Kifejezetten bátorítottuk a magyar vízipar valamennyi szereplőjét, illetve a felsőoktatási szereplőket, hogy a budapesti vízkonferencia kapcsolódó kiállításán, illetve a párhuzamosan zajló fórumokon mutassák be magukat – jelentette ki Baranyai Gábor államtitkár az MR1 Kossuth Rádió 180 perc című műsorában 2013. október 7-én. Az interjú leirata.

Mv: Jó reggelt kívánok! Negyed 9 múlt 4 perccel. Évtizedek óta nem volt olyan jelentős víztalálkozó, vízről szóló találkozó, amely holnap veszi kezdetét Budapesten. Itt lesz a csúcson az ENSZ-főtitkár és rajta kívül szinte a vízzel foglalkozó összes ENSZ és nemzetközi szervezet első vagy második embere is. Több neves tudós és szakember, mintegy száz országból regisztráltak résztvevők. Jó reggelt kívánok, a Külügyminisztérium EU ágazati politikáért felelős államtitkárának, Baranyai Gábornak, és a Budapesti Víz Világtalálkozó Tudományos Fórumának az elnökének, Somlyódy Lászlónak.

Somlyódy László, tag, MTA: Jó reggelt kívánok!

Mv: Somlyódy Lászlónak még így a beszélgetés elején gratulálunk is, mert, hogy hasonló témában a kutatásai miatt életműdíjat is kapott. Azt üzente Áder János köztársasági elnök a díjátadó ünnepségre egy levélben, hogy figyelni és hallgatni kell azok szavára, akik már régóta és nem az aktuális ökodivat miatt foglalkoznak olyan stratégiai kérdéssel, mint a vízzel való felelős gazdálkodás ügye. Professzor úr, mik azok a legfontosabb kérdések, amikre figyelnünk kell?

Somlyódy László: Hát eltérő attól függően, hogy hol is vagyunk. A budapesti konferencia globális kérdésekkel fog elsősorban foglalkozni. Itt az ivóvízellátás, körülbelül egymilliárd ember nem rendelkezik biztonságos ivóvízellátással. Két és félmilliárd nem rendelkezik biztonságos szanitációval, a magas csecsemőhalálozási arány, a fizikai vízhiány, a gazdasági vízhiány a fejlődő világban elsősorban. A nemzetközi vízgyűjtők, amelyek több országhoz tartoznak, a föld népességének ötven százaléka él ilyen területen. Az egy főre jutó készletek csökkenése, elsősorban a népesség növekedése következtében. Mindezekhez adódóan az éghajlatváltozás kiszámíthatatlan, a szélsőségeket befolyásoló hatásai, és a felsorolást folytathatnám. Magyarországon természetesen más a helyzet.

Mv: No, ezt akartam kérni, mert, hogy Magyarország a szerencsésebb országok közé tartozik, így nagyon nehéz egy átlagembernek eljátszani a gondolattal, hogy például hogyan kerülhet bajba az ivóvizünk. Mondana példát, hogy mi az, ami bennünket érint a leginkább?

Somlyódy László: Hát elsősorban a szélsőségeket említem: árvíz, belvíz, aszály. Az elmúlt húsz évben bőven volt részünk mindegyikből, és az átlagember is azt gondolja, azt hiszem helyesen, hogy itt valami változóban van, és ezek a szélsőségek, ezek nyilván a magyar vízgazdálkodás helyzetét is megnehezítik.

Mv: Hogyan tud a politika garanciát adni arra, hogy ne csak egy-egy parlamenti ciklus idejét érintse a probléma megoldása, jelen esetben a víz háztartása, víz kérdésének, problémakörének a megoldása? Baranyai Gábor.

