Martonyi János külügyminiszter a magyar–román és a magyar–szlovák kapcsolatokról beszélt 2013. február 15-én az m1 Az Este című műsorában.

Mv: Jó estét kívánok. A hivatalos nyilatkozatok szerint egyáltalán nem rossz Magyarország viszonya a szomszédos országokkal, ennek ellenére szinte nem volt olyan hét az elmúlt időszakban, amikor ne került volna címlapra valami botrányos ügy. Legutóbb a székely zászló kitűzése robbantott ki kisebb diplomáciai botrányt, de a magyar–román kapcsolatokon kívül a magyar–szlovák is szolgáltat néha munkát a Külügyminisztériumnak. Az este vendége pedig Martonyi János külügyminiszter, jó estét kívánok külügyminiszter úr.

Martonyi János, külügyminiszter: Jó estét kívánok.

Mv: Székely zászló-ügy. Kövér László, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán azt mondta, hogy ezekben az országokban olyan szociálisan feszült szituációk alakultak ki az elmúlt időszakban, amelynek következtében a magyar közösségeket jelképes vagy valóságos agresszió éri. Ezzel kapcsolatban ugye a Székely zászlóra is lehet utalni, vagy a vajdasági magyar verések-re. Ön hogyan viszonyul ezekhez a dolgokhoz?

Martonyi János: Nem hasonlítanám össze a székely zászlónak az ügyét a vajdasági atrocitásokkal, amelyek egyébként nagyon sajnálatosak és mindjárt rájuk is térnék. De a jelentős különbség a kettő között az, hogy a székely zászlóval kapcsolatos ügyben részt vett egyrészt nagyon erőteljesen a román média. Meg kell, mondjam, ott is voltak azért józan hangok. Ezt is látni kell.

Mv: Volt, aki székelynek nevezte magát.

Martonyi János: És természetesen részt vett a politikai elit is. Tehát, és ez az, amit mi sérelmeztünk és sérelmezünk. Hogy a politikai elit szintjén is olyan retorika jelent meg, ami valóban alkalmas arra, hogy komoly sebeket ejtsen a két ország viszonyán. És komolyan veszélyeztesse azt az együttműködést, azt a stratégia partnerséget, amelyet valóban az elmúlt két-három esztendőben felépítettünk, és aminek komoly eredményei vannak.  Ezt mi féltjük ezt az együttműködést, ezért is szóltunk, ezért is szólunk most is, de azért a legfőbb érdekünk az, hogy az elvi álláspontunk egyértelmű és világos leszögezése mellett, megpróbáljuk lehűteni a kedélyeket. Én nagyon bízom abban, hogy most már azért a csatazaj lassan-lassan elül. És ismétlem, megpróbáljuk visszahelyezni a két ország viszonyát arra a pályára, amelyen egyébként az elmúlt két-három évben voltunk. Egy dolgot még hozzátennék. Mindenféle irónia nélkül, de azért azt látni kell, hogy a média és a diplomácia, az két különböző dolog. A médiának az a dolga, idézőjelbe téve, hogy „hangos” legyen. Még azt is merném mondani, hogy sokszor keresi a híreket, a feszültséget, a botrányt. A diplomáciának az a dolga, hogy halk legyen. De eredményes legyen. Persze adott esetbe halkan is el lehet mondani a legkeményebb, legszigorúbb, legfontosabb dolgokat. Például, amikor az emberi jogokról van szó, amikor egy közösséghez tartozás kinyilvánításáról van szó, az erre szolgáló szimbólumokról van szó, mondjuk egy zászlóról van szó, akkor nagyon határozottan és ismétlem, emberi jogi alapon meg kell mondani a véleményünket. De nem biztos, hogy a stílusnak ugyanannak kell lennie. Más a szalagcím, egy bombasztikus bejelentés, és más természetesen a diplomáciai munka és a politikai nyilatkozatok világa.

Mv: Külügyminiszter úr, segíti ezt a diplomáciai munkát, hogy Magyarországon viszont települések, közösségek tűzik ki szintén a székely zászlót? Nem növeli ez tovább a hisztériát, mondván a román politikába, hogy no lám, no lám, a mi romániai magyarjainkat, a székelyeinket.

