Martonyi János külügyminiszter többek között a magyar–román és magyar –szerb kapcsolatokról beszélt a HírTV Kontraszt című műsorában 2013. február 17-én.

Mv: Köszöntöm a stúdióban Martonyi János külügyminiszter urat! Jó estét kívánok! A múlt heti európai uniós csúcson Orbán Viktor és Traian Basescu román elnök úr egyetértettek abban, hogy önmérsékletre kell inteni a feleket. A magyar parlamentre kitűzött székely zászló ennek az önmérsékletnek a jegyében került oda?

Martonyi János, külügyminiszter: Én azt hiszem, hogy a magyar parlamentre kitűzött székely zászló, az éppen azt a szolidaritást jelképezi, amiről beszéltünk és beszélünk. Hozzá kell tegyem, hogy a székely zászló kitűzésére azért került sor, mert a parlamentben aznap kezdődött meg a Kárpátaljai Magyar Képviselők Fórumának az ülése, és ez a zászló ezeket a vendégeket is egyben üdvözölte. És kifejezte valóban a székelyekkel a szolidaritást.

Mv: Csak hát román képviselők már a román parlament válaszlépését sürgetik. Mi lesz ebből?

 Martonyi János: Ez egy parlament-közi ügy, egy parlament-közi vita, én nagyon bízom benne, hogy semmilyen olyan lépés nem történik a román parlament részéről, ami a kapcsolatokat maradandóan károsítaná vagy akár csak veszélyeztetné. Azt még hozzátenném itt a bejátszás kapcsán, hogy én úgy érzem, hogy a székely zászló, az alapvetően a székelyek közösségét jelképezi. Ehhez a közösséghez való tartozás érzését akarja megjeleníteni. Egyébként székelyek élnek a Székelyföldön természetesen, de élnek a székelyek másutt is a világban, akármelyik országban. A világ minden székelye magáénak érzi ezt a zászlót, és nagyon sok más ilyen közösség van egyébként a világban, hozzáteszem. Ami egyébként az autonómiát, a területi autonómiát illeti, az egy másik kérdés. Arról is persze lehet és kell beszélni, beszélünk is róla több mint két évtizede.

Mv: Csak hát ugye ön azt érzi, meg általában mi itt Magyarországon azt érezzük, hogy ez a székely zászló, ez egy csoportnak, egy népcsoportnak a saját jelképe. Titus Corlatean, az ön román kollégája viszont a hétvégén egy televíziós műsorban azt mondta, hogy ez az etnikai alapú területi autonómia jelképe, és hogy ehhez nincsen joguk, hogy ezt közintézményekre kitűzzék. Sőt, még Basescu elnök is azt mondta, hogy törvénytelen román közintézményre kitűzni ezt a jelképet.

 Martonyi János: Hát a vitának ez a lényege. Az inkább egy elméleti vita, hogy most voltaképpen mit is jelképez ez a zászló. Én azt hiszem, hogy alapvetően erről azt a közösséget kell megkérdezni, amelyiknek ez a zászlaja, a jelképe, a szimbóluma. De a konkrét vita, az valóban ebben áll, hogy tudni illik el kell-e távolítani a romániai közintézményekről a székely zászlót - alapvetően ugye a székelyföldi és magyar többségű önkormányzatokról van szó - vagy pedig nem kell eltávolítani. Mert hiszen alapvető emberi jog az, hogy egy közösség a szimbólumait használja.

Mv: Most akkor az látszik, hogy a két fél érzelmi alapon, egyik így látja, a másik úgy látja, viszont mindkettő az Európai Unió tagja. Fordult-e már valaki ebben az ügyben valamelyik szervéhez az Európai Uniónak?

Martonyi János: Én megmondom őszintén, nem hiszem, hogy ez egy európai uniós hatáskörbe tartozó kérdés lenne.

Mv: Az autonómia-kérdésről az Európai Uniónak nincs valamiféle kikristályosodott álláspontja?

