Martonyi János: Az európai integrációs impulzusok segítik a magyar gazdasági stratégia kialakítását - „Olyan emberekre van szükség, akik szívvel-lélekkel, teljes erőbedobással készek dolgozni nemzeti céljaink – és az EU-elnökség sikere – eléréséért. Én ezért vállaltam el ezt a tisztséget, a híresztelésekkel ellentétben időbeli korlát nélkül” – mondta a Világgazdaságnak Martonyi János, aki az első Orbán-kormányban is külügyminiszter volt, s most is az lesz. A régi-új külügyér hangsúlyozta: Oroszországgal stabil, átlátható, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat akarnak kialakítani – a tárgyalásokat még ellenzékben elkezdték –, így az orosz tőke Magyarországon ugyanolyan szívesen látott, mint bármely más befektetés.
– Mostanában egymást követik a turbulenciák az eurózónában. Nem változtat ez az új kormány euróbevezetési elkötelezettségén?
– Egyáltalán nem. Az elkötelezettségünk alapvető politikai és gazdasági stratégiánkból következik. Egyrészről erősebb és mélyebb európai integrációt akarunk, ezt mozdítaná elő az euróövezeti csatlakozásunk. Másrészről, ha az európai integrációs folyamat elindulna az erőteljesebb belső differenciálódás útján, akkor a keményebb mag felé kívánunk orientálódni. Ennek a stratégiának az érvényesítése a következő években két fontos körülménytől – a jelenlegi euróövezeti és globális válság kimenetelétől, valamint a magyar gazdaság teljesítményétől – függ. Az utóbbinál természetesen számolni kell bizonyos időbeli kifutással is.
– Milyen időbeli kifutásra gondol? Netán van már tippje arra, hogy Magyarország mikor lehet tagja az eurózónának?
– Nem az én dolgom, hogy ezt meghatározzam, de az nyilvánvaló, hogy szükség van egy gazdasági stratégiára, amelynek a végén ott szerepel az euró bevezetésének dátuma. Ugyanakkor csak olyan dátumot szabad megjelölni, amelyet be tudunk tartani, legalábbis ha ez rajtunk múlik.
– Nem tartja elgondolkodtatónak, hogy ma már szinte senki sem veszi komolyan a tagsági feltételeket az euróövezetben?
– Az eurózóna gondjainak jelentős része abból fakad, hogy a stabilitási és növekedési paktum előírásait az elmúlt években egyre kevesebben tartották be, nemcsak a kicsik, de a nagyok sem. A fiskális politikák rendben tartása és felügyelete ugyanakkor megfelelő ösztönző- és szankciórendszer alkalmazásával javítható.
– Az új kormány egyszerre rengeteg feladattal szembesül most. Tárcája miként mozdíthatja elő ezek teljesítését?
– A kormány legfontosabb célkitűzése a magyar gazdaság rendbetétele és növekedési pályára állítása, a foglalkoztatottság és a versenyképesség növelése. Ezek és az Európai Unió 2020-ig szóló stratégiájának a célkitűzései látványos módon egybeesnek. Példa erre az a foglalkoztatási célkitűzés, amelyet már elfogadott az Európai Tanács, hogy tíz esztendő alatt az aktivitási rátát a 20–64 éves korosztályban 75 százalékra emeljük a közösségben. Ez 950 ezer új munkahelyet jelent Magyarország esetében; a Fidesz egymillió új munkahelyet ígért választási programjában. Ebből is látszik, hogy az európai integrációs impulzusok ugyancsak segítik a magyar gazdasági stratégia kialakítását. A kutatás-fejlesztési büdzsének a GDP 3 százalékára történő emelése nálunk – a jelenlegi egy százalék körüli mutatóval – egyelőre távlatos cél lehet, de mindenképpen törekedni kell a radikális növelésére. Nekünk is érdekünk az euró stabilitása, az, hogy a fiskális politikák rendben legyenek, működjenek az ellenőrző mechanizmusok és csökkenjenek az óriási különbségek a versenyképesség terén. A Külügyminisztériumnak s az azon belül viszonylagos önállósággal létrejövő európai államtitkárságnak többek között az a dolga, hogy a magyar szempontokat az európai célkitűzésekbe bevigye és az onnan érkező impulzusokat idehaza érvényesítse, például a versenyképesség vagy a felsőoktatás területén.
– Tehát látványosan nő az integrációs politika befolyása a kormány tevékenységén belül, egyúttal erősödik Magyarország tagállami szerepvállalása is?
– Látványosan és ténylegesen. Ideje az integrációs politikát beilleszteni a kormány tevékenységébe. Minden minisztériumban javasoljuk egy olyan – legalább helyettes államtitkári szintű – vezető kinevezését, aki a maga szakterületén valóban ismeri az integrációs trendeket, lehetőségeket és feladatokat. Kell egy erős koordinációs szerv is, amely egyszerre lesz az integrációs politika legfőbb egyeztetési és döntési testülete. Ez jelenleg az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB), amelynek a működésén lényegesen javítani kell. S arra is szükség van, hogy a kormány ülésein mindig figyelmet kapjanak az integrációs témák.
(Világgazdaság, Kocsi Margit - Urkuti György)
