A Heti Válasz 2013. március 7-én megjelenő számában Martonyi János külügyminiszterrel közölt interjút.

A kormány sikeresen kezelte a 2010 óta felerősödött nemzetközi támadásokat, a szlovák állampolgársági törvény helyi magyarság számára kedvező módosítása még sok időbe telhet, és a magyar–román konfliktusban is eljöhet egy pont, amikor hazánk nem tudja tovább fenntartani a partnerségi viszonyt – árulja el lapunknak Martonyi János külügyminiszter.

– Az első Orbán-kormány és a mostani helyzete különbözik. 1998-ban Orbán Viktor volt az új üstökös Európa egén, 2010-ben viszont egy harcos, a válságba vezető ortodox módszerekkel szemben haladó keresztes lovaggá vált. Ez nyilván újfajta külügyi szerepfelfogást igényel. „A médiának az a dolga, hogy hangos legyen, a diplomáciának pedig az, hogy halk, de eredményes” – mondta nemrég. A csendes külügy tud jó bizonyítványt kialakítani az országról és magáról?

– A hazai közvélemény valószínűleg többet várt, annál is inkább, mert jelentős része nem láthatta tisztán, hogy Magyarország jó hírneve mennyire komoly veszélybe került. Ezért volt nagy teljesítmény, hogy három, támadásokkal teli év után sikerült normalizálni a helyzetet. Döntő szerepet játszott a miniszterelnök fellépése az Európai Parlamentben, és nagyon sokat segített a békemenet. A Külügyminisztérium a nagyköveteivel együtt következetesen, elszántan és sikeresen tette a dolgát, nemcsak az európai intézmények, hanem a tagállamok irányába is. Ennek volt az eredménye, hogy a 7. cikk alkalmazása (ami a szavazati jog megvonásával is járhatott volna – A szerk.) a tagállamok körében nem került szóba.

– A Külügyminisztérium munkája által változott meg a környezet, vagy a módosítások miatt csillapodtak a kedélyek?

– Is-is. Jó néhány kérdésben megmagyaráztuk az álláspontunkat, meggyőztük a bírálókat, és jó néhány témában módosítottuk a szabályozást.
Politikai szempontból segített az is, hogy az Európai Néppárt alapvetően mellettünk állt. És a gazdaság sikerei, az államháztartási helyzet és az adósságcsökkentés is abba az irányba hat, hogy a kritikusok kezdik felismerni: mégsem annyira elvetendő a magyar gazdaságpolitika, mint amilyennek hitték.

– Akkor innen már csak fölfele vezet az út?

– Ezt szeretnénk. De arra ne számítsunk, hogy véget érnek a politikai támadások, annál is inkább, hogy a pártharcok minden országban és európai szinten is folynak tovább.

– A blokád alól történő kitörés jele volt az is, hogy Orbán Viktort egy nap különbséggel fogadta José Manuel Barroso, az Európai Bizottság és Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke. Az orosz–magyar viszonyt illetően is inkább konfliktusokról, orosz érdekek sérüléséről szóltak a híradások. Mi történt a háttérben?

– Tévedés, hogy a miniszterelnök bármilyen módon elszigetelődött volna. Az uniós csúcsokon folyamatosak a találkozók az európai vezetőkkel, ezzel párhuzamosan természetesen egyre kevesebb kétoldalú találkozóra kerül sor. A Mol-részvények visszavásárlása lezárt egy vitás kérdést az oroszokkal.
A többi már nem súlyos, nem is beszéltek róla Moszkvában.

– A találkozó után arról cikkeztek, hogy Orbán csak pár percnyi lehetőséghez jutott az orosz fővárosban, és arról is, hogy a vendéglátók 4,6 milliárd euró államkötvényt jegyeznek 2,25 százalékos kamattal. Ezért kérdeztem, hogy mi történt a háttérben.