Martonyi János: Most éppen van erre nézve kezdeményezés, polgári kezdeményezés, hogy foglalkozzon az Európai Unió - most a legszélesebb értelemben véve - a kisebbségek és a kisebbségi közösségeknek a helyzetével általában véve az Európai Unióban. De ez egy további kérdés. Én azt hiszem, hogy azt már elég sokszor megbeszéltük, hogy önmagában véve a nemzeti kisebbségekkel külön az Európai Unió nem foglalkozik.

Mv: De nem is figyeli ezeket az ügyeket? Mert például azért az látszik, hogy ez eldurvulhat, ez a vita. Tehát itt már például a román fél fölszólította a magyar nagykövetet, hogy ne nyilatkozzon egy televíziós műsorban olyasmit, ami őket sérti. Holott ő is csak arról nyilatkozott, hogy Magyarország támogatja az autonómiát, amennyiben ezt az ott élő magyarok kérik.

Martonyi János: Pontosan így van, és ezt erősítettem meg én is. Egy biztos - és nem akarok én itt, megmondom őszintén, a médián keresztül vitatkozni hosszasan, mert meg fogjuk mi ezt tenni közvetlenül. Amit tudok mondani ismételten az az, hogy rajtunk biztos nem fog múlni az, hogy ez a vita eldurvuljon. Mi nem akarjuk, hogy ez a vita eldurvuljon.

Mv: De a másik fél is ezt mondja.

Martonyi János: Mi ezt, akkor viszont.

Mv: Csak közben ugye azt is nyilatkozta a hétvégén az ön kollégája a magyar nagykövet kiutasításával kapcsolatban, hogy még egyet hibázhat, aztán mehet haza. Ezt így el lehet viselni?

Martonyi János: Természetesen ezt a kijelentést akként is lehet értelmezni, hogy ellentétben a korábbi jelzésével, a magyar nagykövet kiutasítására nem került és nem kerül sor.

Mv: De ez a még egyet hibázik és repül, azért ez, azért ez.

Martonyi János: A diplomáciának megvannak a maga szokásai, gyakorlatai, mindenki tudja azt, hogy egy nagykövet esetleges kiutasítása ez milyen következményekkel jár.

 Mv: Egy Valer Marian.

Martonyi János: Hozzáteszem azért, hozzáteszem, én nagyon bízom abban, hogy semmi ilyesmire nem fog sor kerülni.

Mv: Egy Valer Marian nevű kormánypárti képviselő pedig már egyenesen azzal állt elő, hogy szlovák mintára azt a romániai magyar embert, aki fölvette a magyar állampolgárságot is azt meg kellene fosztani a román állampolgárságától, meg azt, aki közintézményben magyarul beszél és nem románul, azt pedig már nem is tudom, pénzbírsággal kellene sújtani.

Martonyi János: Kétségtelenül vannak ilyen szélsőséges megnyilatkozások Romániában. Mindig is voltak, én nem hiszem, hogy nekünk ezekre a szélsőséges megnyilatkozásokra kell összpontosítanunk. Ez egy kicsit olyan, ami egyébként adott esetben nekünk sem mindig tetszik, hogy amikor a magyar politikai élet megnyilvánulásait közelíti meg valaki, akkor mindig csak a szélsőséges megnyilvánulásokat veszi elő. Ilyenek vannak Romániában, vannak Magyarországon is, mint tudjuk, én azt hiszem, hogy nem ezekre kell koncentrálni, hanem a hivatalos, felső szintű megnyilvánulásokra.

Mv: Annak idején Románia felvételét az Európai Unióba támogattuk, pedig már akkor is voltak, akik figyelmeztettek, hogy ennek nem lesz jó vége ugye. Hivatalos helyen azt lehetett hallani, hogy az egy óriási nagy közösség lesz, megnyílnak a határok, és minden szép lesz. Aztán nem lett minden szép. Most Szerbiával van hasonló helyzet, lassan mindennapossá, vagy legalábbis mindenhetessé válnak a magyarverések, a hivatalos álláspont szerint pedig ennek ellenére támogatjuk a felvételüket.

