Martonyi János miniszter a Magyar Televízió Az Este című műsorában ismertette bukaresti megbeszéléseit 2013. március 5-én.

Műsorvezető: Szöllősi Györgyi

Mv: Jó estét kívánok. Zárt ajtók mögött tárgyalt a magyar külügyminiszter Victor Ponta román kormányfővel. Martonyi János a kétnapos látogatása után azt mondta, Bukarest szerint is véget kell vetni a politikai üzengetéseknek a székely zászló, és más kényes témák kapcsán. Ezekben az ügyekben nagyobb megértést, és toleranciát kért a magyar külügyminiszter. De Martonyi Jánostól is kértek. A román képviselőház elnöke például azt, hogy közvetítsen egy bukaresti meghívást Kövér László házelnöknek. A magyar és a román delegáció abban állapodott meg, hogy lehetőleg nem a sajtóban üzennek egymásnak, még akkor sem, ha alapvető álláspontok különböznek. Az Este vendége Martonyi János külügyminiszter, a beszélgetést kora este rögzítjük. Jó estét kívánok.

Martonyi János, külügyminiszter: Jó estét kívánok.

Mv: Azt mondta a találkozó után, hogy a létező... – mármint a külügyminiszterrel való találkozó után –, hogy a létező eltéréseket diplomáciai csatornákon oldják fel, és lehetőség szerint nem a sajtóban üzengetnek egymásnak. Konkrétan hogyan, és milyen nézeteltéréseket lehet ily módon diplomáciai csatornákon feloldani? Mit jelent ez?

Martonyi János: Hát általában, hogyha két ország között vannak nézeteltérések – márpedig vannak, ez nem egy rendkívüli dolog -, akkor a legjobb módszere ezeknek a rendezésének, hogyha egymással beszélnek. Az egymással való kapcsolattartásnak nagyon sok módja van. Vannak diplomáciai képviseletek, vannak miniszterek, vannak miniszterelnökök, vannak államelnökök. Ezt értjük az alatt, hogy egymás közötti kapcsolatokon keresztül kell lehetőleg a nézeteltéréseket tisztázni. Van egy másik módszer is. Hogy a különböző politikusok tesznek kijelentéseket általában a saját országuk médiumaiban, aztán ezeket vagy pontosan idézik, vagy nem. Vagy félreérthetőek ezek, vagy nem. Vagy akár egy kicsit élesre sikerülnek időnként, evvel aztán különböző problémák lehetnek, és én kétség kívül az egyik szempont - amit itt aláhúztam minden megbeszélésen -, hogyha lehet akkor vigyázzunk a retorikára. Egyébként a külkapcsolatok, a külpolitika területén sokszor a retorika az maga a politika. Egyébként hozzáteszem szerencsére. Tehát általában csak beszélünk. De hogyha olyan dolgokat mondunk, amelyekkel kárt okozunk, veszélyeztetjük a kapcsolatokat, veszélyeztetjük az elért eredményeket, akkor az nem jó dolog. A retorika inkább enyhítse a dolgokat, mint súlyosbítsa. Na most itt tulajdonképpen egy állatorvosi ló ez a zászló-ügy ebből a szempontból. Hogy ez valóban egy komoly nézeteltérés. Máshogy látjuk. Más a véleményünk. Mi azt mondjuk, hogy egy alapvető emberi jog, a közösséghez tartozás kifejezése azon a módon is, hogy a közösség szimbólumai, mondjuk a zászlóját használhatom.

Mv: Erre ők azt mondják, hogy igen, használhatjátok, semmi gond. Székelyek is kitűzhetik ezeket a zászlókat bárhova, kivéve a középületeket, mert a középületeknél ezt a román törvények tiltják.

