik sem volt érdekük, hogy lehetetlen felhasználási szabályokat találjon ki az Unió, nem volt érdekük, hogy csökkenjen a borítéknak a mérete. Megtaláltuk ezeket a közös pontokat, és ezek mentén tudtunk előrehaladni, közösen szövegeztünk, adtunk be javaslatokat, és hát ugyanezt megtettük nagyobb körben is a kohézió barátai körben.

Mv: Hol voltak vagy voltak olyan pontok, ahol kompromisszumot kellett kötnünk, ahol valamilyen áldozatot kellett hoznunk?

Győri Enikő: Hát persze. A főösszeg tekintetében mindig azt mondtuk, hogy több ország van, válság van, a Lisszaboni Szerződés új politikákat hozott be, most már a közös energiapolitika felé is elindultunk, hát akkor vicces, ha mindehhez kevesebb forrást szánunk. Hát ez mondtuk jó sokáig, talán utolsóként is mi még mindig mondtuk, na de hát előbb-utóbb azért az ember, ha el akar jutni egy kompromisszumhoz, akkor engedni kell. Hát mindenki engedett. Tehát olyan ország nincs, akinek minden induló álláspontja érintetlenül megmaradt, és akkor persze, nekünk is el kellett fogadnunk, hogy kisebb lesz a torta, a nettóknak el kellett fogadniuk, hogy de azért mégis többet kell berakniuk a közösbe, és hogy a felhasználási szabályok sem pontosan úgy alakulnak, ahogy ők szerették volna. Mindenkinek kellett engednie.

Mv: Van olyan szakterület, amelyik Magyarországon is rosszabbul jár, mint mondjuk eredetileg járhatott volna, vagy mondjuk, mint az előző ciklusokban járt? Úgy általában, most nem feltétlenül összegre gondolok, hanem egyáltalán hozzáférésre, a sebességére, bármilyen szempontból.

Győri Enikő: Nem, nem gondolom, hogy lenne ilyen. Tehát azért a mi borítékunk nagy része az agrárpénzekből és a kohéziós, tehát a fejlesztési forrásokból áll. A többi terület az minimális. Tehát ez bőven kilencven százalék fölött van ez a kettő így együtt, úgyhogy én nem látok semmi olyat, ami nehezítené az életünket.

Mv: A pénzek felhasználását illetően a szabályokon túl, a célterületeket illetően milyen jellegű vállalásokat kellett tennünk? Akár a kohézió barátainak együtt, akár Magyarországnak. Tehát, hogy mire fogjuk ezeket a pénzeket felhasználni? Kell ilyet tenni egyébként, hogy konkrétan megmondani, hogy például a kohéziós pénzeket mire akarjuk?

Győri Enikő: A tartalom? Tehát ugye ez a tartalomról szól. A tartalomról azért a többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás nem beszél. Ott elmondja, hogy mennyi pénz, körülbelül mire lehet költeni. Tehát hogy mennyi menjen kohézióra, mennyi mezőgazdaságra, stb. Az, hogy a kohézión belül mire lehet költeni, na ez az, amire egy úgynevezett partnerségi megállapodást kell kötnünk az Európai Bizottsággal. Ezt pedig összhangba kell hozni az Európai Unió 2020-ig terjedő céljaival. Összhangba kell hozni a gazdasági válságkezelésben, ahol tartunk, a vállalásainkkal, az általam már emlegetett úgynevezett országspecifikus ajánlásokkal. Na, erről folyik egy egyeztetés-sorozat. Ezt Magyarország részéről Cséfalvay Zoltán államtitkár úr viszi. Február óta folyik, mi nyár elején másodikként be tudtuk nyújtani a tervezetünket. Erről tovább folyik az egyeztetés, a finomítás, harcolunk persze. Mi megmondjuk, hogy mikre szeretnénk költeni. Ezek egy részével egyetért a Bizottság, természetszerűleg egy részével nem ért egyet. Természetesen megszervezzük a visegrádiakat, hogy ugyanazt mondják, amit mi. Ráadásul visegrádi elnökök vagyunk, tehát van egy szoros együttműködés. Ezt néha Visegrádi Négyek plusz formátumba teszik, tehát bevonunk más országokat, és ha már nagyon sok ország mondja ugyanazt, akkor a Bizottság nem teheti meg, hogy ezt teljesen figyelmen kívül hagyja. Hát, ez folyik most. Most, hogy lezárult a költségvetési vita, a Parlament is rábólintott, ugye ezt meg kell jelentetni az Unió hivatalos lapjában, és így lehet majd valamikor jövő év elején véglegesen benyújtani ezeket a partnerségi megállapodásokat. Ezt követően az úgynevezett operatív programokat, amelyek pont arról szólnak, hogy milyen szakterületeken, pontosan milyen címen nyitunk meg pályázati lehetőségeket. Úgyhogy ezeknek mind a jövő év első hónapjaiban meg kell történniük.

