Prőhle Gergely államtitkár a KlubRádió Megbeszéljük című műsorában a washingtoni holokauszt konferenciáról és a Magyar Holokauszt Emlékévről beszélt 2014. március 20-án.

Mv: A telefonnál Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára, aki Washingtonban részt vett a Holokauszt Emlékmúzeumban tegnap rendezett konferencián a német megszállás 70. évfordulója alkalmából. Jó napot kívánok!

Prőhle Gergely, helyettes államtitkár, KÜM: Jó napot kívánok! Üdvözlöm a hallgatókat is!

Mv: Azt olvasom az MTI tudósításában, hogy vita bontakozott ki ezen a konferencián. Elsősorban Ön, illetve néhány olyan megszólaló között, aki bírálta az Orbán-kormány emlékezetpolitikáját. Vita volt, vagy egyszerűen csak különböző nézeteket fejtettek ki és egymással nem bocsátkoztak vitába?

Prőhle Gergely: Igazából nem volt vita és nem is nagyon lehetett vita, hiszen Shapiro igazgató úr és Braham professzor a rendezvény elején szólalt fel, és mondta el azokat a dolgokat, amelyeket aztán én voltaképp majdhogynem a konferencia végén, és igazából a köszönetem kifejezése után kifogásoltam, illetve amelyeket hát igyekeztem tételesen cáfolni. Tehát vita nem bontakozott ki, egy nagyon barátságos eszmecsere zajlott voltaképpen, és – hogy mondjam –, pozitív jelnek tekintem, hogy aztán az én hozzászólásomat végül is meg is tapsolták. Tehát olyan vészesen vitatkozós hangulatba nem volt ottan senki akkor már.

Mv: A konferencia után például találkozott valakikkel? Részt vevőkkel, vagy esetleg más hivatalos emberekkel? Ahogy tudom, ott volt az amerikai Külügyminisztériumnak is egy helyettes államtitkára.

Prőhle Gergely: Igen, hát hogyne. Tehát a holokauszt-ügyi megbízottja Ira Forman ott volt és vele találkoztam a State Departmentben délelőtt is. Úgyhogy én gyakorlatilag végig ott voltam a konferencián, az utolsó panelen nem tudtam már ott lenni, mert indult a repülőgépem, úgyhogy így alakult.

Mv: Ja, akkor most Ön nem is Washingtonban van?

Prőhle Gergely: Nem, én most Budapestről beszélek már.

Mv: Jaj, de jó, hogy itt. Azt hittem, hogy Washingtonban kergetjük, de ezek szerint nagyon gyorsra és rövidre sikerült ez a látogatása. De még egy pillanatra akkor eltávolodva magától a Holokauszt Konferenciától és az amerikai tárgyalásaira, ha volt ezekre mód, visszatérve. Szó esett az amerikai Külügyminisztériumban más kérdésekről is? Tárgyalt más tisztségviselőkkel is? Például a nagyon éles ukrajnai válságról?

Prőhle Gergely: Nem, a helyzet az, hogy ez most ez teljesen majdhogynem improvizatív, vagy egy ilyen addicionális részvétel volt, mert én eredendően Los Angelesben voltam az ottani március 15-i megemlékezéseken, ott is voltak persze különböző találkozóim, és aztán gyakorlatilag megállván hazafele menet álltam meg Washingtonban, hogy ezen a konferencián részt vegyek. De természetesen azért is, mert ugye ennek a Holokauszt Emlékezési Szövetségnek az elnöki tisztét tölti be Magyarország 2015-ben. És jelenleg én vagyok itt a delegáció vezetője, ezért fontosnak tartom, hogy az ezzel kapcsolatos előkészületekről folyamatosan beszéljünk, erről volt szó egyébként Ira Formannél is a State Departmenben.

Mv: Visszatérve akkor erre a Holokauszt Emlékmúzeumban rendezett konferenciára. A múzeum igazgatója többek között azt hányta az Orbán-kormány szemére, és ennyiben ez nem újdonság, hiszen Magyarországon is így összpontosulnak a bírálatok, hogy nem veszik figyelembe például ennek a mostani Holokauszt Emlékévnek az eseményeihez a zsidó közösség véleményét, tanácsait. Hogy a Sorsok Házát is úgy kívánják fölépíteni, hogy abba csak egy meghatározott kört vonnak be, aztán ez a tervezett, de egyelőre föl nem állított Szabadság téri emlékmű is valamiféle olyan üzenetet küld a magyar társadalomnak, meg a külföldinek is, hogy mindenért a német megszállók voltak felelősek. Nos, tehát ezt a Holokauszt Emlékmúzeum igazgatója is elmondta a mostani washingtoni konferencián. Ezzel szemben Ön a szokásos kormányzati ellenérveket sorakoztatta föl, vagy létezik valamilyen közeledés? Van-e egy ilyen konferenciának abból a szempontból is értelme, hogy hátha valamit például Önök megértenek a bírálatokból és hajlandók is ennek megfelelően átgondolni az álláspontjukat?