Martonyi János: Mi keressük, hogy hol tiltják a román törvények ezt. Nem találjuk, mert én még nem találtam olyan egyértelmű, világos jogszabály rendelkezést, ami ezt tiltaná. Tehát van egy nézeteltérés. Na most hogyha ezt úgy akarjuk rendezni, hogy egyre ellenségesebb kijelentéseket teszünk a médiában. Maga a média is egyébként ezt aztán tovább erősíti, mert már csak ilyen a média - már elnézést kérek. Akkor egy olyan hisztériához közel álló állapot jön létre, ami egyébként a román médiumokat az elmúlt napokban és hetekben - inkább hetekben mondanám -, jellemezte, és mi szeretnénk, ez volt az egyik nagyon rövid távú azonnali célja az én látogatásomnak. Szeretnénk csillapítani a kedélyeket. Én nagyon bízom abban, és ezzel be is fejezem - elnézést -, hogy a következő napok, hetek talán azt fogják mutatni, hogy valóban a hangulatok csillapodtak, és ezek az éles kijelentések megszűnnek.

Mv: Hát az kiderül napokon, vagy heteken belül.

Martonyi János: Így van.

Mv: Miben maradtak ebben a konkrét ügyben? Ugye külügyminiszterrel is, és miniszterelnök úrral is tárgyalt.

Martonyi János: Én arra kértem őket, hogy mutassanak empátiát, mutassanak megértést, mutassanak toleranciát. Ez egy nagyon egyszerű dolog, a közösséghez tartozás szimbólumait a világon mindenütt használják. Hogy most a jogszabályok pontosan mit mondanak, azt nem fogjuk eldönteni. És ezért mondom én most is azt, és azt hiszem ezt korábban is mondtam már, hogy ez elsősorban egy morális politikai kérdés, egy emberi jogi kérdés. Nem érdemes egy közösségnek az érzékenységét ilyen módon sérteni. Pont ellenkezőleg, akkor jár jól a román állam is, hogy ha ez a közösség otthon érzi magát, jól érzi magát. Én azt hiszem, hogy az érvek változatlanok.

Mv: És ők mit mondtak? Mit mondott mondjuk Victor Ponta, miért nem elfogadható ez számukra?

Martonyi János: A középületeken ezt a jogszabályok nem teszik lehetővé, egyébként mindenütt máshol ez lehet. Egyébként a törvények valóban korlátozzák a zászlóhasználatot a középületeken, de ez a korlátozás a nemzeti zászlókra vonatkozik.

Mv: Tehát kvázi egy magyar zászló...

Martonyi János: Tehát mondjuk a magyar nemzeti zászlót valóban középületre a román törvények szerint nem szabad kitűzni, kivéve, kivéve bizonyos rendezvényeket, vagy nemzeti ünnepet. De ez nem nemzeti zászló, ez egy közösségi zászló, ráadásul, ráadásul azonos egy adott megyének a zászlajával is. De azért én azt javaslom, hogy azért foglalkozzunk más kérdésekkel is, van nagyon sok, nagyon komoly, nagyon fontos kérdés, ami az erdélyi magyarságot közvetlenül érinti most is. És hát különösen fogja érinteni a jövőben, nagyon-nagy horderejű témákról van szó. Itt van rögtön a közigazgatási átszervezés, a liberalizáció...

Mv: Beszélünk mindjárt miniszter úr. Hogy ha megenged még egy kérdést ezzel kapcsolatban.

Martonyi János: Én azt hiszem, hogy ezekre is azért oda kell figyelni.

