Prőhle Gergely a Klubrádiónak beszélt Magyarország külpolitikai irányvonaláról 2013. február 15-én.

Mv: Jó napot kívánok, Zentai Péter vagyok. Néhány perccel ezelőtt sikerült kirángatni egy értekezletről Prőhle Gergelyt, a Külügyminisztérium helyettes államtitkárát, hogy megpróbáljam szembesíteni Lázár János miniszterelnökségi államtitkár szavaival. Ez utóbbi a Népszabadságnak adott interjúban egészen új dolgokat tárt elénk, tudniillik, hogy Magyarországnak valamilyen módon meg kellene találnia az egyensúlyt Németország és Oroszország között, de hallgassuk a beszélgetést Prőhle Gergellyel.

Riporter: Létezik-e valamiféle új magyar külpolitikai doktrína, új, ami valójában régi, mert történelemkönyvekben, emlékszem arra, volt egy olyan időszak, amikor kellett egyensúlyoznia Magyarországnak keleti és nyugati hatalmak között. Lázár János miniszterelnökségi államtitkár úr azt mondotta, hogy Oroszország és Németország között kell nekünk valami módon lavírozni – nem ezt a szót használta.

Prőhle Gergely, helyettes államtitkár, KÜM: Én nem beszélnék új magyar külpolitikai doktrínáról. Az a hármas rendszer, ami annak idején a rendszerváltozást követően kialakult, ami ugyebár az euro-atlanti elkötelezettségünket, nemzetpolitikai szempontjainkat és a szomszédságpolitikai érdekeinket foglalja össze, az mind a mai napig érvényes. Amiről Lázár János beszélt az sem új, hiszen ez egy geostratégiai, geopolitikai helyzet az ország életében immáron évszázadok óta, és azt gondolom, hogy ő elsősorban az energiapolitikai szempontot kiemelve beszélt erről a helyzetről, új doktrínának ezt semmiképpen sem nevezném.

Riporter: Igen, de ha három tematika közül kiemelnénk egyet, nevezetesen az észak-atlanti elkötelezettséget, az európai uniós tagságunkat, a NATO-tagságunkat, akkor valahol mégiscsak nem egyértelmű – legalábbis eddig nagyon egyértelmű volt, hogy ha akármilyen szemszögből, nem lehet egyforma távolsággal beszélnünk Németországról és Oroszországról, mert Németországról is az Európai Unió szerves részeként és a legszorosabb szövetségesünkről kell beszélni, Oroszországról pedig éppenséggel korábban, az elmúlt években a jelenlegi kormánypárt gyakran hangozatta, hogy vannak fenntartásai vele szemben. Most pedig mintha ez a fenntartás igencsak elhalkulna.

Prőhle Gergely: Én nem tudom, bevallom őszintén, nem eléggé elítélhető módon felidézni magamba szóról szóra a Lázár János által elmondottakat, de szerintem mesze nem erről volt szó az ő előadásában.

Mv: Nem, ez egy interjú volt valójában.

Prőhle Gergely: Kétség ahhoz nem fér, hogy a mi euro-atlanti elkötelezettségünk az töretlen, az sem kétséges, hogy számunkra Németország mint az Európai Unió és a NATO tagja egészen más minőséget képvisel a szövetségi beágyazottságunk tekintetében. Ugye az pedig nem egyedül a mi problémánk, hanem az egész közép-európai térség problémája, és ezért beszélnék én inkább a geopolitikai, geostratégiai helyzetről, hogy ugye a német technológia, technológiai fejlettség, illetve az Oroszországban illetve attól még keletebbre megtalálható ásványi kincsek, természeti források – ez a kettősség, amivel a közép-európai régiónak együtt kell élnie. Tehát én ezt a kérdést a leghatározottabban merném ezen a szinten tartani és nem extrapolálnám itt a szövetségi rendszerekre vonatkozóan.

