Prőhle Gergely helyettes államtitkár a Klubrádió Megbeszéljük című műsorának adott interjút 2013. május 21-én.

Mv: A telefonnál Prőhle Gergely a Külügyminisztérium helyettes államtitkára, jó napot kívánok!

Prőhle Gergely, helyettes államtitkár, KÜM; Jó napot kívánok, üdvözlöm a hallgatókat!

Mv: Látom, folyik a kármentés Orbán Viktor pénteki rádiónyilatkozata ügyében, ön szerint mennyire sikerül a károkat hát, ahogy mondani szokták, helyreállítani, de a károkat a magyar nyelv szabályai szerint nem szokás helyreállítani, mondjuk elsimítani és elfeledetté tenni mindazt, ami történt.

Prőhle Gergely: Én azt gondolom, hogyha a tényeket sikerül bemutatni, és azt, hogy az egész hajcihő milyen félreértésen alapul, akkor jó reménységgel lehetünk az irányba, hogy itt tisztázódnak a viszonyok.

Mv: Kiadtak ma is egy közleményt arról, hogy a magyar kormány visszautasítja, hogy Magyarországot bevonják a német választási kampányba, ez a bizonyos Merkel-féle kijelentés ugyanis egy olyan fórumon hangzott el, ahol együtt volt a kancellár asszony a német szociáldemokraták kancellár-jelöltjével, és az ő kijelentésére reagált, amely kijelentésben Steinbrück fölvetette azt a lehetőséget, hogy Magyarországot akár ki is zárhatják az Európai Unióból, erre reagált Merkel asszony úgy, hogy nem kell a lovasságot bevetni és ez volt az apropója annak, ahogy Orbán Viktor nyilatkozott a Kossuth Rádióban és így függ össze a dolog a német választási kampánnyal. De önök a kommünikéjükben az MTI összefoglalója szerint azt mondják, hogy a magyar miniszterelnök a kancellár álláspontjával teljes mértékben egyetért. De ezt nem mondta Orbán Viktor. Megtudták Orbán Viktortól, hogy ő egyetért Angela Merkel álláspontjával és önökön keresztül ezt most kinyilvánította?

Prőhle Gergely: Én azt gondolom, hogy az is elég kacifántos, ahogy ön, Bolgár úr most elmagyarázta a hallgatóknak ezt a helyzetet, de valóban nincs önnek sem könnyű dolga, mint ahogy nekem sincs könnyű dolgom, hiszen a helyzet még ennél is kacifántosabb, ugyanis az a kijelentés, mely szerint Angela Merkel azt mondta, hogy nem kell a lovasságot küldeni Magyarországra, úgy ezt Peer Steinbrück szociáldemokrata kancellár-jelöltnek egy korábbi kijelentésére utalt, amit egyébként Svájccal kapcsolatban tett. Tehát, ez a belső német szóhasználat, illetve a képes fogalmazás része...

Mv: És fordítsuk le magyarra, talán úgy, hogy nem kell rögtön a nehéztüzérséget bevetni. Ezt magyarul szokták mondani.

Prőhle Gergely: Pontosan, nem kell a nehéztüzérséget bevetni, ennek a kontextusa, a szövegösszefüggése a német politikai diskurzusban teljesen világos. Az ugye nem várható el se a közrádió újságírójától, se a magyar miniszterelnöktől, hogy annyira otthon legyen ebben a szóhasználatban, mint mondjuk hivatalból én, mert ugye én valaha svájci nagykövet, vagy Svájcba akkreditált nagykövetként átéltem ennek a svájci visszhangját, értem a németországi összefüggéseit, tehát valószínűleg ez egy más percepció, mint ami a magyar politikai elitben amúgy adott. Tehát, az egész kérdés egy félreértés kapcsán merült föl, de a lényeg az, hogy valóban a miniszterelnök a szociáldemokrata kancellár-jelöltre reagált ezzel, és az pedig, ami ezzel kapcsolatban megjelent, mely szerint Angela Merkelt hasonlította volna Adolf Hitlerhez, vagy bármiféle náci összefüggésben merült volna föl ez a kérdés, ezt azért azt lássuk be, teljesen légből kapott.

