Prőhle Gergely államtitkár a Hír TV Magyarország élőben című műsorában a növekvő bizalom jelének nevezte a visegrádi országok egyre erősödő védelempolitikai együttműködését, valamint a V4-ek gázpiaci fórumának létrehozását 2013. október 14-én.

Mv: Prőhle Gergely, jó estét kívánok!

Prőhle Gergely, helyettes államtitkár, KÜM: Jó estét kívánok!

Mv: Mielőtt még ebbe belefognánk, hogy mi történt a mostani V4-en, talán a nézőket érdekelheti, hogy ez a fórum, a V4-ek fóruma, az miért nem a kétoldalú párbeszédeknek a fóruma? Tehát például kényes kérdéseket itt a miniszterelnökök miért nem vitatnak meg? És gondolok most a legutóbbi szlovákiai eseményekre, mondjuk a hibás választási értesítők vagy az állampolgársági törvénynek a legaktuálisabb fejezetére.

Prőhle Gergely: Ugye azért jött létre annak idején a V4-ek csoportosulása – ugye annak idején még Csehszlovákia egy ország volt, tehát akkor még csak hárman voltunk –, mert éppen a közös regionális érdekek képviselete, arra hivatott ez az összeállítás. Tehát nem ez az a fórum, ahol a kétoldalú problémákról beszélni kell, beszélni érdemes. Ugyanakkor van egy olyan kezdeményezése egyébként a visegrádi államoknak – ez egy történeti konferencia, gondolom, Ön is az ilyen típusú ellentétekre is célzott –, aminek az a címe, hogy Az én ellenségem a te hősöd. És ennek a konferenciának nem más a célja, mint hogy ezeket a vitatott történeti személyiségeket sikerüljön valahogy közös nevezőről megítélni, nagyító alá venni tudományos szempontból az ő működésüket. De, hangsúlyozom, itt a közös regionális érdekek képviselete, ezek összehangolása az Európai Unión belül és globálisan, nos, ez a visegrádi négyek célja.

Mv: Tehát ilyen közös gazdasági projektek oltárán nem célszerű vagy ildomos feláldozni a problémás ügyek felvetését, vagy az egy másik történet, más fórumokon kell ezt megvitatni?

Prőhle Gergely: Az egy másik történet. Hiszen hogyha nekünk történetesen bármilyen vitánk lenne vagy van – mint ahogy természetesen van – szomszédos országokkal, vagy konkrétan Szlovákiával, ezt kétoldalú megbeszélések során természetesen meg lehet és meg is kell beszélni. De nem kell ehhez nekünk a cseh és a lengyel kormányfő jelenléte, hogy erre sor kerüljön.

Mv: Világos. Amikor azt mondja Robert Fico szlovák miniszterelnök, hogy a V4-együttműködés – idézem – "egyre pragmatikusabbá válik", a lengyel vezető pedig szolidaritásról beszélt, akkor mikor várható el, hogy amikor a V4-ek összejönnek – és mindig azt látjuk, hogy tényleg előrelépés tapasztalható ebben az elég sikeres 22 éves együttműködésben –, akkor az valamilyen szinten a nemzeti jogalkotásban is leképeződik? Magyarán, amikor Robert Fico dicséri az együttműködést, akkor esetleg várhatunk-e tőlük olyat, hogy mondjuk jóhiszeműbb kisebbségi jogalkotást fognak foganatosítani a saját hazájukban?

Prőhle Gergely: A kisebbségi jogalkotás történetesen nem tárgya a visegrádi együttműködésnek. De azt gondolom, hogy azért az a bizalomnak a feltétlen jele, hogy például védelempolitikában egy olyan erős és egyre erősebb együttműködésnek vagyunk a tanúi, ami feltétlenül jelzi azt, hogy nem pusztán arról van szó, hogy itt pénzt akarunk megspórolni azon, hogy bizonyos fegyvernemeket közösen hozunk létre. Hanem olyan típusú belbiztonsági, biztonsági kérdésekbe engedünk bepillantást egymásnak, ami mégiscsak a bizalom jele. Nem fogunk egy csapásra mindent megoldani ezzel, de én azt hiszem, hogy a visegrádi együttműködés a kétoldalú kapcsolatok szempontjából is egy nagyon jelentős bizalomerősítő erővel rendelkezik.

