Martonyi János miniszter a Kossuth Rádió 180 perc című adásában a szerb–koszovói megállapodásról és a külképviselet nyitásokról beszélt 2013. április 24-én.
Mv: Luxemburg, Brüsszel – itt járt az elmúlt napokban a magyar külügyminiszter. Több tárgyalás is zajlott, holnap pedig érkezik Magyarországra az orosz külügyminiszter. Jó reggelt kívánok Martonyi János külügyminiszternek.
Martonyi János, külügyminiszter: Jó reggelt kívánok!
Mv: Kezdjük Koszovóval. Mit gondol az elmúlt napokban történt előrelépés a folyamatosan zajló koszovói szerb vita rendezésében, hogy így előrébb léphessenek az uniós csatlakozás ügyében?
Martonyi János: Hát a pénteki megállapodás az egy áttörésnek nevezhető nagyon nagy előrelépés volt, ez kétségtelen. Ezt a legtöbben történelmi jelentőségű eseményként jellemezték. Valóban megtörtént az, hogy a két ország miniszterelnöke nagyon fontos kérdésekben megegyezett. Ezek a kérdések az észak-koszovói helyzetet, az Észak-Koszovóban élő szerb közösségnek a helyzetét, jogait, igényeit, bizonyos szempontból az intézményeit hivatottak rendezni. Nagy kérdés persze az, hogy ezt a megállapodást, ezt a felek hogyan fogják alkalmazni.
Mv: Itt egy pillanatra, bocsánat, hogy a szavába vágok, álljunk meg, mert ha azt még nem is tudjuk, hogy hogyan alkalmazzák, az az értékelés, hogy áttörés, nem biztos, hogy így látja a szerb kormány, mert, hogy néhány órával ezelőtt lemondott a szerb kormány Koszovó-ügyi minisztere. Aki a távozását azzal indokolta, hogy elégedetlen a Brüsszelben aláírt Koszovó megállapodással. Mi lehet ennek a hátterében?
Martonyi János: Abban nem látok meglepőt, hogy ezt a megállapodást, aminek a megkötéséhez egyébként mindkét oldalról rendkívül jelentős bátorságra volt szükség. Nagyon sokan kifogásolni, bírálni fogják, sokan fognak tiltakozni, ugye hallunk tüntetésekről is, tehát az azt hiszem előrelátható volt, hogy ez a megállapodás mindkét oldalon komoly rezgéseket válthat ki. Azért mondom, hogy megtörtént a történelmi áttörés, mert maga a megállapodás az kétség kívül az. Most az egész nemzetközi közösség, de hát legfőképpen Európa arra figyel, hogy hogyan fogják a felek ezt a megállapodást ténylegesen alkalmazni. Egyébként vannak még olyan kérdések a megállapodáson túl is, amit még rendezni kell, energiaellátás, telekommunikáció, tehát nincs minden téma rendezve, de az nagyon lényeges, hogy a legfontosabb kérdésekben megegyezés történt és most a következő napok, hetek, hónapok fogják azt eldönteni, hogy a felek valóban ténylegesen ott a helyszínen alkalmazzák-e a megállapodást. Ha ez a helyzet, akkor mindkét ország lényegesen előre fog tudni lépni az európai beilleszkedési folyamatában. Szerbia esetében a tét különösen nagy, hiszen ebben az esetben tudja azt az Európai Tanács júniusban kimondani, hogy adva vannak a feltételek ahhoz, hogy Szerbiával meginduljanak a csatlakozási tárgyalások. Koszovó esetében pedig megindulhatnak a tárgyalások egy társulási és stabilizációs egyezmény megkötésének az irányába, ami azért Koszovó nemzetközi státusát is rendkívüli mértékben erősíti. Tehát mindkét fél oldalán van egy nagyon erős érdek arra, hogy ez működjön...
Mv: Külügyminiszter úr, nagyon kevés az időnk, menjünk tovább magyar ügyekre. Hat új külképviseletet nyit a magyar kormány Eszéken, Krakkóban, Torontóban. Miért?
Martonyi János: Ez az úgynevezett nemzetpolitikai képviseletbővítési döntés. Hát Krakkó kevésbé tartozik ide, de Krakkóban is már régóta szándékunk, hogy mintegy visszatérjünk oda, ezt már akkor jeleztük, amikor a korábbi kormány Krakkót bezárta. Tehát a többiek azok mind alapvetően olyan területeken jönnek létre, ahol jelentős magyar közösségek élnek, hozzáteszem még, hogy a nemzetközi gyakorlat szerint a képviseletek létrehozásához az illető befogadó kormánynak a hozzájárulása kell. Jeleztem már most Titus Corlatean külügyminiszter kollégámnak, hogy jegyzékben fogjuk kérni azt, hogy járuljanak hozzá ennek a két konzul irodának a létrehozásához Marosvásárhelyen és Nagyváradon. Én nagyon bízom benne, hogy itt nem lesz semmi fennakadás.
Mv: Martonyi János külügyminiszter volt az előző percekben a vendégünk.
(Külügyminisztérium)