Magyarország gazdasági helyzete mennyire van kihatással a külpolitikára?

A gazdasági siker ma egyértelműen meghatározza az egyes államok pozícióit. Ha erős a magyar gazdaság, az természetesen az ország besorolására is kihatással van, s annak nemzetközi értékelésén is javítani tud. Ebből a szempontból egyáltalán nem vagyunk olyan rossz helyzetben, ahogyan ez kívülről látszik.

Valóban vannak olyan jelek, amelyek a magyar gazdaság helyzetének javulását bizonyítanák?

Szemmel láthatóan javulnak Magyarország makrogazdasági mutatói, így az államháztartási hiányra, eladósodásra és a külkereskedelmi forgalomra vonatkozó adatok is. A CDS (államadósság-törlesztés kockázati felárár) szintje, amely ma 250 pontot tesz ki, évek óta a legalacsonyabb, nemcsak a görögnél, hanem az olasznál és a spanyolnál is alacsonyabb szinten van. A közmunkaprogramnak köszönhetően a munkapiaci helyzet is javul. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének problémáink az európai intézményekkel.

Apropó. Egy héttel ezelőtt az Európai Bizottság nem mutatott hajlandóságot. Magyarország takarékossági csomagjának elfogadására. Mennyi ebben a gazdasági, és mennyi a politikai motiváció?

Vannak tények, mint az is, hogy az uniós tagság kezdetétől fogva túlzott mértékű hiányunk volt, Brüsszel pedig bizalmatlanul viszonyul az adatainkhoz. Nézzük azonban a költségvetés tervezését a nagyon nehéz 2013. évre. Előterjesztettünk már két kiigazító csomagot összesen 764 milliárd forint, azaz a bruttó hazai termék (GDP) kb. 2,6 %-át kitevő értékben. Az első csomagot az Európai Bizottság negatívan értékelte, ezért egy újabbat nyújtottunk be. És most újra azt halljuk, hogy valami nincs rendben. Van-e ebben politikai motiváció? Döntse el mindenki önmaga. Mi elismerjük, hogy ki kell jutnunk az adósságcsapdából és hozzáigazodunk az EU követelményeihez. Köztünk és az Európai Bizottság között vannak nézeteltérések, hasonlóan, mint más országok esetében.

Portugáliát és Spanyolországot ugyanakkor nem veszélyeztetik a túlzott deficit-eljárással kapcsolatos büntetések.

Nem kifogásolom, hogy az Európai Bizottság egyes esetekben rugalmas, míg más esetekben szigorú, mert a legfelsőbb cél az egész európai szerkezet stabilitásának fenntartása. Ugyanakkor ki kell állnom érdekeink védelmében különösen akkor, amikor azt érzem, hogy kettős mércét alkalmaznak velünk szemben. A minket ért szigorú elbírálásnak meg lettek a maga következményei. Amikor 2010-ben nem engedélyezték számunkra a deficithatár átmeneti időre való átlépését, akkor olyan intézkedésekhez kellett nyúlnunk, amelyért később erős bíráltak bennünket. Ilyen volt bankadó és más válságadók bevezetése.

Lehet, hogy Magyarországot azért büntetik, mert tüntető módon különállóságot és az európai korrektség ma domináló modelljével nem egyező magatartást mutat?

Nem az én feladatom annak meghatározása, milyen mértékben érvényesülnek európai szinten a szubjektív tényezők, de Magyarország ma kétségtelenül különös eset. Van ellenszenv Magyarország iránt, először is ideológiai alapon, másodszor pedig gazdasági okok miatt. Az ideológiai vonatkozások az európai megosztottságokra vezethetők vissza. Vannak, akiknek nem tetszik az, hogy az alkotmányban a család fogalmát idézzük fel, vagy irritálja őket a himnusz idézete, amelyben hivatkozás történik az Istenre. Másoknak pedig éppen ez tetszik és azt mondják: „így kell, mi is ezt akarjuk”. Nekem az az álláspontom, hogy ne mondjunk le a számunkra fontos értékekről és haladjunk tovább céljaink megvalósítása irányába.

Orbán Viktor az október 23-i nagygyűlésen azt mondta nem fogadjuk el a külföldi irányítást. Kinek címezte ezeket a szavakat? A nemzetközi pénzügyi intézményeknek, vagy az Európai Uniónak?

Ezek a szavak nem először hangzottak el. Azt gondolom, hogy egy globális utalás fogalmazódik meg bennük: „A nemzetközi pénzvilág ne próbálja átvenni az ország irányítását.”

Ugyanezen a napon a Jobbik vezetője Vona Gábor az EU-ból való kilépést követelte. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon megjelent az EU-ellenesség?

– Az euroszkepticizmus növekedése minden EU tagállamban megfigyelhető. Nem akarom felsorolni azon nyugat-európai országokat, ahol a választások eredményei sokkal radikálisabb EU-ellenességet mutatnak, mint amilyen nálunk észlelhető. Magyarországon ez a jelenség a radikális jobboldalhoz kötődik, míg nyugaton folyamatosan növekszik a radikális baloldal Európa ellenessége is. Valójában az euroentuziazmust nem lehet kötelezővé tenni. Én továbbra is hiszek az európai projekt érvényességében, de mindenkitől nem várható el ugyanez. Ami a Jobbikot illeti – e csoportosulás esetében nem az Unióból való kilépés követelése a legnagyobb probléma, hanem az általuk használt megengedhetetlen stílus és az agresszív hangvétel.

A Varsói Egyetemen elmondott beszédében az idealizmus és a realizmus összekapcsolásának fontosságáról beszélt. Egy nem túl nagy ország mennyire képes valóságosan is megvédeni saját érdekeit?

Még a legkisebb országnak is van ilyen lehetősége. Európai szinten több kérdésben is egybehangzó véleményekre van szükség. Ehhez Málta, Ciprus és Luxemburg szavazatára is szükség van. Ha pedig a kis országok olyan összefogására gondolunk, mint a Visegrádi együttműködés, akkor az ő szavazataik még nagyobb súllyal esnek latba.

Milyen fontosságot tulajdonít Magyarország a regionális együttműködésnek?

A Visegrádi Együttműködés Magyarország számára egyre fontosabb és egyre jobban működik. Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia egyebek között a közlekedési és energetikai infrastruktúra terén erősíti az együttműködését, de a négy ország közötti kereskedelmi forgalom is növekszik. Legfontosabb, hogy az EU-ban egyre jelentősebb szerepet töltenek be a V4-ek, pl. nem tudom, hogy a visegrádi államok nélkül sikerült-e volna befejezni Horvátország csatlakozási folyamatát. Ha vannak is köztünk eltérő vélemények, fontos, hogy a négy ország közösen lép fel olyan kérdésekben, mint például a kohéziós alapok megtartásáért való küzdelem.

Vajon a válság élénkebbé teheti a korábban alig látható regionális együttműködést?

A válságnak néha valóban van meglepően pozitív hatása is. Ennek azért is örülök, mert a CEFTA óta a közép-európai országok együttműködésért dolgoztam.  Örömmel tölt el az is, hogy nem lett igazuk azoknak, akik azt jósolták, hogy az EU-ba való belépésünk után a regionális együttműködésnek már nem lesz jelentősége. Ma épp fordítva áll a helyzet – az EU-hoz való csatlakozásunk óta – egyre jobban felismerhetővé válik, hogy milyen sok közös érdekünk van.

(Külügyminisztérium)