Prőhle Gergely külügyi államtitkár a Klubrádió Megbeszéljük című műsorának vendége volt 2013. június 28-án.

Mv: A telefonnál Prőhle Gergely, a külügyminisztérium helyettes államtitkára, jó napot kívánok.

Prőhle Gergely, helyettes államtitkár, KÜM: Jó napot kívánok, üdvözlöm a hallgatókat is.

Mv: Most éppen hol jár, itthon van, vagy külföldön?

Prőhle Gergely: Ó, én élvezem az esős budapesti délutánt. Úgyhogy itthon vagyok.

Mv: Hogy lehet, hogy pénteken délután nem valahol a nemzetközi diplomácia, sötét, homályos folyosóin próbálja meggyőzni az Orbán-kormánnyal szemben kritikus, külföldi kormányokat, hogy lassabban a testtel, és az Európai Parlamentben talán ne forduljanak olyan élesen ellenünk, mint ahogy tervezték?

Prőhle Gergely: Hát egyrészt, hogy mondjam, ezt melléküzemágban folytatom ezt a tevékenységet, mert...

Mv: Igen?

Prőhle Gergely: ...hál’ Istennek a visegrádi elnökségünk a közép-európai kezdeményezés elnöksége, az sokkal több feladatot ad, de kétségtelen, hogy a hét elejét Strasbourgban töltöttem, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének, egyébként nagyon világos, kedves és életvidám folyosóin. Úgyhogy semmi szürkeség, semmi sötétség, és teljesen világos érvekkel, és teljesen átlátható, logikus érvelés mentén látványos siker koronázta ezt a tevékenységünket. Hála a Jóistennek.

Mv: Az látványos siker, hogy monitoring-eljárás helyett csak szoros megfigyelés alá helyeznek bennünket? Mi a különbség?

Prőhle Gergely: Hát hogyne. Ebben óriási különbség van, hiszen a monitoring-eljárásnak van egy meghatározott protokollja, ami évekig elhúzódik, és hát ugye, az közismert, hogy azzal senki nem jár jól. Na most, tekintettel arra, hogy ez a politikai döntés világosan...

Mv: Mármint hogy vesződség van vele, ilyen adminisztratív és egyéb vesződség?

Prőhle Gergely: Így van, sok vesződség, és azon kívül, hát kinek lett volna jó, hogy hogyha egy európai uniós tagállam ellen monitoring-eljárás indul, akkor, amikor egyébként sok más esetben, lásd a Velencei Bizottsággal folytatott dialógust, lásd az Európa Tanács főtitkárával, például médiaügyben folytatott dialógust, vagy akár az Európai Bizottsággal folytatott dialógust. Hát ugye, ezeket a vitákat mi folytatjuk, lefolytattuk, módosítottuk a jogszabályokat, tehát azt gondolom, hogy ez egy teljesen jó, és megfontolt döntés, hogy nem indul monitoring-eljárás. Amiről pedig szó van, hogy szorosan nyomon követi, hát eddig is azt csinálta, mi eddig is direkt kértük, ne felejtsük el, hogy mi hívtuk a Velencei Bizottságot, hogy nézzenek meg bizonyos jogszabályokat. Tehát nézzék, mert ugye, mi ugyanannak az európai értékrendnek vagyunk a részei, és azt gondoljuk, hogy azon belül helyes, hogy hogyha aki erre illetékes, megnézi, hogy mi történik nálunk. Ahol pedig nincs illetékessége, azt is meg kell neki mondani, mert azt gondolom, hogy Magyarország egy önálló ország.

Mv: Hogy lehet, hogy ezt én is így gondolom? Hogy lehet, hogy egyik héten úgy gondolják, hogy van nekik illetékességük, következő héten úgy, hogy nincs, harmadik héten megint, hogy van, szóval itt volt ez az Európai Unió bizottság, a Velencei Bizottság által is kifogásolt választási médiahirdetési korlátozás, hogy kereskedelmi médiában ne lehessen elhelyezni választási hirdetéseket. És ragaszkodtunk hozzá, az utolsó pillanatig, őszintén szólva, praktikus okokból, olyan nagyon nem is értem, kicsit igen, hogy miért. Ma aztán, a miniszterelnök bejelentette Brüsszelben, hogy mégsem, ejtjük ezt is, lehet. Na de hogyha egyszer ilyen elvi a politikánk, miért változnak olyan gyakran az elveink?

Prőhle Gergely: Én nem hiszem, hogy az elvi politizálás része. Ezek gyakorlati megoldások, és ez is mutatja, hogy nem az a cél, hogy itt folyamatosan konfliktusok gerjedjenek. Hát, hogyha evvel ekkora baj volt, ekkora córesz lett belőle, akkor azt kell mondani, okos enged alapon, hogy jó, akkor ezt nem csináljuk. Hát akkor eggyel kevesebb balhé, megoldjuk másként.

Mv: Nem lehetett volna korábban okosnak lenni? Olyan sok minden miatt, olyan régóta vannak balhék, hogyha okosan engedtek volna, sokkal jobb helyzetben lennénk.

