Martonyi János miniszter az Országgyűlés 2013. augusztus 26-i ülésnapján Szávay István (Jobbik) képviselő „Megvárja-e a magyar diplomácia, hogy Orbán Viktort is kitiltsák Erdélyből?” című napirend előtti felszólalására az alábbi választ adta.

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy apró korrekcióval kezdeném, ami persze lényeges: én azt a kijelentést, hogy a magyar-román kapcsolatok valószínűleg soha nem voltak olyan jók, mint akkor, én ezt a kijelentést még a korábbi román kormány idején tettem. Sajnálattal megállapítom, hogy jelenleg ez a megállapítás nem érvényes.

Azt hiszem, azt fölösleges aláhúznom, hogy a magyar nemzetpolitika és ezáltal a magyar külpolitika alapját a mi alaptörvényünk D) cikke adja. Ez pedig nagyon egyszerű és világos, mindenki számára érthető: Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget vállal a határon kívüli magyarok sorsáért. Ez azt is jelenti, hogy mi a határon kívüli magyarokat segítjük. Ez a feladat és ez a cél. Tehát segítsünk, és ne ártsunk nekik! Amikor három évvel ezelőtt kormányozni kezdtünk, akkor azt is elmondtam, hogy a legfőbb célkitűzésünk nemzetpolitikai, de külpolitikai szempontból is az az intelem, hogy ne bántsd a magyart. Ez továbbra is érvényes. De azért azt is tegyük hozzá, nagyon fontos kötelességünk, hogy ne ártsunk a magyarnak. Ne ártson más a magyarnak külföldön, és ne ártson magyar a magyarnak itthon vagy bárhol a világon.

Képviselő úr, én megértem azt, hogy ön elégedetlen a kormány külpolitikájával és nemzetpolitikájával, de cserébe egyetlenegyet kérek: tartson lelkiismeretvizsgálatot, hogy azok a megnyilatkozások, amelyeket az ön pártja az elmúlt három esztendőben tett, itt a parlamentben vagy parlamenten kívül, az országon belül vagy az országon kívül, vajon segítették-e a magyar külpolitika és nemzetpolitika célkitűzéseinek az elérését, megvalósítását, növelték-e az ország érdekérvényesítési képességét a világban, Európában és itt, Közép-Európában, öregbítették-e az ország hírnevét. Tehát összességében véve: segítették-e a határon túli magyarjainkat, a határon túli magyar közösségeket vagy sem?

Én azt az egyet kérem, hogy végezzék el ezt a vizsgálatot, és erre a kérdésre adjanak választ, mert meggyőződésem, és ez már talán a nemzetpolitikánk egyik további alapelve, hogy nekünk nem a konfliktusok gerjesztése, élezése, az indulatok felkorbácsolása, a szélsőséges hangnem, a magyarellenes érzelmek szítása az érdekünk, hanem pont ellenkezőleg: ezeknek az enyhítése. Higgadtan, határozottan, elvi álláspontunktól soha nem eltérve kell minden egyes konkrét esetben válaszolnunk, válaszolnunk az alaptalan megállapításokra, a barátságtalan kijelentésekre, esetenként a sértésekre, legyen szó a székely zászlóról, legyen szó a nemzeti összetartozás napjának megünnepléséről, legyen szó a kedvezményes honosításról, a választójogról, a közösségi jogokról, legyen szó mindenekelőtt az autonómiáról és sok minden más kérdésről. És ez történt most a konkrét esetben is, mert hiszen teljesen világosan, egyértelműen tudomására hoztuk a román félnek, hogy ezek a megállapítások elfogadhatatlanok. Elfogadhatatlannak tartottuk és tartjuk azt is, hogy a román politikai élet különböző szereplői mintegy egymással versengenek, voltaképpen sajátos román belpolitikai törekvéseket jelenítenek meg, és azt akként teszik, hogy közben a magyar közösség és általában véve Magyarország hátrányára nézve tesznek kijelentéseket. Ezt nem tudjuk elfogadni, és ezt megmondtuk most is, és meg fogjuk mondani a jövőben is.

A másik alaptételünk, amit nagyon sokszor elmondtunk, az az, hogy minden ország nemzetpolitikája és külpolitikája akkor lehet sikeres, és erre azért vannak példák itt a térségben is, hogyha egység áll mögöttük, és a politikai élet szereplőit nem belpolitikai okok által fűtött viaskodások, vádaskodások jellemzik, hanem az alapvető nemzeti célok, nemzeti érdekek követése úgy, ahogy azt az alaptörvényünk B) cikke megfogalmazza.

Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)