Prőhle Gergely az ECHO TV Napi Aktuális című műsorában a magyar-román kapcsolatokról beszélt 2013. március 5-én.

Mv: A Napi Aktuális vendége a témában ezúttal nem más, mint Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. Jó estét kívánok, üdvözlöm.

Prőhle Gergely, helyettes államtitkár, KÜM: Jó estét kívánok.

Mv: Mi a mostani találkozónak a tanulsága, merthogy a sajtóban azt hallhattuk, hogy vigyázni kell a szóhasználatra a magyar-román kapcsolatokban, de ez csak a magyar félre vonatkozik, vagy innentől kezdve a román fél is jobban odafigyel majd?

Prőhle Gergely: Én azt gondolom, hogy garanciát erről a helyről se a magyar, se a román féllel kapcsolatban én vállalni nem tudok. De az, hogy ez ilyen világosan megfogalmazódott Bukarestben, ez azt gondolom, hogy mind a két fél számára hordoz tanulságokat. Egy olyan érzékeny kapcsolatrendszerről van szó, ahol egy rossz gesztus nem pusztán a diplomáciai életben válhat veszélyessé – és azt gondolom, hogy épp ez a fontos –, hanem emberek megfélemlítésére is alkalmas. Tehát nagyon fontos, hogy az erdélyi magyarság ne érezze úgy, hogy akár a zászló-ügy, akár más ügyek kapcsán az ő komfortérzetét az államhatalom rontja. Mi elmondtuk Bukarestben, hogy mi is erre törekszünk egyébként a magyarországi románság életével kapcsolatban, hisz’ teljesen természetes, Közép-Európában ez egy történelmi adottság, hogy a nemzeti kisebbségek fontos szerepet játszanak egy-egy ország életében.

Mv: Ez egy nagyon fontos dolog, de kérdés, hogy amíg mi ezt betartjuk, és amíg mondjuk egy román lobogó háborítatlanul loboghat akár egy határmenti magyar településen, ugye az addig miért nem történt meg Romániában a székely zászlóval? Most itt egészen pontosan Titus Corlatean úgy fogalmazott, hogy ők nem akadályozzák a nemzeti kisebbségeknek a szimbólumokkal való identitás kifejeződését, de hát mi ez, ha nem korlátozás, amit eddig tettek?

Prőhle Gergely: Igen, hát ezt szeretnénk, hogy ha valóban nem akadályoznák. Én azt hiszem, hogy nagyon fontos az, hogy ebben az ügyben ne pusztán a szavakra vigyázzunk, hiszen a retorika az sokszor maga a külpolitika is. Hanem valóban a tettek szintjén is mindaz megvalósuljon, amiről mi itt beszéltünk, és azt hiszem, hogy lassan azért, és apró gesztusokból ez mintha kiderült volna. A román fél is belátta, hogy ezt a zászlóügyet mintha egy kicsit túlreagálta volna.

Mv: Viszont miért van az az érzése az embernek, hogy legyen itt szó akár a romániai magyarságról, akár a szlovákiai magyarságról, hogy mindig a magyar fél az, aki megteszi ezt a lépést. Gondolok itt például Robert Ficónak a Pilisszentkereszti látogatására, vagy most Martonyi Jánosnak a kinti, Bukaresti látogatására, tehát hogy mindig azt érezzük, minthogyha mi próbálnánk egy fajta kegyelmet kérni magunknak, és hogy kegyet gyakoroljanak irántunk. Miért nem lehet ezt ugyanúgy normálisan kezelni a határon túlon is?

Prőhle Gergely: Azért nem hiszem, hogy ez a látogatások kapcsán ez az érzésünk támadhatott, hiszen azért az utóbbi időben elég gyakori a két ország politikusainak egymás országába való látogatása. És kegy-gyakorlásról meg végképp nincs szó. Én azt hiszem, hogy valahol lélektani értelemben természetes az, ha nálunk ebben az ügyben egy hatványozott érzékenység alakul ki, és ez talán a hírek olvasásakor is befolyásol minket. De azért azt gondolom, hogy ebben az ügyben a magyar kormány és a Külügyminisztérium is ezen belül, nagyon következetes akkor, amikor felhívja a figyelmet az európai szabályok és az európai rend betartására a kisebbségi ügyekben is. Én azt hiszem, hogy erről van szó, és nem lenne jó, ha ebben az ügyben tényleg valamiféle sérelmi politizálás alakulna ki, hiszen az, ha valakinek, hát az ügynek nem használ.

Mv: Az nem használ, akkor egy kicsit beszéljünk arról, hogy mi lesz a jövőben. Tehát Martonyi János látogatását követően mi az, ami előrelépésként lesz realizálható a mindennapokban?