Mv: Ez ugyanolyan mértékben politikai természetű vita is, mint volt a költségvetés megalkotása, vagy ez sokkal inkább már csak matematika?

Győri Enikő: Hát, ez nem matematika. De hát amiket az előbb fölsoroltam, hogy mi mindent kell figyelembe venni, aszerint kellene eljárni. Na, de hát mi azért azt gondoljuk, hogy továbbra is vannak országspecifikumok, vagy amik a mi régiónkban fontosak. Például állandóan V4-es keretben megbeszéljük, hogy az nonszensz, hogy az Európai Unió mellékutak építését nem akarja támogatni. Márpedig vidéken ez a vidékfejlesztéshez is szükséges. Ahhoz, hogy vidéken kisvállalkozások virágozni tudjanak, amikor nem lehet úton eljutni odáig, hát akkor elég problematikus a gazdasági fejlődés. Tehát itt igyekszünk nagyon egyfelé beszélni, és akkor előbb-utóbb csak elfogadják. Turizmusban már nem olyan sokat fektetne az Európai Unió, mi pedig elmondjuk, hogy márpedig bizonyos vonatkozásokban nem mindenre, például több fürdőépítés az valószínűleg már nem lesz, de talán nem is baj, ha nem lesz több fürdőnk, mert elég fenntartani, amik most vannak. Tehát ezért van egy folyamatos egyeztetés. Szakértői szinten, vezetői szinten, hát és persze államtitkár úr révén, politikai szinten is.

Mv: Egyébként azt akartam kérdezni, hogy Ön azt mondta, hogy nyilván az ellenőrzés, és például a gazdasági mutatónak a visszacsatolása sokkal szigorúbb, és sokkal módszeresebb lesz, vagy gyorsabb lesz, mint ugye a korábbi időszakban volt. De egyébként ezeknek nem biztos, hogy feltétlenül az Ön szakterülete, egyáltalán kérdés arról szól, hogy például a Külügyminisztériumnak, Önnek lesz-e ebben, mondjuk az ellenőrzésben feladata, vagy ez csak a Nemzetgazdasági Minisztériumé? És hogy például ilyen szinten is szoros lesz az ellenőrzés? Tehát például hogyha azt mondtuk, hogy nem építünk több fürdőt, mondjuk teszünk erre egy ígéretet, akkor ezt meg fogják nézni?

Győri Enikő: Hát, ugye jóvá kell hagyni a partnerségi megállapodást. A Bizottság jóváhagyja, operatív programokról szintén van egyeztetés. Tehát azért ez egy közös munka. Nem lehet másra költeni, de azt azért eddig se lehetett, mint amit vállaltunk. Tehát az operatív programok jóváhagyatása eddig is megvolt. Eddig nemzeti stratégiai keretnek hívtuk ezt az egészet, amit most partnerségi megállapodásnak, úgyhogy ebben olyan nagy nóvum nincsen. Hogy mi lesz a mi szerepünk, hát ugye nekem horizontális koordinációs szerepem van, mi a tárcákkal nagyon szorosan együttműködünk. Amikor a túlzottdeficit-eljárást elindították Magyarország ellen, és ott volt, hogy fölfüggesztik a Kohéziós Alapból a finanszírozást, hát ott közösen lobbiztunk, munkamegosztásban a Nemzetgazdasági Minisztériummal. Úgyhogy – gondolom – az egyeztetéseknél, ami majd partnerségi megállapodás és a többi, hát természetesen mi is ott vagyunk, segítünk és együtt csináljuk.

Mv: Ha már itt, a költségvetés apropóján is leginkább, a kohéziós pénzekkel összefüggésben Ön beszélt arról, hogy nyilván fontos ez az egész közösségnek, hogy nyilván a szegényebbeket és mondjuk akik felzárkóztatásra szorulnak, ezeket nyilván nem engedheti el, tehát nem lehet tőlük pénzt elvenni. Ez valószínűleg csak nagyon távolról kapcsolódik ide, de mindenképpen ide kapcsolódik ugye: az uniós bővítésnek a kérdése és mondjuk a Keleti Partnerség, a keleti irányú bővítés. És leginkább ugye most ez ügyben talán Ukrajna kérdése a legfontosabb. Ugye azt mondták uniós európai parlamenti képviselők – talán az egyik bizottságnak a vezetője –, hogy az Európai Unió valószínűleg itt hibázott, elkésett, nem reagált elég gyorsan, és segítséget kellett volna adni Ukrajnának, talán akkor nem lenne ekkora vita. Vagy talán akkor ez a szerződés létrejött volna. Mit gondol erről?

