Martonyi János külügyminiszter az Echo TV Heti mérleg című műsorának volt a vendége 2014. január 11-én. A tárcavezető szólt a magyar nemzetpolitikáról és a visegrádi együttműködésről.

R: Sikeres volt a magyar külpolitika az elmúlt évben, mert minden fontosabb területen előrelépést ért el a diplomácia, és a Magyarországgal szembeni támadásokat döntő részben sikerült elhárítani – mondta Martonyi János külügyminiszter a Távirati Irodának adott év végi interjújában. A tárcavezető kiemelte: az év legnagyobb sikerét a Közép-Európa-politikában a szélesebb értelemben vett szomszédság-politikában érték el. Eredményesen erősítették tovább Közép-Európát. Az idei év bizonyos szempontból még több érdekességet rejthet, hiszen pár hónap múlva választások lesznek az unióban is. Nehéz év előtt áll az Európai Unió: májusban európai parlamenti választások lesznek, amelyen előretörhetnek az euroszkeptikus pártok – mondta Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős államtitkára szerdai sajtótájékoztatóján Budapesten.

Mv: A stúdióban Martonyi János külügyminiszter, jó estét kívánok.

Martonyi János, külügyminiszter: Jó estét kívánok.

Mv: Ma már egyetemi tananyag, de nem volt olyan nagyon régen, amikor a rendszerváltozás utáni első években a magyar diplomácia megfogalmazta ezt az úgynevezett klasszikus hármas prioritását: a szomszédság-politika, a nemzetpolitika és az európai integráció harmonizálását és fontosságát. Hogyha az integrációt önkényesen kiemeljük ebből a csomagból – hiszen azóta integrálódtunk, bár vannak további feladatok –, és a mai beszélgetést igyekszünk a szomszédság-politika és a nemzetpolitikára szorítani, kezdjük talán a szomszédság-politikával. Az alapszerződések után eltelt igen-igen hosszú esztendők alatt milyen tapasztalatokat szereztek a kétoldalú kapcsolatokban? Néha úgy tűnik az embernek, különösen, hogyha Romániára gondol az ember, hogy vannak ennek a viszonynak jobb és vannak sokkal rosszabb szakaszai is.

Martonyi János: Hát a magyar külpolitika meghatározó eleme, ami azért nem minden országra jellemző, azt mondanám, hogy viszonylag kevés országra jellemző, az az, hogy az összmagyarság – a magyar nemzet, ahogy mondani szoktuk – körülbelül egyharmada az ország határain kívül él. Ez egy olyan meghatározó elem, amit soha egyetlen egy rendszer, egyetlen egy kormány sem hagyhat figyelmen kívül. Az egy más dolog, hogy másként közelíti meg ezt a kérdést. De az világos volt 1990-ben, hogy ez lesz a legfontosabb kérdésünk abban a pillanatban, hogy az ország visszanyeri a szuverenitását.

Mv: Viszont – bocsánat, hogy közbevágok – a külföldi partnerek részéről gyakran elhangzik az a kívánság, Belgrádban, Bukarestben és Pozsonyban egyaránt így látják, hogy ők igyekeznek a határon túli magyarságtól függetlenül kétoldalú kapcsolatokra törekedni. Szükségszerű, hogy ennek a csomagnak része legyen a határon túli magyarság?