Prőhle Gergely: Bolgár úr! Tudja, hogy hány kötelezettség szegési eljárás zajlik más tagállamok esetében?

Mv: Tudom, sokkal több, mint Magyarország ellen, csak épp apró részletkérdésekben, amelyek nem állnak össze egységes egésszé.

Prőhle Gergely: Hát nem olyan apró részletkérdések, és ha megnézi például, hogy akárcsak Németországgal kapcsolatban, de nem is kell, hogy konkrét példát említsünk, ugye ezek nagyon jól bejáratott, nagyon rutinos, nagyon professzionális és – hogy mondjam csak – a mienkénél jóval konszolidáltabb államigazgatási rendszerek. Hát, hogyha ott elkövetődnek ilyen hibák, amik aztán ezzel a következménnyel járnak, én azt gondolom, hogy kár ebből ilyen drámát meg politikai ügyet csinálni. A rugalmasság a lényeg és az, hogy következetesen érvényesüljenek ezek az európai jogelvek. Úgy látszik, hogy ennek ez a folyamata, ezt csináljuk.

Mv: Érdekes egyébként, hogy bizonyos esetekben pedig mégsem vonulnak vissza, és hát viszonylag nehéz megmondani, és itt van, az előbb beszéltem Lendvai Ildikóval az egyházügyi törvény újabb változatának elfogadásáról, és ott szembe mentek a magyar Alkotmánybírósággal is, és a Velencei Bizottsággal is. Őszintén szólva nem értem, hogy miért olyan fontos, Ön ráadásul egyház ügyekben jártas ember, miért kell ahhoz ragaszkodni, hogy politikusok döntsék el, hogy ki számítson egyháznak és ki nem, és például ilyen magasan meghúzni most a legújabb változatban az egyházhoz tartozó hívek létszámát, mint ahogy ezt teszik?

Prőhle Gergely: Én azt gondolom, hogy hogyha könnyebb lenne, könnyebb lett volna ezt a kérdést kezelni, hogyha nem lettek volna olyan extrém esetek az előző törvénnyel kapcsolatban, mint amilyenek voltak. Én nekem meggyőződésem, hogy az, ami Magyarországon két évtizeden át történt, az tényleg egy olyan kihasználása volt ennek a nagyon liberális rendszernek, ami megengedhetetlen. Az, hogy ezt most megpróbálja a törvényalkotó visszacsinálni úgy, egyébként, hogy különböző trükkökkel ez ne legyen kijátszható, hisz azért tudjuk jól, hogy a hamis tanítások, azért azok igen könnyen eladhatók legális köntösben. Én azt gondolom, hogy azért nem egy tragédia, hogyha a kétharmados döntés ehhez hozzákapcsolódik, különösen akkor nem, amikor feltételezhető, hogy a kétharmad az nem ad infinitum lesz egy pártszövetség birtokában. Tehát azt gondolom, hogyha itt a törvényalkotó bölcsessége egyébként meghatározott és nagyon konkrét, és egyébként európai összehasonlításban is versenyképes szabályok által meghatározott körben, illetve szabályok szerint, akkor ez nem egy tragédia.

Mv: Hogy lehet, hogy mégis nagyon súlyos veszélynek tartják ezt európai jogtudósok és politikusok is, függetlenül a pártállásuktól?

Prőhle Gergely: Bolgár úr, az a helyzet, hogy Ön most a Külügyminisztériumnak egy tisztviselőjével beszél, aki persze már az elmúlt három év során...

Mv: Aki az evangélikus egyháznak is fontos polgári elöljárója.

Prőhle Gergely: Igen, de ezzel együtt azért én ugye az elmúlt három évben már volt alkalmam beledolgozni magamat ezekbe a különösebb jogszabályokba, de a jogtudományt komolyabb tudománynak tartom annál, semmint most, hogy én itt ilyen jogtudományi fejtegetésekbe bocsátkozzak...

Mv: Eltekintek tőle, rendben van.

Prőhle Gergely: ...de azt azért hozzá kell fűznöm, hogy sajnos azt tapasztalom, és ezt szerintem a józan újságolvasó is tapasztalhatja, hogy a jogtudományt, azt sokan olykor-olykor a politika szolgáló leányának tekintik, ez nem tesz jót egyébként se a politikának, se a jogtudománynak – ezt csak zárójelben jegyzem meg.

Mv: És most nem a magyar parlament jogász végzettségű képviselőire gondol.

Prőhle Gergely: Hát, vannak jogász végzettségű képviselők is, jogtudósok mindenfelé az Óperenciás tengeren innen és túl, látjuk jól, hogy bizonyos érvek csoportosítása által hogy torzulhat adott esetben jogi köntösbe bújtatva is a valóság vagy egy törvény megítélése, de mondom, én nem kívánok belekontárkodni a jogtudósok munkájába, biztos, hogy helyén való az, hogy hogyha valaki tényleg politikamentesen, tényleg politikai előítéletek vagy szimpátiák nélkül valóban jogi alapon ítéli meg ezeket a kérdéseket. Én készséggel meghajlok a jogtudomány nagysága előtt.