Mv: Ez egy túlzás, az kétségtelen, de az nem túlzás, hogy Orbán Viktor nem volt pontos ebben az odavetett két mondatában, vagy három mondatában, és egy olyan érzékeny pontra tapintott, bár Merkel nevét nem említette, de mégis csak az ő kijelentését és szóhasználatát minősítette, olyan érzékeny pontra tapintott, ami  Merkelnek is Steinbrücknek is az egész háború utáni német politikai elitnek, az egész német társadalomnak a legérzékenyebb pontja. Amikor őket valamilyen módon összefüggésbe akarják hozni a náci rezsimmel, a Hitler rezsimmel, és ugye azokkal a német tankokkal, amelyek Magyarország megszállására érkeztek.  Ez nemcsak méltánytalan, de egyáltalán a dolog fölvetése és összehozása egy bármilyen bonyolult összefüggés rendszerben elhangzott kancellári kijelentésre, hát legalábbis óvatlan volt.

Felschmann Balázs: Én azt gondolom, hogy hogyha teljesen váratlanul, bármilyen okból a nehéztüzérség bevetése, vagy akárcsak a lovasság Magyarországra küldése merül föl egy német politikus részéről,  aki ugye ebben az esetben csak, mint  idéző volt Angela Merker, hiszen nem ő mondta, hanem a szociáldemokrata kancellár...

Mv: Visszavágott neki ezzel. 

Felschmann Balázs: Igen, akkor azt gondolom, hogy erre azért a történelmi tények alapján lehet, hogy persze meggondolatlan, de azért nem teljesen indokolatlan.  Reakció a miniszterelnök úr részéről, tehát én azért nem gondolom, hogy meg kéne próbálnia a továbbiakban is fogást keresni Orbán Viktoron.

Mv: Na de ha tovább gondolkodunk ezen, maradjunk akkor ennél a jelzőnél, meggondolatlan mondaton, akkor az derül ki belőle, hogy ő mégiscsak a náci módszerekhez,  erőszakos náci módszerekhez hasonlítaná azokat az esetleges Európai Uniós lépéseket, amelyek lehetőségét, az ellenzéki szociáldemokrata jelölt fölvetette.  Mert, ha az unió Németország jóváhagyásával bevetné a nehéz tüzérséget, akár a szavazati jogunkat függesztené föl akár, bár eddig ezt senki nem vetette föl Steinbrückön kívül.  Lehet, hogy ő sem így gondolta, hanem csak egy erősebb szót használt a kizárásunkat hoznák szóba, akkor azt a náci módszerekhez hasonlítani, az is nemcsak, hogy erős túlzás volna, de méltánytalan is a mai német vezetéssel és az egész mai német politikai elittel szemben. 

Felschmann Balázs: Azért ne haragudjon Bolgár úr, én nagyon szívesen követem önt bárhová az asszociációs mezőn való kalandozásain, de azért ez már egy olyan girbegurba útkeresés, amit most itt előadott nekem, hogy bevallom...

Mv: Hát uniós szankciók, lovasság, uniós szankciók egyenlő lovasság, egyenlő tankok.

Felschmann Balázs: Azért innen arra a következtetni egy német politikai jelentés, vagy kijelentés alapján, hogy ezáltal már a náci módszereket bárki feltételezi az Európai Unió bármilyen akciója vagy vélemény alkotása kapcsán. Hát ne haragudjon, ehhez vagy nagyon nagy fantázia, vagy nagyon nagy rosszindulat kell, úgyhogy ne haragudjon, szerintem ezt a kísérletet ezt adjuk föl.

Mv: Sem a fantáziám nem olyan nagy, sem a rosszindulatom, legalábbis remélem. De idézem, értem.

Felschmann Balázs: Ez egy sport újságírói tulajdonság..

Mv: A rosszindulat? - nem, nem, nem... 

Felschmann Balázs: A rosszindulat nem, de a fantáziát, azt én mindig nagyon méltányolom.... 

Mv: Szeretek a tényekhez ragaszkodni ... 

Felschmann Balázs: Hálás is lennék, de ez nem az a helyzet, ne haragudjon, ahol a fantáziára kell hallgatni, én inkább a tényekre figyelnék...

Mv: Igen. Akkor megpróbálom logikusan levezetni... Igen. A szociáldemokrata vezető azt mondta, hogy fölvetődhet a kizárás az unióból Magyarországgal szemben, erre Merkel azt válaszolta, ne küldjük a lovasságot. Orbán Viktor pedig erre úgy válaszolt.  Csakhogy tisztázzuk a dolgot "A németek küldtek már lovasságot Magyarországra, tankok formájában jöttek." "Ne küldjenek, az a kérésünk, nem volt jó ötlet, nem vált be."

Felschmann Balázs: De ne haragudjon, azért itt álljunk meg egy pillanatra. Most a miniszterelnök úrnak pusztán a történeti tényeket tekintve nem volt ebben igaza? 