Győri Enikő: Először is, nem keverném a Keleti Partnerséget és a bővítést. Ugye a bővítés, az elsősorban a Nyugat-Balkán országai, illetve Törökország, ami most napirenden szerepel. Mi amellett vagyunk nagyon régóta – ez a magyar uniós politika egyik legfontosabb jellemzője –, hogy tovább kell bővíteni, az Unió nyerne, hogyha Szerbiát és a Balkán további országait tagjai között tudná, természetesen egy érdem alapú tárgyalássorozat végén. A Keleti Partnerség pedig egy szoros együttműködést jelent az Európai Unióval. Ukrajna a szomszédunk, tehát nekünk az az érdekünk, hogy őket az európai úton tartsuk, ne ott a senki zónájában, lebegve mondjuk egy eurázsiai orientáltság és egy európai orientáltság között, hanem Európához kössük őket és segítsük őket. Én azt gondolom, hogy az Európai Unió nagyon komoly ajánlatot tett Ukrajnának, és 2012 óta nagyon egyértelműek a feltételek, hogy mit kell Ukrajnának tennie ahhoz, hogy megszülessen ez a társulási megállapodás. És ez nemcsak egy szabadkereskedelmet jelent, hanem egy stratégiai együttműködést. És énszerintem igenis vonzó volt az Unió ajánlata. Ukrajna nagyon sok mindent teljesített. Itt a finisben egy-két elvárt törvénynek az elfogadása, az megállt. De hát azt mondja meg Ukrajna, hogy ők már ezt azért állították meg, mert tudták, hogy ők most fel akarják függeszteni a tárgyalásokat, és mégsem kívánják Vilniusban aláírni a társulási megállapodást, vagy egyébként sem akarták volna ezt aláírni, ezt én most nem tudom, nem akarom megítélni. De azért egy ötszázmilliós piachoz biztosítottunk volna – vagy biztosítunk, mert az ajtó nyitva áll – hozzáférést. Soha senkivel ilyen átfogó társulási megállapodást az Unió korábban nem kötött. Egy ötszázmillió dolláros megtakarítása lenne Ukrajnának a szabadkereskedelemből, tehát ennyivel kevesebb vámot kellene fizetnie. Ígért az Unió egy 610 millió eurós makrofinanciális támogatást. Eddig is, hát '91 óta 3,3 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást kapott Ukrajna azU. És ezenkívül folyik a gázvezetékeknek a többirányúvá tétele, ami azt jelenti, hogy ha Ukrajna bajba kerül ellátás szempontjából, akkor Nyugat felől is folyhasson ezekben a vezetékekben gáz; ugye napirenden van a magyar-ukrán-horvát vezeték, egy ukrán-szlovák vezeték. Én azt gondolom, hogy azért ez egy igen figyelemre méltó ajánlat volt. A döntés persze Ukrajnáé, tehát Ukrajna szuverén döntése, hogy milyen utat választ. Azt gondolom, hogy egyébként ez az Európai Unió szempontjából a legfontosabb geostratégiai probléma és kérdés. Mi első perctől amellett voltunk, hogy az Unió, az legyen megértő Ukrajnával szemben, legyen vonzó az ajánlat – de persze dönteni helyettük nem tudunk.

Mv: Azt mondta, távirati iroda idéz egy magát megnevezni nem kívánó uniós illetékes, magas rangú tisztviselőt, aki azt mondta, hogy nem érte váratlanul az uniós diplomatákat, hogy az utolsó pillanatban ilyen hatalmas nyomás volt, és hogy nem lesz szerződés. Mi lehetett ennek az oka, tehát számítani lehetett erre akár az elmúlt napokban, hogy végül is nem lesz Vilniusban aláírás?

Győri Enikő: Hát nyár óta azért nagyon sok mindent látunk, és Ukrajnának a keleti szomszédja az elég erősen jelét adta annak, hogy azt szeretné, ha Ukrajna az eurázsiai utat választaná és nem az európait. Mert ők számítanak Ukrajnára a belorusz-orosz-kazah vámunióban is, azt szeretnék, ha oda csatlakozna. Az lehetetlen, hogy valaki egyszerre két vámunióhoz tartozzon, az nem megy. Nagyon komoly kereskedelmi veszteséget szenvedett el Ukrajna, mert Oroszország egyszerűen nem engedett be nagyon sok orosz árut. Ha nem megy a kereskedelem, akkor ott rögtön munkahelyek kerülnek veszélybe, energiaárak kapcsán volt egy nagyon komoly nyomásgyakorlás. Tehát itt azért ezt elég egyértelművé tette a nagy szomszéd, hogy ezt a geostratégiai játszmát ő szeretné eldönteni.