Mv: Beszélünk még mindenképpen erről. Ön azt mondta ugye, hogy vigyázni kell a szóhasználattal, mert félreértésekre adhat okot. Mert hogy a rossz szóhasználat egy olyan légkört generálhat Romániában, ami esetleg a fenyegetettség érzését kelti az ottani magyarokban. Ez sokkal fontosabb, mint a nagypolitika. De éppen ez a vád éri az itthoni kormánypártokat, nagyon sok esetben, nem csak itthonról, az ellenzék részéről, hanem Romániából is. Gondolok itt Kelemen Hunorra, az RMDSZ elnökre, Borbély László elnökre, ugye ők éppen ennek az ügynek a kapcsán azt mondták, hogy egyáltalán nem tesz jót az ottani magyaroknak, hogy ha olyan kijelentések vannak, mint amilyeneket Németh Zsolt tett. És az RMDSZ főtitkára például azt mondja, hogy ez az egész az itthoni választási kampányról szól. Mit szól ehhez? Ők azt mondják, hogy szervált egyet az MSZP, a Fidesz meg most visszaadta, és ennek a háborúnak az erdélyi magyarság issza meg a levét. Találkozott az RMDSZ vezetőivel is, ezért is kérdezem, hogy ezek az ügyek is szóba kerültek-e?

Martonyi János: Természetesen, egyébként az RMDSZ-ben ezek a vélemények valóban megjelentek, nem voltak meghatározóak és én azt hiszem, hogy ilyen szempontból az RMDSZ vezetőivel a tegnapi napon folytatott tárgyalások nem voltak haszontalanok. Valóban megjelent az a vélemény, különösen a román médiában, hogy ez az egész kérdés a magyar választási kampánynak a része. Ez teljesen hamis, teljesen téves, én magam ezt elmondtam egyébként a kollegámnak is, hogy hát ha ez választási kampánytéma lenne, akkor ebben a témában nem állna fenn lényegében a magyarországi politikai pártok között egyetértés. Tehát én azt hiszem, és pont itt a televízióban mondtam azt el, hogy ez egy olyan kérdés, ahol el kell felejteni a párthovatartozást, egész egyszerűen szolidaritást kell mutatni a székelyek közösségével. És én nagyon bízom abban, hogy azért a lényeget illetően ez a helyzet. Egyébként a szóhasználatnál többről van szó. Én a retorika kifejezést használtam többször, egy ismert mondás az különben, hogy a nemzetközi kapcsolatok területén a retorika az maga a politika. Tudniillik amit mondunk, az számít. És hogy ha olyanokat mondunk, amelyeket a másik fél félreérthet, érthet, sőt, esetleg nem az a célunk, hogy ezzel a másik felet sértsük, akkor ez nem jó dolog. Valóban a román fél azt mondja, hogy ezt a dolgot mi kezdtük. Ez nem így van, és erről ma is beszéltünk, egyébként, ezt nem mi kezdtük, a székely zászlóval kapcsolatos közigazgatási- és bírósági eljárások, már jóval korábban megkezdődtek, tulajdonképpen erre volt válasz az, amit Németh Zsolt mondott, és aztán ezt követte egy minden szempontból messze eltúlzott román reakció, első sorban a média, de aztán egyre inkább a politika.

Mv: De itt a félreértéseket említette, és a médiát, ugye itt Füzes Oszkár nagykövet úrról is szó van, hiszen az ő szavait is félre értették, vagy behúzták a csőbe, tulajdonképpen ezt most már nem tudjuk, ugye ezután indult el tulajdonképpen a lavina, az ő személye szóba került-e...

Martonyi János: Füzes Oszkár ügy, ha volt ilyen, vagy van ilyen, amit én mindig tagadtam, akkor ez le van zárva, Füzes Oszkár a magyar nagykövet Bukarestben, egészen kiválóan, a lehető legmagasabb színvonalon látja el a munkáját, a feladatait, amit akkor mondott, ezekben az esti televízió műsorokban,  és én ezt akkor is elmondtam, az lényegében ugyanaz, mint amit én is elmondtam már Bukarestben is, és máshol is, hogyha egy adott közösség kifejezi, demokratikus úton a kívánságát, hogy ügyeit ilyen vagy olyan autonómia formában maga akarja intézni,  akkor evvel szemben az adott kormánynak megértést kell mutatnia és komolyan kell vennie. És itt meg is állhatunk, mert nagyon sok ilyen vitás kérdés van, ahol a mindenkori magyar kormánynak, egyébként az Alaptörvényünk értelmében is, az a feladata, az a kötelessége, hogy a határon túli közösségeket a törekvéseikben támogassa. Korábban felelősséget éreztünk az Alkotmány szerint, most felelősséget vállalunk, a lényeg ilyen szempontból, én azt hiszem, ugyanaz, van egy erkölcsi, politikai felelősségünk arra nézve, hogy a mindenkori törekvéseit a határon túli magyar közösségeknek támogassuk.

