Martonyi János miniszter ismertette a magyar elnökség előtt álló kihívásokat az Országgyűlés 2010. október 20-i Magyarország soros EU elnökségéről rendezett politikai vitanapján.

Dr. Martonyi János külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném mindenekelőtt megköszönni ezt a lehetőséget, amit a vitanap ad számunkra. Ez a vitanap beleilleszkedik abba a folyamatba, aminek a lényege a felkészülés, a párbeszéd és egy nemzeti egyetértés kialakítása annak érdekében, hogy a magyar elnökség sikeres legyen. Ez csak az egyik forma.

Ezen túlmenően a kormány természetesen folyamatosan rendelkezésére áll minden egyes országgyűlési képviselőnek, ideértve az európai parlamenti képviselőket is, tájékoztatással, párbeszéddel, egyeztetéssel, ha kell, vitával. Mi úgy érezzük, hogy ez az elnökség sikeres csak nemzeti egyetértéssel lehet, egy olyan együttműködéssel, amely egyfajta elnökségi békét teremt a legfontosabb kérdésekben, legalábbis erre a hat hónapra. Tudjuk, és sokszor elmondtuk már, hogy ez az elnökség egy hatalmas feladat, hatalmas kihívás, és ahogy ma mondják, ez a kihívás egyben egy nagyon nagy lehetőséget is jelent. Lehetőség, alkalom arra, hogy bebizonyítsuk, képesek vagyunk adott esetben nemcsak egy országot kormányozni, egy ország ügyeit vinni, hanem adott esetben össznemzeti egyetértéssel meg tudjuk ezt tenni Európa esetében is.

Lehetőséget ad ugyanakkor az elnökség arra is, hogy az európai integráció ügyét, legfontosabb kérdéseit, dilemmáit, nehézségeit, gondjait, eredményeit közelebb vigyük a magyar emberekhez, és ezzel közelebb hozzuk hozzájuk a világ nagy kérdéseit is, amelyek ugyan globális természetűek, de lokálisan hatnak. És ebben az összefüggésben talán érdemes megemlíteni, hogy Európa a sok borúlátó jóslat ellenére továbbra is a jelentős változásokat átélő, többszereplős világrendszer nagyon fontos tényezője; a legnagyobb szereplője a világkereskedelemnek, a tőkemozgásoknak, a fejlesztési segélyeknek. És ez akkor is így van, hogyha egyébként a politikai szerepe a világ színpadán messze elmarad a gazdasági súlya és szerepe mögött.

De az elnökségre térve: látnunk kell mindenekelőtt azt, hogy ez a hat hónap egy viszonylag rövid idő, és egy folyamatnak a része. Úgy is lehetne mondani, hogy a hat hónap előtt is van élet, meg utána is van élet. Előtte van élet, hiszen ezt most éljük, és már tagjai vagyunk az elnökségnek abban az értelemben véve, hogy az elnökségi trió már régóta működik, Spanyolország, Belgium mellett Magyarország ennek az elnökségi hármasnak a harmadik tagja, és most is vannak már olyan feladataink, amelyeket ebből a minőségünkből fakadóan kell betöltenünk.

Ugyanakkor az elnökség után is van élet, és ezt azért érdemes hangsúlyozni, hogy Magyarországtól az elnökséget a hozzánk egyik legközelebb álló ország, Lengyelország veszi át, és ezért mondjuk azt, hogy 2011 egy különleges esztendő lesz, egy különleges alkalom lesz, nemcsak Magyarország számára és nemcsak Lengyelország számára, hanem a közép-európai együttműködés, a közép-európai gondolat számára is.

Nagyon gyakran felmerül az a kérdés, hogy az elnökség mit is jelent számunkra, mi az, amit eleve meghatároznak az integrációs teendők, mi az, amit egy soros elnökséget ellátó ország ehhez a saját szempontjából hozzá tud tenni. Ezzel összefügg az a másik kérdés is, amit szintén gyakran vitatunk, hogy milyen mértékben, hogyan lehet, milyen formában, milyen taktikával, milyen eljárások mellett lehet érvényesíteni a soros elnökség idején a nemzeti érdekeket, segíti-e a nemzeti érdekek érvényesítését az elnökség, vagy esetleg éppen gátolja, nehezíti a tekintetben, hogy mint tudjuk, az elnökkel szemben általános követelmény egyfajta objektivitás és semlegesség.