Mv: Ez mennyire egy Brüsszel–Moszkva közeledésnek a kérdése, vagy a témája vajon?

Győri Enikő: Hát...

Mv: Vagy távolodásnak?

Győri Enikő: Én abban bízom, hogy semmiféle távolodás nem lesz, tehát az Európai Unió itt a legutolsó nyilatkozataiban nagyon egyértelművé tette, hogy az ajtó nyitva áll. És mi amellett vagyunk, hogy ez az ajtó nyitva is maradjon. No de azon az ajtón az ukránoknak kell bejönniük. Lesz Vilniusban csúcs, ott a külügyminiszterek is ott lesznek, a tagállamok állam- és kormányfői. Jó lenne, hogyha Ukrajna ott azért szintén úgy nyilatkozna majd, hogy ő is szeretné, ha az ajtó nyitva maradna. Hát azért én azt látom, hogy nagyon sokan, mind a politikai vezetésben, mind az ukrán polgárok körében nagyon egyértelművé tették az elmúlt időszakban, hogy ők azt gondolják, hogy az európai út az az út, amit az ukrán vezetésnek követnie kellene. Tehát én úgy látom, hogy ez egy nem lefutott ügy, hogy mi történik most Vilniusban. Hát azért az most nagyon úgy tűnik, hogy aláírás nem lesz, de azt nem lehet megjósolni, hogy mi következik az elkövetkező hónapokban. 2015-ben van elnökválasztás Ukrajnában, azt gyanítom, hogy ez is egy döntő tényező lesz majd ukrán polgárok fejében, hogy ők egyetértenek ezzel a döntéssel, vagy sem.

Mv: Elképzelhető, hogy ez az ügy addig elhúzódik?

Győri Enikő: Bármi lehet.

Mv: Egy minket sokkal jobban érdeklő és valószínűleg sokkal jobban izgató kérdést hagytunk itt az utolsó egy-másfél percben. Ugye a britek, ahol meglehetősen sok magyar munkavállaló él és nagyon sokan készülnek ott letelepülni, de arra készülnek, vagy egy olyan javaslatot fogalmaztak meg, hogy szigorítanák az ott letelepülők, más országokból érkezők, más uniós országból érkező letelepülők szociális juttatásait. Megtehetik ezt?

Győri Enikő: Nagyon egyértelmű szabályok vannak, jelenleg is. És ezek a szabályok egyébként már most is lehetővé teszik, hogy akik ezzel visszaélnek, azok ilyenbe ne részesüljenek. Tehát szerintünk olyan nagyon új helyzet nincsen. Az Európai Bizottság vállalta, hogy készít egy tanulmányt, ezt nem olyan sokára fogja közzétenni, ezt a belügyminiszterek meg fogják decemberben vitatni. Én úgy tudom, hogy ez a tanulmány azt fogja mondani, hogy közel sem az uniós országokból érkező mondjuk azt, hogy bevándorlók jelentik a legtöbb problémát, hanem az Unió határain kívülről érkező bevándorlókkal kapcsolatos a legtöbb visszaélés. Úgyhogy én abban bízom, én értem, tehát Nagy-Britanniában ez egy politikai sláger téma most, mindenki hazafelé muzsikál egy kicsit, de én abban bízom, hogy semmiféle jogalkotási kezdeményezés nem lesz, hiszen maga a Bizottság, amelyiknek egyértelmű kompetenciája van ebben az ügyben, azt mondja és mondta eddig is, hogy nem lát okot arra, hogy a fennálló szabályokon változtasson.

Mv: De ettől függetlenül egyébként egy tagország megteheti ezt? Tehát a brit kormány ettől függetlenül hozhat egy ilyen rendelkezést?

Győri Enikő: Nem, csak olyan szabályokat hozhat, amelyek összhangban vannak a közös uniós szabályokkal. Tehát a visszaéléseket eddig is lehetett kezelni, szabályszerűen, ami a szabályokban benne van, azt lehet, ami abban nincs benne, vagy azzal ellentétes, azt pedig nem lehet. Én abban bízom, hogy azért a brit kormány ezek tiszteletben tartásával fog eljárni. Hát, ha nem így tesz, akkor majd az Európai Bizottság, ahogy egyébként mindenkivel, aki kötelezettséget szeg, eljár, és az ügy akár a bíróságon is végződhet.

Mv: Győri Enikő, a Külügyminisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkára volt az Aréna ma esti vendége. Köszönjük, hogy eljött hozzánk.

(Külügyminisztérium)