Martonyi János miniszter 2013. március elsején a Magyar Televízió Ma reggel című adásának volt a vendége. A miniszter a 2013. február 27-én Rómában rendezett transzatlanti vacsorán elhangzottakról tájékoztatta a közvéleményt, ennek kapcsán kitért a magyar–román, a magyar–szlovák kétoldalú kapcsolatokra, valamint a tervezett EU-USA szabadkereskedelmi megállapodás hátterét elemezte.

Mv: Martonyi János külügyminiszter úr a Ma reggel vendége. Jó reggelt kívánok.

Martonyi János: Jó reggelt kívánok.

Mv: Most érkezett haza Rómából, ahol transzatlanti találkozó, vacsora volt vagy munkaebéd, ahol jeles külügyminiszter-delegáció érkezett, ott volt John Kerry, amerikai tárcavezető is. De ne is ezzel kezdjük, hanem azzal, hogy találkozott román kollégájával, hétfőn pedig Bukarestbe utazik. Ez már azt jelenti, hogy megkezdték az egyeztetéseket?

Martonyi János: Igen, hát ez a látogatás, ez már egy régebbi eredetű dolog. Ugye azt tudjuk, hogy Titus Corlatean külügyminiszter járt itt Budapesten, és akkor rögtön megállapodtunk abban – szokásoknak megfelelően –, hogy én ezt viszonozni fogom. Közben sok minden történt, többek között, amikor beteg voltam, akkor beszéltünk telefonon, akkor megerősítettük azt, hogy ha meg tudom tenni, akkor el fogok menni Bukarestbe. Na, ezt követően jöttek ezek a kisebb-nagyobb viták, de hát ez nem gátolta meg azt, hogy amikor beszéltünk éppen a vita dolgában, nevezetesen a zászló ügyében, akkor megállapodtunk abban, hogy természetesen el fogok menni. Most már csak ezért is el fogok menni, hogy lehetőleg azért megpróbáljuk megőrizni a stratégiai partnerségnek az értékes elemeit, amit hát az elmúlt két-három év alatt azért elég sok munkával és kölcsönös akarattal hoztunk létre. Tehát ez így most beilleszkedik ebbe a rendszerbe. És a lényeg az, hogy annak idején ugye a közleményben megjelentettük, hogy tavasz folyamán lesz látogatás, és most megegyeztünk abban, hogy ez március 4-én és 5-én történik meg.

Mv: Találkozott szlovák kollégájával is Rómában, ez azért érdekes, mert éppen most olvastam, hogy Ivan Gašparovič szlovák államfő, miután itt tett látogatást Budapesten, aztán egy részletező táviratot vagy levelet küldött Áder János köztársasági elnök úrnak, amiben a kapcsolatok tovább-építését és nagy megelégedését fejezte ki. Akkor itt is elindult valami.

Martonyi János: Egy ilyen vacsora, amit vacsorának nevezünk, de hát lényegében olyan három-négy-öt órás együttlétről van szó, az mindig arra is alkalmat ad – ez legalább olyan fontos, mint maga aztán az úgymond többoldalú beszélgetés, ami szintén lehet nagyon fontos és nagyon érdekes, most ez alkalommal ez volt a helyzet –, tehát minden ilyen alkalommal van legalább egy órájuk a résztvevőknek arra, hogy egymással beszélgessenek. Tehát nincs külön úgymond kétoldalú tárgyalás, de hát ott az aperitif kapcsán persze mindenki beszél azzal, akivel akar beszélni. Hát én óhatatlanul beszéltem egy tucatnyi kollégámmal, természetesen beszéltem a szlovák kollégámmal is. Beszéltünk a pozitívumokról. Hát, azért említettem ezt a bizonyos Fico-féle kijelentést is, ő egyébként annak idején rögtön reagált erre és finoman, de azt mondta, hogy hát azért inkább azt nézzük, hogy mi a tényleges politika, magyarul érzékeltette, hogy nem mindig a szavakra kell figyelni, hanem inkább arra, ami ténylegesen történik. Ugye, gondolom tudják a kedves nézők, hogy miről beszélek. Fico miniszterelnöknek volt az a kijelentése, hogy tudniillik Szlovákiát azért alapvetően a szlovákoknak építik. Na, hát ugye ez azért nem volt kifejezetten egy eurokonform kijelentés, de nem ez most a cél. A lényeg az, hogy egyébként a szlovák–magyar kapcsolatok valóban jól fejlődnek, az elnöki látogatás az jól sikerült. Hozzáteszem egyébként, hogy egy héttel később, tehát 4-éhez képest egy héttel később, 13-án viszont Pozsonyba fogok menni, tehát mind a magyar-román, mind pedig a magyar–szlovák kapcsolatok területén most történnek események.

