Magyarország helye az Európai Unióban van - szögezte le Martonyi János a France Inter közszolgálati rádióban október 25-én.

Hélène Jouan – Jean-Marie Colombani-val vagyok itt Martonyi Jánosnál. Jó napot kívánok!

Martonyi János –  Jó napot, asszonyom.

Hélène Jouan – Ön Orbán Viktor külügyminisztere 2010 óta. Korábban, 1998 és 2002 között már betöltötte ezt a tisztséget és ebben a minőségében az ön feladata volt, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalásait vezesse – a csatlakozásra 2004-ben került sor.

Martonyi János – Igen.

Hélène Jouan – Tegnap óta Brüsszelben európai csúcsértekezletet tartanak. A napirenden: a bevándorlás és a határfelügyelet megerősítése, de az EU-t érintő aktuális kérdés az az európai méretű program, amelyet néhány napja Budapesten indítottak el a romák integrációjának előmozdítása céljából: körülbelül 750 000 roma él jelenleg itt Magyarországon. Ez a kisebbség gyengén integrált és néha megbélyegzik. Az ön számára, ennek az európai jelentőségű programnak köszönhetően, megfelelő alkalmat nyújt arra, hogy a magyarországi romák jobb integrációjában előrelépés történhessen?

Martonyi János – Valóban hazám egyik legjelentősebb problémájára mutatott rá, ami nem más, mint a romáknak a társadalomba való integrálása. Egyébként, amikor mi láttuk el Európai Unió elnökségét 2011 első félévében, mi kezdeményeztük a romák európai szintű Integrációs stratégiájának kidolgozását. Ez a program, ez a stratégia elfogadásra került. Ezt a mi elnökségünk egyik sikerének, illetve eredményének tekintjük. Ezt követően csaknem valamennyi tagállam kidolgozta a saját nemzeti roma-integrációs stratégiáját. Mi is ezt tettük. Részemről úgy gondolom, hogy ez az egyik terület, ahol egy bizonyos előrelépést értünk el. Mindez nem elégséges, nem elegendő …

Hélène Jouan – Bizonyos előrelépés az EU-nak köszönhetően?

Martonyi János – …de egy kis előrelépést azért sikerült elérnünk, s ezt az Európai Bizottság is elismerte. Arra utalt az egyik jelentésében, hogy talán Magyarország az az ország a régión belül, ahol ténylegesen előrelépés történt a roma integráció területén. Ide tartozik a köznevelés, a munka-, az egészség-, a lakásügy. Sok minden ide tartozik. Jelentős kisebbségről van szó – ön „500 ezer lakost” mondott, talán többet is. De emellett vannak bizonyos területek, ahol határozottan, elszántan kell dolgozni. Kritikák hangzanak el, mindig lesznek vádak, akár jogosan, akár alaptalanul, én mindig csak arra gondolok, hogy folytatni kell a munkát.

Jean-Marie Colombani – Igen, megpróbáljuk jobban megérteni Magyarország álláspontját az Európai Unió témában, illetve azt, mit éreznek a magyarok az EU-val kapcsolatban. Az ön álláspontját ismerjük, hiszen, mint Hélène is kiemelte az előbb, ön jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy hazája az EU-hoz belépjen. Néhány napja, október 23-án, a nemzeti ünnep alkalmából jelentős tömegdemonstrációkra került sor és az ön politikai pártja részéről a jelszavak és a beszédek nyomán az volt az érzésünk, hogy az EU-t ellenségként jelölték meg. Az EU miben és mennyiben az önök ellensége? Ha a beszédeket szó szerint kellene venni…

Martonyi János – Nem, semmiképp és egyáltalán nem ellenség. Talán egyesek számára, vagy pedig bizonyos kérdésekben, egyfajta ellenfél. De mégis meg kell vizsgálni a közvélemény-kutatásokat. A közvélemény jelentős mértékben támogatja az EU-t. Kritikák merültek fel, bizonyos emocionális elemekkel együtt, ugyanis az utóbbi két vagy három év történései megmutatták, hogy bizonyos esetekben (s most óvatosan fogalmazok) nem volt elég empátia illetve megértés bizonyos kérdésekben. De nyilvánvaló, hogy Magyarország helye az Európai Unióban van. Ennek jelentősen élvezzük az előnyeit. Ezért részt veszünk benne, akár a roma integrációs stratégiára gondolunk, vagy például a bővítésre, vagy más területekre, Magyarország ott van, és mindig azt mondjuk, hogy egyensúlyra van szükség a nemzeti kompetenciák között – Magyarország nem az egyetlen ország, amely ezt hirdeti – és méltányos és kiegyensúlyozott felosztásra. De mindenesetre senki nem tagadja – talán egy kis szélső-jobboldali párt kivételével – hogy Magyarország helye az Európai Unión belül van.

Hélène Jouan – De az ön miniszterelnöke, ORBÁN Viktor, mégis, úgy tűnik, Brüsszelből rendszeresen ellenfelet, vagy akár ellenséget csinál. Brüsszelt többször is Moszkvához hasonlította. „Birodalomról” beszélt.