Mv: Ezek most, a tárgyalásain szóba kerültek? Ugye vasárnap lesz is egy tüntetés, éppen az autonómiáért.

Martonyi János: Lesz egy tüntetés, ezt az erdélyi magyarság szervezi,..

Mv: Már arra értettem, hogy a tárgyalásain szóba kerültek-e?

Martonyi János: Történetesen, a legjobb emlékezetem szerint a tizediki demonstráció az nem került szóba, talán abban a formában érintettük ezt a kérdést, hogy lesz-e ott magyar kormányzati jelenlét, magyar kormányzati jelenlét, ebben a minőségben nem lesz, személyes minőségben bárki részt vehet rajta,  természetesen szó volt tizedikéről, szó volt kilencedikéről is, hogyha már itt éppen a dátumokról beszélünk, hiszen tudjuk, hogy kilencedikén az MSZP rendezvényére ide fog látogatni Victor Ponta miniszterelnök.

Mv: Beszélt arról a miniszterelnökkel?

Martonyi János: Természetesen, beszélgettünk

Mv: És ő is, mit mondott, hogy mi erről a véleménye?

Martonyi János: Ő egyébként, többek között azt mondta, hogy ő nagyon nagy barátja a magyaroknak, és nagyon sajnálja, hogy a magyar sajtó őt úgy kezeli, mint olyas valakit, aki, hogy mondjam, nem barátja a magyaroknak, én korábban is, előző nap is utaltam arra többször, elég egyértelműen, hogy sem Orbán Viktor, sem a Fidesz, sem a magyar kormány, még kevésbé Magyarország nem ellensége Romániának. Nem véletlenül mondtam ezt, tudniillik Victor Ponta miniszterelnök mondta azt, hogy Orbán Viktor és a Fidesz ellensége Romániának. Nem vagyunk ellenségei. És az egyik fő üzenetem éppen az volt, nagyon örülök, hogy ezt a román médiának is el tudtam mondani, tegnap nagyon jó alkalmat kaptam erre, mert ott volt valamennyi román televízióállomás, rádió, a rendezvényen, és én el tudtam azt mondani, hogy, kérem, nem vagyunk ellenségek, vannak vitáink,  vannak nézeteltéréseink, vannak érzékenységeink, vannak törekvéseink, vannak szempontjaink, vegyük ezeket figyelembe, de ne kezeljük egymást ellenségnek, ne bontsuk le a bizalmat, mert akkor az a legrosszabb. Bizalmat pedig csak párbeszéddel tudunk építeni, és ezért mondtuk azt, hogy igen, párbeszéd kell, dialógus kell, meg kell vitatni a vitás kérdéseket. Legyen szó marosvásárhelyi orvos karról, legyen szó magyar nyelv használatról, legyen szó székely zászlónak a középületekre történő kitűzéséről és még nagyon sok minden másról.

Mv: Lejárt az időnk, de még kettő darab kérdésem van, úgyhogy kérem, hogy viszonylag, ha tud, akkor röviden válaszoljon. Romániában közigazgatási törvényt fognak elfogadni. Van aki szerint ez az igazi veszély, és ez az egész székely zászló ügy ez húzódik emögött, hogy ez egy elterelés, mert hogy lehet, hogy szétbombázzák a három megyét. Ugye Kovászna, Hargita és Maros megyéről van szó. Erre nyilván odafigyel a magyar kormány, most szóba került-e ez?

