Prőhle Gergely külügyi államtitkár írását közölte a Heti Válasz az Eurobarometer legfrissebb felmérése kapcsán 2013. augusztus 1-én.
Ha már az EU 2013-at a polgárok európai évének nyilvánította, idén érdemes különösen is odafigyelni arra, hogy mit gondolnak a polgárok közös életünk legkülönbözőbb vonatkozásairól, közös földrészünkről, annak intézményeiről.
Mármost a nyári uborkaszezon küszöbén közzétett Eurobarometer-felmérés szerint az uniós polgárok 60 százaléka nem bízik az Európai Unióban. Ez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy a statisztikát elsősorban azok a dél-európai államok rontják, amelyek mostanság a leginkább rászorulnak az európai szolidaritásra. Magyarországon – bár sok vád ér minket, hogy milyen mostohán bánik a politikai közbeszéd az uniós intézményekkel – tavaly óta három százalékkal nőtt az unió ázsiója, így most nagyjából fele-fele arányban bízunk, illetve nem bízunk a brüsszeli intézményrendszerben.
A megkérdezettek szintén 60 százaléka ugyanakkor az emberek, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását tekinti az EU legfőbb vívmányának, vagyis ha valami vonzza az embereket, az nem más, mint az uniós tagság gyakorlati előnyei.
A rendszerváltás hajnalán, amikor a soknemzetiségű Közép-Európában az együttélés, az integráció lehetőségeit fürkésztük, gyakran merült fel a svájci modell lehetősége. Amikor évekkel ezelőtt Bernben augusztus 1-jén, a svájci nemzeti ünnep alkalmából az este hagyományosan meggyújtott máglya fényénél egy feltűnően jó hangulatban lévő atyafit megkérdeztem, hogy ő mit is ünnepel, bár érezte, hogy valami magasztosat kellene mondania, némi habozás után csak annyit vetett oda: hogy jók az utak, pontosak a vonatok, jól élünk. A többnemzetiségű országnak ez az ideológiamentes, gyakorlati előnyökre épülő integrációja évszázadok óta sikeres, ugyanakkor az ország esetleges európai uniós tagságát támogatók aránya történelmi mélypontra, alig több mint 11 százalékra esett vissza.
Kevesebb okoskodás, több praktikum – foglalhatnánk össze a sikeres integráció receptjét. S noha nagyon vonzók a vallási, történelmi, kulturális gyökerekre, a közös identitás számos érdekes és színes elemére vonatkozó fejtegetések, tetszik, nem tetszik, a közvélemény megközelítése egyre gyakorlatiasabb. Így van ez Közép-Európával, a visegrádi négyekkel is, mely országcsoport együttműködésének elnöki tisztét július 1-je óta egy éven át Magyarország tölti be. Ha az ember a nyári nyugalomban kicsit tudatosabban rója Budapest utcáit, Ján Kollár, Bem József, Gozsdu Elek, Miroslav Krleža vagy akár Herzl Tivadar nyomában járva átélheti a színes közép-európai örökség megannyi elemét.
Ez egyben jelzi a magyar külpolitika regionális tudatosságának, felelősségének fontosságát is. Semmi kultúrfölény, semmi önhittség, csak a gyakorlatias megközelítés, józan belátás: a térségi együttműködés közös érdek, évszázados eredményeit ma is megtapasztalhatjuk. Ezért fontos, hogy manapság is az országainkat összekötő utak állapotáról, az energiabiztonságról, a gazdasági együttműködésről, közös európai érdekérvényesítésről beszéljünk, s akkor majd azok is otthon érezhetik magukat a térségben, akiket Bohumil Hrabal meghatározása mindeddig elriasztott. Ő ugyanis azt mondta: Közép-Európa az a hely, ahol nem érdemes kijózanodni.
(Külügyminisztérium)