Mv: Még egy dolog, helyettes államtitkár úr – és lehet, hogy ez nem az Ön asztala, de – az én körömben beszélünk külpolitikáról és magyarságpolitikáról, a határon túli magyaroknak az érdekképviseletéről. Akkor sokaknak szemet szúr, és ez nemcsak az én véleményem – mondom, többségi vélemény –, hogy a magyar Külügyminisztérium nagyon siet, amikor például Szíria ügyében közleményt kell kibocsátani, és nagyon határozott közleményeket ad ki. De amikor például itt van – mondom –, amit előbb említettem, a szlovák választási értesítők hibája vagy az állampolgársági törvény, akkor azt látjuk, hogy minthogyha a Külügyminisztérium nagyon óvatos lenne. Ez egy tudatos politika? Nem akarják a lassan felépülő diplomáciai bizalmat tiltakozó közleményekkel megzavarni, vagy nem hisznek egyáltalán a tiltakozás politikájában?

Prőhle Gergely: Én nem hiszem, hogy mindent feltétlenül közleményekben kellene elintézni. Az mondjuk elég természetes, hogy Szíria kapcsán nem kommunikálunk közvetlenül az ottani rezsimmel, és NATO-tagként ugyanakkor viszont nyilatkozatokat adunk ki. A diplomáciának számos eszköze van, és azt gondolom, hogy az elmúlt évekből azért számos alkalommal világossá vált az, hogy pontosan ilyen nemzetpolitikai ügyekben elég határozott álláspontot képviseltünk. Attól, hogy ez nem a színfalak előtt, hanem – adott esetben – mögött jelenik meg, lehet egyébként, hogy ez a hatásfokot javítja, és nem rontja.

Mv: Akkor beszéljünk a mostani V4-találkozóról, az eredményekről! Én úgy látom, hogy leginkább az atomenergia ügye volt a hangsúlyos ezen a mostani megbeszélésen. Minek köszönhető, hogy a négy visegrádi ország határozottan kiállt az atomenergia-felhasználás mellett? Esetleg az van mögötte, hogy mind a négy országot érinti a kiszolgáltatottság az orosz energiaforrásoktól, és emiatt voksolnak az ilyen alternatív megoldásra, vagy ezt erősítendő?

Prőhle Gergely: Általában egy valóban nagyon pragmatikus – és ezt a tárgyalópartnerek mind méltányolták –, nagyon praktikus és pragmatikus csúcs van mögöttünk. Én nem koncentrálnék pusztán az atomenergiára, hiszen általában az energetika, az energetikabiztonság – már egyébként elég régen, de most, a magyar elnökség alatt, különösen – az érdeklődés középpontjában áll. Valóban, az az egyik legfontosabb szempont, hogy hogy lehet az energiabeszerzés diverzifikálását – tehát megosztását – és hogy lehet azt az egyes országokra jellemző, sajátos energiamixet, amelyben a megújulók, az atomenergia, a kőszén és a többi és a többi, földgáz, ez hogy áll össze. Hogy lehet az ezzel kapcsolatos nemzeti és regionális önállóságot megőrizni – no, erről beszéltek a kormányfők.

Mv: Az egyik lépése ennek ugye, hogy 2015 januárjától összekapcsolják a magyar és a szlovák gázvezetéket, és a rákövetkező években a lengyelt és a szlovákot is. És úgy olvasom, hogy létrehozták a V4-ek gázpiaci fórumát, ami még ebben a hónapban Budapesten megtartja első ülését. Ez gyakorlatilag ilyen védszövetség az orosz kiszolgáltatottság ellen? Hogyan lehet ezt értelmezni?

Prőhle Gergely: Én védszövetségről nem beszélnék, hiszen ettől még gáz máshonnan nem kerül a rendszerbe. Bár hogyha azokról a cseppfolyós gázterminálokról beszélünk, ami Lengyelországban már megvalósult, illetve ami – reménység szerint – majd az Adrián is előbb-utóbb létrejön, illetve a lengyel palagázforrásokra gondolunk, akkor kiderül, hogy a dolog lényege az, hogy legyen egyfajta flexibilitás a rendszerben. Tehát ha összekötjük ezeket a vezetékhálózatokat, akkor – adott esetben – kevésbé léphet föl hiány az egyes országokban. Ilyen értelemben véd- és dacszövetség: segítünk egymásnak, ha a másik bajba jut. Ez is egyébként a növekvő bizalom jele.

Mv: Helyettes államtitkár úr, sok sikert a további együttműködéshez, és köszönöm, hogy bejött hozzánk!

Prőhle Gergely: Én is köszönöm!

(Külügyminisztérium)