Prőhle Gergely: Hát én azt hiszem, hogy a legfontosabb az, és erről szólt a látogatás is voltaképpen, mert nagyon-nagy román sajtónyilvánosságot kapott, és a tegnapi, a román külügyminisztériumban megtartott konferencia, ahol a két külügyminiszter értékelte a két ország jelenlegi kapcsolatait és ahol gyakorlatilag a teljes román sajtó jelen volt. Ott ezáltal nem pusztán a diplomácia világában, és a jelenlévő diplomaták előtt, hanem a sajtó jelenléte által tényleg a szélesebb társadalomban is – talán a teljes román közvéleményben is – világossá vált az, hogy mi kik vagyunk, és mit akarunk. Tehát nem akarunk ellenséges viszonyt Romániával, ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk, hogy azokat kőkeményen érvényesítsük – azokat az érdekeket, amelyek a romániai magyarságnak járnak. Ebbe tartozik például ezeknek a közösségi szimbólumoknak is a használata, ami nem azt jelenti, hogy valamilyen módon törvényellenesen járnának el. Nem azt jelenti, hogy ők ebben az ügyben a román állampolgárságukat akarnák megkérdőjelezni. Ez egy olyan helyi identitás, ami a helyi társadalom gazdagodását és ezáltal a román állam gazdagodását is szolgálja. Tehát nagyon fontos, hogy ezt ők is tiszteletben tartsák.

Mv: Most az út során egyébként kaptak bármiféle ígéretet arra, hogy a jövőben nem fognak előfordulni ilyen lépések?

Prőhle Gergely: Nagyon összetett dolog egy-egy ilyen kapcsolatrendszer, hiszen mindenkinek megvan a saját belpolitikai logikája is. Nekünk nagyon fontos az, hogy a román belpolitikában ne legyen ennyire erős ez a magyar kártya. Garanciát erre – merthogy a belpolitikai folyamatokat diplomáciai eszközökkel azért nagyon nehéz kezelni – garanciát senki nem adott. De az, hogy mi világossá azt, hogy az emberek megfélemlítését – hiszen itt alapvető törvényi változásokról egyelőre legalábbis nincs szó, és nagyon jó lenne, ha ez így maradna –, de az emberek megfélemlítését, annak a hangulatnak a keltését, hogy a romániai magyarság valamit rosszul csinál, vagy netalántán helytelenül értelmezi a saját szerepét, vagy a magyar identitásával rosszul bánik – tehát ezt a gyakorlatot kéne megszüntetni. És nagyon fontos, hogy ebben az ügyben úgy érezzék ők maguk – az erdélyi magyarok –, hogy otthon vannak. Tehát ehhez kell megteremteni ezt a bizonyos említett komfortérzetet.

Mv: Illetve az is nagyon fontos, hogy érezzék, hogy megfelelő a képviseletük a határon túlon. Ezt azért is említettem, merthogy az RMDSZ-szel is voltak tárgyalások (Kelemen Hunorral). Mire jutottak?

Prőhle Gergely: Kelemen Hunorral – mint ahogy az Erdélyi Magyar Néppárt képviselőivel is – arról beszéltünk, hogy vajon a helyi magyarság érdekérvényesítő képessége az miképpen lehetne optimalizálható. Nyilván a két politikai közösség egymáshoz való viszonyát is érinti. Azért az nagyon fontos mindnyájunknak, hogy akár az autonómiatörekvések tekintetében – akár a román belpolitikai jelenségeinek megítélésében – azokban a helyzetekben, ahol erre szükség van ott egy egységes romániai magyar álláspont alakuljon ki. Én azt hiszem, hogy ezeknek a beszélgetéseknek az volt a célja – és ez a fajta belátás természetesen megvan –, hogy ezt minél jobban tudjuk Magyarországról is segíteni.

Mv: Ez nagyon fontos, és már csak egyetlenegy kérdés, mert a beszélgetésünk végéhez értünk, amiről még szó volt, az a stratégiai partnerség, aminek ugye évfordulója is volt – ha minden igaz tíz évvel ezelőtt kötettett –, ez még ugyanaz, mint a régi? Tehát ebben történtek változások azért vagy pedig jó irányba történtek változások?

Prőhle Gergely: A változások iránya az mindig függ a belpolitikai konstellációtól, és ha visszatekintünk az elmúlt évekre, akkor látjuk, hogy azért ez egy elég hullámzó viszonyrendszer. A hullámzás oka az általában mindig a kisebbségi kérdésnek vagy a nemzetiségi kérdésnek a kidomborodása. Én azt gondolom, hogy a stratégiai megállapodás számos része, ami a gazdasági együttműködési illeti, az infrastruktúra-fejlesztést – ezek jó irányba haladnak. És amit nekünk nem szabad elfelejteni Magyarországon, hogy Magyarország második legnagyobb kereskedelmi partnere Románia. Tehát ebben az ügyben fontos, hogy egységbe hozzuk a határon túli magyarság iránti elkötelezettségünket, és azt is, hogy Magyarországon hány család él abból, hogy Romániával ilyen jól működik a kereskedelmi együttműködés.

Mv: Köszönöm, hogy itt volt.

Prőhle Gergely: Én is köszönöm!

(Külügyminisztérium)