Martonyi János miniszter az Országgyűlés 2012.szeptember 18-ai ülésnapján az alábbi beszédben reagált Pálffy István (KDNP) napirend előtti felszólalására.

Elnök: Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pálffy István KDNP-s képviselő úr: „Magyarország válaszút előtt” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

Pálffy István (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az ember már azt hinné, hogy azon a politikai vitanapon van, amelyet tegnap uniós témában a Jobbik kezdeményezett, de hát aktuális dolgokról van szó. Így is van ez rendjén, mert sorsdöntő volt az elmúlt hét Európa jövője szempontjából, és nyilván sorsdöntőek, meghatározóak lesznek a következő hetek Magyarország jövőjére nézve is.

Az események ismertek, elhangzott már itt a Házban többször is: a német alkotmánybíróság döntése a pénzügyi paktumhoz és a stabilitási szerződéshez való hozzájárulásról; és az Európai Bizottság elnökének az a bejelentése, amely egyértelműen meghirdette a „több Európát”, vagyis egy föderatív alapú politikai és gazdasági unió irányába visz az út, vagy látszik vinni az út.

Igen, évekbe telt, tisztelt képviselőtársaim, amíg a Bizottság kimondta, hogy az Unió válaszút elé érkezett. És hogy melyik lehetséges irányba menjünk tovább, ahhoz nyilván meg kell vizsgálni előbb azt, hogy milyen úton jutottunk ide, hol tévedtünk el, mi vezetett ehhez a helyzethez. És figyeljük meg a válság kulcsszavait ebben az esetben, a legtöbbet emlegetetteket: euró, fiskális, monetáris stabilitás, költségvetés, bankunió, vagyis pénz, pénz, pénz, és negyedszer is csak pénz, holott az Unió alapvetően a szabadság ethoszára épült, a négy szabadság elvére: a tőke, az áru, a szolgáltatás és a polgár és az ember szabadságának elvére. Ebben még szerepelt az ember, akkor még megvoltak a közös európaiságnak ezek az alapértékei. Ekkor még megvoltak az európai keresztény gyökerek. Az ember volt a középpontban, de hát tudjuk azóta, az Unió alapdokumentuma már nem tartalmazza a kereszténységre való utalást, és az emberi, a kulturális szempontok háttérbe kerülnek, kizárólag a pénz diktál.

A válság pénzügyi természetűnek látszik tehát, de hát sokkal inkább a közjót, azt a fajta prudens gazdálkodást, a közösségi szolidaritást veszi semmibe, amelyek itt az alapértékek. Ez vezet az euró, az eurózóna és alapvetően az Unió eddigi legmélyebb válságához.

Hogyha a lehetséges forgatókönyveket vizionáljuk, akkor vannak olyanok, hogy, távozzanak a görögök, menjenek a németek, oldják meg, próbálják megoldani a jelenlegi szerkezetben az Unió fundamentális gondjait, vagy pedig a 17, eurót használó ország valamilyen szorosabb integráció keretében próbálja ezt megtenni. Az eddigi válaszok, lehetőségek, a kilépések abszurditása, illetve az, hogy két év alatt sem sikerült a jelenlegi szerkezetben megoldást találni, a legvalószínűbb forgatókönyvnek ezt a bizonyos euróuniót vizionálják.

És hogy mikor? Hát nyilván nagyon gyorsan, sürgősen, hiszen látszik, hogy az Európai Bizottság most eltökélt, akár már az októberi csúcson fel fognak pörögni az események. Kérdés, hogy valóban mi lehet Magyarország eminens érdeke ebben a helyzetben. A kormánynak nyilván egy új európolitikai stratégiát kell találnia, fogalmaznia. Mindenkinek megvan a házi feladata, ahogy Cséfalvay államtitkár úr mondotta, de az is Magyarország érdeke, hogy mi magunk, parlamenti pártok is elvégezzük ezt a házi feladatot, a pártok támogassák egy nemzeti minimum alapján a kormány lépéseit. Most ugyanis a politikai stabilitás a legfontosabb Magyarország számára.

A szocialisták alapvetően euró- és Európa-pártiak, de éppen a csatlakozás előtt ők adtak fel a legtöbbet a magyar érdekekből. A Jobbik mindig a kilépést emlegeti. Sokszor elmondtuk már, hogy ez a kereskedelem és a forint, gyakorlatilag az ország azonnali összeomlásával járna. Az LMP pedig mindig a zöld Európát emlegeti, de hát azt hiszem, hogy ez nem az a perc.

Viszont mondhatják önök, hogy a KDNP ilyenkor mindig a keresztény Európát emlegeti. Igen, pont az előbb kifejtett okokból, logika mentén most is azt mondjuk, hogy ez a megfelelő perc. Most sem mulasztjuk el, hogy emlékeztessünk Robert Schuman híres mondására: „Európa jövője vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” És úgy látszik, hogy ez a jövendölés most valóban aktuálisabb, mint eddig bármikor, ezért arra az útra kell rátérni, vagy ha úgy tetszik: visszatérni.

