A gyermekvállalási hajlandósággal kapcsolatos vizsgálatok könnyen az ideológiai harc színterévé válnak – fogalmaz Prőhle Gergely a Heti Válaszban 2014. március 27-én.

Így történt azzal a világszerte hárommillió ember megkérdezésével készült kutatással is, melynek eredménye az év elején látott napvilágot. Ennek lényege, hogy a gyerekes szülők nem boldogabbak, mint a gyermektelen párok vagy szinglik. A gyerekeseknél a csemeték miatti örömöt mérsékli az általuk okozott stressz, a gyerektelenek magányát pedig enyhíti a függetlenség érzése. Ha a világlapok hasábjain megpróbáljuk követni a vizsgálati eredmények tálalását, majd elolvassuk az eredeti vizsgálat összefoglalóját, fény derül arra, hogy az interpretációs mezőn történő versenyfutáshoz hányféle ideológiai köntösben lehet rajthoz állni.

Igazán a baloldali publicisták harckészültsége szembeszökő, hiszen ők a hagyományos család ideálját idejétmúlt, sőt az életminőség szempontjából jelentéktelen tényezőnek vélik. Több se kell a konzervatív szerzőknek: ők már a feltett kérdéseket is a gaz liberálisok mesterkedésének tekintik. A számos érdekes részeredmény mellett, melyek elsősorban az egyes országok és társadalmi csoportok sajátosságaiba engednek betekintést, a vizsgálat készítői levonják a tanulságot: ha valaki a gyermekvállalást választja életstratégiának, akkor azt, ha meg a gyermektelenséget, akkor meg azt tekinti üdvözítőnek. A kognitív disszonanciát kerülni igyekvő ember már csak ilyen.

Nemrég két nagyobbik gyermekünkkel néhány napot Londonban töltöttem. Korántsem tekintem ezt a magyar viszonyok között természetesnek, fontos, hogy értékelni tudjuk a lehetőséget.

Egyik este a BBC műsorában arról beszéltek, hogy a gyereknevelési költségek 2003 óta 75 százalékkal nőttek. A megkérdezettek többsége persze állami beavatkozást sürgetett, s emlegették az egyre inkább szükségessé váló bevándorlás negatívumait is. A burkával eltakart édesanyjuk mellett nagy számban vonuló arab kisgyerekek vagy a Harrod’s áruház előtt apukájuk terepjáróját teli zacskókkal kitömő orosz leánykák segítenek ugyan megvalósítani a magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtó főváros stratégiáját, de ez a brit őslakosok helyzetén csak közvetve javít.

Mondanom sem kell, egy ilyen kirándulás alkalmával mennyire örül az ember, amikor látja a gyerekeiben a fogékonyságot, érdeklődést – csak remélni tudom, hogy hosszabb távon is megmarad valami a látottakból.

Emlékeim közt a bevezetőben idézett vizsgálat eredményével, hallva a brit szülők panaszát a költségekről, a túláradó racionalitás hatása alatt már-már elszégyellem magam az öregedő atyai szív érzelgőssége miatt, amikor hazafelé a repülőn egy friss svájci kutatás eredményéről olvasok. Eszerint még egy átlagos képességű gyerek felnevelése is nagyon jó befektetés, mert „termőre fordulása” után évi 15-20 százalékos „hozamot” produkál. Lehet, hogy egyszer odajut majd a magyar nyugdíjrendszer, hogy ez lesz a gyerekvállalási kedv legfontosabb serkentője. Addig is gondoljunk arra az örömre, ami anyagi haszonban sosem lesz számszerűsíthető.

(Heti Válasz)