Prőhle Gergely: Én azt hiszem, hogy itt egy dolog vezethet csak sikerre, ha mindenki nyitott füllel és nyitott szívvel vesz részt ezeken a tárgyalásokon, egyébként a zsidó közösség is. Ezt nem tudom, hogy mennyire illik a hivatalos kormányzati állásfoglalások sorába. Én ezt már nagyon régen mondom, nagyon régen írom, én nekem meggyőződésem, hogy az az állítás, és ebben az ügyben voltam kénytelen cáfolni a Braham professzor által elmondottakat, hogy itt a magyar kormány részéről bármiféle történelemhamisítás, vagy bármi olyan szándék lenne, ami a magyar felelősséget a holokausztban elhárítaná, és egyértelműen a németekre próbálná tolni, nos, ilyen szándék egész egyszerűen nincs. Én azt elmondtam ott is, a személyes beszélgetésekben is többször, hogy őszintén szólva nem tudom, hogy hányszor kell még különböző kormányzati helyekről, különböző miniszterek, tisztségviselők részéről elmondani – legutóbb Németh Zsolt mondta el, előtte Martonyi János, elmondta Navracsics Tibor is, elmondta Áder Jánosnak is volt ilyen nyilatkozata, hogy igen, van magyar állami felelősség a holokausztban. Ehhez képest az, hogy a Magyarország német megszállásának áldozatai emlékére egy emlékművet terveznénk létrehozni, azt gondolom, hogy ez még csak a relativizálás kategóriájába sem tartozik.

Mv: Nem tartoznak...

Prőhle Gergely: Én úgy látom, hogy ezt nagyon sokszor, nagyon türelmesen el kell ismételni. Ezt tettem én Washingtonban is. Előbb-utóbb talán mégis csak átmegy ez az üzenet, én legalábbis nagyon bízom benne.

Mv: Hát lehet, hogy átmegy. De azért ha Önök lassan, türelmesen és minden véleményt bevonva láttak volna hozzá egy emlékmű megtervezéséhez, létrehozásához és nem az éj leple alatt, december 31-ei Közlöny megjelenéssel, hogy most három hónap alatt fölhúzunk egy emlékművet, vagy ha nem vették volna be az Alaptörvénybe, hogy Magyarország elvesztette szuverenitását éppen ezen a bizonyos '44. március 19-ei napon, akkor sokakban talán nem vetődne föl az az elképzelés, hogy Önök szándékosan akarják relativizálni az akkori magyar kormányzat felelősségét.

Prőhle Gergely: Bolgár úr, én azt gondolom, hogy egyrészt ne keverjük a dolgokat. Az új alaptörvény immáron elég hosszú ideje hatályos. Én nem láttam ilyen mértékű felháborodást akkor, amikor az új alaptörvény megszületett. Tehát ez egy régi dolog.

Mv: Hát régi dolog, de most töltődik meg tartalommal.

Prőhle Gergely: A másik pedig az emlékmű ügye. Én nem hiszem, hogy bárki olvasott volna bármit is, ami egy emlékmű által zárójelbe tenné azokat az előbb említett nyilatkozatokat, amiket volt szerencsém Washingtonban is felsorolni. A harmadik pedig, és ebben is, már én is többször elmondtam, hogy azért már bocsánatot kérek, de azért mégiscsak van valami aránytévesztés ezekben a nyilatkozatokban. Hát voltaképp, most tényleg egész józanul átgondolva, mi lenne annak az értelme, hogy a magyar kormány meghirdeti a holokauszt-emlékévet, civilszervezetek számára másfél milliárd forintot szándékozik és el is költ a megemlékezés méltóságának az erősítésével és ennek biztosításával, hogy akkor valóban ennek a nevezett, ugye egy, vagy ha tetszik, három kérdésnek a mentén jogos kétségbe vonni a magyar kormány szándékának a tisztességességét? Hát arányban vannak ezek a dolgok egymással? Szerintem azért ez egy olyan léptékű aránytévesztés, amit, hát mindenkinek józanul mérlegelnie kell, hogy érdemes-e ezt a kockázatot vállalni.

Mv: Gondolom az az értelme, vagy az volt az értelme a magyar kormány holokauszt-emlékév tervének és a ráfordított összegnek is, meg az események sorának, hogy bebizonyítsák a világ előtt, hogy a magyar kormány nem azonosul azzal a politikával, amit például a Horthy-rendszer '44-ben folytatott, és semmilyen módon nem gyanúsítható antiszemitizmussal. Ami rendben van. Gondolom, a világ is elfogadja. De azt azért Önök is tudják, hogyha ilyen emlékévet terveznek, éppen az áldozatok emlékére, akkor talán az áldozatokat és azok leszármazottait is meg kell hívni, hogy ők elmondják a véleményüket, jó-e ez így, vagy nem jó. Máshogy kellene-e vagy jó lesz ez így is? Ha Önök kihagyják őket, akkor csak Önökre vetül a gyanú árnyéka, hogy mégis át akarják egy kicsit igazítani a történelmet.

Prőhle Gergely: Szó sem volt egyébként kihagyásról. És, ahogy most a dolgok állnak, egyébként én – hogy mondjam – rendszeresen beszélek magam is különböző zsidó vezetőkkel. És egyébként pedig, ha a miniszterelnök úrnak a Mazsihisszel folytatott levelezéséből próbálok következtetni a dolgok állására, akkor azt gondolom, hogy a kihagyás szándéka, az föl sem merül. Hiszen botorság lenne azt gondolni, hogy a hazai zsidóság képviselői nélkül egy olyan országban, ahol Európa egyik legnagyobb élő és hála a jó Istennek, reneszánszát élő zsidó közösségről van szó, tehát egy ilyen országban a holokausztról nélkülük semmilyen körülmények között nem lehet beszélni. Ez természetes.

Mv: Köszönöm szépen. Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. Viszonthallásra.

Prőhle Gergely: Köszönöm, minden jót kívánok.

(Külügyminisztérium)