A Dél-Magyarország 2014. április 24-i számában interjút közöl Martonyi János külügyminiszterrel.
Távozik a külügyminiszter, Martonyi János a kormányból. A 70 éves diplomatát álmairól és az örökségként továbbadható feladatokról is kérdeztük.
„Jogtudós, diplomata, ügyvéd, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok kandidátusa. Kutatási területe a nemzetközi magánjog.” E gazdag életpályából mire a legbüszkébb?
Két vágyam teljesült: egyetemi tanár és ügyvéd is lehettem. Nem szerepelt a terveimben, de mindehhez a rendszerváltás ajándékaként jött az államtitkárság, majd nyolc éven át a külügyminiszterség.
Hogy ezek közül melyik a legkedvesebb vagy a legfontosabb, azt nem tudnám megmondani. De tény: a legtöbben külügyminiszterként ismernek.
Külügyérként végzett munkájának mi a legértékesebb része?
Az egyik álmom volt, hogy a térségi, tehát a közép-európai politikánk egyre erősebb legyen, és a lehető legjobb együttműködést hozzuk létre a szomszédainkkal és a szomszédaink szomszédaival, annál is inkább, hogy nemzetpolitikai céljaink eléréséhez is ez teremt kedvezőbb feltételeket. A másik nagy álmom volt: Európa, ami a NATO-tagsággal „transzatlanti dimenziót” is kapott.
A nagypolitikát Magyarország és külügyminisztere mennyire képes befolyásolni?
A visegrádi együttműködést Magyarország kezdeményezte, és azóta is szorgalmazói vagyunk. Uniós tagságunk 7. évében pedig sikeres és eredményes volt a magyar elnökség az európai integráció egésze szempontjából. És óriási sikernek tartom a kettős állampolgársági törvényben megnyilvánuló nemzetegyesítést, amit mára elfogadott a világ. Tehát attól, hogy egy ország közepes méretű, és nem európai nagyhatalom, még fontos szerepet tölthet be a térségben és az EU-ban.
Az uniós csatlakozás jubileumi esztendejében, az EP-választás előtt a szavazók is mérlegelik, mi valósult meg az olyan évtizedes szlogenből, mint „a vidék szövetségese az EU”?
Magyarország első uniós tíz évében 24 milliárd euró érkezett, és a most induló, 2020-ban záruló 7 éves ciklusban 25 milliárd eurós uniós fejlesztési forrásra számíthatunk. Ezek nettó számok, óriási összegek, és túlnyomó részük úgynevezett kohéziós pénz, amely a fővároson kívüli, fejletlen régiókban használható fel. Évi 1,2-1,3 milliárd euró pedig a hazai mezőgazdaságé, mert közvetlenül kapják a gazdák, vagy az agrárium fejlesztését szolgálják.
Mindebből Szeged és térsége mit profitálhat?
Az eurorégiók szerepe fontos, mert ezek révén olyan térségi fejlesztéseket is képes támogatni az EU, amelyek túlnőnek határain. De Szeged a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégióban játszott szerepétől függetlenül is ideális térségi központ tudományos, kulturális, gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi szempontból.
Persze a térségben más városok, például Temesvár is nagy léptekkel fejlődik.
Ugyanakkor Szeged versenyelőnye az egyetem, az onnan kiáramló diplomások, az ottani tudományos és kutatómunka, aminek mérőeszköze is az ELI lézerközpont idetelepítése.
Milyen terveket dédelget és hagy örökül?
Régi álmom, hogy Szegeden, ebben a frankofón központban működjön a fővárosi angol és német nyelvű egyetemhez hasonló ranggal francia nyelvű egyetem. De a francia kultúra ápolását és a frankofón termelői beruházások ösztönzését is fontosnak tartom, mert így valósulhat meg az a célunk, hogy többszínűvé tegyük Magyarországon a külföldi jelenlétet.
Míg az ország külső megítélését a belső folyamataink elmagyarázásával és a torzítások eloszlatásával javítani szükséges, addig a közép-kelet-európai politikában és az uniós integrációban a magyar nemzeti érdekek erőteljes képviseletével kell aktívnak maradni.
(Külügyminisztérium)