Martonyi János: Igen, támogatjuk, és a szerb politika pedig megtesz reményeink szerint minden olyan lépést, ami ahhoz szükséges, hogy ezek az atrocitások, ezek megszűnjenek. Voltak már ilyen atrocitások nagyon nagy számban 2004-2006 környékén, akkor történtek bizonyos intézkedések. A helyzet valamelyest javult, most az utóbbi hónapokban lényegesen romlott, és ezért tárgyalunk a szerbekkel annak érdekében, hogy a helyzetet orvosolják. Nagyon sok konkrét intézkedést kell ehhöz hozni, meg kell erősíteni a rendőrséget, lehetőség szerint fel kell venni magyarokat vagy legalább magyarul beszélő embereket a rendőrség soraiba, és hát természetesen az igazságszolgáltatásnak, ideértve a rendőrséget, ügyészséget, bíróságot sokkal szigorúbban kell fellépni, mint ahogy ezt eddig megtette. Itt van egy szemléleti különbség, mert valóban, a szerb hatóságok egy kicsit hajlanak arra, hogy ezeket az atrocitásokat szinte automatikusan kocsmai verekedésnek minősítsék, aminek hát ugye nyilván nincsen súlya.

Mv: Hát illetve kettős mércét alkalmaznak, mert amikor, amikor ugye magyarok vernek meg szerbeket, akkor egészen máshogy ítélik ezt meg, mint amikor fordítva történik. Ki és mikor tárgyal ezekről? Tehát mennyire lehet bízni abban, hogy ennek lesz eredménye.

Martonyi János: Ezekről a kérdésekről folyamatos tárgyalás folyik nagykövetségeken keresztül, belügyminisztériumok is tárgyalnak egymással éppen a rendőrségnek a megerősítése céljából. Tehát én azt hiszem, ez egy nagyon fontos kérdés. És még egy dolgot szeretnék leszögezni. A szerb-magyar kapcsolatok egyébként felső szinten meglehetősen jól alakulnak.

Mv: Nem lehet, hogy azért, mert mi március 14-én szavaznak majd az Európai Parlamentben a felvételükkel kapcsolatos javaslatokról?

Martonyi János: Nem hiszem, hogy erről van szó. Itt nagyon komoly dolgokról beszélünk, itt volt Nikolic elnök, megállapodtak Áder János magyar köztársasági elnökkel, hogy kölcsönösen és együttesen leróják a kegyeletüket a II. világháború magyar és szerb áldozatai előtt.  Tehát itt nagyon fontos dolgok történnek, én azt hiszem, hogy azért ezekre is érdemes odafigyelni.  Éppen azt akartam az előbb jelezni, hogy itt van egy ellentmondás, az atrocitásoknak a kezelése és a szerb nagypolitika között. Mi nagyon bízunk abban, hogy ezt az ellentmondást fel tudják számolni. 

Mv: Bízzunk mi is, kedden Magyarországra látogat Ivan Gašparovič szlovák elnök. Kilenc éve nem járt szlovák elnök Magyarországon.  Ez a kapcsolatok javulásának a jele vajon?
Martonyi János: Kétségtelen. Van egy általános jó légköre jelenleg a magyar-szlovák kapcsolatoknak, ezt jelezte a miniszterelnököknek a gyakori találkozása... 

Mv: Hát a gyakori az ugye legutóbb talán azt hiszem ősszel, amikor a pilisszentkereszti Szlovák Ház átadása volt, amikor...

Martonyi János: Nem számítva természetesen mondjuk az Európai Tanácsnak az üléseit, és más hasonló... 

Mv: Ugye akkor ott az hangzott el, hogy ez most, ez a találkozó ez nagyon jó hangulatú, és a kapcsolatok javítását szolgálja, majd januárban visszatérünk a komolyabb kérdésekre. Ez azt jelenti, hogy most szóba kerül majd a közlekedési kapcsolatokon, a Komárom, révkomáromí hídon kívül mondjuk a kettős állampolgárság ügye, vagy esetleg a Benes-dekrétumoké is?