Én nem mennék most bele ezekbe a vitás kérdésekbe, inkább megpróbálnám röviden összefoglalni a magyar elnökség prioritásait, tehát azokat a legfontosabb tételeket, amelyeket a mi saját Európa-képünknek, a saját európai víziónknak megfelelően a leglényegesebbnek tartunk, és amelyeket az elnökségünk hat hónapja alatt - és természetesen az előtt is és az után is - érvényesíteni kívánunk.

Mi egyre inkább úgy látjuk, hogy a mi elnökségi programunknak, amelynek a kidolgozása a befejezéshez közeledik, és amelyről majd természetesen a magyar miniszterelnöknek az Európai Parlamentben kell közvetlenül beszámolnia, nos, úgy látjuk, hogy ennek az elnökségi programnak a legfontosabb vezérfonala az, amit mi úgy fogalmazunk meg, hogy az emberi tényező. Közvetlenül vagy közvetve valamennyi fontos kérdés, amelyeket én most röviden megpróbálok majd összefoglalni, összefügg az emberrel, összefügg az emberi tényezővel, összefügg az emberi erőforrásokkal.

Ha rögtön kezdjük a legfontosabb témával, én négy fő témát fogok említeni. Ha elkezdjük a legfontosabb témával, nevezetesen: a növekedés, a foglalkoztatás kérdésével, rögtön látjuk, hogy ezek a célok, amelyek ma markánsan megjelennek az Európa 2020 stratégiában, ezek a célok azonosak a mi politikánk legfontosabb céljaival.

Mi is szeretnénk növelni a foglalkoztatási rátát, szeretnénk növelni az emberek képzettségét, szeretnénk növelni a kutatásra és fejlesztésre fordított forrásokat, és szeretnénk minden körülmények között csökkenteni a szegénységet, a mélyszegénységet és amint ezt többször kiemeljük, a gyermekszegénységet.

Idetartozik természetesen az a kérdés is, amelynek a különleges európai jelentőségét az elmúlt hetekben, hónapokban bizonyos események nyomán egyre jobban felismeri egész Európa. Ez pedig a cigány népesség, a roma populáció integrációja, amelyről mi nagyon-nagyon régóta mondjuk, hogy természetesen tagállami feladat, de ugyanakkor nem szabad azt elfelejteni, hogy van ennek a kérdésnek egy nagyon fontos európai dimenziója is, és európai összefogás, európai stratégia, európai források nélkül ezt egyetlenegy tagállam sem tudja egyedül megoldani. Ezért hisszük azt, hogy ez a magyar elnökségnek is egy különlegesen fontos tétele kell hogy legyen.

És ha már erről beszélünk, érdemes szólni arról is, hogy emögött vannak alapvető megfontolásaink, értéktartalmú megfontolásaink, ezért akarunk beszélni a demográfiáról. Továbbra is meg vagyunk győződve arról, hogy Európával szemben a legnagyobb kihívás a demográfiai hanyatlásnak és az idősödésnek a problémája, akarunk beszélni a családpolitikáról, még akkor is, ha tudjuk azt, hogy a családpolitika alapvetően tagállami nemzeti hatáskör; mégis úgy érezzük, hogy ezek olyan kérdések, amelyek Európa lényegét adják, és amelyek sikeres megoldása nélkül nincs sem igazi, tartós növekedés, sem pedig foglalkoztatottság növelés.

A gazdasági kormányzás külön nagy téma lesz, óriási nehézségekkel fogunk szembenézni, részben az intézményi tisztázatlanságok, részben az egész folyamat átmeneti jellege következtében. Ez csak a kihívások számát szaporítja. Ez megint csak egy további ok arra, hogy megfelelően felkészüljünk és minden szakértelmünket latba vetve próbáljuk megoldani az elnökségből fakadó feladatokat.

A második nagy kérdéskör, tisztelt Országgyűlés, az maguknak az európai integrációs politikáknak a kérdése. Itt három dolgot szeretnék háttérként rögzíteni. Tudjuk azt, hogy a legfontosabb kérdései nemcsak Európának, hanem az egész emberiségnek az elkövetkezendő években és évtizedekben röviden szólva az élelmiszer, az energia és a víz. Nos, amikor élelmiszerről beszélünk, akkor mi beszélünk a közös mezőgazdasági politikáról. Lesz szó erről részletesebben is, én itt csak azt szeretném leszögezni, hogy az élelmiszer-ellátás mindannyiunk ügye, a közös mezőgazdasági politika lényegének a megőrzése nem egyszerűen csak magyar érdek, mert természetesen az is, az egyik legfontosabb nemzeti érdekünk éppen a közös mezőgazdasági politika megóvása és a források biztosítása, de ugyanakkor ez egész Európának, sőt nyugodtan mondhatom, hogy az egész világnak is az érdeke.