Martonyi János – Azt hiszem, ez félreértés. Mert ő éppen az ellenkezőjét mondta. A Miniszterelnök többször is elmondta, hogy Brüsszel nem Moszkva. Ez tehát nem összehasonlítás, inkább valamilyen távolság kijelölése Moszkva és Brüsszel között. Éppen néhány héttel ezelőtt mondta a Miniszterelnök egy beszédében, hogy nem vagyunk euro-szkeptikusak. Mi euro-realisták vagyunk. Ez fontos dolog. Nem tagadjuk az egyre szorosabbá váló integráció meglétét – ahogy ez a Szerződésben is szerepel –, hanem azt mondjuk, hogy – ahogy az előbb is elmondtam – egy bizonyos egyensúlyra van szükség. Talán árnyaltabb, pontosabb felosztás szükséges egyrészt a nemzeti, másrészt az európai kompetenciák között.

Jean-Marie Colombani – Viszont éppen a felosztás kérdéséhez kapcsolódóan: az európai testületek (de nemcsak azok) a közelmúltban kritikával illették a magyar kormányt, mert erről a kormányról az terjedt el, hogy – sarkosan fogalmazok – általában megnyirbálta a szabadságjogokat. Hogy reagál ön erre? Ez elméleti megközelítés vagy valóság? Nem lépett-e fel az elmúlt időszakban keményen a kormány a Legfelső Bírósággal, a Magyar Nemzeti Bank függetlenségével, egyes független rádió- és médiatársaságokkal szemben?

Martonyi János – Az alapvető szabadságjogok soha nem sérültek. Ez nagyon fontos tény. Természetesen voltak eltérések bizonyos törvényekkel kapcsolatban. Említette a médiatörvényt, a bírói rendszert érintő törvénykezést, s talán mást is. De az a fontos, hogy mindez időközben ki lett javítva. Például, a médiatörvény legalább háromszor módosításra került. Először az Európai Bizottság javaslatai alapján, majd a magyar Alkotmánybíróság határozata figyelembevételével. Harmadik alkalommal saját kezdeményezésünkre. Ezen túl kialakult egy bizonyos párbeszéd az Európa Tanács Velencei Bizottságával is. Tehát miden rendezésre került.
Vegyünk egy talán még kényesebb kérdéskört – a bíróságok kérdését. Jelentős változásokra került sor: minden ki lett javítva! De amit mindenképpen ki kell emelnem: az alapvető szabadságjogok soha nem sérültek. Kicsit utána kellene olvasni, tájékozódni a magyar média szintjén, az írott sajtóban vagy akár az interneten megjelenteket.

Jean-Marie Colombani – De éppen a sajtóban jelent meg sok kritika!

Martonyi János – Figyeljen csak ide: sok kritika van, rengeteg kritika van, sőt, azt mondhatnám: csak kritika van! Ha például az országos hetilapokat, vagy akár napilapokat vesszük, az ellenzék van túlsúlyban. A számomra ez jó dolog, mert a sajtó dolga, hogy kritizáljon, és éppen ez történik. Sőt néha egyes kritikák számomra túlzottaknak, leegyszerűsítőknek tűnnek, de ezzel kell együtt élni.

Jean-Marie Colombani – De azt is tudjuk, hogy választási időszakban vagyunk, vagy nemsokára választási időszak lesz, hiszen országgyűlési választások lesznek májusban, szóval a jövő év tavaszán. Tehát, hogy jobban megértsük a magyar politikai panorámát: láttuk, hogy október 23-án nagy tüntetésre került sor Orbán Viktor pártja mellett. De ott volt az ellenzéki megmozdulás is – az ellenzék kétségkívül megosztott, de mindamellett úgy érezhető, hogy Orbán Viktor olyan beszédet tartott, amelyet általában populistának szoktak, illetve lehet minősíteni, amellyel - talán diszkrét - támogatást biztosíthat magának a szélsőjobboldal részéről – amelyre mint marginális párt utalt ön is az előbb. Hogyan értékeli ezt az elemzést?

Martonyi János – Populista vagy demokrata – ezt döntse el ön. Egyesek a görög eredetű szót szeretik, mások a latin eredetűt. De beszéljünk komolyan: ha a Miniszterelnök valamit nem tesz, ez éppen a szélsőjobb kímélete. Kemény harcot folytatunk a szélsőjobbal.

Hélène Jouan – Emlékeztetőül: a Jobbik az a szélsőjobboldali párt, amely a legutóbbi országgyűlési választásokon a szavazatok 16,6 %-át szerezte meg. Erős ez a párt.

Martonyi János – 17%-ot ért el és jelenleg az országgyűlési mandátumok kb. 12 %-ával rendelkezik. A mi rendszerünk szerint, amely (úgy mondanám: szerencsére) félig többségi rendszer: egyes pártok – például a szélsőjobb – kevésbé képviseltethetik magukat a parlamentben, mint ha a szavazatok aritmetikáját vennénk alapul.

Hélène Jouan – De ma azt mondja ön, hogy a Jobbik a Miniszterelnök ellenfele: politikai ellenfél…?