Martonyi János: A köztársasági elnököknek a találkozóján érzésem szerint ezek a vitás, vagy nehezebb kérdések nem kell, hogy feltétlenül szóba kerüljenek, természetesen szóba kerülhetnek. Nekem is lesz egy kétoldalú találkozóm Lajčák külügyminiszterrel a látogatás alkalmából, ott természetesen mi minden kérdésről beszélni fogunk.  Nyilván beszélni fogunk például arról, hogy mennyit haladtunk előre az állampolgársági törvénnyel kapcsolatos szakértői megbeszéléseken, és bármilyen más kérdésről beszélünk... 

Mv: De mennyit, hogy látják, mennyit haladtunk előre? 

Martonyi János: Mind a ketten azt a tájékoztatást kaptuk a jogi szakértőinktől, hogy az első tárgyalási forduló jól ment, világossá tették a felek a jogi álláspontjukat, én azt hiszem, hogy itt megvan annak az esélye,  hogy valahogy ezt az évek óta húzódó, nem könnyű kérdést megoldjuk.  Én továbbra is csak azt tudom mondani, amit korábban is, és talán itt is elmondtam már, hogy miközben ez a jogi, félig-meddig jogi és persze politikai vita folyik, addig arra ügyeljünk, hogy senkinek se okozzunk személyi, egyéni sérelmet,  tehát figyeljünk arra, hogy... egy dolog az, hogy jelenleg van ez a szabályozási furcsaság, és egy más dolog az, hogy ezért emberek, személyek hátrányt szenvednek-e vagy sem.

Mv: A keleti nyitásról egészen a kormányalakítás óta szó van.  Legutóbb Putyin elnökkel találkozott a miniszterelnök úr.  Hol tart ez a keleti nyitás?  Hol tart az orosz nyitás, a kínai nyitás - ugye mind a két esetben fölmerült, hogy esetleg majd magyar államkötvényt vásárolnak. Hogy állunk ezekkel a dolgokkal? 

Martonyi János: Jól állunk véleményem szerint, már csak azért is, mert én a magam részéről most már közel három esztendeje globális nyitásról beszélek, és ennek egy nagyon fontos eleme a keleti nyitás.  Amint érzékeljük ez a keleti nyitás sem csak keleti nyitás, mert ezt nevezhetném délkeleti nyitásnak is, vagy akár déli nyitásnak is.  Ennek nagyon sok oka van, és ezeknek az okoknak csak egy része függ össze Magyarországgal.  Valamennyi európai uniós tagállam a válságra való tekintettel megkezdte azt a politikát, aminek a célja, hogy például a kereskedelm forgalmát azt az Unión kívüli országokkal lehetőség szerint bővítse.  De miután a kérdésre válaszolnom kell, és ezt szeretném is megtenni, szeretném jelezni, hogy például az elmúlt évben Magyarországnak az Unión kívüli országokkal a külkereskedelme lényegesen gyorsabban növekedett, mint az uniós tagállamokkal.  Tehát csökkent az a bizonyos beágyazottságunk, amire annyit...

Mv: Nem lehet ennek majd nagy ára, mondjuk egy ilyen cseberből vödörbe helyzet, merthogy hogy ugye az IMF-el azért nem kötöttünk hitelmegállapodást, mert annak jobb  a kamata, de olyan feltételei lennének. Hogyha mondjuk orosz, vagy kínai megállapodásba túl közel kerülünk egymáshoz, annak nem lehet valami hasonló feltételrendszer az ára?

