Mostanában gyakran látni forgalmas utak mentén lámpaoszlopokra kiragasztva egy egyszerű gerillareklámot: légvár bérelhető. Akinek kisgyereke van, talán kevésbé téved el az asszociációs mezőn, hiszen tudja, miről van szó valójában. Arról a felfújható gumialakzatról, melyen a gyerekek féktelenül élvezhetik az ugrálás és a puhára esés örömét. A Heti Válasz Prőhle Gergely cikkét közölte 2013. december 19-én.

Az, hogy a gyártók fantáziája éppen várat, indiántábort vagy labirintust szült a rugalmas anyagból, végül is mellékes. Az autóvezetés egyhangúságában mégis újra és újra megindítja a fantáziámat a felirat. Vajon én milyen légvárat bérelnék? Kell-e egyáltalán bérelnem, nem építettem-e már éppen eleget? S egyáltalán, nem csupa légvár vesz-e körül minket?

Ebből a képzelgésből persze igen hamar felriaszt az autóban uralkodó gyermeki hangzavar.

Ugyanakkor az átvitt, de voltaképp a hagyományos értelemben vett légvárépítés – úgy is, mint a realitásérzék elvesztése, a spekuláció diadala – itt marad velünk. Az elmúlt években persze egyre több figyelmeztető jelzés érkezik arról, hogy a légvárépítés – bár továbbra is sokan élnek belőle – nem folytatható a végtelenségig. A máig tartó gazdasági válság a mesterségesen felfuttatott amerikai ingatlanpiac összeomlásával kezdődött. A pénzügyi válság a fedezet nélküli hitelek bedőlése nyomán alakult ki, s a valódi értékteremtés nélküli pénzügyi spekuláció csúcsra járatása vezetett a bukáshoz. Egyre több elemzés jelenik meg mostanában arról, hogy a következő nagy összeomlás a kortárs műtárgyak piacán várható, amikor a kiválasztott képzőművészeti kritikusok által felmagasztalt festők nonfiguratív alkotásairól kiderül, hogy mégsem érnek dollárszázezreket.

A társadalmi légvárépítésben Nyugat-Európában szintén elég messzire jutottak: a bevándorlás okozta társadalmi integrációs nehézségek erősen próbára teszik az emberek tűrőképességét a mindennapokban, aminek meglesz még a böjtje. Az európai integráció további alakulása is minden bizonnyal józanabb irányt vesz majd 2014-ben.

Kockázatos dolog persze a fenti ügyekben kritikusan nyilatkozni, hiszen a kételkedőt hamar eléri a tudatlanság, kisstílűség, sőt akár a szélsőségesség vádja. A légvárak azonban sorra düledeznek, s ezáltal lassan kiderül, hogy érdemes leszállni a földre. A Földre szállásnak így, karácsony környékén amúgy is megnő a jelentősége – és a betlehemi istálló valósága 2013ban talán nem csak a keresztény hívek realitásérzékét erősíti.

Már csak azért is, mert az istálló levegője állítólag növeli a csecsemők ellenállóképességét a különböző civilizációs betegségekkel szemben. Érdemes hát a mai embernek is jobban odafigyelni e különös, profán és mégis szent helyre. S bár nem valószínű, hogy a civilizációs ártalmakat istállókba zarándokolva próbálnánk elkerülni, abban 2014-ben is reménykedhetünk, hogy csak vidám gyerekeink tombolnak majd a légvárakban, és ők is csak a bérelhetőkben.

(Külügyminisztérium)