– Mindkét állítás komolytalan. Mindennél többet mond, hogy Putyin elnök milyen elismerően szólt az orosz– magyar kapcsolatokról. A minden közös témára kitérő beszélgetés hosszabbra nyúlt a tervezettnél. Aki pedig belegondol abba, hogy a kötvényjegyzésről szóló álhír mennyire előnytelen lenne az oroszok számára, az tudja, hogy az állítás megalapozatlan. Szándékos zavarkeltés. „Ingyenebéd” nincs a nemzetközi gazdaságban és politikában sem, ajándékot sem mi, sem ők nem kérnek.

– Csak Paksot.

– A paksi bővítés persze érdekli az oroszokat, de pontosan tudják, hogy nemzetközi tenderen kell indulniuk.
Ahogy másoknak is.

– „A mi politikai sikerünk a gazdasági sikertől függ.” Önt idéztem. Az üzlet elősegítése a legfontosabb a Külügyminisztérium számára is?

– Európában és Magyarországon a nemzetközi kapcsolatok meghatározó dimenziója a gazdasági érdek. Ma már nem anyahajók, tankok és rakéták számát vetik egybe, ha két ország erejéről beszélnek, hanem a gazdasági számokat. A magyar diaszpórák kezelése persze fontos feladatunk, de ezen túl elsősorban a gazdasági kapcsolatok fejlesztése a cél.

– Nincs ebben vita a kormányon belül? Sokszor úgy látszik, mintha a Miniszterelnökségnek más víziója lenne a diplomácia mibenlétéről, mint a külügynek.

– Nincs nézetkülönbség közöttünk.
Ami a külgazdaságot illeti, sokat javult a helyzet, mivel a kétoldalú kapcsolatok területén nem működtek tökéletesen a dolgok. Szijjártó Péter most összefogja az ügyeket, és jól láthatóvá teszi a gazdasági vegyesbizottságok működését. Ez előrelépés.

– De visszatérve arra a pontra, hogy ha a mi politikai sikerünk a gazdasági sikerektől függ, akkor nem áll jól a szénánk?

– Lényegesen jobban áll, mint korábban bárki gondolta volna. Ezért is javult a megítélésünk.

– Európában. De mit remélhetünk az Egyesült Államoktól?

– Itt is javult a helyzet. Folyamatos és őszinte párbeszédben állunk. Clinton volt külügyminiszterrel novemberben minden kérdésről beszéltünk barátként, szövetségesként.

– Romániában viszont nem javult a helyzet. Pár hete egy konferencián úgy fogalmazott: „Tartunk attól, hogy az a különlegesen jó kapcsolat, ami az elmúlt két évben Romániával kialakult, az a bizonyos stratégiai partnerség veszélybe kerül.” Mára kijelenthető, veszélybe került.

– A helyzet tényleg nem javult, de nekünk nagyon világos, egyértelmű álláspontunk van: alapvető érdekünk, hogy az eredmények, amelyeket az elmúlt két évben elértünk, ne menjenek veszendőbe. Ezért mi nem teszünk sértő nyilatkozatokat. A magyar miniszterelnök – eltérően a romántól – a székely zászló ügyében nem szólalt meg. Mi semmi esetre sem súlyosbítjuk a konfliktust.

– A székely zászló kitűzése a magyar Parlamentre belefér a visszafogott magyar kormányzati pozícióba?

– Ez az együttérzésünk, szolidaritásunk kifejezése volt, hiszen alapvető emberi jog, hogy bárki kifejezhesse egy szimbólummal a közösséghez való tartozását. A zászló kitűzése a magyar Parlamentre Romániában is vegyes reakciókat váltott ki. Olyan kijelentés is elhangzott, hogy nekik mindegy, Magyarországon kik és hova tűzik ki, számukra az a lényeg, hogy Romániában betartsák a törvényeket.

– A Világgazdaság konferenciáján azt mondta, még folyik a vita arról, hogy van-e egyáltalán olyan szabály Romániában, amely tiltja e jelképek kitűzését.

– A törvény nem tiltja a közösségi vagy megyei zászlók kitűzését. Kérdés, hogy a román bíróságok hogyan értelmezik. Ugyanakkor ez inkább morális, politikai, semmint jogi kérdés. Tessék elmenni Méhkerékre, az önkormányzati épületen ott lobog a román zászló, hiszen jelentős számú román kisebbség él ott, és érzi ezáltal otthonosabban magát. Nem volt és nem is lesz ebből soha probléma.

