Ha föl tudunk építeni egy olyan párbeszédet, amilyen a Zsidó élet és antiszemitizmus a mai Európában című konferencián is elhangzott, akkor szerintem a legérzékenyebb kérdéseket is meg lehet oldani – jelentette ki Martonyi János külügyminiszter az ATV Newsroom című műsorában 2013. október 11-én. A riportot 2013. október 2-án, a konferencia miniszteri zárszavát követően rögzítették.

Mv: Miniszter úr, a beszédében visszautalt tegnap Navracsics miniszter kijelentéseire, amelyben azt hangzott el, hogy vállalnunk kell a felelősséget, magyarok követtek el magyarok ellen bűnöket a holokauszt idején – és ez a magyar kormány álláspontja egyfelől, másrészt a magyar nép álláspontja. Ön ezért nagy tapsot kapott a teremben. Először hangzott el ez így, ebben a formában Ön szerint Magyarországon?

Martonyi János: Én azt hiszem, hogy nem először hangzott el. Nem tudom most idézni az összes hasonló tartalmú politikai nyilatkozatot az elmúlt két évtizedben vagy akár hosszabb idő alatt. De az biztos, hogy a Wallenberg Év kezdetén én magam tettem ilyen kijelentést, erre emlékszem elég határozottan, egyértelműen. Lehet, hogy nem pont ilyen szókörnyezetben, de a felelősség elismerése az megtörtént. Ez azért fontos dolog, mert valóban sokszor kapunk olyan felvetéseket a világból, hogy hát Magyarország soha nem ismerte el a felelősségét. Én azt nagyon határozottan állítom és azért akartam most is erre visszatérni, hogy igenis elismerjük a felelősségünket. Nagyon lényeges dolog az, hogy magyarok követtek el szörnyűségeket és magyarok voltak az áldozatok is. Én azt hiszem, hogy Navracsics Tibornak ez a gondolata különösen értékes, mert nekünk ez egy igazi nagy nemzeti traumánk. És azért is beszéltem arról, hogy nekünk kell ezzel megbirkóznunk, nekünk kell ezzel élnünk, nekünk kell ezt valahogy feldolgoznunk és ehhez segít ez a konferencia, pontosan ennek a traumának a feldolgozásához. Ezért hiszem azt, hogy mi vagyunk elsősorban hálásak azoknak, akik erről beszélnek.

Mv: Külföldi útjai kapcsán látott-e az elmúlt években változást azzal kapcsolatban, hogy mi az álláspont a magyar kormány tetteivel kapcsolatban, ami az antiszemitizmus csökkentését, gátlását és a felelősséggel való szembenézést jelenti?

Martonyi János: Én azt hiszem, hogy a magyar kormánnyal szembeni bírálatok mögött nagyon-nagyon jelentős szerepet tölt be az antiszemitizmusnak a ténye vagy gyanúja. Tehát ez egy nagyon fontos kérdés. Először is Magyarországon van antiszemitizmus, ezt soha senki nem tagadhatja, hogy van ilyen. Másodszor pedig a magyar kormány mindent megtesz, hogy harcoljon az antiszemitizmus ellen. Erre nagyon sok példa van, nem sorolom most fel, de a legutóbbi törvényhozási intézkedések is mind ebbe az irányba mennek: polgárjogi, büntetőjogi szempontból, de természetesen nemcsak jogi kérdésekről van szó, politikáról szó van.  Mindig fölmerül és most is fölmerült, ma délután is fölmerült természetesen a Jobbik, az a néhány, szerintem katasztrofális kijelentés, ami elhangzott itt, ebben az épületben, Jobbik képviselők részéről, az az egész világon megtette a hatását. És én azt hiszem, hogy akik ezeket a kijelentéseket megtették, azoknak tudatában kell lenniük, hogy micsoda kárt okoztak, voltaképpen az egész országnak. Ez az, amit elsősorban látni kell, hogy sajnos ezek szinte visszavonhatatlan károk. Persze, próbáljuk enyhíteni, mert hiszen nem tükrözik a magyar nép nagy többségének a véleményét, mégis, én azt hiszem, hogy a károkozás, az megtörtént és természetesen a politikának – akár külpolitikának, akár belpolitikának – az a feladata, hogy ezt a kárt enyhítse, és megmagyarázza a világnak, hogy nem ezek vagyunk, szó sincs róla. Sokkal inkább azok vagyunk, amit ma mutattunk meg tegnap itt, ezen a konferencián.

Mv: Kétségtelenül nagyon szerencsétlen az a helyzet, amikor egy apró parlamenti párt hangos véleménye címlapokra kerül világszerte és azt a magyarok véleményeként vagy akár a magyar kormány álláspontjaként összemossák potenciálisan bárhol a világon, hiszen nem erről van szó. Ugyanakkor mi a véleménye azokról a kritikákról, amelyek szerint a magyar kormány egyrészt markáns állásfoglalásokat tesz az antiszemitizmussal szemben, ugyanakkor az ördög a részletekben lakik, amikor az alaptantervbe olyan megkérdőjelezhető múltú és álláspontú írók kerülnek be, amelyek komoly érzékenységeket sértenek, amikor a Horthy-kultusz növekszik Magyarországon, akár önkormányzati szinten, olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban vagy direkt hatása lehetne a kormánynak vagy az önkormányzatok esetében is lehetne olyan hatása, amely ezt módosíthatná?