Mv: Hogy rossz ötlet volt a tankok küldése? Igen. Csak mégiscsak, akkor a náci megszálláshoz hasonlította azt, hogy az unió esetleg, mondjuk német javaslatra, súlyos szankciókat alkalmazna Magyarországgal szemben.

Prőhle Gergely: Csak pont ezt mondom, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. És hogyha azt mondja valaki, hogy...

Mv: Szerintem sincs.

Prőhle Gergely: Hogy lovasságot küld, vagy egyáltalán bármiféle katonai egységet küld Németország Magyarországra és ez bármilyen stílusvirág formájában retorikai szinten felmerül, akkor erre azért szerintem ez a fél odavetett mondat, amit a miniszterelnök erre válaszol. Egyrészt logikai alapon indokolt, egy. Kettő, nem kell ebből különösebb politikai konstrukciót ácsolni, ahogy erre többen itten most, többek között ön is kísérletet tesz. A képes beszédnek megvan a maga veszélye. Én bevallom őszintén, én egyszer kétszer megégettem magam a képes beszéddel és ebből arra következtetek, hogy sajnos a magyar politikai újságírás és egyáltalán a politikai közbeszéd kevésbé vevő a képes beszédre, illetve nagyon óvatosnak kell lennie az embernek, mert egy-egy metafora, vagy bármely stíluselem bizony nagyon rossz irányba viheti el a politikai diskurzust. Ebben az esetben is ez a helyzet, ami egyébként irodalmi szempontból sajnálatos.

Mv: Ez így van, viszont a német tankok Magyarországon már nem képes beszéd, hanem nagyon is konkrét, ez a probléma.

Prőhle Gergely: Ez a probléma. Egyébként visszatérve az érzékenységekre Bolgár úr, és itt tényleg érdemes komolyra fordítani a szót. Én pontosan tudom, hogy a németeknek ebben az ügyben milyen érzékenységeik vannak, és csak jelezni szeretném, hogy Magyarországon is vannak ilyen érzékenységek, többféle irányban. Tehát azt gondolom, hogy ugyan ilyen érzékeny lehet bárki arra, hogy ha Magyarországot a német sajtóban az antiszemitizmussal hozzák gátlástalanul összefüggésbe, mint ahogy, belátom, nagyon fontos az az érzékenység is, ami a magyarországi szélsőjobb tevékenységével kapcsolatos. Tehát azt gondolom, hogy érzékenységért egyikünk sem megy a szomszédba.

Mv: De mondjuk a magyarországi szélsőjobb tevékenysége, meg az antiszemitizmus kétségtelen terjedése veszélyes Magyarországon is, meg egész Európára nézve is. Ha tehát a németek túlreagálják ez nem alaptalan.

Prőhle Gergely: Az antiszemitizmus indokolatlan vádja, ahogy ez egyébként nem olyan régen, bár ő ezt cáfolta, Schulz elnök úr részéről megtörtént.

Mv: Hát ez a bár ő ezt cáfolta és megtörtént, akkor ezt nem mondhatja, hogy megtörtént. Hát, ha ő cáfolta, akkor nem történt meg. Ha csak nem bizonyítja ez a belga Metro újság, hogy de itt a felvétel.

Prőhle Gergely: Na de látja Bolgár úr, hogy ha most Orbán Viktor meg én is a magyar kormány részéről cáfoljuk azt, hogy bárki náci módszerekkel vádolná a németeket. Én csak azt kérem, hogy adjon a mi szavunknak legalább akkora hitelt, mint Schulz elnök úrénak.

Mv: Én egyetértek azzal, ez egy félreértelmezés, Orbán Viktor nem vádolta náci módszerekkel Merkel asszonyt.

Prőhle Gergely: Hát akkor szerintem álljunk is le erről a vonalról, mert tényleg meggyőző...

Mv: Viszont egy nagyon meggondolatlan és politikailag kínos megjegyzést tett. Amiben én értem, hogy a Külügyminisztérium most mindent megpróbál megtenni, hogy ebből a kínos helyzetből kihozza Magyarországot, de nem az volna a legjobb, legegyszerűbb, hogy ha Orbán Viktor azt mondaná egy másik nyilatkozatban, hogy bocsánat, félreérthető nyilatkozatot tettem, nem volt szándékomban sem megsérteni, sem Németországot, sem Merkel asszonyt, de még az ellenzéki szociáldemokraták vezetői sem. Bocsánatot kérek. És ezzel a magyar-német viszony visszakerülne valamiféle normális, bár messze nem tökéletes mederbe.