– A szlovák–magyar viszony alakulását épp a románnal ellentétesnek szokás minősíteni. Tavaly júniusban jelentették be Miroslav Lajčák külügyminiszterrel, hogy az állampolgársági törvényre külügyminiszteri szinten, személyes megbízottak útján keresik a megoldást. Összeállt a szakértői bizottság is. Mégsem hallunk arról, hogy változna a szlovákiai magyarok helyzete.

– A szakértői tárgyalások első fordulóján túl vagyunk. A következő megbeszélésre e hónapban kerül sor. Keressük a megoldást, csak közben nem vitázunk a nyilvánosság előtt, mert az árt az ügynek.

– A szlovák alkotmánybíróság vagy megsemmisíti a törvényt, vagy nem nyúl hozzá, és akkor marad a jelenlegi helyzet. Nem nagyon látni, hol lehet a kettő között az a pont, ami már érdemi javulást hozna a szlovákiai magyaroknak, de amire még rábólintana a Fico-kormány is.

– Ha asztalhoz ültetnénk két jogtudóst, biztosan találnának technikai megoldásokat. De jól érzékelik a helyzetet: a kérdés az, hogy van-e olyan technikai megoldás, amely mindkét fél számára elfogadható politikailag. De keresni kell a megoldást, olyat, ami nem okoz sérelmet az egyes embereknek.

– A kérdés akkor nem rövid távon oldódik meg.

– Ezzel is egyetértek. És jó is, ha tudják az emberek, hogy ez nem könnyű.
Egy biztos: a világon ma terjed a kettős állampolgárság. És a tényleges kapcsolat egyre inkább nemcsak állandó lakóhelyet jelent, hanem kulturális, lelki kötődést is. Ez a vita lényege.

– Szakértők szerint a határon túl élő magyarok levélben történő szavazása adatvédelmi problémákat vethet fel, minisztériumi források szerint viszont a külképviseleti hálózat sem tudná megfelelően levezényelni.
Romániában és Ukrajnában három, Szlovákiában és Szerbiában mindössze két külképviselet van.

– Ez a törvényalkotó feladata, aki biztosan figyelembe veszi a mi szempontjainkat is, azt, amit önök említenek. Megtalálják annak módját, hogy mind a regisztráció – mert ugye a kettős állampolgároknak ez is lesz –, mind a szavazás problémamentes legyen.

– Ahogy Románia, úgy Lengyelország is stratégiai partnernek lett nyilvánítva. Az a Lengyelország, amely többször megüzente, hogy fő célja bekerülni a weimari háromszögbe Németország és Franciaország mellé. Nem gyengíti ez a kétoldalú kapcsolatokat?

– Nem tudok arról, hogy Lengyelországban bárki rangsort állított volna fel a weimari és a visegrádi együttműködés között. Magyar szempontból kifejezetten előnyös, hogy a visegrádi hang megjelenik a weimari keretben is.
Ha már a V4 felmerült: én ezt tartom az elmúlt 20 év legnagyobb sikerének.
Közép-Európa igenis él. Ez ma a legjobban működő regionális együttműködés, elég megnézni az összefogást a hétéves uniós keretköltségvetésről folyó vita során.

– Az uniós keretköltségvetésről sok diadalmas beszámolót hallottunk, hogy mennyivel lesz több forrás „koponyánként”, és mennyivel kapnak többet a gazdák. Arról viszont nem esett szó, mennyit kell befizetnünk a közös büdzsébe.

– Egyelőre csak becslések vannak, de úgy néz ki, körülbelül kétmilliárd euróval csökken a befizetési kötelezettségünk.

– 2010 óta keringenek a hírek arról, hogy meddig marad a posztján. Sokáig azt lehetett hallani, csak az EU elnökség végéig vállalta, aztán hogy csak a ciklus feléig. Meddig marad?

– Ha már nem leszek itt, írok erről valami tréfásat. De az még odébb van. 
„Egyelőre csak becslések vannak, de úgy néz ki, körülbelül kétmilliárd euróval csökken a befizetési kötelezettségünk.”

(Heti Válasz)