Martonyi János – Én úgy gondolom, hogy több mint ellenfél. Mert időközben, az utóbbi három évben olyan jelenségek, illetve olyan megnyilatkozások történtek ennek a pártnak a részéről, amelyek azt a benyomást keltik, hogy egy bizonyos értelemben önmagukat zárták a politikai közösségből. Tehát értelmezésem szerint ez több mint ellenfél. Ami mégis számít, hogy bennünket vádol, bennünket kritizál. Mindenfajta rágalmakkal él. Egyebek mellett velem szemben is. Rendben, ez a politikai harc, mondhatnám. De az a fontos, hogy ez a párt csak korlátozott pozícióval rendelkezik a félig többségi rendszerünkön belül. Úgy vélem, hogy ez a párt nem fogja tudni szerepét a parlamenten belül megerősíteni. De végül is nehéz bármit előre látni. De inkább az ellenkezője igaz.

Jean-Marie Colombani – De mindezzel együtt, nem tagadhatja meg saját múltját, amely semmilyen kétséget nem hagy arról, hogy milyen az ön személyes kötődése a szabadságjogokhoz, az Európai Unióhoz. Nem kavarta fel önt mindennek ellenére, hogy mennyi ember vonult fel október 23-án Budapesten? Persze, azt mondhatja, hogy azok az ellenzékiek voltak. Megosztott ellenzék, de olyan jelszóval, amely összefogta őket, és amely úgy szólt: „Szabadság”. Nem rendíti meg ez önt, nem okoz önnek ez problémát?

Martonyi János – Egyáltalán nem, egyáltalán nem. Mert mi tényleg a szabadság mellett vagyunk. Én magam is a szabadság mellett vagyok. Nem tudom, mennyien vettek részt a tüntetésen.

Jean-Marie Colombani – Úgy mondták nekem, hogy 50 – 60 ezer az ellenzéki gyűlésen, és sokkal többen a Fidesz mellett. De nem voltunk ott, hogy láthattuk volna, úgyhogy nem tudom.

Martonyi János – Uram, uram, ez most vicc?! Valamennyi megfigyelő szerint az arány kb. 1 a 10-hez volt. Legalább 200 - 300 ezer a kormány mellett – pontosabban a párt mellett, és mintegy 30 - 40 ezer ember az egyébként is megosztott ellenzék mellett, de ez már egy másik történet..
Mégis szembe kell nézni a dolgokkal. Meg kell nézni a közvélemény-kutatásokat is. Gyanúval kell élni, óvatosnak lenni, ezt mondom mindig. Mert mégiscsak van egy jelentős százalék, amely nem nyilatkozik meg, szokás szerint. De azt is kell látni, hogy a kormánynak nagyon-nagyon jelentős támogatottsága van a közvélemény részéről, tehát a szabadság mi vagyunk.

Jean-Marie Colombani – Kivéve azt, hogy olyan dolog is előfordulhat a történelemben: megválasztják a vezetőket, akik a szabadságot képviselik, de akik, amikor hatalomra jutnak, megpróbálják ezt a hatalmat megőrizni, akár úgy is, hogy megváltoztatják a választási törvényeket, stb. hogy megvédjék magukat. És néha azon gondolkodik az ember, hogy Magyarország nem inkább „poszt-kommunista” ország, nem pedig olyan ország, amely végérvényesen az európai politikai kultúrához csatlakozott.

Martonyi János – Igen, ez is egy vélemény, amit viszont nem osztok. Ez persze talán nem meglepő. Mindenféle előítélettel, vádaskodással találkozunk. Nehéz állandóan védekezni. De az előítéletek ott vannak, tehát megértem, hogy olyan politikai tendenciát képvisel ön, amely talán kicsit eltér a pártométól. De azért meg kellene őrizni az objektivitást.
Vegyük a talán legfontosabb példát: a választási törvényt. A választási törvény lényegében nem változott: félig arányos, félig többségi, de továbbra is egyensúly van az arányos és a többségi választási rendszer között. Nyilvánvaló, hogy ez a rendszer, akárcsak a francia rendszer, valamelyest a nagyobbakat részesíti előnyben. Ez igaz. Ezért merül fel a baloldal számára az összefogás feltétlen szükségessége. Ez igaz, ezt nem tagadjuk. De a baloldal, korábban, nemzetközi szinten, mindig is egységes volt, tehát most is ugyanezt teheti, illetve kellene, hogy tegye. Úgy gondolom, ezt fogja most is egyébként tenni, mindazon „turbulencia” és mindazon vita ellenére, amelyek most folynak és folytak tegnap is. Ez a nagy újdonság Budapesten. De meg vagyok győződve, hogy amikor sor kerül a választásokra, csak egy baloldali jelöltet állítanak minden választási körzetben és mandátumra.

Hélène Jouan – Köszönjük, Martonyi János, hogy fogadott minket. Köszönet érte.

Martonyi János – Én köszönöm önöknek.
http://www.franceinter.fr/player/reecouter?play=753410

(Külügyminisztérium)