A másik kérdés, ami szintén összefügg egy nagyon konkrét feladatkörrel, ez az energia. Nincs még közös energiapolitika, de lesz, és abban, hogy minél hamarabb legyen közös energiapolitika, különös tekintettel az energiabiztonságra, az egységes energiapiac megteremtéséhez szükséges infrastrukturális feltételek teljesítésére, a külső energiabiztonságra és az ezt szolgáló közös külső energiapolitikára, nos ahhoz, hogy ezeket elérjük, ahhoz nekünk a magyar elnökség alatt előrelépést kell már elérnünk, és ennek érdekében mindent meg is fogunk tenni.

Természetesen van még jó néhány más politika, ami számunkra különösen fontos, ilyen, mondjuk, a kohéziós politika. Meg kell tartani egységesen a kohéziós politikát, területi felzárkózás nélkül - mondjuk így - nem lesz igazán versenyképes Európa, ezt látni kell. Ha Európát igazán versenyképes kontinenssé akarjuk tenni, akkor azokkal a gazdasági fejlettségbeli különbségekkel, amelyekkel ma rendelkezik a kontinens, ez nem fog menni. Aki le akarja bontani, gyengíteni akarja, vagy akár csak több részre akarja bontani a kohéziós politikát és annak a forrásait, az nem szolgálja Európa érdekét. Nem is beszélve azokról az új tagállamokról, amelyeknek minden körülmények között szükségük van ezekre a forrásokra, és az amögött álló értékre, nevezetesen a szolidaritásra.

Beszélni fogunk a Duna-régióról, hiszen említettem a vizet is mint harmadik tényezőt. A Duna valóban egy hajózható folyó, de amint ezt nagyon sokszor elmondtuk már, mi a hajókat kívánjuk a Dunához igazítani, és nem a Dunát a hajókhoz, és amellett a víz sokkal több ennél, a víz és egyben a Duna-medence a következő nemzedékek ivóvíztartaléka is. Itt van Európa legnagyobb ivóvízforrása alattunk, ezt nekünk kötelességünk megőrizni, és ezt is figyelembe kell venni akkor, amikor a Duna-régió átfogó fejlesztési stratégiáját majd a magyar elnökség alatt el fogjuk fogadni.

Tehát itt is az emberről beszélünk, ugyanúgy, mint ahogy az emberről beszélünk a harmadik nagy fejezetben. Ez nem más, mint a stockholmi program. Itt a polgárok közvetlen, konkrét ügyeiről van szó, azokról a lehetőségekről, eszközökről, amelyek megkönnyítik a polgárok mindennapi életét, legyen szó különböző jogegységesítési kezdeményezésekről vagy mondjuk, alapjogi kérdésekről, vagy mondjuk, a schengeni övezetnek Bulgáriára és Romániára való kiterjesztéséről, vagy amit mi különösen fontosnak tartunk, a kulturális sokszínűségről. Arról tehát, hogy biztosítanunk kell azt a jogot és tényleges lehetőséget, hogy mind az egyének, mind pedig a közösségek meg tudják őrizni nyelvi és kulturális identitásukat, mert Európát ez a sokszínűség tette Európává, és az európai kreativitásnak ez az igazi forrása. Megint csak azt tudom mondani, hogy ha Európa igazán versenyképes akar lenni, akkor erről nem mondhat le.

A negyedik fejezet, amiről én most részletesen nem beszélnék, a külső kérdések témája. Itt beszélünk a bővítésről, beszélünk a szomszédságpolitikáról, ezen belül beszélünk a keleti partnerségről, amely azt jelzi, hogy az Európai Unió akkor tud igazán a világban fontos szerepet betölteni, ha a szomszédságában betölti azt a pozitív szerepet. És ez a szomszédság, ez a keleti szomszédság pontosan, tisztelt Országgyűlés, a mi szomszédságunk, tehát itt is találkozik a nemzeti érdek és az európai érdek. Minekünk alapvető érdekünk az, hogy a tőlünk keletre eső országokat közelebb hozzuk Európához, az ő felzárkózási folyamatukat is segítsük, mert ez a felzárkózás minket is fog segíteni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(Külügyminisztérium)