Martonyi János: Amiben egyetértek a kérdéssel, az az, hogy ez a legfontosabb kérdés. Ez valóban így van. Hogy mi az elterelő művelet, mi nem, ebbe most nem mennék bele, de az kétségtelen, hogy az erdélyi magyarság, az erdélyi magyar közösség szempontjából ez a következő hónapoknak, éveknek sőt talán mondhatom évtizedeknek a legfontosabb kérdése. Ez egy nagyon komoly harc lesz. Itt az erdélyi magyarságnak nagyon határozottan és nagyon körültekintően kell fellépnie, szövetségesekre lesz szüksége, éspedig Románián belül is, maga mellé kell állítani például azokat a román megyéket, amelyeket szintén kedvezőtlenül érintene ez vagy az a regionális elképzelés. Nincs még végleges elképzelés e tekintetben, különböző gondolatok vannak...

Mv: Most volt szó erről egyébként?

Martonyi János: Természetesen beszéltünk erről is, de itt ugye több kérdés merülhet föl, az egyik a régiók határainak a megszabása, a másik pedig a hatásköri megosztások. Én például azt a megerősítést kaptam - remélem, nem árulok el semmi diplomáciai titkot - a román kollegámtól, hogy a megyék hatásköréhez, oktatás, egészségügy, kultúra, és így tovább, nem akarnak hozzányúlni. Tehát a regionális átszervezés azt a célt szolgálja, hogy az európai uniós pénzeket jobban, hatékonyabban tudják felhasználni ezek az úgynevezett statisztikai régiók. Ha ez így van, akkor viszont a hatáskörhöz nem kellene hozzányúlni, nem volna erre szükség. Ez csak egy mozzanata ennek az egész kérdéskörnek. Én azt hiszem, hogy ez egy nagyon fontos téma, és a - megint csak visszatérek az alaptörvényhöz, mi az erdélyi magyar közösséget és annak a politikai pártjait fogjuk ebben a kérdésben is támogatni.

Mv: Még egyet muszáj megkérdeznem. Azt mondta, hogy kapott egy listát a magyarországi román kisebbség problémáiról, amit aztán alaposan tanulmányozni fognak. Mi van ebben a listában? Egy konkrétumot hogyha elárulna. Ugye nem vontak párhuzamot a két kisebbség között?

Martonyi János: Van egy régi kérdés, amit egyébként a sajtó is föltett, és örülök, hogy lehetőséget kaptam, hogy elég részletesen el tudtam magyarázni, például a magyarországi nemzetiségeknek a parlamenti képviselete. Ez egy régi téma, ezt már sokszor fölvetették, már most van egy megoldás, a mi véleményünk szerint megfelelő, kielégítő, mások szerint nem biztos, hogy az, erről vita van. Aztán ugye mindig fölmerül a román oktatás kérdése. Meg fogjuk ezt is nézni. Én úgy tudom, hogy mi e tekintetben a lehető legelőzékenyebbek vagyunk, emeltük a pénzügyi támogatást is, vannak közös elképzelések, ott talán éppen a román oldalon pattog jelenleg a labda. Tehát vannak ilyen témák. Mi nem zárkózunk el attól is, de egy nagyon fontos elvi kérdés, hogy foglalkozzunk természetesen a kétoldalú kapcsolatok keretén belül is a magyarországi román közösségnek, kisebbségnek a dolgaival. És éppen ez az, amiben egyetértünk, és szerintem ez fontos, függetlenül attól, hogy nyilván nem lehet összehasonlítani a két közösséget, de egy alapelvet mind a ketten vallunk, éspedig azt, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése nem belügy. Nem belügy. Ma ez európai ügy egyrészt, másrészt pedig a kétoldalú kapcsolatoknak is folyamatosan a részét alkotja.

Mv: És ez legyen a végszó, miniszter úr, köszönöm, hogy itt volt.

Martonyi János: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)