Baranyai Gábor, helyettes államtitkár, KÜM: Ami egy nagyon fontos sajátossága a Budapesti Víz Világtalálkozónak, az ENSZ hosszútávú döntéshozatali ciklusaihoz illeszkedik. 2000-ben fogadta el az ENSZ azokat az úgynevezett Millenniumi Fejlesztési Célokat, amelyek a legszegényebb országok, illetve ezen beül is a legszegényebb népesség problémáit próbálták kezelni. Ezeknek a millenniumi fejlesztési céloknak, melyek között egyébként volt egy víz tárgyú célkitűzés is, 2015-be lejár teljesítési határideje. És ugye már tavaly, 2012-ben a riói konferencián felmerült, hogy újra kell szabni a világképet, kell egy új globális vízió, ami – ahogy Ön is említette –, nem néhány évre szól, nem egy-egy parlamenti ciklusra szól, hanem legalább 15 évre. Úgyhogy jelenleg az az úgymond makroszintű tervezési ciklus, amelybe mi szeretnénk beilleszteni az ajánlásainkat, illetve amit ugye befolyásolni szeretnénk, az 2015-ig tart. Úgy gondolom, hogy ez a külső keret és egy garancia arra, hogy túllépünk a négy éves parlamenti ciklusokon.

Mv: Professzor úr, van annak reális esélye, hogy ennek a bizonyos globális víziónak határozott eleme legyen a holnap kezdődő vízcsúcs?

Somlyódy László: Hát én csak reményeimről tudok nyilatkozni. Ön említette, hogy évtizedekkel ezelőtt volt hasonló nagy konferencia, valójában 1977-ben Mal del Platában, ami következő évtized vagy évtizedek fejlesztéseit nagy mértékben meghatározták. Mi úgy gondoljuk, abban bizakodunk, hogy a jelenlegi helyzetben egy olyan javaslatot, deklarátumot tudunk készíteni az ENSZ és a többi nemzetközi szervezet számára, ami valamilyen hasonló szerepet fog betölteni, felismerve azt, hogy szemben az elmúlt néhány évtizeddel, amikor a víz a fejlesztési programok véglegesítésénél mindig kicsit vesztessé vált. Hogy most ez nem következik be, és a Rio+20 konferencia végső határozatainak megfelelően valóban felismerik azt, hogy a víz horizontálisan nagyon sok kérdést összekapcsoló, de az élet minden szempontjából és a fejlődés minden szempontjából nélkülözhetetlen közeget jelent.

Mv: Professzor úr, a környezeti hatások, vagy az ember okozza a legnagyobb bajt?

Somlyódy László: Hát a kettő nagyon közel áll egymáshoz. De bajt okoz az, hogy az egyes ember, még ha felismeri a problémákat – például a városi környezetben –, nagyon keveset tud tenni. És tud hozzájárulni a fenntartható vízgazdálkodáshoz.

Mv: Helyettes államtitkár úr, nyilván ez a vízcsúcs nagyon sok szempontból fontos porond Magyarország számára. Természetesen nyilván nem Magyarországról szól a holnap kezdődő konferencia, de vannak olyan ügyek vagy van olyan tudás, amit látványosan – mint egy magyar védjegy – letesznek az asztalra?

Baranyai Gábor: Nyilván van ilyen. Határozott törekvésünk volt, hogy Magyarországot is bemutassuk azon túl, hogy amint Ön is említette, ugye a konferencia maga a globális témákról szól. Lesz egy vízipari kiállítás, illetve hát több párhuzamos fórum a konferencia során, ahol jelentős számban tudnak megjelenni magyar cégek, magyar oktatási intézmények, adott esetben hatóságok, úgyhogy kifejezetten bátorítottuk egyébként a magyar vízipar valamennyi szereplőjét, illetve a felsőoktatási szereplőket, hogy igen, és itt az alkalom, idejön a világ, meg lehet jelenni, mutassuk be azt, amink van. És egyébként láthatóak is ennek a jelei. Jelentős mennyiségben a világ úgymond, hát iparilag nagyon fejlett vagy fejlődő országaiból keresik meg a magyar cégeket, keresik akár a Külügyminisztériumot, engem is. Direktben cégek is. Tehát úgy tűnik, hogy az érdeklődést sikerült felkelteni. Reméljük, hogy a konferenciának ezek a járulékos hasznai ezek valóban realizálódni fognak a közeljövőben.