Riporter: Mindenesetre látványosnak tűnik a kívülálló számára is, az újságolvasó számára is, hogy ugye nemrég ott járt a miniszterelnökünk Moszkvában, és most pedig éppen egy friss hír szerint Matolcsy úr is ellátogat. Nyilván lehet a dolognak csak és kizárólag a gazdasági oldalát kiemelni, de ettől függetlenül bennünk van a kisördög, hogy számunkra Oroszország és általában, ez nem is titok, a keleti térségnek olyan országai, amelyek korábban a Szovjetunióhoz tartoztak kezdenek minden tekintetben nagyon értékesnek látszani, és a korábbi bíráló megjegyzések ezeknek az országoknak a belpolitikai életéről megszűntek, tehát totálisan megszűntek.

Prőhle Gergely: Hát hadd kérjem arra, hogy akkor most gyakorolja magát az ördögűzés képességében, tehát az Önben lakó kisördögöt bátran űzze ki magából és vessünk együtt egy pillantást arra, hogy más nyugati, tőlünk egyébként nyugatabbra eső államok állam- és kormányfői milyen frekvenciával járnak Oroszországba, Kínába és még keletebbre. És akkor azt gondolom, hogy, hogy teljesen világossá válik, hogy bár az ördög soha nem alszik, mint tudjuk, ezt nem az a kategória, ahol nekünk különösebb éberségre lenne szükségünk. Teljesen természetes, hogy az a jó az országnak, vagy hogyha a keleti kapuk ugyanolyan jó állapotban vannak, mint a mi nyugati, észak-atlanti elkötelezettségünk. Ehhez szerintem kétség nem fér. Kár ezen rágódni.

Riporter: Jó, akkor nem rágódom ezen tovább, hanem Irán kapcsán ugye megjelentek eléggé egymásnak ellentmondó híresztelések vagy hírek, miszerint a magyar nagykövet ott arról beszélt, hogy Iránnal mélyítenünk kell a kapcsolatokat. Ez azért lényeges, mert ugye a nyugati szövetségeseink általánosságban ezt.

Prőhle Gergely: Nem tudom, ez hol jelent meg ez a nyilatkozat? Nem is hallottam róla.

Riporter: Ez több magyar médiumban megjelent és a lényeg az az, hogy utána a külügy…

Prőhle Gergely: Nem tudok erről mit mondani, tényleg nem láttam. Sajnálom.

Riporter: Jó, akkor maradjunk a nyugati szövetségeseink környezetében. Az, ahogy a miniszterelnök úr most Brüsszelben járt és az ottani vezetők, tehát az uniós vezetők körében már inkább bíztatásokat kaptunk, mintsem ilyen bíráló szavakat, ez mit jelez az Ön számára? Tehát hogy látszik-e valamifajta új kezdet azokkal az országokkal, amelyek a korábbi időszakokban, legalábbis az elmúlt másfél évben a vezetőik szintjén bírálták hazánkat? Vagyis a kormányunkat, bocsánat.

Prőhle Gergely: Én ezt egy teljesen természetes folyamat részének tekintem. Az utóbbi időben többször beszélgettünk mi is erről, más államok életében is vannak konfliktusok akár az Európai Bizottsággal, de még az európai uniós tagállamok között is, ami Brüsszelben illetve az Európa Tanács főtitkárával folytatott egyeztetések során történt, az világos jele annak, hogy azok a konfliktusok, amik korábban voltak, ezek eltűnni látszanak és ez a bizalomépítés azt gondolom, hogy mind a két oldalnak nagyon fontos. Egyébként ennek egy másik és talán még látványosabb eleme volt a többéves költségvetés elfogadása, és azt hiszem, hogy ennek megint csak a belső üzenete az talán még fontosabb, mint a külső. Ebből világosan kiderül az, hogy európai uniós tagság, a mi európai elkötelezettségünk és az Európai Unión belüli sikereink, azok az ország érdekeit jelentik. Ehhez ma érdek fűződik, hogy ez a kapcsolatrendszer jól működjön, és úgy tűnik, hogy ez most így is van.