Martonyi János: Az én véleményem szerint egyáltalában nem növeli. Én magam is azt mondtam azt követően, hogy elég hosszú ideig beszéltem telefonon a külügyminiszter kollégámmal és megállapodtunk pontosan abban, hogy megpróbáljuk hűteni a kedélyeket és fenntartjuk a dialógust. Amellett, hogy persze fenntartjuk az elvi álláspontunkat is. De én magam is azt mondtam, hogy ez most egy olyan helyzet, egy olyan pillanat, amikor a legfontosabb a székelyekkel való szolidaritásnak a kifejezése. Ezért mondtam azt, és most is azt mondom, hogy vannak véleményeltérések a magyar politikai pártok között is, vannak még véleményeltérések a határon túli magyar pártok között is. De ez most nem érdekes. Ez most egy olyan perc, egy olyan pillanat, amikor mindenkinek politikai párthoz tartozástól függetlenül a szolidaritását kell kifejeznie. És hogyha magyar önkormányzatok úgy érzik, hogy ennek a legmegfelelőbb módja az, hogyha kitűzik a székely zászlót, akkor tűzzék ki a székely zászlót, mert ezzel kifejezik ezt az együttérzésüket, ezt a szolidaritásukat. Azt még hozzáteszem – halkan persze, mint ahogy az a diplomáciához tartozik –, hogy Gyulán, Méhkeréken ott lobog a nemzeti zászló. És ezzel nekünk az égvilágon semmi gondunk, bajunk nincs. Én megmondom őszintén.

Mv: Hát azt gondolom, ez a normális.

Martonyi János: Természetesen, van ott egy román közösség, ők úgy érzik, hogy a közösséghez való tartozásukat azzal tudják a legjobban kifejezni, hogy magán az önkormányzat épületén, tehát közintézményen kiteszik a román nemzeti zászlót. Kit sért ez? Senkit, de Európában mindenfelé lobognak a regionális zászlók. A legkülönbözőbb zászlók mindenütt megtalálhatók. Értem én, hogy a román álláspont az, hogy nem is ezzel van baj, hanem azzal van baj, hogy az úgynevezett közintézményeken megjelennek ezek a zászlók, ezért indultak az eljárások.

Mv: Kikezdi ezt egyébként bármilyen törvény Romániában?

Martonyi János: Vita van a törvény értelmezéséről. Az egyik álláspont az mondja, hogy nincs ilyen tilalom a közintézmények esetében sem. Nekem azt mondja a külügyminiszter kollegám, hogy higgyem el, hogy van. Van már – azt hiszem – elsőfokú bírósági ítélet is, ami megbírságolta talán ezer euróra az egyik ilyen önkormányzatot, már nem Magyarországon, hanem Romániában. Nálunk ki lehet tűzni bármilyen zászlót, székely zászlót, román zászlót, bármilyen zászlót ki lehet tűzni, nem lesz belőle semmilyen szabálysértési eljárás. De van egy olyan értelmezés, amelyik azt mondja, hogy tulajdonképpen ott is szabad, a törvény csak annyit mond, hogy ezeket a zászlókat, mármint az EU zászlót, meg a román nemzeti zászlót ki kell tűzni. De azt nem mondja, hogy azon kívül semmilyen más zászlót nem szabad kitűzni. Úgyhogy a vita az folyik, nyilván majd elfog jutni ez Romániában magasabb bírói fórumokra is, de hát azért ez talán nem elsősorban egy jogi vita – már elnézést kérek – ez egy politikai, erkölcsi kérdés. És én azért hiszem azt, hogy vissza kellene menni az alapvető emberjogi kérdésekhez, morális kérdésekhez, azt kellene figyelembe venni, hogy mikor érzi egy közösség magát jól, mikor érzi magát otthon, és hogyan kell megteremteni annak a lehetőségét, hogy a közösséghez tartozás tudata az ezekben az emberekben továbbra is éljen, mert hiszen ez teszi őket a közösség teljes jogú tagjaivá.