Mv: Professzor úr öt területet vitat meg, öt fontos kérdést vitat meg a holnap kezdődő csúcs. Ezt úgy képzeljük el, hogy megpróbálnak egyes problémakörökre gyakorlati megoldásokat is javasolni az ENSZ-nek, adott kormányoknak?

Somlyódy László: Határozottan igen, az öt kérdés is ennek megfelelően emeltük ki... Baranyai Gábor már beszélt a millenniumi célkitűzésekről. Ez az ivóvízellátásra és a szanitációra vonatkozott. Véleményem szerint ezek továbbra is fontos megoldandó kérdésekké válnak, különösen a népesedés növekedésével, de sokkal szorosabban kell elhelyezni ezeket a kérdéseket. A víz egyéb problémaköreibe, így az integrált vízgazdálkodásba – ez a harmadik terület, amivel foglalkozunk – határozott ajánlásaink vannak, lesznek a zöldgazdaság és a kék víz kapcsolatára, hogy a kormányzást, az intézményi rendszert hogyan kellene hatékonyabbá tenni, és hogy a finanszírozás vajon milyen is legyen. A mikro-, makro-, állami-, magánfinanszírozás és ezek keveréke, melyek jelentik a hatékony megoldást a fejlődő világban.

Mv: Mindkettőjüktől kérdezem, kezdjük helyettes államtitkár úrral. A magyar vízszakma a magyar tudományos élet vízzel foglalkozó része olyan potenciált képvisel, amely a világ globális... ezt a globális ügyet a megoldás felé tudja indítani?

Baranyai Gábor: Hát azt hiszem, ebben elsősorban professzor úr kompetens nyilatkozni. Én részben a kívülállóknak a magabiztosságával azt tudom mondani, hogy mindenféleképpen igen. Amit kiemelnék ebben a kontextusban, hogy az Akadémia idén májusban egy nagyon nagyszabású konferenciát szervezett, aminek a lényege, hogy alulról jövő kezdeményezéseket mutattak be. Ez a teljes magyar tudományos világ, beleértve egyébként az irodalomtudósoktól a valódi hidrológusokon át a meteorológusokat, tehát mindenki megjelent, mindenki azt mondta, hogy igen, van gondolata, van megoldási javaslata a vízzel kapcsolatban. De ismét, hát ez inkább professzor úr...

Mv: Professzor úr?

Somlyódy László: Én azt gondolom, hogy a magyar víztudomány eredményei sok területen nemzetközi hírűek, de kérdésére mégis csak visszafogott optimizmussal tudok válaszolni. Ahhoz, hogy igazából a magyar vízipar sikeresen érvényesüljön külföldön, szükség van arra, hogy arra felkészült tervezőirodák működjenek Magyarországon, hogy a nyelvtudás javuljon, hogy a kapcsolatrendszerünket módszeresen építsük ki. Példaként említem Hollandiát, Dániát, akik szinte a világ minden részén magas szintű mérnöki termékeket visznek magukkal, és használnak fel tanácsadásra, tervezésre, projektek megvalósítására. Tehát én azt gondolom, hogy jó úton haladunk, de ahhoz, hogy sikereket érjünk el, még sokat kell tennünk.

Mv: Holnaptól Budapesten a világ szeme. Péntekig találkozón jelen lesz az ENSZ főtitkár, és rajta kívül szinte a vízzel foglalkozó összes ENSZ és nemzetközi szervezet első vagy második embere. Kezdődik a Budapesti Víz Világtalálkozó. Hasonló volumenű eseményre 1977 óta nem került sor. Baranyai Gáborral, a Külügyminisztérium EU ágazati politikáért felelős helyettes államtitkárával és Somlyódi László professzorral, a Budapesti Víz Világtalálkozó tudományos fórumának elnökével beszélgettem.

(Külügyminisztérium)