Martonyi János: Ugyanakkor ők maguk is azért elég intenzíven foglalkoznak a határon kívüli nemzettársaikkal, akár Romániáról beszélünk, különösen Szerbiában ez a helyzet, ugye, érthető módon az elmúlt évtizedek eseményei nyomán. Tehát azért én nem mondom, hogy csak Magyarországra jellemző ez, de azért az kétségtelen, hogy Magyarország esetében élnek a legnagyobb közösségek, egyrészt és mindenekelőtt a szomszédos országokban, de azon kívül a világ szinte minden vagy legtöbb országában van magyar közösség. Ezért is beszélünk az utóbbi időben határon túli magyarok helyett határon kívüli magyarokról. Tehát a mi alapelvünk, az az, én azt hiszem, hogy ezt most már úgy 25 éve azért elég egyértelműen mondjuk, hogy mi nem tesszük vitássá a határokat. Nem kérünk területi revíziót. Ezt egyébként egy sor nemzetközi egyezményben valóban le is rögzítettük. Ezzel szemben nem mondunk le arról, hogy igenis először az első Alkotmány szerint együtt érezzünk a határon túli magyarokkal és közösségeikkel, felelősséget érezzünk értük. A jelenlegi Alaptörvény szövege szerint pedig felelősséget vállalunk mint tudjuk a határon túli magyar közösségekért. Tehát a mindenkori magyar külpolitikának valóban az a legfontosabb feladata – nagyon sokszor elmondtuk már –, hogy összeegyeztesse a nemzetpolitikai célkitűzésünket a külpolitikai, vagy ha úgy tetszik szomszédpolitikai európai politikai célkitűzéseinkkel. Ezért nem könnyű dolog. És soha nem is lesz, vagy hát azt hiszem, hogy hosszú, hosszú ideig még nem is lesz könnyű dolog. Egy folyamatos egyeztetést igényel, folyamatos egyensúlyteremtést igényel, nagyon sok esetben a szomszédpolitikai, közép-európai politikai elképzeléseink éppen azt a célt szolgálják, hogy megfelelő mederben tudjuk kezelni, józan párbeszéddel tudjuk kezelni a nemzetpolitikai problémáinkat, amelyek fönnállnak. Soha senki nem mondhatja azt, hogy ezek nincsenek. Van, amikor esetleg a helyzet valamikor jobb, sajnos vannak olyan időszakok, amikor a helyzet rosszabb, ezekről is beszélni kell. De ugyanakkor állandóan azt is szem előtt kell tartani, hogy szükségünk van egy térségi együttműködésre, és minél jobb a térségi együttműködés, minél sikeresebb a térségi együttműködés, minél több gazdasági, kulturális és egyéb előnyt jelent mindannyiunk számára a térségi együttműködés, valószínűleg annál jobbak lesznek a feltételei a nemzetpolitikai célkitűzéseink megvalósításának is.

Mv: Ez a térségbeli együttműködés lehetne a visegrádi együttműködés. De alighanem valahogy úgy van ez, hogy a kulturális együttműködésben erősebb lehet ez a kapcsolatrendszer, mint a konkrét napi politikai döntésekben. Hiszen azt hiszem sokan azt várták húsz évvel ezelőtt a visegrádi együttműködéstől, hogy számos politikai problémát is át lehet hidalni egy ilyen közösségi keretben. Ehhez képest azt látjuk, hogy a valóban fontos kérdések kétoldalú kapcsolatokba szorultak vissza, hogy azon a terepen léteznek. Feladata-e a visegrádi együttműködésnek, hogy régi előítéleteket, az országaink közötti problémákat megoldjunk?