Martonyi János: ...a külkereskedelemről beszéltem, egy szót se szóltam a kötvényvásárlásról, a kötvényvásárlások kérdése komolyan véleményem szerint egyik esetben sem merült föl, Magyarországnak nincs arra szüksége, hogy akár keleti-, akár nem keleti államoktól kérjen pénzt, ezt a legutóbbi napok fejleményei nagyon jól bizonyították, nem csak arról van szó, hogy nem vagyunk rászorulva IMF-pénzre, hanem arról is szó van, hogy semmiféle olyan asztal alatti, sajátos, különleges, média által időnként meglibbentett konstrukcióra nincs szükségünk. Kimegyünk a piacra, és eladjuk az államkötvényeinket, eladjuk, öt és tíz éves kötvényeket adunk el, és még azon is lehetne vitatkozni, hogy ennek a feltételei most mennyivel rosszabbak, mint az IMF-hitel, de most ebbe ne menjünk bele, 

Mv: ...illetve még annál is rosszabbak, most állítólag román és szerb hitel jobb kamatra történt ugyanúgy dollárkötvény vásárlásban a napokban.

Martonyi János: Ezt én nem tudom megerősíteni, egyébként a kamat-összehasonlítás az nagyon nagy mértékben függ az időtartamtól és éppen például az IMF-nél ugye tudjuk, az IMF-hitel alapvetően három évre történne, vagy történt volna, hogyha fölvettünk volna ilyen összegeket, tehát visszatérve az alapkérdésre, a keleti nyitás nem azt jelenti, hogy különböző homályos konstrukciókban mi nagy összegű forrásokhoz jutnánk, már csak azért sem, mert ennek ára lenne. Kérdésben is voltak, éppen ez volt, hogy nincs-e ennek valami veszélye. Mi kereskedünk. Egyenjogú feltételek között kereskedünk, gyakran emlegetik például az atomerőműnek a bővítését, lesz egy nyilvános pályázat, és a legjobb ajánlatot, a legkedvezőbb ajánlatot fogjuk elfogadni. Semmi különleges asztal alatti alkuról szó nincsen.

Mv: Ősszel, az azeri gyilkos kiadatása miatt Örményország megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. Mi történt azóta ebben az ügyben?

Martonyi János: Hát, azóta történtek dolgok, vannak kapcsolat-felvételek, utalok itt például a Semjén Zsoltnak a találkozójára az örmény pátriárkával, én azt hiszem, hogy nekünk itt türelmesnek kell lenni, és mi továbbra is azt a szándékunkat hangsúlyozzuk, hogy nagyon szeretnénk, hogyha sor kerülne a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételére, olyan különleges, úgymond gesztust, ami az alapvető külpolitikai elveinktől eltérne, azt nem tudunk és nem is akarunk tenni, ezzel szemben a jóakaratunkat azt folyamatosan kifejezésre juttatjuk és nagyon szeretnénk, hogyha ez a dolog indulatok, megint csak lecsillapodván és elcsitulván megfelelően rendeződne.

Mv: Azt mondja még meg, egyre többet hallani, most legutóbb éppen az olasz közszolgálati rádióban, hogy Erdő Péter bíborosnak komoly esélye van arra, hogy pápává válhasson. Amennyiben ez esetleg bekövetkezne, ez milyen előnyökkel járhat Magyarország számára?

Martonyi János: Lehet, hogy a pápaválasztás kérdésében nem én vagyok a...

Mv: Nem is a választás, hanem ha ez véletlenül így történik, akkor ennek van diplomáciai...

Martonyi János: Az kétségtelen, hogy ez ma a magyar közvéleményt láthatóan foglalkoztatja, én az esélylatolgatásba nem mennék bele, abban az esetben, hogyha akár most, vagy bármikor máskor egy magyar pápa lenne megválasztva, lenne Róma püspöke, hát én azt hiszem, hogy az egy egészen különleges bizalmat és büszkeséget adna az össz magyarságnak, de én nem hiszem, hogy nekünk most erről álmodoznunk kellene, a pápát meg fogják választani, és én azt hiszem, hogy önmagában véve az a körülmény, hogy Erdő Péter szóba kerül, mert valóban komolyan szóba kerül,  ez tagadhatatlan, meglehetősen komoly tényezők is emlegetik, az azt mutatja, hogy ő bizony egy nagyon kiemelkedő és megbecsült vezetője ma a katolikus egyháznak.

 Mv. Külügyminiszter úr, köszönjük szépen, hogy eljött hozzánk!

 

(Külügyminisztérium)