Martonyi János: Hát az alaptanterv esetében azt hiszem, mind a két témában megegyezés született, ezek fontos dolgok, ugyan én nem biztos, hogy minden részletet most pontosan tudok, de kaptam levelet, amiben például a kifogásolható nevek kérdésének a rendezését nyugtázták az illetékes szervezetek. Ezt most úgy nevezik, hogy kontextusba kell helyezni ezeket az írókat, ugyanúgy ahogy egyébként ezt a német tankönyvek megteszik, adott esetben a náci párt tagjai esetén, akik egyben híres írók, vagy akár filozófusok voltak. Meg kell mondani, hogy igen, ezek az írók, ezek bizonyos irodalmi kvalitásokat hordoznak, ez tagadhatatlan, ezzel szemben a politikai tevékenységük, az elítélendő, és ilyen és ilyen elemeket tartalmazott. Tehát ez a bizonyos kontextusba helyezés, az nem helyes, hogyha ezekről nem beszélünk. Hogyha a fiataloknak azt mondjuk, hogy ezek az emberek nem léteztek, mert ez nem igaz. Léteztek, sőt, nagyon lényeges irodalmi alkotások is fűződhetnek a nevükhöz. Ezzel szemben meg kell mondani, hogy XY milyen politikai tevékenységet fejtett ki mondjuk akár éppen a második világháború legutolsó hónapjaiban. Tehát kontextusba kell helyezni, meg kell mondani. A másik vita, egyébként az pedig az volt, hogy – és erről ma én magam is beszéltem – hogy is állunk a zsidó közösség hozzájárulásával a nemzeti teljesítményhez, legyen szó irodalomról, tudományról, gazdaságról, pénzügyekről, bármiről. Tehát ha az irodalomról beszélünk, a művészetekről beszélünk, akkor erre ki kell térni. Mert különben a fiatalok nem biztos, hogy tudják azt, hogy X vagy Y-nak a munkássága, az egyben egyfajta zsidó hozzájárulást is jelentett Magyarország számára. Egy példát tudok mondani erre: biztos vannak olyan fiatalok, vagy vannak olyan fiatalok, akik nem rokonszenveznek a zsidósággal, ugyanakkor a legnagyobb lelkesedéssel olvassák Rejtő Jenőnek a könyveit, esetleg oldalakat tudnak belőle idézni, és nem jut eszükbe, hogy itt egy magyar zsidó íróról van szó, egy pesti zsidó humorról van szó, annak minden zsenialitásával együtt – és hát valóban, a magyar holokauszt egy áldozatáról is szó van.

Mv: Érdekes ez a felvetés, és ahogy mondja, Németországban is a kontextusba helyezés az egy nagyon jelentős dolog mind a zsidósággal, mind az antiszemita német teljesítményhez hozzájáruló kiemelkedő személyiségekkel kapcsolatban, hiszen nem lehet kiradírozni személyeket a történelemből, se a tudományból, se az irodalomból. Ugyanakkor mi a véleménye arról a kritikáról, ami például a házelnököt érte Nyírő József újratemetésével kapcsolatban, amelyet nagyon nehezen lehet kontextusba helyezett újratemetésnek nevezni vagy próbálkozásnak?

Martonyi János: Hát, pedig én azt hiszem, hogy kellene. Most túl azon, hogy szerintem most már azért ez egy lezárt ügy, tehát nem biztos, hogy ezt mindig újra és újra elő kell venni. Vagy aki előveszi, az voltaképpen miért veszi elő, de nem ez a lényeg. Én azt hiszem, hogy Nyírő Józsefnek az irodalmi tevékenységét, azt azért megfelelően el kell helyezni a magyar irodalomtörténetben. Én egyébként úgy hallom irodalomtörténész ismerőseimtől, hogy a műveiben semmiféle antiszemitizmus nem jelenik meg. Ugyanakkor valóban a példa arra, hogy a politikai tevékenysége, különösen az utolsó időszakban elfogadhatatlan. De viszont, ezzel szemben, ez a bizonyos temetés, ez egy magánesemény lett volna, én a magam részéről annak idején is azt mondtam, hogy az ügyet zárjuk le és evvel a bizonyos kontextusba helyezéssel, ami különbséget tesz az ő irodalmi tevékenysége és a politikai tevékenysége között, ezt a dolgot oldjuk meg.

Mv: Külügyminiszterként mit tart a legjelentősebb feladatnak ebben a pillanatban, ami jövőbe mutató az antiszemitizmus elleni küzdelem terén a magyar kormány részéről?

Martonyi János: Például rendezzünk ilyen konferenciákat, mint ez a mai is volt. Itt a lehető legnagyobb sokszínűség jelenjen meg, mint ahogy most is történt, hallgassuk meg az elismeréseket, hallgassuk meg a kritikákat, folytassunk párbeszédet, és még egy dolog: minden ilyen kérdésben, amit most például említett, vonjuk be a magyarországi zsidó szervezeteket.  Ebbe most is megegyeztünk, egy folyamatos párbeszéd kell és minden olyan kérdésben, ami érinti a magyar zsidó közösséget, ott a legszorosabban működjünk együtt a szervezetekkel. Legyen szó a józsefvárosi pályaudvarról vagy bármi másról, mindig velük kell mindent megbeszélnünk, mert ők azok, akik elsősorban érintettek. Egyébként ezt például az amerikai zsidó szervezeteknek is megmondtam, hogy mi nagyon szívesen beszélünk velük is, minden évben találkozom velük, meghallgatjuk őket, megvitatunk kérdéseket, nekem a legfontosabb az, amit a magyar zsidó szervezetek mondanak. Ők vannak a háromszög közepén. Ők az elsősorban érintettek és szerintem, hogyha velük föl tudunk építeni egy olyan párbeszédet, ami igazi párbeszéd, most is elhangzott, akkor szerintem a legérzékenyebb kérdéseket is – mert vannak ilyenek – meg lehet oldani.

Mv: Köszönöm szépen.

Martonyi János: Köszönöm szépen.

(Külügyminisztérium)