Mv: Személyesen nem zavarja, hogyha a kormányhoz közelálló újságokban erőteljesebben némely vezetőknek a nyilatkozataiból néha erősebben, néha kevésbé erősen, mégis kisejlik valamiféle olyan nem érted, hanem ellened bírálat a nyugati szövetségesek címére. Főleg olyan időszakokban, amikor azok bírálnak, amikor pedig nem bírálnak, akkor meg éppenséggel az az úgymond propaganda, hogy hát ezek a mi legjobb barátaink. Tehát minthogyha mindig egy-egy hír kapcsán változna a hangnem, és ez nem olyan tartalmi jelentőséggel bíró dolognak látszik, hanem inkább olyan ad hoc-alapú. Vagy ezt én csak rosszul látom?

Prőhle Gergely: Na de hát kedves szerkesztő úr, mindnyájan elég jól ismerjük, és felteszem, hogy a Klubrádió intelligens hallgatói is a magyar szellemi élet természetrajzát, pontosan tudjuk, hogy milyen színes ez a mi magyar világunk, hisz ezért szeretjük. Nem egységes álláspontok vannak, még egy-egy politikai táboron belül sem egységesek az álláspontok, ugyanakkor azt gondolom, hogy Európa dolgában a kormányzati cselekvés iránya, az teljesen világos és egyértelmű, ennek legszebb példája volt mondjuk az európai uniós elnökségünk programsorozata, ami viszont általános európai elismerést is kivívott magának. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ahogy a 20. században végig, sőt ha megnézzük a reformkort és ott is a 19. század folyamán mennyi mindenről írt a Pesti Hírlap, hányféle különböző álláspontnak lehettünk tanúi, és olvassuk ezt ma történeti érdeklődéssel. Nem gondolom, hogy ennek túl nagy jelentőséget kéne tulajdonítani, a cselekvésre kell odafigyelni, ott pedig az európai elkötelezettség maximális és egyértelmű.

Mv: Végül az Egyesül Államokkal való kapcsolatunk. Az utóbbi időszakban olyan keveset hallunk arról, amiről korábbi években igen gyakran, hogy Magyarország és az Egyesült Államok között nagyon szoros a szövetség. A miniszterelnök úr nagyon ritkán jut el az Egyesült Államokba, nem hívták meg amerikai vezetők, legutóbb csak a külügyminiszter asszony volt itt, ugye a Hillary Clinton. Annak is voltak olyan negatívabb megjegyzései, de mintha ez a kapcsolat nem lenne olyan látványos, mint amilyen korábban volt. Mi ennek az oka?

Prőhle Gergely: Én nem tudom, hogy ez feltétlenül így van-e. Martonyi János is járt Washingtonban, nem olyan régen Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes járt kint, igen magas szinten fogadták. Én azt hiszem, hogy itt különösebb aggodalomra nincs ok. Az kétségtelen, hogy elhangoztak, elhangzanak kritikák az Egyesült Államok részéről, de azt gondolom, hogy ahogy ezt számos amerikai nyilatkozat is folyamatosan hangsúlyozza, ez a barátok közti kommunikáció része, ezzel is magyarázható a nyíltsága, nem gondolom, hogy okunk lenne, hogy ebben kételkedjünk.

Mv: Összefoglalva tehát, nem kell új külpolitikai doktrínáról beszélnünk, hogyha összefoglalom az Ön mondanivalóját, és nem arról van szó vagy... ugye ezt csak erősítse meg még egyszer, mert ebből indultunk ki, hogy Magyarországnak nagyjából egyforma távolságot kellene kialakítania Németországgal és Oroszországgal.

Prőhle Gergely: Én nem hiszem, hogy erről van szó, különösen nem a szövetségesi rendszereket tekintve. Magyarország az Európai Unió és a NATO elkötelezett tagja, ehhez kétség nem fér és a jövőben sem fog.

Mv: Prőhle Gergelynek nagyon köszönöm a beszélgetést.

(Külügyminisztérium)