Martonyi János: Nem hiszem, hogy ez volna a fő feladata, mert ez a visegrádi együttműködés egy többoldalú együttműködés. Tehát mondjuk vegyük valóban Visegrádot, ez a legjobb példa. Ez négy ország. Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország. Lengyelországgal legjobb tudomások szerint Magyarországnak semmiféle nemzetpolitikával összefüggő vitája nincsen. A lengyeleknek egyébként lehet más országokkal, de most nem ez a téma. Csehországgal sincs közvetlen vitánk. Lehet, hogy például Csehországgal is másként ítéljük meg a Benes-dekrétumoknak a politikai és jogi és morális szerepét, de közvetlen vitánk nincsen. Szlovákiával vannak ilyen vitáink. Na már most az nem jó, hogyha többoldalú együttműködésekbe kétoldalú vitákat beviszünk. Az egy más dolog, hogy adott esetben lehet, hogy segíthet a többoldalú együttműködés is, de mondjuk a magyar–szlovák vitákat én azt hiszem, hogy mi is alapvetően magyar–szlovák keretek között akarjuk megvitatni. Ezt is tesszük, és nem hiszem, hogy ezt a visegrádi felek elé kellene vinnünk. Visegrád ugyanakkor, hogyha már erről az oldalról közelítjük meg a dolgot, én azt hiszem, hogy azért mégiscsak az elmúlt negyed század egyik legnagyobb sikere. És még azt se mondanám, hogy ez feltétlenül kizárólag a mi politikai családunknak vagy kormányunknak az érdeme. Visegrád végigvonult ezen a 2,5 évtizeden. Voltak nehezebb időszakai, volt olyan tagállam például, amelyik egy időben nem nagyon érdeklődött Visegrád iránt, nem tartotta fontosnak. Aztán érdekes módon ennek az országnak – Csehországról beszélek, hogy ne köntörfalazzunk – az érdeklődése is megnőtt, és ma Visegrád nagyon jól működik, és ezt talán elsősorban a világ veszi észre. És itt kapcsolódik össze a magyar külpolitikának ez a világra történő nyitása, ez a sokszor globális nyitásnak nevezett vonulata a közép-európai politikánkkal. Tudniillik, a világ sokkal jobban észreveszi ezt a térséget, és ezen belül sokkal jobban észreveszi Magyarországot is egy ilyen térségi együttműködés részeként. Tehát a Visegrád, ahogy ma mondják, ugye egy márkanév lett, valóban mindenki érdeklődik, Visegráddal akar tárgyalni, Japán akar tárgyalni, egy szélesebb közép-európai összefüggésben Kína. Mindenkit érdekel Visegrád, mindenki szívesen leül a visegrádi vezetőkkel. Ugye ezek a Visegrád plusz formulák, ezek most már nagyon elterjedtek. Egyébként jelenleg mi vagyunk az elnökök. Most is volt egy hasonló rendezvény. Nagyon örült például a török külügyminiszter, hogy meghívtuk őt is a visegrádi külügyminiszterek találkozójára. Tehát, azt kell mondjam, hogy a világban Visegrád egyre jobban ismertté válik, egyre láthatóbb, ahogy ezt mondják, és ez egyébként konkrét politikai érdekérvényesítési előnyöket is jelent. És akkor még nem beszéltem az Európai Unióról, ahol a visegrádi egységes fellépés nagyon komoly eredményt ért el. De amit, még egy mondatot mondanék, mert hogy erről nagyon keveset beszélünk. Az nagyon sokszor elhangzik, külgazdasági összefüggésben, hogy Magyarország a német gazdaságtól függ, nagymértékben függ a német piactól. Ez igaz. Az sokkal ritkábban hangzik el, hogy míg a német piacra a magyar exportnak körülbelül 25-26 százaléka megy, a közép-európai együttműködés összes országába, amiben Németország nincsen benne, de benne van Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Ausztria, Románia, Bulgária, Szerbia, Horvátország stb. Ezekbe az országokba a magyar kivitelnek több mint 30 százaléka megy. Tehát itt élünk a térségben, és egyben ezen belül Visegrád is egy nagyon fontos gazdasági egységet is jelent. Ezért akarjuk fejleszteni például az infrastruktúrát, hogy a gazdasági kapcsolatrendszert még tovább erősítsük. Tehát itt élünk ebben a térségben. Ma minden ország külpolitikai sikerét elsősorban a térségben betöltött szerepén és befolyásán keresztül lehet megmérni.

Mv: Egyetlen egy percünk maradt, és olyan sok mindent szeretnék még kérdezni, de sajnos az adásidőnk végére fogunk érni, illetve a beszélgetés végére. Egyetlen egy gyors kérdés, és gyors választ kérek. Mi lehet annak az oka, hogy a visegrádi országok többé-kevésbé, és más szomszédaink szinte teljes összhangban, megértették a magyar állampolgárság kiterjesztésének okait, és az Európai Unió nyugati felében, néha Seton-Watson-i filippikákat szórtak a sajtóban Magyarországra?

Martonyi János: Hát annak idején, amikor a törvényt elfogadtuk, akkor a legfontosabb feladat az volt, hogy ezt megmagyarázzuk, egyrészt a környező országoknak, másrészt pedig úgymond a nyugati szövetségeseinknek. Ez az utóbbi, én azt hiszem, hogy sikerült. Tehát én minden egyes fővárosban részletesen el kellett, hogy mondjam, hogy itt miről van szó, meg kellett azt magyaráznom, hogy egyébként az ő országaikban élő magyarok már régóta, túlnyomó többségükben magyar állampolgárok, és ez soha, semmilyen gondot nem vetett föl. És voltaképpen most itt a szomszédos országok magyarjaival szemben fennálló hátrányos megkülönböztetést szüntetjük meg. A szomszédos országokba is kellett mennünk, minden egyes fővárosba. Én emlékszem, még a kormány megalakulása előtt elmentem, és elmagyaráztam ennek a törvénynek a hátterét, összefüggéseit, és valóban, volt egy ország, ahol ezt a magyarázatot nem fogadták el. Ez volt Szlovákia. Ezt tudjuk. Ez a vita egyébként azóta is fönnáll, hozzáteszem, kulturált körülmények között, de továbbra is vitatkozunk, minden egyes tárgyaláson fölmerül a kérdés, szakértői tárgyalások folynak. Nincs lezárva az ügy, de én azért nem vesztettem el a reményemet, hogy valamilyen megoldást fogunk itt is találni.

Mv: Köszönöm szépen a beszélgetést Martonyi Jánosnak.

Martonyi János: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)