Mv: Mit vár diplomataként és az európai ügyeket jól ismerő diplomataként az Európai Parlament Magyarországgal foglalkozó ülésétől, ráadásul tudva azt, és nyilván bevonták Önt is ennek legalábbis a megvitatásába, hogy menjen-e a miniszterelnök Strasbourgba, tehát tudva azt, hogy elmegy, márpedig e-pillanatban a velünk szemben igen kritikus Tavares-jelentés meglehetősen fölényes és hát, a módosító javaslatokat elutasító, vagy azok többségét elutasító elfogadása után az esélyeink, vagy a magyar kormány esélyei nem látszanak nagyon ragyogónak, de lehet, hogy Önök már többet tudnak.

Prőhle Gergely: Az az igazság, azt hiszem én már ebben a műsorban is elmondtam, hogy én nagyon fontosnak, vagy jónak tartom, hogy ha miniszterelnök úr elmegy erre az ülésre. Egyrészt azt gondolom, hogy a legutóbbi fellépése is nagyon sikeres volt, szerintem fontos, hogy ha az ország miniszterelnöke kiáll azokért a szabályokért, amelyet mások kritizálnak. Ez az egyik, a másik pedig, had utaljak itt vissza arra, aminek közvetlenül is tanúja voltam a hét elején, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében. Azért ne felejtsük el, hogy nagyon olyan módosító indítvány kapott többséget, ott nem elsősorban az én, hanem mondjuk a jelenlévő kormánypárti országgyűlési képviselők, elsősorban Gulyás képviselő úr érveinek hatására, amelyek korában hát, hogy mondjam, nagyon más színezetben jelenítették meg az Alkotmány létrejöttét és egyáltalán mindazt, ami ezzel összefügg. Hát azért mégis csak elfogadta az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése azt, hogy azok az értékek, amelyek az új alaptörvény vall, azok abszolút európai értékek még akkor is, hogy ha ez sokaknak esetleg ez országon belül nem tetszik. Azt is elfogadta az Európa Tanács parlamenti közgyűlése, hogy az alkotmány létrejötte, az nem egy diktatórikus folyamat eredménye volt, hanem azt megelőzte egy nagyon hosszú, adott esetben több évtizedes konzultáció, egy érlelődés, aminek következtében teljesen legitim módon jött létre.

Mv: Csak éppen a döntő folyamatból maradtak ki az ellenzéki pártok, ami azért mégis csak egy…

Prőhle Gergely: Mert kivonultak az ülésteremből.

Mv: Hát nyilván azért, mert nem vették igazán figyelembe az ő véleményüket.

Prőhle Gergely: Hát, vagy azért, mert azt gondolták, hogy ebből nagyobb politikai üzletet lehet csinálni, de ezt had ne mondjam én, mert ez nem az én dolgom, hogy én ezt megítéljem. Az én dolgom az és azt gondolom, hogy ebben a Külügyminisztérium jól teljesített, mert ez a dolgunk. Kormánytisztviselők, teljesen mindegy milyen pártszimpátiával, az a dolguk, hogy az ország érdekeit képviseljék és az ország érdeke az volt és ma is az, hogy ne induljon el a monitoring eljárás Magyarország ellen, ezt elértük és az az érdeke egyébként, hogy a Tavares-jelentést sem fogadja el ebben a formában az Európai Parlament.

Mv: Ha én más oldalról nézem, nem az az ország érdeke, hogy tartsuk magunkat az európai normákhoz? És hogy ha Európa úgy gondolja, vagy ha Európa többsége úgy gondolja, hogy nem tartjuk magunkat hozzá, akkor tegyenek róla?

Prőhle Gergely: Köszönöm ezt a végszót, Bolgár úr, mert úgy tűnik nekem, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében a döntéshozók jelentős többsége, hiszen 135:88 arányban született meg a döntés, úgy gondolták, hogy nincs szükség monitoring-eljárásra Magyarországgal szemben.

Mv: Köztük oroszok, azeriek, grúzok, törökök.

Prőhle Gergely: Igen, de egy rövid számolást azért megér, én ezt megnéztem. Ha őket kivesszük a szavazók közül, akkor is az európai tagállamok szavazatával is meglett volna a többség és az se feledjük el, hogy jó néhány liberális és szocialista szavazó is átszavazott, ami azt jelzi, hogy talán van élet a politikai törésvonalakon túl. Talán vannak józan érvek, talán vannak józan megfontolások, vannak olyan liberális és szocialista képviselők is, akik hallgatnak a józan érvekre és ezért döntöttek úgy, hogy ne legyen monitoring eljárás Magyarországgal szemben.

Mv: Köszönöm szépen, Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára, viszonthallásra.

Prőhle Gergely: Én is köszönöm, minden jót kívánok.

(Külügyminisztérium)