Mv: Ez nagyon fontos, amit mondott, hiszen itt azért szimbólumos, szimbolikus dolgokról van szó, viszont Délvidéken, a Vajdaságban kőkemény fizikai atrocitások érik a magyarokat miközben a szerb és a magyar viszony – úgy tűnik–, hogy egyre jobb. Legalábbis a politikai része.

Martonyi János: Atrocitások érik, egyébként hozzáteszem, hogy az atrocitások legsúlyosabb időszaka az azt hiszem 2004-2006 közé tehető, aztán volt néhány év, amikor lecsendesedtek ezek, és az utóbbi időben valóban az utóbbi hónapokban ismét megszaporodtak ezek az atrocitások. Ugye azért mondtam, hogy különbséget kell tenni a kettő között, egyrészt itt valóban fizikai atrocitásokról van szó, ami nagyon súlyos és azért ott a helybéli embereknek a biztonságérzetét csökkenti, félelemérzetét viszont növeli. De viszont azt hozzá kell tegyem, hogy maga a szerb politika, a nagy politika ezekkel semmiféle közösséget nem vállal, és az utóbbi idők lépései is arra utalnak, hogy a szerb hatóságok határozottabban fel fognak lépni ezekkel szemben, mint eddig. Sok minden javaslat elhangzott már, erősíteni kellene a járőrözést, annak idején, amikor erősítették, akkor javult is a helyzet mint mondtam, magyar, vagy legalább magyarul tudó rendőröket kellene mondjuk Temerinbe fölvenni a rendőrségbe akik folyamatosan ellenőriznék ezeket a veszélyeztetett környékeket. Természetesen az igazságszolgáltatásnak határozottabban fel kellene lépnie.

Mv: Tudják befolyásolni egyébként ezeket az elképzeléseket? Tehát tudnak nyomást gyakorolni valamilyen szinten?

Martonyi János: Folyamatosan tárgyalunk ezekről.  Tárgyalunk ezekről miniszter helyettesi szinten, ez hónapok óta folyik. Természetesen ez egy nagyon fontos kérdés és a legmagasabb politikai szinten is ezekről beszélni kell, hozzáteszem azt, hogy a jelenlegi szerb vezetésnek, a szerb kormánynak sem érdeke az, sőt nekik talán a legkevésbé sem érdekük az, hogy ezek az atrocitások megismétlődjenek, folytatódjanak, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ez Szerbia európai uniós perspektíváit is egy bizonyos ponton, egy bizonyos határon túl veszélyeztetheti.

Mv: Utolsó perc a beszélgetésünkben, nem mehetünk el Szlovákia mellett. Ugye úgy tűnik, hogy Szlovákiával is ezt ön nyilatkozta, hogy a Fico-kormánnyal nagyon jó az együttműködés, ugyanakkor viszont van egy kényes kérdés, a kettős állampolgárság ügye. Ebben történt-e valamiféle előrelépés, vagy történhet-e?

Martonyi János: Több vitás kérdés van, sokkal, de sokkal több olyan kérdés van ahol a feleknek az érdekeik is közösek, meg az álláspontjaik is közösek, én azt hiszem, hogy az állampolgársági kérdésben is előre lehet lépni. Egyrészt folynak a szakértői megbeszélések egy korábban kötött megállapodásunk alapján, egyébként pár nap múlva jön Szlovákia köztársasági elnöke, jön a külügyminiszter kollegám is Miroslav Lajcák, vele is fogok erről beszélni természetesen, nem kerüljük meg ezeket a témákat sem, várjuk amellett hozzáteszem a szlovák alkotmánybíróságnak is a döntését, tehát én nagyon bízom abban, hogy ezt a kérdést is sikerül idővel, türelemmel, megértéssel megoldanunk. Én addig is csak egyet kérek, most is ezt kérem a szlovák féltől, a szlovák barátainktól, hogy ne tegyenek olyan lépéseket, amelyekkel emberi sérelmeket okoznak, személyeknek okoznak sérelmet, hátrányt, fájdalmat, ezt el kell kerülni, közben mi persze a vitánkat tudjuk folytatni egymással.

Mv: Külügyminiszter úr, köszönöm, hogy eljött hozzánk.

Martonyi János: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)