Mv: Találkozott John Kerry, frissen kinevezett amerikai külügyminiszterrel is. Itt gondolom szóba került az is, amit Obama elnök szorgalmaz, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi övezet minél hamarabb létrejöjjön. Erről is szót ejtettek?

Martonyi János: Természetesen, erről szó van. De hát azt hozzátenném, hogy valóban most Obama beszédében az az egy mondat az nagy föltűnést keltett. Maga a gondolat, hát az legalább másfél évtizedre nyúlik vissza. Annak idején például, jól emlékszem még, a jelenlegi miniszterelnökkel és Mádl Ferenc néhai köztársasági elnökkel voltunk Prágában, amikor először beszéltünk már egy transzatlanti szabadkereskedelmi övezetről. Akkor még egy kicsit mosolyogtuk ezt, mert ugye annak idején az Egyesült Államok és az Európai Unió a világgazdaságban körülbelül 55-60%-ot képviselt. Ma ez az arány 47-48, és nem tudom, hogy pár év múlva mennyi lesz, valószínűleg közelebb lesz a negyvenhez, mint az ötvenhez. Tehát a gazdasági háttere ennek átalakult. Arról nem is beszélve, hogy a transzatlanti rendszernek szüksége van egy erősebb gazdasági alapra, alátámasztásra ahhoz, hogy a geopolitikai, geostratégiai szerepét a jövőben is be tudja tartani. Tehát minden tisztelettel mondom azt, hogy ez nem Obama elnök ötlete, ezt az európaiak sokkal erősebben szorgalmazták az elmúlt most már legalább tíz évben.

Mv: Már Bill Clinton elnöksége idején is szóba került ez.

Martonyi János: Ez egy európai gondolat, csak ezt szeretném kiemelni. És még azt is meg lehet mondani, nagyon őszintén, hogy az Egyesült Államoknak a korábbi években olyan nagyon nagy érdeklődése nem volt a téma iránt. De most úgy tűnik – és ez valóban egy fontos kérdés –, hogy mind a két oldalon megszületett az a politikai elhatározás vagy döntés, elképzelés, hogy igen, csináljuk meg. Az Európai Tanács is ezt elfogadta, és hát ennek a viszonzása érkezett most meg Obama beszédének abban a bizonyos egy mondatában. Azt persze látni kell, hogy ez egy nagyon nehéz és egy nagyon hosszú dolog, tehát például, amikor azt mondják, hogy ez két éven belül be lesz fejezve, én megmondom őszintén, nem akarok jósolni, de azért ez egy bátor jóslat. Tehát itt nagyon sok minden, nagyon nehéz kérdésről van szó, ez nem egy klasszikus szabadkereskedelem, ahol a vámokat csökkentjük, úgynevezett nem vámjellegű akadályokat megpróbáljuk eltávolítani. Itt szabályozásokat akarunk közelíteni, és itt az óriások találkoznak. Itt azonos súlycsoportban vannak. Ugye eddig mind a két fél – és iróniával mondom – olyan felekkel találkozott, akiknél azért alapvetően gazdaságilag és persze politikailag is erősebb volt. Na, most nem ez a helyzet. Itt most két egyenlő erő találkozik, mert gazdaságilag azért egyenlő erők vannak. Ne felejtsük el, az Európai Unió bruttó összterméke az tíz-tizenöt százalékkal magasabb, mint az Egyesült Államoké. Tehát az Európai Unió a világ első gazdasági hatalma. Mennyire egységes, azt most ne firtassuk! De kétségtelen, hogy itt azért nem lesz könnyű a mérkőzés. Ugyanakkor, ha ez sikerül, akkor ez nem zéró összegű játszma. Tehát itt nem arról van szó, hogy én előnyt szerzek, ő meg majd hátrányt szenved és fordítva. A kereskedelem növekedést gerjeszt, ez egy alaptétel. Ha ezt megsikerül csinálni úgy, hogy az érdekeink ne sérüljenek, ami szintén nem egy könnyű dolog, akkor én azt hiszem, hogy ezzel végül is mindenki jobban jár.

Mv: Martonyi János külügyminiszter úr, tisztelettel köszönöm, hogy itt járt nálunk.

Martonyi János: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)