Martonyi János miniszter az Országgyűlés 2010. június 22-ei ülésnapján képviselői kérdésre Horvátország Európai Unióhoz való csatlakozásáról szólt.

Dr. Martonyi János külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a felvetését, mert ez alkalmat ad arra, hogy megpróbáljam néhány szóban érzékeltetni, hogy a stratégiai célkitűzések, elképzelések hogyan befolyásolják a mindennapi lokális feladatokat, teendőket, eredményeket.

Először talán egy-két szóval a horvát csatlakozás helyzetéről. A tárgyalások különböző nehézségek és akadályok ellenére viszonylag jól haladnak. Remény van arra az utóbbi hetek fejleményeinek a függvényében is, hogy ezek a tárgyalások ebben az esztendőben véget érnek, és ez valóban lehetőséget ad majd arra, hogy a horvát csatlakozási szerződés aláírására a magyar soros elnökség alatt reményeink szerint Magyarországon kerüljön sor.

Jeleztem, hogy vannak még akadályok, ezek közül az egyik, úgy tűnik, elhárult; június 6-án népszavazást tartottak Szlovéniában, és végül is nem túl nagy többséggel, de a szlovénok elfogadták a választott bíráskodás megoldását, amelyik erre a régóta húzódó területi vitára a két ország, nevezetesen Horvátország és Szlovénia között reményeink szerint pontot fog tenni.

Vannak még további kérdések is. Örökzöld téma a hágai törvényszékkel való együttműködés témája is, de mindent összevetve én bízom abban, hogy a tárgyalásokat be tudjuk fejezni az év végével, és ez pedig azt jelentené, hogy a ratifikációs folyamattól függően Horvátország 2012-ben, esetleg 2013 elején az Európai Unió tagállamává válik.

Ez egy alapvető magyar stratégiai érdek. Azért magyar stratégiai érdek, mert Magyarország alapvető érdeke az, hogy Délkelet-Európa felzárkózzék Nyugat- és Közép-Európához, Délkelet-Európa teljes integrációja mielőbb megtörténjék. Ennek az első nagyon fontos lépése Horvátország csatlakozása. Tudjuk azt, hogy ez nem lehet az utolsó lépés, tudjuk azt, hogy nem lesz könnyű a bővítési folyamatot továbbvinni; tudjuk, hogy vannak tagállamok, amelyek finoman szólva nem a legnagyobb lelkesedéssel kívánják felgyorsítani ezt a folyamatot. De szeretnénk itt még egyszer világossá tenni azt, hogy Közép-Európa és Magyarország stratégiai, geopolitikai, gazdasági, kulturális érdeke az, hogy ez a térség mielőbb teljes jogú résztvevőjévé váljon az európai integrációs folyamatnak.

Talán érzékelhető volt az elmúlt néhány hétben az, hogy a magyar Közép-Európa-politika egy új, markáns dimenziót kapott, Dél felé indított egy jelentős offenzívát. Szeretném jelezni, hogy ez senki ellen nem irányul, egyáltalában nem kisebbíti a mi hagyományos, húsz éve tartó északi együttműködésünket, amelyet a visegrádi négyek együttműködése testesít meg. Ugyanakkor úgy érezzük, hogy ki kell bővíteni ezt a politikát, és valóban, igen határozottan nyitunk Horvátország, Szlovénia, Szerbia és Románia irányába. Persze az együttműködéshez tartalom is kell, és a tartalom gazdasági, kulturális környezetvédelmi projektekkel valósítható csak meg. Az infrastrukturális fejlesztésekről a képviselő úr beszélt, nem akarom ezt megismételni.

Az biztos, vannak történelmi előzmények: meg kell építeni az eszéki hidat; jelenleg nincs rá forrása a horvát államnak, megint csak az Európai Unióhoz kell fordulni, hogy ez mielőbb megtörténjék. Fiume Magyarország hagyományos történelmi kikötője, nem kell külön elemeznem itt a fiumei vasútvonal és autópálya jelentőségét: a vasútvonal korszerűsítése még várat magára, az autópálya elkészült. Ennél talán még fontosabb a két Baranya szempontjából az a bizonyos V/C irány, közlekedési folyosó, amely végül is el fog majd vezetni Boszniába – Bosznia is nagyon közel van hozzánk, sokszor nem is érzékeljük, hogy történelmileg és földrajzilag milyen közel áll hozzánk ez a régió. És hát akkor persze külön kellene beszélni a turisztikai fejlesztésekről, az ökoturizmusról, a kerékpárutakról, és így tovább, és így tovább.

Mindezt megtestesíti valóban a Duna-stratégia is. A Duna-stratégia számunkra egy óriási lehetőség, voltaképpen nem más, mint a mi új Közép-Európa-politikánknak egy kifejezése, megjelenítése. Bízunk benne, hogy ezt a Duna-stratégiát is a magyar elnökség alatt fogjuk elfogadni. És mindez, azt hiszem, annak az alátámasztására szolgál, hogy a nagy regionális vagy akár globális integrációs elképzelések meg kell, hogy jelenjenek a lokális területen, meg kell, hogy jelenjenek mindkét Baranyában, és javítaniuk kell az ott élő emberek életkörülményeit.

Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)