Az utóbbi időben megszaporodtak a politikusi nyilatkozatok arról, hogy a nyugat-európai munkaerőpiacra beáramló kelet-európaiak visszaélnek a szociális juttatásokkal - írja Prőhle Gergely államtitkár a Heti Válaszban 2014. január 30-án.

A sort tavaly a brit kormányfő kezdte, de azóta több kollégája is beszállt a versenybe – nyilván az így kovácsolható politikai tőke reményében.

Az érvelésekben nem könnyű megkülönböztetni az idegenellenesség hangulati elemeit, a gazdasági racionalitás kényszerítő erejét és az európai szerződésben lefektetett alapelvek követését. Érthető, hogy a voksokra vadászó politikusok – főleg a radikális pártok erősödésének láttán – igyekeznek megvédeni lehetséges választóik érdekeit.

Ugyanakkor a nyugati gazdaságoknak szükségük van a szakképzett munkaerőre, és az is természetes, hogy az EU egyik alapelvét, a munkaerő szabad mozgását nem helyes korlátozni. És akkor még nem beszéltünk a mi gazdasági és nemzetpolitikai érdekeinkről. Hiszen ezek alapján miért is kellene örülnünk, ha a magyar közpénzen kitaníttatott szakember Nyugaton kamatoztatja a tudását? Vagy annak, hogy a határon túli magyar a szülőföldön maradás és a nemzeti összetartozás elvét feledve nem szülőhazájában, még csak nem is Magyarországon, hanem a biztosabb megélhetést nyújtó országokban próbál szerencsét?

Mióta 2011-ben megnyílt az új uniós tagállamok polgárai előtt is a német munkaerőpiac, kiderült, hogy rég szertefoszlottak azok az aggodalmak, melyek szerint a keleti munkaerő elveszi a helyiek kenyerét. Egy németül mégoly törve beszélő magyar körorvos is nagy kincs manapság az amúgy nem túlzottan idegenbarát bajor falvak mélyén. Azt már 10-15 éve tapasztaljuk, hogy a nyugati magyarság szervezeteiben egyre inkább meghatározóak az Erdélyből vagy Délvidékről elszármazott honfitársaink.

Most, hogy Románia polgárai előtt is megnyílt a munkaerőpiac, ez még inkább így lesz. Az európai színvonalú oktatási rendszerben nevelkedett magyar és közép-európai szakemberek ugyanis könnyebben belesimulnak a nyugati társadalmak világába, mint a mediterráneumból vagy még messzebbről érkező társaik. Ráadásul a kelet-közép-európai munkavállalók 80 százaléka aktív korú, így nem terhelik, sőt inkább gyarapítják a szociális ellátórendszert.

S bár még egy ideig biztosan nem érjük el itthon a nyugat-európai jövedelmi szintet, röghöz kötni senkit sem lehet.

Az utóbbi időben azonban a hazatérők száma is nő. A maradás mellett szóló érvek inkább a társadalmi háló, a rokoni, baráti kapcsolatok erejében keresendők – persze a jövedelmi viszonyok javulása mellett. Nem lehet minden szempontra figyelemmel lévő megoldást találni az európai munkaerőpiac újraszabályozásánál, így épp abban az évben, amikor a szabadság kiteljesedésének 25. évfordulóját ünnepeljük, jobb, ha kitartunk a munkaerő szabad mozgásának elvénél.

Ettől persze a brit átlagpolgárnak még lehet bosszantó, hogy az angol ipar egyik ékköve, a német tulajdonba került Rolls-Royce gyár élén magyar származású német vezérigazgató áll.

(Külügyminisztérium)