Arra az útra, tisztelt képviselőtársaim, amelyiken elérhető egy erősebb Európa, amely viszont úgy több, hogy nem vesz el a nemzetállamoktól, ha nem tud adni érte valamit cserébe, és amely visszatér a keresztény gyökerekhez, a szolidaritás, a szabadság és a közjó alapvető társadalmi értékeihez.

Köszönöm szépen.

Elnök: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Martonyi János külügyminiszter úr kíván válaszolni az elhangzottakra.

Dr. Martonyi János külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyetértek képviselő úrral, Magyarország valóban nagyon fontos döntések előtt áll. Én azt hiszem, abban is egyetértünk, hogy ezeket a döntéseket higgadtan, mindenféle elhamarkodottság nélkül, a nemzeti érdekek alapján és a lehetséges legszélesebb nemzeti egyetértéssel kell majd meghoznunk. Abban is egyetértünk, hogy az Európai Unió, Európa - ha úgy tetszik - válságban van, a válság krízist jelent, tehát fordulópontot, nem véletlenül vitatkozunk, vitatkoznak évek óta arról, hogy akkor ebből a fordulópontból merre is vezet az út.

Itt is abból kell kiindulnunk, hogy mi az alapvető magyar érdek. Mi egy erős, egy egységes, egy szolidáris és értékalapú Európában vagyunk érdekeltek. Mi elfogadjuk azt, hogy ehhez szükséges, éspedig sürgősen szükséges, vagy szükséges lett volna korábban is az eurózóna stabilitásának a megteremtése. Nem akarjuk ezt akadályozni, segíteni akarjuk, de minden körülmények között el akarunk kerülni egy olyan helyzetet, amelyben Európa kettéhasad, sőt egy olyan Európát, amelyben a tagállamoknak különböző osztályai, különböző szintjei vannak; ez semmi esetre sem lehet a mi érdekünk.

Két nagyon fontos előfeltétel: az egyik az, hogy szükség van hosszú távú gondolkodásra, és úgy van szükség hosszú távú gondolkodásra, hogy közben az azonnal megoldandó rövid távú gondjainkkal is foglalkozzunk; a kettő között kell összhangot teremteni. Sok mindent másként kell csinálnunk, ebben azt hiszem, ma már egyre szélesebb egyetértés van. Ez a másként azt is jelenti, hogy vissza kell menni a gyökerekhez, vissza kell menni Európa lelkéhez, vissza kell menni az alapvető értékekhez, függetlenül attól, hogy ezek konkrétan meg vannak-e nevezve abban a bizonyos alapszerződésben, vagy nincsenek.

Azt is, igen, fontolóra kell venni, hogy ha a krízisből a kiút nem a szétforgácsolódás, a széttöredezés, a fragmentáció irányába vezet, hanem egy egységesebb Európa irányába, akkor lehetséges, hogy valóban hozzá kell nyúlni az alapszerződésekhez. Persze, ennek lesznek nagyon fontos formális jogi feltételei - konvent, 27 ratifikáció és így tovább -, de vannak tartalmi feltételei is, és ezeket, én azt hiszem, hogy már most, a gondolkodásnak ebben a korai szakaszában érdemes leszögezni.

Az egyik ilyen nagyon fontos feltétel az, hogy tiszteletben kell tartani továbbra is az átruházott hatáskörök elvét, tehát csak az kerülhet uniós hatáskörbe, amit a tagállamok átruháznak, ráruháznak az Unióra. A másik, ezzel összefüggő, nagyon fontos tétel, és talán képviselő úrnak ezt nem kell külön mondanom - párthátterére tekintettel -, az a szubszidiaritás. A döntéseket ott kell meghozni, a legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol az embereket ezek a döntések közvetlenül érintik, és csak azt kell magasabb szinten, netán akár éppen uniós szinten eldönteni, ahol a döntés olyan méretű, olyan terjedelmű, olyan hatású, hogy ezen a szinten hozható meg a legjobb döntés.

Aztán van egy másik nagyon fontos feltétel, éspedig az egyenlőség, a tagállamok egyenlősége. Ez is benne van az alapszerződésben, az egy más dolog, hogy nem mindig tartják be, és ez egyben kizárja azt a bizonyos sokat emlegetett kettős mércét is, és feltételez egy tisztességes, jóhiszemű eljárást minden esetben. Aztán van még egy nagyon fontos feltétel, éspedig ez az, hogy tiszteletben kell tartani a tagállamok nemzeti identitását, ideértve az alkotmányos identitást is, mert ez Európa lényege, a sokszínűség, az értékek, a kultúrák, a nyelvek sokszínűsége, ami nélkül Európa nem lenne Európa. És a legeslegutolsó, hogy akárhova is tesszük a döntéseket, ezekhez a döntéshozatali hatáskörökhöz mindig politikai, demokratikus legitimációt kell kapcsolni.

Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)