Prőhle Gergely: Orbán Viktor kormányának számos szereplője van. A Külügyminisztérium is ennek a kormánynak a része, amit ő vezet. A Külügyminisztérium nyilatkozata ebből a szempontból véleményem szerint teljesen egyértelmű. És Orbán Viktornak pedig a közelgő európai uniós csúcson lesz alkalma, hogy ezt személyesen, ha erre szükség van, tisztázza Merkel kancellárral. Én azt gondolom, hogy normális körülmények között ez az ügy ezzel el van intézve. Ha nem, akkor csak kénytelen vagyok valamiféle politikai rosszindulatot sejteni a háttérben. Vagy esetleg azt, amiről szintén szól a nyilatkozatunk, hogy valóban a német választási kampány részévé válik így vagy úgy ez a fajta Magyarországról szóló diskurzus.

Mv: Nem lehet, hogy a magyar választási kampány részévé vált és válik? Hiszen egyre nyilvánvalóbb ez a szabadságharcos retorika, nem csak a miniszterelnöktől, de a kormánypárti sajtótól, ahol ma például volt kommunista agitproposnak nevezik Angela Merkelt. Hát ez, mondjuk, nincs nyilván közvetlen utasítás a pártközpontból a Magyar Nemzethez, de a közhangulat és a közbeszéd politikai körökben egyre inkább erre, ebbe az irányba mutat.

Prőhle Gergely: Hát, Bolgár úr, megint egy olyan mezőre, asszociációs mezőre tévedünk, ahol én nem nagyon bírom önt követni. De nézze, a belpolitikai logika, annak megvan a sajátos viszonyrendszere. Én nem hiszem, hogy ebben akár bármiféle tudatosságot kéne feltételezni.

Mv: Akkor már csak azt kérdezem öntől végezetül, hogy akárhogy jövünk ki ebből az afférból, túl jól nem jöhetünk ki. De helyre lehet állítani a normális magyar-német viszonyt? Amikor már Angela Merkel is bele van keverve a dologba, amikor a kereszténydemokrata parlamenti külügyi bizottsági elnök azt mondja, hogy Orbán Viktor az elszigetelődés felé viszi Magyarországot, amikor az Európai Parlament CSU, vagyis keresztényszociális uniós frakcióvezetője azt nyilatkozza egy magyar lapnak, hogy igen, a 7. cikkely bevetése is fölvetődhet. Vagyis a szavazati jog megvonása. Sikerült a német jobboldali politikusokat Magyarország ellen hangolni, kijöhetünk mi ebből jól, vagy visszafele kéne menni?

Prőhle Gergely: Én azért azt gondolom, hogy nem kéne ezeket a dolgokat elkiabálni. Azoknak az újságíróknak, akik ebből a miniszterelnöki nyilatkozatból azt csinálták, ami lett belőle, és itt sajnos a Spiegel Online felelősségét nem lehet szó nélkül hagyni, tehát nekik komoly felelősségük van abban, hogy ez a félreértés, ismétlem, ez a német képes beszédből eredő vihar a pohár vízben, ahogy ezt a Die Welt újságírója, Boris Kálnoky elemezte, egyébként teljesen autentikusan, hogy ebből ez lett. Tehát én azt gondolom, hogy hogyha a német politikusok is ennek kapcsán visszatérnek a valóságnak az ő talajára, és a tényekre koncentrálnak, akkor ezt a konfliktust rendezni fogjuk tudni.

Mv: És akkor nagyjából megegyezhetünk egy olyan minősítésben, amit a német külügyminiszter használt, hogy ez egy sajnálatos kisiklás volt?

Prőhle Gergely: Hát én remélem, hogy az újságírói etikára is vonatkozik olykor ez a kisiklás kategóriája. Mert ami itt evvel az információval történt, az véleményem szerint botrányos.

Mv: De csak nem a német sajtón akarjuk elverni a port, ahelyett, hogy...?

Prőhle Gergely: Nem, semmiképp, én a sajtón soha nem merészelném elverni a port.

Mv: Az már legutóbb se sikerült, ebben a KIKA ügyben sem.

Prőhle Gergely: Ó, nem, de bizonyos gondolattársítások, vagy, hogy ehhez a képhez ragaszkodjak, az asszociációs mezőn való bolyongáshoz azért olykor bátorkodom kommentárt fűzni, amint ezt önnel kapcsolatban is tettem. Én azt hiszem, hogy ebben az esetben is erről van szó. (...)

Mv: Hát, államtitkár úr, itt az utolsó mondatai teljesen az éterbe vesztek, itt van még? Nincs., hát akkor... de nagyjából be is fejeztük, úgyhogy köszönöm Prőhle Gergelynek, hogy ott volt, aztán valahova elment. Viszonthallásra.

(Külügyminisztérium)